≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Tiszta vagy, mint egy frissen lehullott hópehely. Mondhatni, ártatlan vagy kettőnk helyett is, hisz hozzád képest túl heves, túl pimasz vagyok. Veled sem vagyok mindig szabálykövető, gyakran hazudok, mert tudom, hogy mindig megbocsátasz. Tudom-tudom. Egy szemét vagyok, aki kihasználja a jóhiszeműségedet. De hiába, én nem tudok változni... próbáltam, és ezzel tisztában vagy. Még érted sem megy, pedig aligha tudnám elképzelni az életemet nélküled. Valahol szeretlek... valahol  csak birtokolni akarlak. Alig van választóvonal a kettő között. Talán csak az tart vissza téged, hogy nincs senkid rajtam kívül. A szüleid évek óta a föld alatt rohadnak, minden barátodat beáldoztad miattam, elhagytad őket, hogy velem légy. Akkor még nem láttad, milyen, amikor kimutatom a fogam fehérjét.
Persze tisztában vagy azzal, hogy az apám egy kétes hírű üzlet nagy kutyája volt, mielőtt egy balhés ügyben agyon nem lőtték. Azóta én tanulom, hogyan vegyem át a helyét, és ez rányomta a bélyegét kettőnk kapcsolatára. És néha a tenyeremet az arcodra, de el sem hiszed, hogy mennyire megbántam, mikor a herointól kábulva kezet emeltem rád. Azóta máshogy nézel rám. Tudom, hogy ha lenne benned erő, utánam köpnél, kifordulnál az ajtón. Félsz valamitől. Talán attól, hogy egész életedben nem lenne nyugtod tőlem. Jól sejted, sosem hagynám kihűlni a nyomokat, amiket magad után hagynál.
Csak még azt nem tudom, hogy milyen kreatívan próbálsz megoldást találni arra, hogy elszökhess tőlem. Nem, nem azért, mert már nem szeretsz. Inkább nem tudod elviselni azt a szörnyeteget, aki lett belőlem...

// A név teljesen alkuképes, a play by-t tartanám, vele tudnám leginkább elképzelni az ártatlan, naív fiatal lányt. Nagyon várom!