- Az udvar is tökéletes lenne. A csillagok alatt kell, hogy legyünk - mondtam neki, de azt nem tettem hozzá, hogy nem árt, ha a hold is az égen van. És ma este telihold van... feltölt majd engem, miközben végzem a varázslatot. - Kérlek, Cass, menj előre, rendben? - mosolyogtam rá, próbálva leplezni, hogy mennyire félek ettől a varázslattól.
- Hamarosan követlek, csupán előkészítek mindent. És addig neked is van időd átgondolni, hogy biztosan ezt akarod-e. - fogtam meg a kezét barátságosan.

-Rendben. -sóhajtottam, de inkább boldogan, mint keserűen, és próbáltam megemészteni mindazt, amit az imént hallottam.
-Hát, kimehetünk az udvarra, jobb ötletem nincsen... -kapok a tarkómhoz, megdörzsölve azt, teli idegességgel és nyugtalansággal, bár megnyugtatott a tudat, hogy Hales itt van mellettem, és talán még elszántabb is, mint én, ebben a dologban. Mondjuk, szinte mindenhez érettebben áll hozzá, mint én, de ez van. Ő mindig is ilyen volt, ilyen tökéletes, és ilyen jó, amilyen én valahogy, nagyon nem vagyok.

- Elég lesz egy boszorkány, azt hiszem. - mondtam csak ennyit, miközben elengedtem a karjait, és egy sóhajjal léptem a fiókokhoz, hogy elővegyek gyertyákat, és felnézzek az emelet felé.
- Jobb lenne talán máshol csinálni? Nem akarom, hogy Jamie erre ébredjen fel... de itthagyni sem akarom, hiszen Valerie alszik, nem tud rá figyelni. - sóhajtottam fel, de a szemeimben láthatta, hogy nagyon elszánt vagyok erre.

Annyira jól esett a támogatása, és a végtelen szeretete, amit mindig nyújtott felénk.
-Köszönöm. -suttogtam, én is megölelve a legjobb barátnőmet, aki már tényleg évszázadok óta kitart mellettem, és velem van minden helyzetben.
-Én tudom, hogy mi kéne hozzá. Egy vámpír, és egy boszorkány. Vagy talán csak egy boszorkány is elég, nem emlékszem pontosan.. -kezdtem halkan magyarázni.
-És azt hiszem, hogy szeretnék újra az lenni, aki régen. -suttogtam. -Bármilyen következménnyel is járjon. Ha így történik, még vissza tudjuk csinálni... -mosolyodtam el, és vártam, hogy mit mond erre.

- Hé... hé... nyugi, nem lesz semmi baj, oké? - léptem oda mellé és szorosan megöleltem. - Tudom, hogy félsz. Én is azt tenném a helyedben. Nem tudom, hogy miért vagy hogyan kellett neked ilyenné válnod, hogy... mi sült el rosszul, mi nem volt elég a varázslathoz, de tudnod kell, hogy bármiben számíthatsz rám. Mindig melletted leszek, légy ember vagy vámpír. Soha nem hagylak el. - beszéltem hozzá gyengéden, úgy, ahogyan egy rendes baráttól elvárná mindenki. Fontos volt nekem Cassie, és az, hogy mi van vele.

- Az biztos... -sóhajtottam elkeseredve, majd elhelyezkedtem a széken, ami már kezdett kicsit kényelmetlenné válni.
-Jaj Hales! -sóhajtok kétségbeesetten, nem tudom mit tegyek, vagy mihez kezdjek, annyi minden van, amit még át kéne gondolni, de sürget az idő, túlságosan is... És félek,mert nem akarok meggondolatlanul cselekedni/dönteni. De a porcikáim és a szívem azt súgják, hogy újra ki szeretnék teljesedni vagy emberként, vagy vámpírként, és én az utolsóra hajlok leginkább. De félő, hogy balul sül el az egész...

-Szerintem viccesnek találná.. Talán.. -nevettem fel vele én is, majd a téma komolyabbra fordult. Elhúztam a számat, a poharamat letettem, és gondolkozni kezdtem. Annyira megszoktam már ezt a dolgot...

-Haley...-kezdtem bele. -Hirtelen, nem is tudom mi legyen. -forgatom meg a pulton a poharat, amiből a lötty felfele csapódik, és pontosan visszaömlik a pohárba.
-Annyira megszoktam már ezt a létet,és hiába is kívánnám minden egyes porcikámból a visszaváltozást, amikor akkor újra ugyanaz az önző ribanc lennék mint régen,embereket ölnék, és egy csöppnyi érzés sem lenne bennem... -magyaráztam meg a teljes igazságot, amit érzek, hiszen tudom, hogy milyen voltam, és azt is tudom, hogy újra olyan szeretnék lenni, de nem lehet... Ez az érzés teljesen kiült az arcomra, és kétségbeesetten forgattam meg a szemeimet.

(Most én kérek elnézést, de vizsgáim vannak/voltak az egyetemen.. )

- Nem tudom, a fiam mennyire lenne lelkes két részeg nő magyarázkodása közben. - mondtam nevetve. Nem volt ennyire vicces ez a téma, de talán így, két pohárral magunkban már ez is nevetséges volt. Ki tudja... ez csak ilyen... én-féle humor, vagy micsoda.

- Hát.. - köszörültem meg végül a torkomat, és félően néztem Cassie szemeibe. - Valamire eddig még nem gondoltam. - kezdtem bele kissé tétovázón. - Hamarosan telihold lesz. És a boszorkányok szempontjából az az este minden varázslatot hatásosabbá tesz, mint az év bármely másik napja. Csak... el kellene döntened, hogy vámpír akarsz-e lenni, teljes egészében... vagy pedig ember. - nyeltem egyet.

(Köszi. )

-Neem, semmi képpen sem! -ráztam meg a kezemet és a fejemet is együtt, majd egy újabb adag Jack Daniels-t lehúzva a testem is beleborzongott. Bizonyára tényleg kezdtem becsípni. Ital-italt követett, és mi nevettünk szinte mindenen.

-Majd mentegetőzésképpen kitalálunk valamit Jamieéknek. -bólogattam hevesen, felkuncogva.
-Na, mondjad. -böktem oldalba finoman. -Kíváncsi vagyok az ötletre! -unszoltam.

(Semmi gond, megesik. )

Elvigyorodtam megjegyzéésn, amit hozzáfűzött szavaimhoz. Már nem falja őket. De még falhatja újra, nem? Csak Jamie-t akarom megkímélni ettől, tehát... majd lesz ez valahogy. Valahogy.

- Szóval szegény fiamat bocsájtsam az életbe rossz tapasztalatokkal? - nevettem fel. Nem gondoltam ezt komolyan, hiszen okos fiam van, azt hiszem, tudja, hogy... mi a különbség a halottak és csak mélyen alvók között. Legalábbis azt hiszem.

- Értem. Nos... ha majd alkalmasnak gondolod az időt... akkor talán lenne tippem rá. - köszörültem meg a torkomat.

(annyira sajnálom, hogy megváratattalak, de nem láttam, hogy írtál, gyorsan pótolok is.:/)

-Már nem... -nevettem fel. Régen más volt a helyzet, nem voltunk komolyak, egyikünk sem. Nem voltunk túl szűzies lányok sem, bár Hales előbb megváltozott mint én. Hát.. Hogy is van?! Vámpírság - bolondság? Áhh mindegy, nem tudom.... De Jamie révén biztos nem csinálnék ilyet.

-Nekem is jól esik.... -sóhajtottam elégedetten, majd belehúztam a piába,és hátradöntöttem a fejemet. -És akárhogy fog majd rajtunk ugrálni Jamie, mi nem kelünk fel, szegény azt fogja hinni, hogy meghaltunk. -viccelődtem, felnevetve, és a pohár pia- pohár piát követett, én meg már éreztem, hogy kezdem spiccesedni...

-Nem tudom... -dúdoltam. -Elég szarul állok most ezzel... -húztam el a számat.

- Igazából tudod, hogy mi lep meg? Ahhoz képest, hogy vámpír vagy, nem falod a férfiakat a magadhoz hasonlóakhoz. - sóhajtottam fel, ámde ez nem volt sértés. Éppen ellenkezőleg. Talán bóknak nevezném, mert.. a fiam környezetében nem is akartam olyat látni, aki naponta új férfiakat húz magához. Túlzottan is.. hogy is mondjam? Rossz példa lenne. Nem mnintha én egy ártatlan angyalka lennék.

- Kösz! - vigyorodtam el és lehúztam a második poharat is, ami égetően csúszott le a torkomon. - Nem is tudod, hogy... milyen jól esik most ez a kis lazítás. Legalább mindketten úgy alszunk majd, mint akit leütöttek - nevettem fel kissé hangosan, majd elgondolkodtam. - Amúgy.. nem gondolkodtál mostanság azon, hogy akkor.. mi legyen a félvámpír sorsoddal? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Igyunk arra! -emeltem meg diadalittasan a poharat, majd a következő kérdésén gondolkozásba estem. Hogy holnap? Ezen vigyorognom kellett, na meg az éppen születő válaszomon is.
-Hát a holnap még egy nagy kérdőjel számomra, és talán a ma is az lesz holnap, mivel most a fajunkhoz hívően jól berúgunk a Jack Danielsből és az utána következő piáktól! -kacsintottam rá felnevetve, majd mohón lehúztam az italom, és töltöttem is a követketőt.

Elvigyorodtam. Így, mikor már mindenki aludt rajtunk kívül, Jamie és Valerie is, szabadon szórakozhattunk. A bulin amúgy sem akadt rá sok időnk, és így... most aztán szabad minden! Már bizonyos mértékig.
- Akkor... igyunk arra, hogy még mindig itt vagyunk! - vettem a kezembe a poharamat, és rákacsintottam Cass-re. - Gondolkodtál már azon, hogy mit csinálsz holnap? Kiheverjük a ma estét? - nevettem fel.

-Így-így. -bólogattam hevesen miközben elővettem egy üveg Jack Danielst a helyéről, és egy jó pohárral öntöttem mindkettőnknek.
-Hát elég nehéz lenne magamat halálra inni.. -sóhajtottam.
-De igazság szerint fogalmam sincsen, hogy honnan van ennyi piám. Na látod?! Az ilyen eseményekre tartogatom! -kacsintottam vissza rá.

Elmosolyodtam, majd könny szökött a szemembe a szavai hallatán, amiket rögtön vissza is fojtottam, hiszen tudtam, hogy mi sülne ki az egészből. Halkan felnevettem.
-Nem tudnám, hogy most mi lenne velem nélküled.. -sóhajtottam miközben én is mosolyogtam.
-Éhes és álmos nem vagyok.. -válaszoltam. -A piában benne lennék, igyunk valami erőset, már ha a bálon nem ihattunk. -ismét felnevettem, majd a hűtő felé fordultam és gondolkozni kezdtem, hogy mi van itthon. -A vámpírok jól megszokott itala, a whisky, van vörösbor - a fehér elfogyott.. -magyaráztam. -..van tequila és egy üveg Jack Daniels. -nyugtáztam. Meglepődtem, hogy ennyi piám van itthon.. -Na melyik legyen? -vigyorodtam el.

-Igaz. -biggyesztettem le az ajkaimat, majd közelebb léptem hozzá és átöleltem. -Emészti magát, szerintem még mindig. Sohasem akart téged megbántani, téged lehetetlen önszántunkból. -próbáltam felvidítani, kedves mosolyt csaltam a saját arcomra, várva amíg az ő szája is mosolyra görbült.

-Akkor jó. -ismét elmosolyodtam. -Nem fogom iderángatni, amíg nem egyezel bele. -nyugtattam meg, és vártam, hogy elkezdje a műveletet.

Ismét sóhajtottam. -Ezt még kiötleteljünk. -jegyeztem meg bársonyos és megnyugtató hangon. Próbáltam egy kicsit manipulálni az érzelmeit, hogy jobb kedve legyen, és ne legyen ilyen levert..
-Nem tudnál valami boszorkányos izét csinálni, ahol megnézhetjük, hogy hol tartózkodik. Ez nem olyan mintha nyomoznánk utána. -magyaráztam. -Na jó, de.. -ismertem be felkuncogva. -De csak Jamie miatt. -helyeseltem nagyokat bólintva.

-Valerie-ben bízhatsz. -jelentettem ki, bár a kiejtésem igencsak kétértelmű volt, hiszen azokból, amilyen régen volt.. Na mindegy, mostmár teljesen megváltozott, és úgy érzem elég felelősségtudó lett.

-Jajj szívem.. -biggyesztettem le az ajkaimat szomorúan,majd közelebb léptem hozzá és szorosan átöleltem. -Annyira nem tudom,hogy mit mondjak.. -a sóhajom mélyről fakadt,miközben készültem kitörni. -Úgy sajnálom. De úgy érzem Jame miatt muszáj lenne megkeresni. -motyogtam.