≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Nem túlzottan indult felhőtlenül a kapcsolatunk, hiszen egyszer már nemet mondtam neked, amikor elhívtál randizni. Túl régóta élek és az életembe csöppet sok újdonság miatt is úgy éreztem, hogy nem engedhetek közel senkit se és ez alól te se voltál kivétel. Könnyedén mondtam ki azt, hogy nem érdekelsz, még ha nem is így volt.  Nem akartalak bajba sodorni, se veszélyt hozni rád, de mégis megtettem. Az egyik parti eléggé balul sült el pár hónappal korábban és mivel még nem tudom uralni a bennem lakozó néha feltörő boszorkány erőt, így végül megsérültél. Könnyedén landoltál az első emeletről az udvarra. „Kicsit” összetörted magad és napokig kórházban kellett lenned. Az se tett túl jót, hogy rövid ideig nem is tértél magadhoz, ideiglenesen pedig még egy-két emlékedet el is vesztetted arról az estéről.
Azóta az eset óta szinte elválaszthatatlanok vagyunk, hiszen bűntudatom van és próbálok segíteni amiben csak tudok. Téged ez pedig nem túlzottan zavar, sőt, véleményem szerint nagyon is élvezed. Próbálom fenntartani a távolságot, de ez egyre nehezebb hála neked, hiszen nem rejted véka alá azt, hogy még mindig nem adtál fel a terveddel, hogy randizzak veled. Természetesen én közben próbálom kideríteni azt, hogy emlékszel-e már valamire arról a balesetről, de eddig nagyon is úgy tűnik, hogy nem. Vajon tényleg így van, vagy te is remek hazudozó vagy, mint én? Senki se tud arról, hogy mióta élek, vagy mi vagyok valójában, hiszen miként mondhatnám el azt, amit még én se teljesen fogadtam el. Vajon mi lesz akkor, ha ez mind a felszínre kerül, vagy ha rájössz arra, hogy nem vagyok olyan egyszerű és ártatlan ember, mint aminek tűnök? Meddig lehet elnyomni érzéseket, amiket nem tartok helyesnek, még se tudok szabadulni tőlük…


|| Név teljesen alkuképes, a pb-nek örülnék, ha a maradna, amennyiben viszont csak ennyi tart vissza, akkor pm-ben megtalálsz és lehet egyeztetni róla. Nagyon várom őt! Ha megérkeztél, akkor kérlek dobj meg egy pm-el.