≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪
1969. Woodstock;
röhejesen festettél azzal a virágkoszorúval a nyakadban, de hangoddal, monotonnak nem nevezhető személyiségeddel rabul ejtetted az amúgy közömbös embereket is. A kedvenc hippim voltál, habár általánosságban csak jót nevettem ezen az egész mozgalmon. Felnyitottad a szemem, hogy mindaz, amit képviseltek, nemcsak virág, röhejes ruhatár és mariuhána. De ami ellen küzdöttetek, nekem mindannapos volt... már megvívtam ezer és ezer háborút, te pedig alig láttál még valamit a világból... ennek ellenére is óriási szájjal áldott meg a teremtő. A három napos fesztivál utolsó napján már úgy éreztem, mintha évek óta ismertelek volna... mégis elragadtattam magam veled kapcsolatban. Úrrá lett rajtam a birtoklási vágyam, és átváltoztattalak. (ha dhámpírként kerül megalkotásra a karakter, beleszőhető, hogy egyszerűen emberi vért itattam veled, ami működésbe hozta a benned élő vámpír géneket). Kitörtem a nyakad... de nem vártam meg, hogy felébredj.

1988. Whitmore főiskola;
A puszta véletlen műve, hogy egyazon kínzókamára kerültünk a főiskola alagsorában. Az Augustine orvosok nem bántak velünk túl kegyesen. Egyszerű patkányok voltunk egy laborban. Napi pár korty vérrel próbáltak bennünket kontrolállni, de nem volt könnyű látnom téged, ennyi idő eltelte után. Még magad sem tudtad eldönteni, hálás légy-e nekem vagy sem. Elmondtad, hogy a vámpírrá válásod után többé nem mentél el több fesztiválra, nem tüntettél együtt hippikkel... a sajátos módon kínoztam magam azért, hogy megvontam tőled a való életed örömeit. Mert tudtam, hogy ez volt az életed.
Aztán az egyik napon téged elvittek... és többé nem jöttél vissza. Azt hittem, az orvosok megöltek egy kísérlet során... de ó, mekkorát tévedtem!

// A név alkuképes, a pb-ről fenn olvashatsz; a lényeg, hogy ne tűnj el, hosszabb vonalra tervezek a karakterrel, tehát ami ebben a hirdetésben nincs is benne, pm-ben még ezer szálon tudom neked tovább vinni, hogy miről is lehetne szó. Várlak!