≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪Bár a név nem árulkodó, a testvérem lennél. Pontosabban a féltestvérem. Az apánk ugyan az, anyánk más. Az enyémmel csalta meg a tiéd, amikor még éltek. Te tiszta vérű farkas vagy, én egy keverék, a táplálék lánc legalja, ahogy azt sokan hiszik. A szüleid nem váltak el, de ahogy anyám tudtára adta apádnak a létezésem, minden megváltozott. A családod, a békés életed szétesett. Végignézted, ahogy anyád szégyenében az öngyilkosságba menekül. Ahogy egy hitbuzgó keresztény nő elveszti mindazt, ami az életét jelentette. Apánk pedig... kisétált az ajtón és soha többé nem láttad. Hát, valahogy így lett vége a kellemes kis életednek, alig óvodás korodban.
A nagyszüleidnél éltén, apád hozzájuk csapott, az ő gondjukra bízott, tudván milyen géneket örököltél. Sokáig nem értetted a benned uralkodó féktelen düh okát. Míg ki nem váltottad átkod (18 évesen kb), s egy olyan falka tagja lettél, ahol végre újra családra leltél. Aztán ahogy a nagyszülők meghaltak, és megtaláltad azt a bizonyos levelet, amiben egy idegen nő beszámol egy farkasboszorkány leány születéséről, egy heves éjszaka eredményéről. A képet ekkor raktad csak össze igazán, ekkor dőlt le a mesevilág második díszlete is, ami anyád haláláról szólt. A betegségről, ami mindig gyötörte, majd elvette az életét. Megértettél egy valamit mindebből: nem akarták, hogy olyan képet őrizz anyádról, ami tönkre tenne.
Eleinte csak dühöt éreztél, kérdőre akartad vonni apád, aki addigra teljesen eltűnt a világon, és nem lelted nyomát. De az enyém igen. Figyeltél, és emlékeid között újra meg újra felbukkant a kép a nőről, aki mosolyogva tartja karjaiban újszülött gyermekét. Nem is sejtetted, apád nem eltűnt. Miután anyád meghalt, megölte az enyém, én pedig nevelőotthonba nevelkedtem. Nem ismerted a teljes történetet, ahogy én sem ismerem azt. Követsz, akár egy árnyék, a megfelelő pillanatra várva. Évekig figyeltél, mikor a motorosokkal voltam, amikor boldognak láttál, felfordult a gyomrod. Aztán elhitted, hogy nem tehetek semmiről. De ahogy a városba érkeztél, elfeledve engem és a múltat, tovább lépve, s láttad a boldogságom, fellobbant benned újra a düh és az emlékek okozta sebek újra feltépődtek. a te életed nem rózsás, nem folyik mindenhonnan belőled a pénz. És már magad sem tudod, mire vágysz jobban. A halálom akarod, megbosszulni olyasmit, amiről nem tehetek vagy megismerni, mert talán én vagyok az egyetlen, aki még családod lehet.

|| pb és név alkuképes, ha megtetszett a karakter, további részletekért keress pm-ben