Felriadtam. Éreztem a saját verejtékemet a számban. A meleg nedűt az egész arcomon, az ruhám pedig a bőrömre tapadt tőle. Nem voltam egy érzékeny gyerek, általában azok közé tartoztam, aki inkább röhögött, ha valaki elesett, semmint hogy odamentem volna felsegíteni. Anya nélkül nőttem fel, a finomság minden szikrája hiányzott belőlem, hát még a nőiesség... annak ellenére, hogy egész szép pofival áldott meg a természet. Vagy a szüleim. Tök mindegy! A kedvenceim közé tartoztak a kihívó ruhák, a sokatmutató toppok... és nem, az én életemben nem jött el az a fordulat, hogy egy csúnya, tapogató fickó miatt végül apácává váltam, és eltakartam a bájaimat. Tudom kezelni az ilyesmit. Legalábbis sokáig tudtam...
Kinyitottam a szemeimet, hirtelen ültem fel. Megint a szemeibe néztem. Fogalmam sem volt, minek nevezzem azt, amit tenni próbált velem... a szemembe nézett, és azt mondta, menjek el, felejtsem el, amit ott láttam. Az apámra kaptam a tekintetem, aki nem szólt, a tekintetével követelte, hogy fogadjak szót. Csak így élhetem túl. Aznap este végleg árva lettem. Az a fickó megölte az apámat. Éppen akkor, mikor a legnagyobb szükségem lenne rá.
Nagyot nyeltem. Éreztem a feszülő ínyemet. Kezdtem éhes lenni, és hiába a vad rémálom, nem nyomta el az éhséget. Még mindig szenvedtem ettől az egésztől... nem akartam kiváltani ezt az átkot; csak úgy jött. Vámpír lettem. Vagyis... félig. Apám dhámpírnak hívta azt a fajt, ahová én is tartoztam. Régóta ismertem a titkát. Annak idején röhögtem a vámpírokon, Draculán, a feszületen... most már kicsit sem tűnt viccesnek. Az sem, hogy most már minden összesúgást hallottam a hátam mögött a bárban, ahol dolgoztam. Emberként kezdtem az ipart, de mióta vámpír lettem, valamiért elkezdett zavarni Frank jelenléte. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek, miért. A farkasok és vámpírok örök ellenségek... de ő a barátom volt, mielőtt ez az egész történt. Vagyis... az attól függ, honnan is néztük. A munkaadóm, a főnököm, és ha szükségem volt fizetés előlegre, néha vonakodva, néha dühösen, de belement.
Kiugrottam az ágyból, hogy megmossam az arcomat. Elég fáradtak voltak a végtagjaim. Az órára nézve láttam, hogy egy óra múlva a bárban kell lennem, különben Frank megint dühös lesz. Azt sem szerette, ha egyetlen percet kések, nem még ötöt, vagy tizet... amikor kezdtem ezt az egészet, nehezen álltam át arra, hogy nappal aludjak, és éjjel dolgozzam. Aztán szépen hozzászoktam, hogy este hétre kell beérnem.
Megráztam a fejemet, majd egy gyors fogmosás után a hűtőhöz léptem. Mindig tartottam magamnál pár tasakot, hogy csillapíthassam a szomjamat, mielőtt dolgozni indulok. Mostanában egyre nehezebben türtőztettem magam, ha egy-egy kóbor kéz a fenekemre siklott. Vagy máshová. A beszólásokhoz már hozzászoktam, de azokat is egyre nehezebb volt ignorálni. Minap sikerült úgy elkapnom az egyik nyúlkáló fickó kezét, hogy kicsavarodott a csuklója. Hát, a főnököm nem volt büszke rám. De azt hiszem, még nem buktam le előtte, még nem tudja, hogy dhámpír lettem...
Felöltöztem, és a sok atrocitás ellenére sem váltam meg a kényelmes, ámde kihívó daraboktól. Minek is takargatnám azt, amim van?
Az ajtón kilépve viszont... a tekintetem rögtön találkozott a szemközti járdán álló férfi tekintetével. Mostanában túl sokszor láttam ott, ahol én is járkáltam. Mondhatni, olyan volt, mint valami árnyék, csak éppen nem értettem, hogy miért. Ekkora véletlenek ugyebár nem lehetnek... de nem tudtam őt beazonosítani. Láttam már a múltban... régen. Azt tudom, hogy az apámat megölték, méghozzá okkal. Talán ez a fickó az egyik kémük. Én lennék a következő? De akkor... miért nem ölt már meg?

Kedves Kim,

először is enged meg, hogy üdvözöljelek az oldalon. Másodszor pedig remélem sok kalandban és remek játékban lesz részed. Ugyanakkor elnézést, hogy megvárakoztattalak, de még csak most sikerült géphez kerülnöm.

Kíváncsi volta, hogy egy ilye archoz milyen történet fog párosulni, amikor pedig megláttam, hogy a ritkaságba menő dhámpír fajt választottad, akkor pedig még inkább. Örülök annak, hogy nem egy felkapott fajt választottál, hiszen a történetedet elolvasva azt kell mondanom, hogy ez is remek választás lett a karakterhez. Nagyon tetszik a története, hiszen remekül mutattad be azt, hogy milyen is Kim, illetve mindig szeretem olvasni a csöppet se egyszerű „egyedek” történetét. Te se vagy hétköznapi semmilyen értelemben, ahogyan még az új életeddel is meg kell birkózni, ami még rengetek meglepetéssel szolgálat mindenki számára.

Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen remekül tudsz fogalmazni, élvezet olvasni az írásodat, így nincs más hátra, mint előre. Gyorsan foglalózz, majd mehet is a játék!