≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Emlékszel arra, amikor óvodások voltunk és megkérted a kezem? Én igen, ahogyan arra is, hogy miként álltál mellettem akkoriban, amikor kiderült, hogy édesapámnak már van egy másik családja korábbról. Sokat cukkoltak minket gyerekként, hiszen elválaszthatatlanok voltunk és ez nem változott tinédzserkorunkra se. Te nem néztél más lányra, én nem néztem más férfira, de még se jártunk soha. Volt egy fura kötödés közöttünk, amit talán sose értettünk meg, hogy mi lehet az, vagy mire rájöttünk volna, addigra késő volt.
Az egyik gyönyörű nyári napon balesetet szenvedtél. Akkor változott meg minden, hiszen kómába estél. Hiába beszéltünk hozzád, szinte nem reagáltál semmire se. Talán már az orvosok is lemondtak rólad, ahogyan kicsit a családod is, de én képtelen vagyok rád. Mindegy egyes nap meglátogatlak, és órákig ott ülök az ágyad mellett, mesélek, mintha abban reménykednék, hogy a meséim visszahoznak. Vajon hallod, amit mondok? Hallottad azt, amikor azt mondtam, hogy nem hagyhatsz itt, mert szükségem van rád? Nem tudom, de azt tudom, hogy bármire képes lennék azért, hogy újra láthassam az íriszeidet vagy a mosolyodat. Talán miattad letten olyan újságíró, aki a bűnözőkkel húz ujjat újra és újra, hiszen az egyik bandának köszönhetően sérültél meg. Számukra nem jelentettél semmit se, csak egy srác voltál, aki rosszkor volt rossz helyen és nem több. Számomra viszont túl fontos vagy.
Mennyi ideje is már?
7-8 éve annak, hogy kómában fekszel, nem voltam eleinte jó borbély, de idővel beletanultam, így már nem tarkítják az arcodat se hegek, hiszen beforrtak, de még se válhattál ősemberré ez idő alatt. Nem kérek sokat, csak azt, hogy végre küzdj és térj vissza az élők közé, hiszen már túl sokat pihentél. Önzőség lenne? Lehet, de valahogy most nem érdekel még ez se, hogy önző vagyok.  
Vajon mi lesz akkor, ha visszatérsz? Itt leszek még, vagy egyszer túl messzire fogok menni és már késő lesz? Hallottál, vagy éreztél engem? Valaha meg fogom tudni? Talán majd a sors eldönti, hogy számunkra milyen sorokat szánt a mi kis könyvünk lapjaira….

Nagyon várom! A pb alkuképes, ahogyan a név is. Pm-ben megtalálsz! Gyere, nem foglak megenni, és sokat se kérek, csak ne tűnj el és légy aktív.