≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪Ha jól emlékszem tizenhat éve keserítjük egymás életét. Csak úgy mint a kapcsolatunk, a megismerkedésünk sem volt éppen zökkenőmentes... Egy általam berendezett lakásavatón ismerkedtünk meg, nem is ezzel volt a probléma, hanem hogy még azon az estén rámtörted a lakásom ajtaját és miután kecsesen a falhoz kentél kijelentetted hogy szükséged van a szakértelmemre és ha nem segítek megölsz. Ilyen kedves szavaknak ki tudna ellenállni? Minden lány a zoknijába olvad az ilyen gáláns úriemberhez méltó stílustól. De emberedre találtál. Vagyis boszorkányodra. Miután biztosítottalak róla, hogy segítek először igyekeztelek minél gyorsabban móresre tanítani. Belepiszkáltam kicsit a fejedbe, felerősítettem a lelkiismereted hangjait, amitől egyből bocsánatot kértél. Azóta hosszabb-rövidebb időközönként felbukkansz, követelsz valamit, én megcsinálom és cserébe az idegeiden táncolok. Mazochista egy természet vagy, ha még ezek után is az én szolgálataimat veszed igénybe. Én nem bánom, szeretek az idegeidre menni, élvezem hogy lépten nyomon ellenkezhetek és az őrületbe kergethetlek. Kinevetlek és ez csak még jobban bosszant téged. Azt hiszem imponál neked a merészségem.

Egy elképzelt kis szösszenet rólunk:
Carlisle ismételten rámtörte az ajtót. Nem foglalkoztam különösebben a dologgal, már nem lep meg hogy tizenhat év után sem tudja még hogyan működik a csengő. Békésen olvastam tovább.
- Csomagolj Mahoney!
- Szervusz Carlisle, hogy megy sorod? Én jól vagyok köszönöm! - mint aki nem is hallottam válaszolok neki, szemeim még mindig a fejezet sorait követte. Ez is a kis játék része volt.
- Ne szórakozz velem, azt mondtam csomagolj!
- Még nem értem a fejezet végére... Addig is szolgáld ki magad, tegnap sütöttem csokis kekszet! - tudtam hogy ezzel felidegesítem. A hatás most sem maradt el. Derűs nyugalommal figyeltem, ahogy a könyv hirtelen eltűnt a kezemből, majd a szoba távolabbi sarkában puffant. Tekintetemet a tajtékzó férfi arcára emeltem, ajkaimon a rám oly' jellemző sejtelmes mosoly játszott. Nem féltem, és meg sem próbáltam rejtegetni milyen jól szórakozom rajta. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is próbál megfélemlíteni, miközben szemmel láthatólag folyamatosan kudarcot vall.
- Azt mondtam csomagolj, vagy a fejedet is sporttáskában cipelheted...
- Szabad megtudnom a kedves invitálásod okát?
- Dolgunk van!
- Bővebben?
- Ne szórakozz velem, Lydia!

Nos valami ilyesmi, persze ennél "durvábban" is el tudom képzelni, ez csak egy irányvonal. Szeretném ha a karakterek között vonzalom alakulna ki.
A play by-ban nem ragaszkodom a megadott pofihoz, ahogy ötletekre is nyitott vagyok, szívesen tervezgetek, én csak nagyvonalakban adtam meg a két karakter kapcsolatát. Ezen kívül Carlisle előtörténete és élete teljesen nyitott, úgy alakítod ahogy csak szeretnéd.
Várlak nagyon!