|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 30, 2016 12:33 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 185 éves
≫faj ≪ Vámpír
≫Szerepkör ≪ leírásban megtalálható
≫play by ≪ Andrew Scott (ötlet)
≫foglalkozás ≪ -
≫várja ≪ Én & Mia
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ Nem vagy egyszerű eset, ahogyan a családod se volt az, hiszen boszorkányokból és mágusokból állt, de hallani se akarsz a mágiáról, hiszen annak köszönhetően lett belőled vámpír, miközben pedig a családod meghalt egy varázslatnak köszönhetően. Azon a vidéken a legerősebb mágikus családnak számítottatok, de aztán hatalomra éhesek lettek, aminek köszönhetően ők elvesztek a saját varázslatukban, de te fura módon túlélted és vámpírként tértél magadhoz. Sose akartad visszakapni az erődet, hiszen csak bajt hozott rátok... Fogalmad sincs arról, ahogyan nekem se, hogy egykoron az én véremmel műveltek valamit születésedkor, hiszen pontosan ott éltünk akkoriban, ahol ti és még gyerek lévén megszúrtam magam, s a véremet felhasználták egy varázslathoz. Hogy mire és miért? Talán egyszer megtudjuk, hiszen a felmenőidnek talán kissé elment az eszük… Nálad ezt senki se tudhatná jobban… Már jó pár évtizede vámpír voltál, amikor újra egymásba botlottunk, mint két idegen. Én nem ismertelek fel, hiszen felnőttél és férfivá értél, miközben én alig öregedtem valamit. Halálodon voltál, hiszen a verbénáknak köszönhetően a sérüléseid se akartak gyógyulni. Azt akartad, hogy hagyjalak meghalni, de én képtelen voltam rá. Elláttalak és még a véremből is kaptál. Ezek után pedig szép lassan egymásba gabalyodtunk. Anya tudott-e rólad valaha? Soha, hiszen biztosan kitekerte volna a nyakadat, de a vicc az, hogy anya nem is anya, hanem Mia az én anyukám, amiről mit se sejtek, ahogyan arról se, hogy miért nincs meg az erőm. Te érezted bennem mindig az erőt, de nem tetted szóvá. Hallgattál, majd végül egyszer csak eltűntem. Fogalmad sincs arról, hogy elveszítettem a gyermekedet, hiszen babát vártam tőled. Talán ő lehetett volna a gyógyír a sebeidre? Nem akarsz ölni, de ha nem az én véremet ízleled, akkor mindig csak egy hulla marad utánad, mintha nálad nem működne a kontroll, pedig nem akarsz senkinek se ártani. Ahogyan azt se sejted, hogy van gyógyír számodra, mivel nem vámpír változtatott át, hanem varázslat és az én vérem, meg egy apró vámpír vér. Őrült egy anyád volt, meg kell hagyni. De vajon mi lehet a megoldás? Szerelem, vagy inkább a szerelem gyümölcse? De ha anyám meglát téged, akkor vajon kitekeri a nyakad, vagy nem érdekli őt, hogy kit engedek az ágyamba vagy ő jobban ismeri a családodat, mint illene? Véletlen lenne az, hogy most már te is Mystic Fallsba sodródtál, vagy inkább megérzés volt? Mi lesz akkor, ha újra találkozunk? || Pm-ben megtalálsz, kérdés esetén, illetve ha megérkeztél akkor kérlek dobj meg egy üzivel.
|
|