|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Okt. 10, 2016 6:52 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 25
≫faj ≪ warlock
≫Szerepkör ≪ mindenlébenkanál barát
≫play by ≪ Taylor Kitsch (változtatható)
≫foglalkozás ≪ valami fizikai
≫várja ≪ én
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ Együtt nőttünk fel St. Louise városában, de míg én az árvaházi gyerekek közé tartoztam és nevelőnő járt a nyakamra, addig neked családod volt, nekik pedig komoly elvárásaik. Az anyád volt annak az intézetnek az igazgatója, ahol az életemből 20 évet eltöltöttem, így viszonylag sokszor találkoztunk. Kezdetben utáltalak, te voltál mindannak a megtestesítője, ami nekem nem jutott ki, aztán egy véletlen folytán jutott a tudomásomra, hogy te is úgy kezdted, mint én, az árvaház egyik lakója voltál, akit örökbe fogadtak. Onnantól kezdve, hogy megláttam a közös vonásainkat, el sem lehetett minket választani, bár a kapcsolatunk akkor sem volt túl idilli, mégsem voltunk meg egymás nélkül túl sok ideig. Nehéz természetem van, makacs vagyok, olykor felelőtlen. Te pedig mindig szerettél veszélyesen élni, már kissrác korodban is vagány voltál, és nem mindig tudtad hol a határ. De ennek ellenére jó páros voltunk. Aztán sok év után elmeséltem neked az álmomat (vagy az emlékeimet?) a fiúról, akiről semmit sem tudok, legfőképp azt nem, hogy létezik-e egyáltalán, mégsem tudok szabadulni tőle. Már-már kísértett. Te pedig egyből azt a következtetést vontad le ebből, hogy boszorkány vagyok, és kezd megmutatkozni az erőm. Neked ez nem újdonság, épp vetted volna a bátorságot, hogy lerántsd a leplet magadról és az egész természetfeletti világról, mikor a tudomásomra jutott, hogy az egész eddigi életem hazugság volt, a szüleim élnek. Pipa vagy, mert leléptem és esélyt sem adtam neked, hogy egyáltalán szóhoz juss, utána pedig talán a sokkhatás miatt nem szóltál semmit. Vagy talán az elborult elméd miatt, mert nem akartál bántani. Tudniillik az egy dolog, hogy van egy természeted, de olykor elég agresszív tudsz lenni. Szélsőséges körülmények között nem is emlékszel arra, hogy mennyire vad vagy. Olyan szavakkal dobálóztak az orvosok, mint bipoláris zavar, depresszió, mániás tünetek.. Legutóbbi információim szerint antipszichotikumra is szükséged volt. Ez csak rosszabbodott, mióta magadra hagytalak, hogy megkeressem a családomat. Sok időbe telt, de a fáradozásaim nem voltak hiábavalóak, te viszont nem osztozol az örömömben. Sokkal inkább vagy ingerült, mint hogy örülnél a boldogságomnak. Talán attól tartasz, hogy elveszítesz, talán a mániád most ebben nyilvánul meg és rajtam csapódik. Pedig ismersz, tudod, hogy senkinek sem hagyom, hogy beleszóljon az életembe. Ennek ellenére megpróbálkozol vele, hisz nem tartott sokáig, pár hónap után a nyomomba eredtél és jelenlegi állapotodban nem igazán érdekel, kin kell átgázolnod annak érdekében, hogy szemtől szembe kerülj velem. // A pb és a név alkuképes, ha esetleg nem tetszik, nyugodtan változtass. Gyere gyorsan, mert nagyon várlak.
|
|