A forgalommal sosincs baj, a törzsvendégek hamar ideédesgették a saját kis sleppjüket, így elég színes a felhozatal. Ez nem olyan hely, ahová mindenkit beengednek, gondosan megválogatom, kit szeretnék a berkeimen belül látni és ez olykor bizony kemény döntések meghozatalát igényli. Tudtam már az elején, hogy ha belevágok, akkor teljes erőbedobással teszem, és csak ennek fogok élni. Olyan nekem ez a hely, mint a gyerekem, akire óvva tekintek, a szerelmem, akitől nem lehet elszakítani. A múltam, hisz nagyon is emlékszem rá, hogy honnan jöttem. A jelenem, a búvóhelyem. Hogy a jövő mit hoz, az még kérdéses, ugyanis valami nem kóser. Nem tudom, hogy zárhatjuk már a második erősen veszteséges hetet úgy, hogy teltházas hétvégéket tartunk, ráadásul a publikum szeret borravalóval dobálózni. A kiszolgálás gyors és precíz, és senki sem élt panasszal az irányomban. Látszólag minden úgy megy, mintha ez lenne a megszokott, csak én érzékelem, hogy a szekér nem arrafelé halad, amerre szeretném.
A pultnak dőlve elmélkedem, de csak nem jövök rá a megoldásra. Nézem a fiatalok tömegét, ahogy jókat szórakozik, a pultnál épp az egyik kiszolgáló fejét próbálja elcsavarni egy erősen ittas férfi, a raktárból pedig csörömpölés hangja üti meg a fejemet. Alapjáraton nem túl egyszerű kihúzni nálam a gyufát, de a mostani kicsit hullámzó hangulat és az érzés, hogy valami nem stimmel, elég kiszámíthatatlanná tesz. Ruganyos léptekkel indulok a raktár felé, kerülgetem az embereket a személyzeti folyosóig, ahol aztán kitisztul a terep, és egyből megüti az orrom a méregdrága skót whiskey-szag. A padlón úszik, nem is kell túlzottan messzire mennem, hogy illat alapján be tudjam azonosítani. A pultnál elveszek az érzékek tengerében, ott minden italt egyszerre érez az ember, ha elég kifinomult hozzá az orra. Itt viszont nincs más, ami elnyomná a szagot, maximum a félelem bűze, ami a nemrég felvett kislányból árad felém, amint meglát. Kétlem, hogy ezek után különösebben meg kellene indokolnom, miért penderítem ki a szűrét. Az a karton ital drágább, mint amennyit két hónap alatt nálam megkeres, mázlijára maradt még ép üveg, ami kikerülhet a polcra, a többi pedig szintén az én veszteségem, még úgy is, hogyha visszatartom a fizetését.
- A kijáratot megtalálod… Holnap reggel jöhetsz aláírni a papírokat. - vetem oda neki. Nem ez volt az első eset, hogy kárt okozott, de adtam neki még egy esélyt. Elszúrta. Nekem olyan csapatra van szükségem, akik össze tudnak dolgozni, kijönnek egymással és legfőképpen profitot hoznak a konyhára. Nem is gondolná az ember, hogy mennyire nehéz jó munkaerőt találni. Így viszont létszámhiány miatt kénytelen vagyok mozgósítani valakit, aki ma épp a pihenőnapját töltené.
Az új lány nem vált be. Szükség van rád a pultban. Most. H. – írom az üzenetet, és míg nem ér ide, addig én magam vagyok kénytelen kiszolgálni a vendégeket. Bluebell már az első este is állta a sarat, nem véletlenül hívtam be pont őt. Látszik rajta, hogy kemény fából faragták.