Külső megfigyelésből: Egy 18-as kaliberű, túlzottan öntörvényű és szabad szellemű fickó. Fekete, igényesen helyreigazított dús borítású hajjal kiegészülve. A test alakja vékony, azonban fizikai-támadásokhoz kifogástalanul erős és gyors. Az érzékek roppant élesek és letisztultak. A két irányérzék kifejező és harsány kék színű. A markolat strapa-bíró, a hosszútávú üldözésekhez pedig előnyös. Míg a fogantyúk szálkásan izmosak. A tok hétköznapi. Többnyire egy farmer és egy kockás ing. Hidegebb napokon bőrdzseki.
Nézzük mit rejt a tár: Egy gátlástalan és hidegvérű gyilkost. Nah azért nem teljesen! Ha harci-modorát vesszük, akkor bizony tud kegyesen bánni a potenciális célponttal. De egyébként a tiszta és tipikus tinédzseri tulajdonságokat hordozza. Engedetlen, önfejű és obszcén-nyelvű. A favágó külcsín csak mégjobban dob az imidzsen. De az M4 gépfegyver sem piskóta. Azzal szokott célba lőni. Precízen, ahogy azt elvárja az apja. Fegyver-készletét még kiegészíti a praktikus, zsebre-vágható pisztoly. Természetesen a gyűjtemény közül nem hiányozhat a karó sem. Elégszer ölt mutáns-ivadékot, hogy ne remegjen többet kezében a fegyver. Habár, ilyen korban már illene barátnőt keresnie. Neki még sincs meg az inger. Inkább a hivatásának él. S becserkészi a megilletett győztes tort.

Név » Tudod te.
Kor » Azt is tudod.
Multik » Még talán sok is nekem.

Puska ropogás, egy  kopár, bíborszínben virágzó vidéken. Fém-cső töltet kattogás, egy sötét pajta szegletében. Akusztikus léptek, vörös cseppek útvonalát hagyott folyosó padlóján. Néma-sikoly, a szoba eltitkolt sarkában. Baljós huhogás a fekete, óriás tűlevelű növények birodalmában. Puha esése a merev kéznek. A vér fémes utóíze a szájban. S elgördül az utolsó töltet.

Finom csoki kerül a tejcsokoládés krémre. Különleges eseményt közelettét hirdetve. A húgomét. Az angyali mosolyú Violen-ét. 7 év szüntelen óvással és utána-járásával. Törékenysége manó arányokat ötvöző, hófehér kezében fakadt. Huncutul göndörödtek napságra fürtjei. A család legékesebb kis hópihéje. Ez a torta nagy kedvence. Így a remélt hatást közösen hittük eredményesnek. Az én magam sütötte torta mellett, ajándékot is vettem. Mint 12 év tapasztalattal rendelkező törvényes és szerető bátyja.
Az ünnepi hangulat lecsendesül, az ismétlődő csengés alatt. A túlsó vonalon valaki hangulat-rontóvá válik. Anyám veszi fel a kagylót. A konyha sarkában bujtatóm magam, mint egy parancsra utasított spion. Nem látom az arcokat. Anyámét és apámét. Nem tudom megfejtetni a közös jel-beszédet. De nem is volt feltételhez követve. Mert anyám összeesett. Teste úgy zuhant a földre, mint egy darabka vakolat a fürdőszoba penészes felületéről. Apám követte az esés fázisát. Kezeiből felszabadulva zuhant a kávé összes tartalma a parkettára. Összezavarodtam. Anyám mozdulatlan látványával, s a lassan szétterjedő fekete coffein láttán a világos padlón. A szobámba parancsoltak. Onnantól kezdve csak a találgatásaimra voltam bízva.

A helyszín egy, a környező emberek számára jól ismert óvoda. Az időpont 18:36. A halál beállta 17.11. A körülmények ifjú vértől bűzlöttek, a hirdetésként felaggatott test alatt. Akár egy példának felállított színtelen szobor, ami alkotóját nagy hírű művészként tüntetett fel. Nyúzott hamvas bőre,  pattogzott a vörös létől. Főként a nyakrésznél. Arcán mind a 10 parancsolat felfedte gyötrelmét. A vérbe-itatott teste nem volt borzasztóbb, mint a borzalmas tudat, mennyi időt ölelt fel a kínzása és a kitartó fájdalma. A fiatal testbe zárt áldozat, hol balra - hol jobbra lengett, mint egy megelevenedett transzparens kísértet. A szülők szemeiben kétkedő könnyek törtek fel. Miután összeestek, a maguk vackába temetve fájdalmas kesergésüket.

Az élet partot mos. Idővel begyógyítja a sebeket, de távolról sem teljesen. A húgom elvesztése osztozás volt az ürességgel. Az ürességgel mi a jelenléte nélkül maradt. A lakatlan gyerekszobával. A betöltött nevetésével a konyhában. Ugyanakkor, olyan falakat bontott le, amiket eddig ember lehetetlennek érzett kalapáccsal kiütni. Az összetartás, a gondoskodás és a harc-készültség most még elemibb része a megfogyott családnak. Nagyobb indíttatást ad a kutatásra. Az ujjal-mutogatás helyett, apám megrögzötten hitt egy rém-mesék által ismert és vérszomjasabb lényben. Anyámat pedig idővel az őrületbe kergette. Mindkét fél félt, megtenni az sors-fordító lépést a táblán. De anyám volt a gyorsabb, és beadta a válópert. Én és az apám, - elképzeletlen tévhitével - magunkra maradtunk. S az apa-fia kötelék cérna könnyedség után gyémánt keménység bevonatot kapott.
Már az időt sem tudom, mióta végzem a mások számára kicsapongással és felhőtlen emlékkel teli tinédzser kort, szörnyek ölésével. Apám kíséretében. Nem tudom megfelelni pontosan a "mikor váltál ilyenné?" kérdést. Bár szerintem az első alkalommal, mikor a letördelt fakarót átlyukasztottam egy vámpír szívén. Abban a könyörtelen pillanatban, jóleső tudat fogott el. Mintha a húgom köszönetet hallatott volna mellettem. Apám mellett persze, egy perc nyugtom sincsen. "A munka az első!" - ahogy mondani szokás. Sajnálatára betöltöttem a független kort. S legyen bármilyen nehéz is egyedül vadászatra engednie, tudnia kell, hogy megbízhat bennem. Mert mi így éljük az életünket. Mint két hivatásos vámpír-vadász.