Ha valaki telitorokból ordít egy monitor általános irányába vagy bevágja a hisztit, utána pedig felrobbantja a számítógépet... élj a gyanúperrel, hogy én voltam a tettes. Rövid a gyutacsom, sok mindentől félek általában. A próbababáktól halálosan például... az androidoktól, a mély víztől, a rendezetlen mintáktól... De ne hidd, hogy rendmániás vagyok, a valóság az, hogy hiperaktív vagyok kölyök korom óta, ami rányomja a bélyegét egy-két dologra az életemben. Képtelen vagyok megmaradni a seggemen. Valamit mindig csinálok, pörgök, de amikor kikeveredem a gépem mögül, akkor vagy fejben számolok valamit vagy egy régi barátomnak segítek be. Hallottam már másoktól is, hogy a warlockok/boszorkányok bizony ki tudnak jönni a vérfarkasokkal és én is egy példa vagyok erre. A mentorom első felesége is vérfarkas volt. Ő tanított meg a fajok tiszteletére, amit a szüleimtől nem tanultam meg. Pacifista vagyok általában, környezetvédő. Kivéve, amikor az a rövid gyutacs szikrát kap, mert akkor menekülj. Két nyelven szoktam varázsolni, de a tanult walesi-t csak akkor használom, ha már végképp semmi sincs a tarsolyomban és baromi nagy bajban vagyok. Amúgy németül szoktam.
Egyébiránt, akit érdekel: 178 centi magas vagyok, félig német-félig koreai. Most éppen kék-fekete hajam van. A legjellegzetesebb tulajdonságom a hangom. Egyesek szerint ott tartom a legtöbb tesztoszteront magamban. Mondjuk tényleg nem vagyok egy orbitális férfiállat. Viszont izmosnak legalább izmos vagyok. Amikor nagyon elszakad a cérna és kibömböltem magam, akkor az edzésbe vetem magam.

- Gyorsabban, Geissler, nem érünk rá! - hullámzik végig a vérfarkasnő hangja a meredt éjszakai levegőben. Megforgatnám a szemeim, ha éppen nem a seggem szeretne a tüdőm távozni. Mert mégis ki az, aki brahiból rágyújt egy egész épületet egy kupac vámpírra? Hát persze, hogy ez a sokfogú perszóna.
- Esküszöm, blokkolom a számod, bezárkózom és Five Nights at Freddy's-ezni fogok a pesztrálásod helyett. - kiabálom recsegős hangon, majd átugrom az utamban álló farönköt és próbálom tartani a lépést a bestiával. Nem kell zseninek lenni, hogy tudjam, hogy követnek minket.
- Seilspanner! - pördülök meg az üldözőink felé küldve a varázslatot. Egy pillanatig teljesen a levegőben vagyok, a lábaim sem érnek földet. Szinte látom magam előtt Hettie-t megtorpanni és elismerően nézni rám. Megfogom a karját és húzom tovább magammal. - Nem érünk rá, a csomó nem tart örökké, főleg ha valamelyik volt cserkész életében.
Visszatérünk a kiindulási pontunkhoz és a romos épület ajtajára teszem a kezem.
- Cyrchfan: New Orleans, Rhydderch yn siop hynafiaethau. - felragyog az ajtókeret, én pedig berontok, Hettienne pedig rám esik. Az ajtó bevágódik mögöttünk és felpillantva a világ legádázabb szemöldökével találkozom. - Ó, jó estét, Mr. Rhydderch...
A hátamon ülő Hettie egy zavart vonyítással integet, amíg a maestro a könyvét olvasva tovább nem vonul. A tekintetétől tíz másodperc alatt hétszer haltam meg. Halk sóhajjal fejelek bele a padlóba, a vérfarkas pedig csak nyom finomat egyet a fejemen, hogy még jobban visítsak.
- Legközelebb ne az öreg Rhydderch boltjába állítsd az ajtót, majom. - kel fel végre, én pedig fájdalmasat nyüsszenek.
- Nem tudom másként az igét. Ezt ő dolgozta ki. Németül még sosem működött nekem. Más helyet meg nem nagyon tudok itt walesiül. - kelek fel és dörzsölöm meg a tarkóm.
- Akkor beszélj Emryssel vagy Cassandrával! Mindkettő walesi. - porolja le magát a nyüzüge kis nő, én pedig felsóhajtok. Persze, minden vágyam az, hogy két nálam tízszer öregebbet abajgassak ezzel. Majd kirakja az öreg a szűrömet. Csak legyintek Hettienne felé végül.
- Toszom, inkább hazamegyek és bekockulok. - elindulok az ajtó felé, mikor utánam szól a beste.
- Megint lesz egy rage videó mi? Ahelyett, hogy munkát keresnél... A doktoriddal, meg minden. - érzem a hangjában az élt és a cinizmust, de nem érdekel.
- Arra még sok időm van... Nagyon sok. - azzal kilépek az antikváriumból és becsukom az ajtót magam mögött.