Egyesek azt hiszik egy ember túl sokat szenvedett akkor a természete is teljesen átformálódik. Én nem így vélekedem erről. Kiskoromból nem sokra emlékszem, de arra igen, hogy a szüleim és a nagyszüleim rendes lányt akartak nevelni belőlem. Sajnos apukámat és a nagyszüleimet idő előtt elveszítettem, talán lehettem 5 éves mikor meghaltak. Ez a trauma kicsit megváltoztatott, már nem az az életvidám és mosolygós kicsi lány volt, mint előtte. Utána csak rosszabb lett mikor nevelőszülőkhöz kerültem, de minden rossz ellenére igyekeztem a kedves lány lenni, akit a szeretteim akartak belőlem. Mindent egybevetve egy rendes, talpraesett ám maximalista nő lett belőlem. Kimondottan utálom a titkokat, főleg ha rólam szólnak. A vérmérsékletem ugyan olyan tüzes és szenvedélyes, mint édesanyámé. Annak ellenére, hogy kegyetlennek akartak a nevelő szüleim nevelni nem az lettem, sőt roppant lelkiismeretes és szelíd vámpírrá változtam. Talán ez kicsit egyedi ebben a világban, de én imádom, hogy maximum csak egy rossz tulajdonságom van. A nevelőapámtól eltanultam a manipulálás trükkjeit, amit vegyítettem a makacsságommal.

Kislánykoromból még halványan, de emlékszem édesanyám szépségére, amit szerencsére örököltem. Ugyan olyan hófehér és ártatlan arcom van, mint ő neki. A csokoládébarna szemeim tökéletesen tükrözik az érzelmeimet. Ehhez pedig tökéletesen illik a fél hosszú méz szőke egyenes tincseim. Leginkább egyenesen szoktam hordani, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szoktam hullámosan viselni. A smink és egyéb kiegészítők számomra elhagyhatatlanok, mint például a magas sarkú csizmáim. Ehhez pedig csak is szexis és feszülős ruhákat szoktam hordani. Csak akkor öltözöm fel sportosan, ha pocsék hangulatomban vagyok.

Név » B.
Kor » 24
Multik » Pamela R. Carlson

Az élet olykor kegyes, de leginkább kegyetlen. Velem inkább az utóbbi történt meg, de igyekszem minél jobban teljesíteni. Amikor az édesapámat és a nagyszüleimet elveszítettem egy világ omlott össze bennem. Édesanyám hirtelen eltűnése pedig csak még jobban fokozta a mindennapos szenvedéseimet. 5 éven át nevelt engem az igazi családom, de már ekkor szigorú elveket tanítottak. Ezek az elveket sosem merültek el a homályba akármi is történt. Voltak hullámvölgyek az életemben, de valahogy sikerült mindig jó útra térnem bármennyire is igyekeztek a nevelő szüleim átformálni. Amikor vámpírrá változtattak a 20.-ik születésnapomon akkor terveik voltak velem. Ezeket a terveket a makacsságommal könnyedén áttudtam húzni. Nem tagadhattam meg a segítségüket, hiszen a vámpírság minden fortéjára kitanítottak. A zsigereimben éreztem, hogy nem maradhatok ebben a városban az ő felügyeletük alatt. Szabad és független vámpír lány akartam lenni, aki úrra saját magának. Önmagam akartam meghozni a döntéseimet, még ha ez következményekkel is jár.
Nem tudtam volna tőlük elköszönni, mert nem hagytak volna elmenni csalók úgy.

Kedves Norah és Ben!
Nagyon sokat ártottatok nekem a legelején mikor hozzátok kerültem, viszont mióta átváltoztatattok ez megváltozott. Nem mondanám, hogy ugyan olyan szeretetett táplálok irántatok, mint az igazi szüleim iránt. Viszont sok mindent is köszönhetek nektek így tisztességesen egy levélben köszönök el tőletek. Szeretném, ha megértenétek, hogy független lány akarok lenni szabad akarattal és ehhez új életet kell kezdenem. Elmegyek, de tudnotok kell, hogy fontos emberek maradtok az életemben.
Viszlát!

Tudtam, hogy ez egyszer be fog következni, de nem hiszem, hogy ennek ők kifejezetten örülni fognak. Meghoztam a döntésemet, és nem fog érdekelni mik lesznek a hátrányai ennek a döntésemnek. Új város, új környezet, de ami a legfontosabb, hogy nem kell kötődnöm senkihez sem. Amikor beköltöztem az új házamba eldöntöttem teljesen új lappal indítok minden rossz emlék nélkül.