Belső: Régebben egy jószívű, gondoskodó, optimista ember voltam. Kedves és segítőkész, amolyan mindenki barátja típus. Odaadó és hűséges barát (ami szerintem a mai napig is vagyok). Aztán ahogy múlt az idő, úrrá lett rajtam a gyász és a fájdalom, hiszen elveszítettem a nagymamámat, ami irtóra megviselt. Komolyabb lettem, hipp-hopp felnőttem. Próbáltam nem mutatni a belül érzett depressziót és őrült nagy veszteséget. De kibírtam. Kénytelen voltam, hiszen a rossz csak folytatódott. Mivel én vagyok az utolsó Bennett boszorkány, úgy döntöttem, mindent amit tudok megteszek a barátaimért, akiket ma már a családomnak is neveznék. Azt hiszem a legnagyobb gyenge pontom is ez. Az együttérzés, az önzetlenség, és hogy hajlandó vagyok feláldozni mindent a barátaimért. Sok helyzetben mutatom maga bátornak és erősnek, de ha a gyenge pontjaim eltalálják akár össze is omolhatok azon nyomban. Ha kell tudok furfangos is lenni valamint számító. Az ellenségeim nem tudnak kiismerni könnyen, ami előnyt jelent számomra. A lényeg: mindent megteszek azért, hogy a szeretteimet biztonságban tudjam. Ez elég egyértelmű a cselekedeteim alapján is, nem?

Külső: Szép, vonzó fiatal nő vagyok. Gyengéd és puha arcvonásaimat anyámtól örököltem. Szemeim olajzöldek, mandulavágásúak. Igazán kifejezőek. Szemöldököm tökéletesen ívelt, mindig rendbe hozott, arcomhoz illő.  Világosbarna bőrömhöz tökéletesen illő sötétbarna hajam van, amely általában göndörödve hullik vállamra. Vékony, sportos alkat vagyok. Körülbelül 160 cm magas lehetek, és úgy 50 kg körüli. Nem úgy öltözködöm mint az átlagos emberek, talán van egy kis hippis beütése a ruháim többségének, de ma már ritkán hordok feltűnést keltő öltözéket. Kiegészítőket nem nagyon hordok, esetleg egy két családi örökséget. Ma már próbálok normális egyetemistának tűnni, de azt hiszem ez elég nehéz feladat.

Név » B
Kor » 21
Multik » secret

A rengeteg szenvedés meghozta a gyümölcsét. Az 1994-es börtönvilágból való kijutásom felemelő érzés volt számomra. Hiszen már hónapok óta ott voltam bent... összezárva Kaival és Damonnal. Először azt hittem, Damon lesz majd a legnagyobb problémám, hiszen valljuk be, nem könnyű elviselni a szarkasztikus humorát. Aztán ott termett Kai. Életem legrosszabb pillanatai voltak ezek azt hiszem. Meghaltam, újraéledtem. Teljesen kifordultam magamból. Aztán sikerült kijuttatnom Damont. Hiszen ez volt a legfontosabb számomra. Hogy Elena végre nyugodt legyen, tudja, hogy jól vagyunk. Bent ragadtam. Összerogytam a barlangban, és sírásom közepette erőt vettem magamon, befejeztem a rimánkodást és elhatároztam: most az egyszer magamon fogok segíteni. Kai mellett menekülnöm kellett. El tudta szívni az erőmet, ezért az első és legfontosabb dolog az volt, hogy valamibe belerejtsem azt. Elmentem a gyermekkori medvémért, majd nagy szenvedések árán, de az utolsó pillanatban sikerült átküldenem. Reménykedtem benne, hogy megtalálják majd és tudni fogják. Damon biztosan. Kai nem adta fel. Tovább kínzott, de közben próbált valamit mást kitalálni. Szüksége volt rám... mert én kellettem a kijutáshoz. Az emelkedőhöz egy Bennett boszorkány vére... ez volt az egyetlen kiút. Elvitt a szülői házukhoz. Elmesélte, hogy megölte a testvéreit, és hogy azért zárták be ide legfőképpen mert veszélyes volt másokra. Rájött, hogy a testvére egy farönkbe rejtette a kést, amiben az energiája volt. Kiszívta belőle. Megint én lettem a vakegér. Elsötétült minden, miután hasba szúrt. Ott hagyott. Egyedül, a semmi közepén.
Nem sokkal később eljött a karácsony. Fát díszítettem úgy, ahogy a többiekkel tettük volna. Csak egy dolog járt a fejemben. A Damonnel megbeszélt öngyilkossági merényletünk. Kezdtem feladni a reményt, az idő egyre lassabban telt, én pedig egyedül voltam itt, a semmiben. Nyomasztó volt, úgy éreztem meg fogok itt őrülni. Felbontottam a whiskyt, amely ha elfogy, életem végét fogja jelezni. Miközben ittam, rengeteg dolog járt a fejemben. Emlékek, emlékek. Megteszem. Csak ezt járt a fejemben. Feladom. Bezárkóztam a garázsba, beindítottam az autót, és a füst elkezdett mindent belepni. Már majdnem eszméletemet vesztettem amikor kinyílt a garázsajtó. Valami csoda folytán megmenekültem. Rájöttem. Itt voltak, átjöttek. Hagytak nekem egy jelet. A sziget. A kő. Felcsillant szemem, autóba ültem, és elmentem megmenteni végre az életem. Végre kijuthatok innen. Ez lesz az utolsó esélyem. Sikerülni fog. Ki fogok jutni!