kai & daisy

leave me alone, thank you

Nem tudom, miért de még a hideg is kirázott ettől a fazontól. Egyáltalán miért kellett neki pontosan mellettem elhelyezkedni? Egyszerűen irritáló. Pont most, mikor nem vágytam semmi másra, minthogy egyedül lehessek. Komolyan olyan, mintha szüntelenül rám járna a rúd és semmit nem tehetnék ellene. Talán az lenne a legjobb, ha bezárkóznék egy szobába és évekig ki se dugnám onnan az orromat még akkor is, ha erre elég kevés lehetőséget látok. Mármint előbb vagy utóbb ki kell mozdulnom, mert minden embernek igényei vannak. Aztán meg, ha úgy vesszük létezik már olyan csoda, hogy házhoz szállítás. De a pénzből is kifogynék egy idő után. Talán addigra már azonban sikerülne túltenni magamat ezen az egész hülye helyzeten.
Lehet, hogy egy jóvágású fiatalembernek tűnt, de mintha lakozott volna benne valami más is. Ettől a valamitől anélkül, hogy meg tudnám fogalmazni mit is jelentett úgy éreztem, hogy jobb lenne most felállni és elsétálni innen. Nem is kellett több, hogy mindezt szavai is megerősítsék. Hogy mit csinált a testvérével? Ez egyértelműen nem normális. A szívem a torkomban kezdett dobogni és csak reméltem, hogy viccelt, mert ha nem akkor nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Az, hogy boszorkány lettem még nem jelenti azt, hogy tudom is használni. Van egyáltalán az én korosztályomban valami óra kezdőknek?
- Te nem vagy normális. - Jelentettem ki anélkül, hogy a hangom megremegett volna. Ez volt talán, amin leginkább meglepődtem, hiszen úgy éreztem, hogy az egész porcikám remegett és védelmezően fontam a kezeimet a gömbölyödő pocakomra.
- Mi a garancia, ha elülök nem ülsz oda ugyanúgy? Vagy, ha innen kimegyek, nem jössz utánam? - Talán a legrosszabb az egészben, hogy még itt vagyok a legnagyobb biztonságban, ahol még rajtunk kívül egy-két ember ücsörög, mintsem az utcán talán pont most dönt úgy mindenki, hogy nem elég jó a levegő ahhoz, hogy felfedező körútra induljanak. A szerencsémet illetően valahogy pont így lenne.

Hm. Megvallom, hogy mostanában nem nevezhetnek ki az etikett tudorának, sem pedig az illedelmesség tudósának, de most kivételesen erőlködtem azon, hogy a jobbik formámat hozzam. Mégis ez az ismeretlen csajszi romba dönt mindent, holott lehetek én gonosz is vele, ha arra izgul. Az viszont egyáltalán nem esik nehezemre, szóval az én dolgomon is csak könnyítene a dolog, hogy nem kellene színészkednem pusztán a másik végett.
- Hm. - Ajkaimat összeszorítottam tanácstalanul, s csak ültem ott, mint egy ártatlan gyermek. Nem tudtam hova tenni ezt a kirohanást amit produkált, kissé meg is sértett vele. De a nők már csak ilyenek. Úgy látszik, már a bók is számukra sértő, vagy én nem is tudom. De végül is elkönyveltem annyival, hogy terhesen a nők nem bírnak magukkal. Jossy is ilyen volt. Aztán, a vadászkés a hasába segített rajt. Vajon ő rajt is segítene? Majd kiderül.
- A lánytestvérem terhesen kimondottan frusztrált volt. Alig tudtam őt lehiggasztani, és a végére már kezdett idegesítővé válni. A vadászkés azonban kimondottan lecsitította, amikor megforgattam a hasában. - Közlöm vele teljesen higgadtan, nem érezve annak a súlyát, hogy ez talán nem fog neki jól esni. Az a helyzet, hogy ha a kedvesség nem tetszik neki, akkor másképp nem fog menni. Akár veheti ezt enyhe célzásnak is.
- Különben meg annyira nem lehetek elviselhetetlen. Máskülönben elültél volna. - Kacsintok rá piszkálódva, kiélvezve a helyzet magaslatán állva a szerepet. - Egy pont ide nekem. - Játékosan vigyorgok rá, miközben mutatóujjamat a mellkasomba nyomtam dicsekedve.

kai & daisy

leave me alone, thank you

Az életem talán még sosem állt ennyire bizonytalan alapokon. Úgy éreztem, hogy az egész életemet teljesen kifacsarták és, ha már akarnék se tudnék ráismerni. Ember voltam most pedig már annak csak a halovány mása, hiszen farkasboszorkányként élem a napjaimat. Egyszerűen nem tudom felfogni. Olyan hihetetlen mindez. Talán igazak voltak azok a dolgok is, amiket Jemma mondott, de nem tudhatom. Mármint semmi bizonyítékot nem találtam arra, hogy igazak lennének. De miért is viccelődne ilyesmivel? Semmi okot nem adtam neki arra, hogy megpróbáljon átejteni vagy valami ilyesmi. Hiszen a legjobb barátnőm. Most mégis teljesen kétségbe vagyok esve, mert már semmiben sem vagyok biztos. Pedig egy új életet hordok a szívem alatt és, ha még magamnak sem vagyok képes biztos talajt nyújtani, akkor neki mégis, hogyan tudnék? Ötletem sincs arra, hogy miképpen fogok mindent a helyére igazgatni, mire jön a baba. Az életem romokban és most nincs az, hogy leihatom magam a sárga földig, mert azzal a babának ártanék. Neki pedig soha. Úgyhogy nincs más választásom, mint a pohár vizemet bámulom és tőle várok válaszokat.
A nyugalmamat egy alak zavarja meg, akire összezavarodottan nézek fel, hogy mégis miért akar itt mellettem helyet foglalni, amikor még vagy ezer hely van még szabadon. Persze, hogy neki az én napomat kell tönkretenni a jelenlétével. Nem zavartatja magát, mintha teljesen otthon érezné magát ettől csak még inkább kiráz a hideg. Na, jó azért már elegem van tényleg a fura fazonokból. Bőven.
Megpróbálom ignorálni, mintha ott sem lenne, de végül mégis csak hozzám szól, mintha eldöntötte volna, hogy már csak azért is az idegeimen fog táncolni.
- Nem hiszem, hogy rád tartozna, hogy hol és mit csinálok, de ha már annyira bele akarunk kötni a másik dolgába, akkor miért nem foglalsz helyet valahol máshol, ahol talán kíváncsiak is a társaságodra. - Én nagyon nem voltam vevő most senkinek a társaságára. Éppen ezért voltam teljesen ráfókuszálva a pohár vizemre. Ha valaki nem képes venni a lapot erről, akkor annak kijárna egy-két pofon. Én meg most nem vagyok túl jó kedvemben, úgyhogy még le is kevernék neki egyet. Azt hiszem a farkas oldalamat még szoknom kell.. Túl könnyen felidegesítem magam. Mintha valaki megtámadná a területem pedig szó sincs ilyesmiről.

Na már most nem azt mondom, hogy annyira hisztis picsa lennék, hanem egyszerűen képtelen vagyok elviselni a város dobhártyaszaggató zaját. Sohasem kedveltem a túlzott zajt, pláne a börtönvilág óta. Komolyan, egyedül a saját hangomat hallottam egyes egyedül. Most pedig az a fránya aszcendens egy olyan helyre vezetett engem tudatosan, mintha tökéletesen ismerne. Aki ismer, tudja, hogy rühellem a zajt és a nyüzsgést. Nem feltétlen azért, mert épp szégyellős volnék, hanem mert... esetleg elkezdenék kaszabolni. A városba való belépésem sem volt túl hétköznapi, hisz lássuk csak, könnyeden fojtottam meg a taxist egy fülhallgató segítségével. A pénzt még így is megtarthatta mert titkon oly' tündibündi az én lelkem. Vagy mégsem?
Szóval, mivel az egyik legjófejebb taxist eltettem láb alól, így várhatok egy következő fuvarosra, ugyanis nem szeretnék kocsilopáshoz fajulni. Komolyan, ki akar a yardokkal kekeckedni?
Mivelhogy hívtam egy taxist, aki jelenleg még nem tart ott ahol én még vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy a közeli bárban elfogyasztok egy kávét, esetleg egy koktélt, mit bánom is én de valamivel szeretném magamat lefoglalni. Esetleg egy jó társasággal, hisz hiába vagyok egy szociopata, a beszélőképességem abszolút hibátlan! (..)
- Szabad lesz? - Teszem fel a kérdésemet egy igazán dögös.. azaz szép hajú nő számára. Nos, az igazság az, hogy még rengeteg hely van szabadon, csakhogy én nem igazán kedveltem meg azt a borzongó magányt a huszonkét évemben. Persze, picsogok ha tömeg van és picsogok ha egyedül vagyok, de az a helyzet, hogy a nagy semmiért vagyok itt ebben a koszfészekben pusztán tévedésből és kénytelen vagyok lefoglalni a gondolataimat valami érdemlegessel. Nos, a csajszi azt hiszem tökéletes lesz arra, hogy szórakoztasson. Avagy én őt? Inkább az utóbbi.
Amint helyet foglaltam a napi újságpapírral amit most hajnalban vettem ki valakinek a postaládájából, egyszerűen tanúja leszek egy igen szokatlan látványnak. A kerekedő pocak arra célzott, hogy egy várandós pipivel van dolgom. Milyen jó volt Sissy-t hasba szúrni. Épp olyan volt, mint egy disznót levágni.
- Ilyen korán hajnalban már itt? Ráadásul egyedül? Ez igen szokatlan, főleg egy ilyen vonzó nő esetében. - Kacsintok rá pajkosan, ugyanakkor semmi rossz szándék sem volt bennem kivételesen. A nyomorék öcsém óta a legkevésbé sem vagyok a régi önmagam, szóval előfordulhat, hogy ingatag lehetek.