Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 02, 2015 9:38 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Hello Kölyök! Cool
Határozottan kijelenthetem, hogy az vagyok, akit Wargas akart; önfejű, akaratos, makacs leányzó aki előbb cselekszik, mint gondolkodik, aki forrófejű és nagyszájú de közben azért még igencsak egy gyermek aki nem vágyik másra mint biztonságra, szeretetre és aki képes felfogni, megérteni a felnőtt dolgokat - még akkor is, ha olykor-olykor egyszerűbb az ebédlőasztal felborításával elfogadni azokat.
Sajnálom, ami édesanyáddal történt; ezek a mocsok rohadék szörnyetegek gondolkodás nélkül darabolnak fel családokat és tépik ki a gyerekek szívét anélkül, hogy akár csak egy ujjal is hozzájuk érnének, csupán azzal, hogy elveszik tőlük az életükben legfontosabb személyeket.
A jellemzés remek de ezúttal mégis az előtörténet ragadott meg jobban. Mindig is szerettem az ilyesfajta filozofálásokat olvasni és az különösen tetszett, ahogy mindezt összekötötted egy rémálommal és azzal a fordulattal ami az egész életedet megváltoztatta.
Ne feledd; lehet Wargas akár mennyire is összetört, akár mennyire is meggyötört, a maga módján de gondodat fogja viselni. Ha másért nem is, hát azért biztosan mert mérhetetlenül emlékezteted imádott húgára.
Nem is várakoztatlak tovább. Nyomás foglalózni és aztán vesd be magad a játéktérre Wink

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 02, 2015 8:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
>
Riley Murron

[You must be registered and logged in to see this image.]

személyes információk

becenév » Punk, Kölyök
születési idő » 1999. 11. 01
születési hely » nincs semmi információ róla
kor » 16 (leszek)
play by » Ellen Page
foglalkozás » Vadásztanonc, táncolok az idegeiden...soroljam még?
[You must be registered and logged in to see this image.]

faj » Vadász
család »
Minden szerettem elvesztettem. Kiskoromban apámat, most pedig anyámat is.
Anyám:
Pár hete halt meg, hiányzik, hiszen tőle tanultam ezt azt, amire szükségem lehet a nehéz napokon. Köztünk a ordenáré nagy számat is tőle örököltem...

Apám:
Norman Murron, élt 44 évet, szolgálatban elhunyt. Nem sok emlékem van róla, hiszen ritkán láthattam.

Testvérek:
Többi Családtag holléte ismeretlen...


a felszín alatt »

Belső:
Büszke, akaratos és roppant makacs teremtés vagyok, akit csak akkor lehet meggyőzni mások igazáról, ha éppen rossz napom van. Amikor kigondolok valamit, akkor ahhoz nagyon tudok ragaszkodni, jobb belátásra téríteni elvakult pillanataimban szinte lehetetlen. Talán mélyen magamban elismerem, hogy nem csak az lehet igaz, amit én állít annak, de be hangosan és nyíltan sohasem vallanám. Egyszerűen túl büszke és makacs vagyok hozzá.
Sokan azt mondják rám, hogy kemény, kitartó és kegyetlen. Mindez igaz is, tényleg vannak olyan pillanataim, amikor mindez igaz rám. Ám ott van bennem a szeretetre éhes kislány is, aki csak arra vágyik, hogy valaki elismerjen, és őszinte érzéseket tápláljon irántam. Ha felbosszantanak vagy megbántanak, azt nem felejtem el egykönnyen és a megbocsájtó oldalamat sem villogtatom túlzottan sűrűn.
Van humorérzékem, de inkább abból a morbid fajtából. Sosem játszottam mások szabályai szerint.
Van, mikor elszakad a cérna, és úgy viselkedek, mint egy félőrült: csapkodok, kiabálok, káromkodok, és ha lehetséges volna, ölnék a tekintetemmel. Mintha köd borulna az agyamra, nem tudok gondolkodni, gyakran azt se tudom, miket hordok össze, de így vezetem le a feszültséget. Egészen addig nem tudok lenyugodni, amíg ki nem adtam magamból az indulatokat. Ám többségben mégis ésszerű vagyok, átgondolom a lehetőségeimet, mielőtt cselekszem.

Külső:
155 cm magas vagyok és közel 52 kg. Egy kerti törpe...
Törékenynek tűnök, de rendszeresen edzek, így a látszat ellenére jó az állóképességem.
Egyébként nem vagyok valami feltűnő jelenség, hacsak az öltözködésemmel nem virítok valami látványosat, simán elmegyek a lánynak a szomszédból… Ezzel nagyon is elégedett vagyok, hisz ha azt akarom, el tudom érni, hogy az összes szem rám szegeződjön, ellenben ha azt kívánja a helyzet, olyan jelentéktelenné tudom változtatni a megjelenésemet, hogy a legutolsó szürke kisegeret is előbb észrevennéd egy tömegben, mint engem. Megtévesztés, elvegyülés, figyelemfelkeltés.



user információk »

Név » Chris
Kor » 23
Multik » -
életem lapjai »

Vannak a világban olyan emberek, akikre azt mondják, hogy jó hogy csak egy van belőle. Én is egy ilyen vagyok. Egyszer talán elmesélem miért.  
Az élet egy folyamatos harc, amely cselekvésről, bukásról és talpra állásról szól, vegyítve némi örömmel, bosszúvággyal és egy csipetnyi haraggal. Mindenkinek megvan a maga kis története ami olyanná formálta amilyen.  
Mindenkinek vannak álmai, minden gyerek arra vágyik, hogy valami különlegesnek legyen a része. Azt akarja, hogy amit elképzel, amit megálmodik, valóság legyen. Ez velem se volt másként.
Amióta az eszemet tudom mindig kitalált világokban játszottam. Ám sohasem volt hősöm. Még tizenévesen elvették tőlem, apámat képeltem mindenek urának. Róla hittem azt, hogy bármire képes lenne értem, hogy soha nem kell félnem, ha ő van nekem. Még ha életem során csak kettő alkalommal is láthattam őt. Aztán megölték.  
Anyámat is elveszítettem.
A gyász sok mindenre megtanított… Keményebb lettem, néha azt érzem egy kicsit érzéketlenné is váltam. De nem bánom. Az a világ, ahova én születtem ilyen. Igazságtalanságok garmadával találja szembe magát az ember, s vagy megtanulja kezelni, feldolgozni, s néha sajnos átlépni rajta, vagy beleőrül…
A csapból is szinte az folyik, hogy ha egy új esélyt kapunk az élettől, akkor azt ragadjuk meg és használjuk ki, de nekem ennek ellenére se ment eleinte.
Attól kezdve, hogy az ember elkezd töprengeni azon, hogy miért is élünk, onnantól fogva értelmetlenné válik az élete. Összezavarodik, nem találja a helyét, nem tudja, hogy mi lenne a legtermészetesebb dolog a számára. Nem tudja mi értelme van életben lennie. Válaszokat szeretne találni arra a rengetegnyi kérdésre, ami ekkor felötlött benne, de sajnos nem talál semmit azon kívül, hogy megtörik. Ezerszer is végig gondolja az eddigi életét, és rájön, hogy mennyi mindent elvesztegetett, avagy épp arra döbben rá, hogy nincs is jövője. Talán ebben a pillanatban feladhatja végképp, és egy pillanatnyi időre felvillanhat számára a halál gondolata, mint egyfajta reménnyel teli lehetőség.  
Szeretnék anya után kiáltani, hogy ne menjen el. Maradjon itt. Hiszen azzal, hogy távozik, valaminek végleg és megmásíthatatlanul pontot tesz a végére, holott én nem állok készen még egy vessző meghúzására sem. Nem figyelek másra, csak azt a pontot nézem, ahol anyám eltűnt, miközben körülöttem zajlik az élet. Az egész világ…mintha kihúzták volna a talajt a talpaim alól. Mintha az egész világ…összebeszélt volna. Talán engem is hívni akartak. Talán csak elfelejtettek. Mindenki elpakolt, az egész város, a kontinens, a bolygó és engem itt hagytak.
Ömlik a vér. Minden vörös.
- Jó reggelt napfény, hozzád utazunk. Új dalt dúdolj most. Te fent vagy és mi feljutunk!
Zihálva ültem fel az ágyon, miközben görcsösen levegő után kapkodtam. Napközben el tudtam kerülni az emlékeket, de éjjel, mikor az álom karjaiba zárt, képtelen voltam elkerülni a múltat.
Nem figyeltem, nem éreztem az idő múlását. Mozdulnék. Valamit tennem kell. Valamit muszáj...
Ajtó nyitódás és a fülsiketítő csikorgás mellé. Eleve meglepődtem a férfi érkezésén és a vizuális hatásain, valamint a paradox hang hirtelen kissé össze is zavart. Mint mindig. Ő a mesterem... vagyis valami olyasmi. Egoista, bunkó, durva, őrült…Kifújom a levegőt. Próbálom nyugtatni magam, mert semmi értelme nem lenne most annak, ha engedném, hogy eluralkodjon rajtam a düh, és Wargason töltsem ki.
El tudom különíteni a haragot, a gyűlöletet, a szeretetet, a fájdalmat, az örömöt, a boldogságot és megannyi érzést, mert mindegyiknek jellegzetessége van. Minél jobban foglalkozom ezzel, minél jobban akarom, annál könnyebben megy.
Fel sem fogom, hogy mit jelentenek a további szavai. Csak figyelek, és most először hálás vagyok azért, hogy...hogy van életem és van kihez beszélnem.
Minden pillanatban létezik egy választás. Belekapaszkodhatunk a múltba, vagy elfogadhatjuk az elkerülhetetlen változást. És engedjük, hogy kibontakozzon előttünk egy szebb jövő. Egy olyan bizonytalan jövő, mely még több bizonytalan szövetséget követel. Bárhogy is legyen, egy új nap közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy te irányítod vagy ő fog irányítani téged.



Vissza az elejére Go down
 

Riley Murron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Riley Murron
» Riley Murron
» Riley Voelkel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Archivált lapok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •