KOR » 143 év
FAJ » boszorkány
PLAY BY » Britt Robertson
STÁTUSZ » szabad
FOGLALKOZÁS » -
VÁRJA » én biztosan!
KAPCSOLATUNK » 1891. A halálom éve. És ezzel együtt te is távoztál az élők közül. Mikor a légzésem leállt, a szívem nem vert többet, te is élettelenül omlottál össze, hisz sosem sejtetted, hogy vétek rajtam kísérelni a varázserődet. Még csak nem is gondoltad azt, hogy egy szerelmi kapcsolatba keveredvén felbukkanok egy szekta egy gyűlésén és feláldozom az életemet a nagy szerelemért... a halálom fájdalmas volt, de te nem szenvedtél. Összekötötted az életünket, ám te húztad a rövidebbet.
A mentorom voltál, egyben családom egyik szolgálólánya. Megtanítottál bánni a képességeimmel, használni a mágiát, amely a természetből merítette erejét, de mégsem volt elég ahhoz egyetlen percig sem, hogy visszahozzalak. Már hatvan éve próbálkozom, és most először érzem úgy, hogy erőm teljében talán képes leszek téged kirángatni a sírból. De mikor készülsz elárulni nekem, hogy valójában nem is te, hanem én hoztam létre a halálos kapcsolatot életeink között, és avatsz be abba, hogy a gyilkosod - tudatlanul is - de én vagyok?

A név alkuképes, a play by-t tartanám, de ha van egy jobb elképzelésed, nem zárkózom el tőle!