to Daisy

hello again, little flower

Miután megtörtént a hókuszpókusz-párbaj, Lucas meghalt, az ereje pedig rám szállt, és egyben előléptem a koven vezetőjévé, már nem volt rá szükség tovább, hogy bujkáljak, és csendben meghúzzam magam. Azzal, hogy megszereztem a hatalmat, egyrészt fel is szabadítottam magamat, másrészt pedig lehetővé tettem, hogy élhessek a jogaimmal, beleértve az örökségem és a vagyonom használatát is. Van abban valami igazán szép, amikor az ember pénze húsz évet kamatozik érintetlenül. Összefoglalva: mindez lehetővé tette, hogy végre nyugodtan le is telepedhessek valahol. Nem mintha nem élvezném a mások nyakán élősködést, annak is megvannak a maga izgalmai, de ha már kis királlyá léptem elő, nem jobb így, hogy kapartam magamnak saját szemétdombot, ami felett jogosan kapirgálhatok? Haha… oké, a lényeget érted, nem? Így hát néhány napnyi egymás idegein táncolás után végre elköltöztem Daisytől, egyenesen a saját házamba. Saját ház. Milyen érdekes csengése van ennek a kifejezésnek. Tetszik. A pénzem másik felét meg nagyrészt befektettem egy-két dologba. Eldöntöttem, hogy nyitok egy ilyen kávézó-étterem-bár dolgot. Mondjuk király lett volna ezt ide Mystic Fallsba, de az a gyanúm, hogy már eleve halva született ötlet lenne a Mystic Grill mellé konkurenciát hozni, szóval álmodjuk nagyot! A Whitmore fősuli közelében is tökéletes lesz.  Jogos lehet a kérdés, hogy minek nekem egy ilyen? De hát egy: épp annyira imádok főzni, mint enni, aztán meg jó lesz néha ott kikapcsolódni is, iszogatni, és így legalább folyton lesz társaságom. Ez valahogy állandó szempont lett, amióta kiszabadultam az egy személyes börtönömből. Természetesen nem tervezek sem a konyhában, sem az íróasztal mögött robotolni naphosszakat. Ezekre a munkákra majd keresek valakit. Aztán majd kiderül, hogy van-e üzleti vénám. Ha rosszul menne a biznisz, majd kántálok egyet, és megkérem az ősi szellemeket, hogy járjanak közbe. Mi másért lenne ilyen piszok nagy varázserőm, ha nem azért, hogy használjam is? Mindenesetre izgalmas lesz végre tényleg felépíteni valamilyen életet.
Az épületet már kinéztem, sőt, már ki is béreltem, és éppen a szerződést süllyesztem el az íróasztalom fiókjában, amikor megszólal a csengő. Fél percen belül már nyitom is az ajtót, de egy cseppet meglepődöm, amikor meglátom, ki ácsorog előtte egy bőrönddel a kezében.
- Nocsak, mit fújt ide a szél: egy szál százszorszépet – üdvözlöm egy, a nevére vonatkozó szójátékkal. Aztán összefonom magam előtt a karjaimat, és vállamat az ajtófélfának vetem. – Én meg már azt hittem, hogy miután megszabadultál tőlem, eszedbe nem jutna újra a közelembe jönni – vigyorodom el, és pimaszul végigmérem.
- Talán világgá mész? – bökök fejemmel a csomagja felé. Mert hát mi másért lenne így felpakolva? – Igazán kedves tőled, hogy beugrottál elköszönni – teszem hozzá édesen mosolyogva. Na jó, nyilván nem ezért van itt. Igazából tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi a fene történhetett, úgyhogy leszek is olyan kedves, és hagyom szóhoz jutni.