IEleinte fura volt a környék, az egyedüllét, miután elhagytam az árvaházat és ideköltöztem ebbe a takaros kis házikóba, ahonnan bázisként szemmel tarthatom a testvéremet. Mostanra egészen berendezkedtem, ami viszont azzal is jár, hogy egyre többen megismernek errefelé. Ennek ellenére úgy gondolom, eddig elég jó munkát végeztem abban, hogy megőrizzem az inkognitóm. Bár ebben az is szerepet játszhat, hogy csak kevés időt töltök itt, lévén a mesterem, Curtis elvárja, hogy nála töltsem az időm nagy részét. Nem egyszerű, de másként aligha érhetnék el fejlődést. Arról nem beszélve, hogy Nayareth is beköltözött hozzám egy időre és még mindig tartok tőle, hogy az eltűnése csak ideiglenes. Ettől eltekintve kellemes, nyugodt környéket fogtam ki, ahol jobbára csak halandók élnek és nem is szúrok szemet senkinek. Eddig legalábbis így gondoltam. Rokonaim, barátaim nem nagyon vannak, így meglep, mikor a nyugodt téli délutánon, mikor kivételesen itthon vagyok, mivel a mesteremnek valami dolga akadt és így "kimenőt" kaptam, megszólal a csengő. Összevonom a szemöldököm, de természetesen megindulok ajtót nyitni. Talán csak a postás vagy valami ilyesmi. Esetleg Bryan, a szomszédom, hogy adjak kölcsön valami fűszert. Más fel sem merül bennem, míg meg nem látom az ajtóm előtt álló bőrkabátos, napszemüveges idegent. Furcsállom már azt is, ahogy bekiabál, de a látványa még inkább gyanakvásra ad okot. Mert egy vámpír, ezt egyből megérzem rajta. Mit akarhat tőlem? - Szép napot! Én volnék. Miben segíthetek? - arcomon udvarias, de távolságtartó mosoly jelenik meg, amint a szeme elé kerülök. Ő nem láthatja a kétkedésem, elég jól tudom leplezni az érzelmeim. De belül árgus szemekkel figyelem minden rezdülését. Nagyon remélem, hogy nem valami csapda. De... a nővérem nem jöhetett rá, hogy ki vagyok és mit akarok, ugye? Az a minden lében kanál vámpír, Alexander Strutt megkapta, amit kért tőlem, így elvileg tartania kellett a száját. De mi van, ha mégsem? Nem árt, ha óvatos vagyok és fenntartásokkal kezelem ezt az idegent. Sehogy sem tetszik nekem, hogy egy természetfeletti lény keres fel az otthonomban, aki ráadásul még a nevemet is tudja, egyértelműen hozzám jött. Mi dolga lehet velem egyáltalán?
A fagyos idővel nagy kontrasztot teremtvén, a napsugarak önfeledten játszadoznak a csupasz ágak közt, ezzel kellemes télies időt teremtvén a parkban, melyen áthalad a reggeli órákban Erick. A hideg marja bőrét, ami valójában nagyon jó érzéssel tölti el, hiszen a különböző évszakok mindig egy új oldalát mutatják meg a természetnek. Sehol senki, csupán a vámpír súlyos léptei tapodják az átfagyott földet. Így, hogy rajta van a gyűrű, s ahogy a Nap csiklandozza arcát, még talán jó érzéssel is tölti el a férfit, mikor is olyasmi történik, ami átalakulása óta nem fordult elő egyszer sem. Váratlanul arcát enyhén égetni kezdi a fény, s bőre halványan füstölni is kezd. Hirtelen odakapván érzi a felbukkanó fájdalmat, mire futásnak ered azonnal, s berohan a legközelebbi üzletbe, amit talál, az pedig nagy szerencséjére csupán egy ócska képregénybolt. - Segíthetek? Minden rendben? - kérdi a kamasz a pult mögül, mire Erick szinte rá sem nézve felel vissza. - Kussolj. - azzal lehúzza ujjáról a gyűrűt, majd visszarakja, s mintha csak valami bolond lenne, úgy nyitja ki óvatosan az ajtót. Kezét lassan kidugja a résen, majd hirtelen visszahúzza, majd a mozdulatot újra megismétli, ám ekkor már kint is hagyja fedetlen kezét. Hamarosan ő maga is kilép, s szokatlanul tapasztalja, hogy most nem történik semmi. Az arcán éktelenkedő égés hamar begyógyul, így mintha mi sem történt volna, elsétál a képregénybolttól. Persze, ez nem ilyen egyszerű... Nem lehet ezen csak úgy átugrani, így azonnal nyúl telefonjáért, s tárcsázza az egyik legtöbbször keresett számot. "Mindenesnek" hívják az illetőt, ki nem tesz különbséget farkas vagy vámpír közt, hiszen mindegyik rétegbe nyúló kapcsolatai vannak, s Erick biz' épp egy ilyen kapcsolatot keres, mégpedig egy boszorkány személyében, aki amellett, hogy megnézné a férfi gyűrűjét, készítene számára egy újabbat. Nem sok boszorkány tesz ilyet, de akit ajánl a Mindenes, az információk szerint foglalkozik ilyennel. Meg is adja a pontos címet, s egy felszínes külső leírást: egy öreg és kellemetlen banya, aki ennek tetejében még mogorva is. Ez pedig már kevésbé érdekli a férfit, egy a lényeg, hogy minél hamarabb megcsinálják az ékszereit. Így hát olyannyira nem vesztegeti tovább idejét, hogy motorra pattanván rögtön a megadott cím felé veszi az irányt. Hiába voltak enyhe tünetek, ez nem játék, hiszen ha épp olyan helyen tartózkodik, ahol nem bújhat a sötétség védelmező ölelésébe, akkor az élete foroghat kockán, ha ismét megbolondul eddig oly' hű szolgája. A környék ismerős, párszor már járt erre, azonban nem gondolta sosem, hogy az egyik ház mélyén egy büdös boszorkány lapulhat. A motort leparkolja közvetlenül a ház elé, majd leszáll róla, s megindul az ajtó felé. Külseje talán nem a legbiztatóbb, hiszen arcán egy fekete napszemüveg pihen - igen, télen -, felsőtestét egy bőrkabát fedi, épp ahogy lábait is egy hasonló anyagból készült nadrág, amik egy acélozott talpú bakancsban végződnek. Vállig érő haját néha megcibálja a szél, léptei pedig sietősek, hiszen célszerűbb minél előbb árnyékba húzódni. - Ashley Hatfieldet keresem! Asszonyom, munkám lenne az Ön számára! - kopog hangosan az ajtón, mit sem sejtvén, hogy eléggé át lett verve, már ami a boszorkány külsejét illeti, így teljesen biztosan csalódás fogja érni, mikor nem egy rücskös öregasszony fogja kinyitni az ajtót...
Bosszúsan dobom a csavarkulcsot magam mellé, ahogy leülök a földre és a hajamba túrok. Azt hittem, fel vagyok készülve az önálló életre, de most ez a csőtörés nagyon nem hiányzott. A franc essen bele! Csak pár hete lakom itt, erre tessék! Amíg varázslattal megoldhatók a dolgok, minden rendben, de ez most túl bonyolult dolog lenne, nem éri meg erre pazarolni ilyesmit. Ezt halandó módra kellene bonyolítani. De rá kell jönnöm, hogy ehhez tényleg nem konyítok, a víz meg egyre csak spriccel a mosogató alatti lyukas csőből. Ha nem teszek vele valamit záros határidőn belül, az egész házam vízben fog úszni. Az pedig nagyon nem lenne szerencsés. Felveszem a telefonom és szerelőt hívok. Ő azonban közli, hogy vasárnap nem dolgozik, de holnap reggel az első dolga lesz felkeresni engem. Beszéljek vele bármilyen ingerülten, ez az elhatározása megingathatatlan. Most már tényleg idegesen bontom a vonalat. Holnap reggelig engem bizonyosan elönt a víz, hacsak nem varázsolgatok egész éjszaka, azt meg nagyon nem szeretném! Fölkelek a padlóról is járkálni kezdek ide-oda a konyhában, hátha eszembe jut valami, mikor tekintetem megakad a szembe szomszéd ablakán. Nem szívesen engedek be senkit a lakásomba, mióta berendezkedtem, de Dante Mallory, amennyire megismertem abból a néhány szóváltásból, ami ideköltözésem óta zajlott közöttünk, segítőkész és rendes embernek tűnt. Ráadásul egyértelműen érzem rajta, hogy van valami köze a mágiához is. Így őt talán áthívhatnám. Inkább, mint a mellettem lakó halandó férfit, Bryant. Ő előbb beleakadhatna valamibe, ami talán magyarázatot igényelne. Míg Mallory talán tudja is magától, hogy az vagyok, ami, ha meg nem, valószínűleg akkor is kevésbé lesz megrázó a számára. Kiskutya-tekintetet varázsolok magamra, mikor becsöngetek hozzá. Szerencsére segítőkésznek mutatkozik és egyből rábólint kérésemre, majd követ a házamba. Értékelem azt is, hogy nem áll neki bámészkodni, egyből a lényegre kíván térni. - Erre, a konyhában lesz. Úgy tűnik, elrepedt az a fránya cső és most spriccel a víz belőle mindenfelé. Nem gond, ha nem tudod megcsinálni tökéletesre, holnap jön a szerelő, csak nem szeretném, ha az éjszaka folyamán csónakázótóvá változna a házam- hálásan mosolygok rá a vállam fölött vissza, miközben előtte megyek és vezetem a konyha, a probléma forrása felé. Remélem tényleg sikerül legalább a spriccelést megszüntetni, még ha a mosogató nem is lesz ma már üzemképes.
Elküldésének ideje ♛Pént. Szept. 18, 2015 10:34 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ashley & Dante
''Jellemző, ha nincs szükséged szívességre, mindenki örömmel a rendelkezésedre áll.'' - Federico Moccia Kíváncsian álltam előtte. Nem arról van szó, hogy félelmetes lenne a külsőm és túlzottan felé tornyosulok – utóbbi, lehet, hogy igaz ha egy külső szemlélő nézi – s, ezért hebegni-habogni kell. Eddig – hadd kopogjam le az ajtófélfába – senkit sem faltam fel, mert annyira telhetetlenül gonosz, illetve falánk volnék s, nincs jobb dolgom csak embereket enni. Az nem én vagyok. Jó, ráfogom, hogy nagyon zavarodott lehet vagy egyáltalán nem az és csak én látom ilyennek. Igazából nem tudom, de a vele egykorú lányokat fajtól függetlenül mindig esetlennek és túl fiatalnak látom. Nem mintha én olyan hű de sokat megélt személy lennék, de azért mégsem vagyok egy húsz éves fiatal szintjén. Függetlenül attól, hogy fiatal vagy sem, a szomszédom és én szeretnék jóban lenni legalább az egyik szomszédommal, ha nem mindkettővel. Különben a fiatalokkal előbb szót tudok érteni, mint az öregebbekkel. Voltam már fiatal, tudom milyen nyelvezetet kell használnom, idős még nem, tehát olyan sok tapasztalatom nincs, még nem értem meg teljesen őket. Hogy az idősebbek ugyanolyan problémásak, mint a csecsemők? Igen! Mondjuk az apám nem olyan hű de öreg, mindenek előtt azonban szem előtt kell tartani, hogy ő is problémás ha nem az ő szabályai szerint játsszuk le életünket. ''A barátság szívből jön, amikor közösen teszünk szép és nehéz dolgokat.'' – Pierre abbé Azt persze ő sem tilthatja meg, hogy kedves legyek a szomszédokhoz, segítsek ha éppen lehetőségem van rá. Ezért amint megtudtam mi is a probléma odaát, nem haboztam, nem kerestem semmiféle kifogást, hogy nem érek rá vagy van jobb dolgom is annál, mint neki segíteni. Különben nem lehet számomra akkora nagy dolog, ha emelni kell, elég erős vagyok hozzá és nem tartom magam annyira ügyetlennek, hogy a lábamra ejtsek bármit. Vagy ha szerelni kellene valamit, szerintem vagyok annyira ügyes is, hogy rendbe hozzam. Nem vagyok egy mindenes, polihisztor ha úgy tetszik, aki több dologhoz ért egyszerre, de ettől még segíthetek, talán. Különben rossz 'ember' is csak éjszaka vagyok és azokkal akik megérdemlik. Ashley még nem bérelt ki magának helyet azon a listán ahová azok kerülnek akiket nem igazán szívlelek, mert van ilyen is. Megengedek magamnak egy mosolyt, ami pusztán enyhe görbe, de jobb mintha teljesen komoly arcot vágnék és úgy sétálnék át hozzá. Amint megérkezünk az ő lakására az első amit teszek – nem, nem az, hogy körbe nézek, különben sem szeretem ha valaki első dolga felmérni egy lakást és csak azután beszél, nem tartom illőnek, én legalábbis – az, hogy békésen felé fordítom a fejem. – Ne aggódj, ha nincs nagy baj hamar megoldom! Tényleg. Mutasd az utat!
•• Words: Jó kérdés •• Music: Gods and Monsters •• Note: Remélem tetszeni fog. Bocsi a késésért! ••
Kezdőlap
す 
Bocsi a késésért! 
••