Itt mutasd be karaktered belső és külső tulajdonságait. Mi tette olyanná, amilyenné vált, és milyen külső ismertetőjelei vannak.

Név » Nikki
Kor » 22 év
Multik » not yet

Tenyerem végigsiklik a szálkás izomzaton. Már ránézésre is megállapítható, hogy mindez hosszas edzés eredménye, s viselője nem tesz kísérletet arra, hogy eltüntesse a kíváncsi szemek elől. Voltaképpen én sem vagyok egy szerény, szemérmes kislány, hogy megerőltessem magam legalább annyira, hogy ne legeltessem rajta tekintetem túl hosszú ideig. Az edzőterem mindig tartogat meglepetéseket, pontosan ilyen volt eme test tulajdonosa is. Nem szokásom randevúzni, számomra csupán kalandok jöhetnek szóba, miután a múltban már elmúlasztottam azt a lehetőséget, amelyről minden kis hercegnő álmodozik. Én sosem voltam sárkányokkal körülvéve, nem kellett miattam levágni egyetlen tűzokádó fejét sem, de ugyanúgy álmodoztam a nagybetűs szerelemről, ahogyan azok a lányok. Egyetlen hibámként tudom felsorolni, hogy nem a tucatlányok lelkes, ugrándozó csapatát erősítem.  
A verejték egy cseppje végigvándorol dekoltázsomon, s nem kerüli el figyelmemet ahogyan a mai edzőtársam követi ugyanezt az irányt merész, éhező szemeivel. Csak egy ravasz, mohó mosoly a válaszom.
- Ma este vagyok utoljára a városban. Egy búcsúvacsora? - kérdezem tőle felvont szemöldökkel, és alsó ajkamat alig láthatóan nyalom meg. A pillantásom mindent elárul számára, arcának felragyogása elárulja, hogy pontosan tudja, mi a vacsorainvitálás végkifejlete. És nem feltétlenül szükséges étkezésre gondolni.  
Hozzászoktam a hosszadalmas utazásokhoz. Egy hozzám hasonló soha ne rendezkedjen be hosszabb időre egyetlen helyen sem, hisz csekély az esélye annak, hogy letelepedés lesz a vége. Olyan helyet nem lehetséges találni, ahol egész életünk végéig tevékenykedhetünk, s nagy valószínűséggel olyan megértő félt sem, aki elkísér életünk végéig, miközben mi magunk néha elkalandozunk akár Kanadába. Jártam már Európában is, hisz mióta nem öregszem, s átérzem a vámpírok ösztöneit, már a levegőt beszívva tudom, hogy hová kell mennem ahhoz, hogy prédát találjak magamnak. Ragaszkodom ahhoz, amire egyszer már rátettem a kezem, s nem engedem át másnak.

A telefonomra nézek, amely kijelzőjén lazán villog egy apró pötty. Mystic Falls városát még ezen is alig lehet megtalálni, de biztosra akartam menni, mikor a GPS segítségért kértem. Semmi szükség a cél előtt eltévedésre. S tudom, nem várnak szívesen - sehogyan sem várnak tulajdonképpen -, de a múltam egyetlen darabkáját muszáj visszaillesztenem a már meglévő, felépített kártyavárba. Csakis azzal a résszel együtt lesz egészen teljes.
Felsóhajtok a volán mögött, majd leparkolok egy útszéli bárnál, hogy elfogyaszthassam a reggelimet. Nem ölök embert táplálkozási célzatból soha, csupán ha szórakozásra adom a fejem. Ezt sokan megvetik bennem, mindig azt harsogják, úgy játszom az emberi élettel, mintha én egykoron nem az lettem volna. Még most is az vagyok félig-meddig, ám ez számomra nem akadály. Abban a szerepkörben, amelyben tetszelgek évtizedek óta, nem fér bele olyan imázsrombolás, mely szerint nem ölök embereket.
Előhúztam a táskámból egy tasakot, majd a volán mögött lassú kortyokban inni kezdem. Mivé válhatott Mark nélkülem? Elmosolyodom, ahogy eszembe jut. Minden egyes alkalommal mosolyt kényszerít az arcomra. Ő olyan, mint én; ezért sem fértünk meg sokáig egymás mellett.