- Ez a viselkedés megengedhetetlen! - nem ordít de azért felemeli a hangját. Lehet, azt gondolja süket vagyok. Fáradtan sóhajtok fel és ahelyett, hogy felállnék és távoznék, dühvel csapok az asztalra. - Az megengedhető, hogy rácsapjanak a seggemre? - kérdezem és én viszont üvöltök. Hallja az egész francos étterem. Leszarom. Sosem voltam az a túlságosan aggódó típus, sőt. Végül, órákkal később, egy üveg sör társaságában vetem be magam Ebony mellé. - Ez a harmadik munkahely a hónapban, ahonnan elbocsátottak. - Megrántom a vállamat. Nem érdekel. Nem szeretem ha az emberek egy darab szarként kezelnek. Nem csípem ha nem hallgatják meg a mondanivalóm és nem is rejtem véka alá azt soha. Vezető egyéniség vagyok; nem tudok csupán követni vagy pedig valaki oldalán egyenlőként lépni. Nem. Nekem kell az irányítás ostora a kezembe. A baj csak az, hogy roppant türelmetlen vagyok. Épp ezért egy munkát sem tudtam sokáig megtartani magamnak... gyanítom az sem segít, hogy imádok pörögni és bulizni járni de őszintén? Nézz rám. Ilyen ördögi külsővel mint az enyém, még jó, hogy nem ülök otthon. A hajam mindig a kedvem szerint változik. Voltam már szőke, fekete, vörös és barna is, épp mikor és mi tetszik. A tekintetem sötét, ajkaim dúsak. Alacsony vagyok de szálkás. Imádok sportolni, mindig is jó voltam bennük. Szeretem az utcai harcokat és a vízi sportokat.  A tánc sem áll tőlem messze de azt inkább a  klubbok színpadán űzöm. Nem vetem meg a pasikat de a nőket sem; ami szép az szép és aki kell azt megkaparintom. Birtoklási vágyaimat sajnos nem sikerül elfojtani de nem is küzdök érte. Nem azért lettem ügyvéd, mert az igazságot akarom felderíteni. Azért lettem az, mert jó pénzt hoz a házhoz és cserébe csak annyit kell tennem, amit egész életemben is tettem; manipulálni.