Különösebben nem rajongtam a fesztiválokért. Az alkoholtól okádó fiatalság zöme visszatérő vendég volt nálunk, még ha másra nem is szolgáltak, csak a vámpírok táplálékának. Viszont a város furcsa véletlenei, amik egymást követték, úgy gondoltam, ideje asszimilálódni egy kicsit és megismerni azt a várost, ahol lassan több időt töltök, mint amennyit normál ember tölthetne. Hogy miért? Én nem voltam az a letelepedő típus, viszont errefelé sokan akadtak, akiknek szüksége volt erre-arra tőlem, és a tehetségemnek köszönhetően, minden túlzást félretéve, képes voltam nekik elintézni ezt-azt. Viszont egy idő után feltűnő lett volna, ha nem jelenek meg környezetben, bár kétség sem fér hozzá, hogy a tömeg, na meg a temérdek ember, nem az én pályáim voltak. A kocsim kellő távolságban leparkolva, kiszemelem a tavat, ahol jó páran süttetik a hasukat, de én igyekszem a kevésbé zsúfolt környezetet választani, az egyik fa alá dobva a holmim, a fekete fürdőruhámban minden nemű gondolkodás nélkül a tóba vetem magam. Egy-két figyelő számpár rám mered. Nem tudom, mit várnak. Nem vagyok Edward, hogy csillogjon a bőröm, bár manapság már ennél többet is képesek ettől-attól elképzelni az emberek. Chris emlékeztetett a hippi időkre, amikor a "Ne háborúzz, szeretkezz!" elven működő mozgalom lazaságát és fékevesztettségét én magam is előszeretettel fogyasztottam, ahogy rajtam kívül még jó páran. Talán annak az időnek az emlékére vagyok most itt. Talán csak a négy falon kívül akartam keresni egy kis nyugalmat. Visszaúszom a partra, majd a törölközőmért nyúlva, kiterítem azt a partoldalon a fűben, s végignyúlok rajta. Fogalmam sincs, hogy percek, vagy órák telnek el, a közeledő léptek egyszer csak megállnak létezni, és helyére furcsán dobogó szív zaja lesz a hallótávolságomon belül. -Remélem élvezed a látványt, amíg még tudod.-jegyzem meg, majd kinyitom a szemem, és a leselkedő irányába fordítom a fejem, épp csak annyira felemelkedve a földről, hogy a Nap vakító fényében megláthassam, ki figyel. -Komolyan? Eszedbe se jusson közelebb jönni.-nézek a pultosomra szúrós szemmel, hisz szívverése nem épp arra utal, hogy a teljesen józan állapotában kaphatom meg a "remek" társaságát.