Még saját magam előtt is meglepőnek sőt, most már szinte elképzelhetetlennek hat az emlék, hogy volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy soha többet nem lesz kedvem kitenni a lábamat nemhogy szórakozni, de úgy általában véve az emberek közé. A vadkanos balesetem után, amikor olyan sokáig ágyhoz voltam szegezve, és sok időt töltöttem egyedül, kérlelhetetlenül kezdtem hozzászokni a magányhoz. Úgy éreztem, hogy a szüleim halála után, és annak hatására, hogy majdnem teljesen a lábam is odalett - igaz nem vágták le, de egyetlen orvos sem volt, aki azt mondta volna, hogy egyszer ugyanúgy fogok tudni járni, és futni, mint azelőtt - talán ez a befelé fordulás a legjobb, amit tehetek. Legtöbbször nem is nagyon akartam másokkal se találkozni ott bent, inkább csak egyedül szerettem volna lenni az esetek többségében. Ennek ellenére nem tagadhatom, hogy igenis jólesett, amikor az ismerőseim rendszeresen bejöttek meglátogatni a kórházba, és később sem hagyták, hogy "elkallódjak". Végül is ez volt az, ami aztán idővel segített visszatalálni a régi önmagamhoz, na meg az, hogy végül itt ebben az Újvilágban is megtaláltam a helyemet - még ha a fél világot is át kellett utaznom, hogy az új otthonomba költözhessek. A nagybátyámmal mostanra valami "családféleséggé" váltunk, de a magam részéről én úgy tekintek a legközelebbi barátaimra, mintha csak ők is a családomhoz tartoznának...
Tény, hogy én sem vetek meg egy jóféle bulit, és természetesen jómagam is kipróbáltam pár cuccot eddigi "pályafutásom" során, így nem pont az én kötelességem pálcát törni az itt jelenlévők feje felett, de ennek ellenére, azért van az a szint, amire már én is azt mondom, hogy ez egy kicsit, azért már túlzás. Abba nem hiszem, hogy bármi buli vagy jó szórakozás van, hogy valaki hullára issza vagy drogozza magát, és így "tombol" végig egy egész fesztivált. Persze vicces tud lenni, ha egyszer-kétszer az ember mástól hallja az este történéseit, de abba már szentem semmi poén nincs, ha senki se emlékszik vagy pedig egy őrsön esetleg a detoxba ébredsz fel. - Nos ez esetben máris jobban érzem magamat, hogy minden alkalommal felhívom erre a figyelmedet. - felelek a lánynak egy fél-mosollyal. Ismét vetve egy pillantást a "Köszi én már most jót érzek" csapatra egyre inkább kezdem belátni, hogy több mint valószínű, hogy Katherine volt a legjobb választás abból a szempontból, hogy őt hívtam el magammal ide. Az a kínos előérzet kísért újra, és újra, hogy szinte biztosan belebotlunk majd valamelyik ismerősömbe az egyetemről, nem a legszebb állapotában, és abból vagy hatalmas égés, vagy egy nagyon kínos jelenet fog kerekedni. Na de eszem ágában sincs az ördögöt a falra festeni.
- Rendben. Mit innál szívesen? A vendégem vagy. - Halovány mosollyal az arcomon intek abba az irányba, ahol láttam egy jobban kinéző italos pultot, és remélem, hogy Katherine is követ. Kedvelem őt, pedig sokszor úgy érzem, hogy bizonyos dolgokban teljesen a másik ellentétei vagyunk, ennek ellenére mégis jól kijövünk egymással, és vele bármikor szívesen találkozom. Mindazonáltal vele nyugodtan lehet bármikor lazítani anélkül, hogy túlságosan is "el kellene engednem magamat", mint, ahogy azt az egyetemen mindig elég nehezen lehet kivédeni a többiek társaságában. Ha elértünk az italos pulthoz, és mindkettőnk megkapta a maga italát ismét hozzáfordulok. - Mihez lenne kedved? - kérdem tőle egy finom mosollyal. Végül is akárhonnan is nézem, mégiscsak én rángattam el ide, szóval egyértelmű, hogy rábízom, hogy mit csináljunk.

Az oda hazai, és az itteni fesztiválok között van egy egyszerűen megkerülhetetlen különbség: az itteniek jóval olcsóbbak. Bár ez igazából relatív. Itt az Államokban sokkal könnyebben keresek itt az egyetemen a mellékes "melóimmal" több pénzt, mint anno az erdészetiben, nem mintha ott olyan rosszul ment volna a dolgom...DE itt az emberek nagyobb hajlandósággal, és többet fizetnek minden elkészült végtermékért, főleg, hogy ha mér ráadásul S.O.S.-be is adják le a rendelést. Mindent egybevetve talán nem épp a Mystic Falls-i első nyári fesztivál a legalkalmasabb összehasonlítási alap. Idén rendezték meg először, szóval tutira nem olyan drága, mint mondjuk a nagyobb fesztiválok, de ahogy elnézem így is rengeteg ember van itt, arról nem is szólva, hogy akármilyen kicsi is a fesztivál, azért van egy-két elég jó előadó, a tarsolyukba. Úgyhogy szerintem ebből még egész jó buli lehet a esetleg nem pocsék a szervezés. Egy hozzá nem értő, rossz szervezői gárda, még a legjobb alapanyagokból is csak pocsék végeredményt lesz képes elővarázsolni, szóval reménykedem, hogy itt nem ez lesz a helyzet. Kár lenne érte, ha már az első évben csúfos véget kéne egy amúgy egészen ígéretes esemény. Ha jó lesz, azért jövőre is kinézek, de már most be van tervezve, hogy legalább egyszer el akarok menni, majd a Burning Man-re is a srácokkal. Állítólag hatalmas nagy buli, és nem érdemes kihagyni. Márpedig miféle egyetemista lennék, hogy ha ezt megtenném? Na jó mondjuk a lábamnak egész biztosan nem tenne túl jót a dolog, szóval arra még ki kéne majd találnom valamit addig. Végül is van még több mint egy évem rá...
Nem lepődök meg túlságosan azon, hogy azt látom a kulturált szórakozás "fogalmáról" egyesek itt is éppen olyan egyéni véleményt alkotnak, mint sokan anno odahaza. Nyakamat tenném rá, hogy itt is mindent mg lehet találni, mint a hazai fesztiválokon vagy csak az egyszerű bulikon akár kezdve a fűtől a kristályon át, a biofűig, és a keményebb cuccokig is. Ez kivédhetetlen, az ember nem is tud vele mit kezdeni, meg az vesse az első követ, aki nem próbálta már amúgy ki legalább az egyiket. Nekem párhoz már volt szerencsém, még odahaza is, de a kristálynál durvább dolgokat, azért igyekeztem mellőzni, és szimpla füvön kívül nem nagyon mentem rá semmi másra, és még a fűre is csak nagyon ritkán, mert inkább ittam. Párszor szívtam biofüvet is, de jesszus...azt a szart nem tudom, hogy képes akárki is élvezni. Persze az első ár percbe még jó, és annyira kell röhögnöd mindenen, hogy még menni se tudsz, de aztán teljesen belassulsz, és bedepizel, ráadásul nekem például igaz, hogy ott álltunk a srácokkal egy csoportba, de azok hullámoztak, meg minden sárga volt stb...Aludni se tudtam, mert olyan volt, mintha minden nyelésnél egy marék homokot nyeltem volna. Egy szónak is száz a vége, szerintem egy ótvarékos fos, és el nem tudom képzelni, hogy valaki erre, hogy képes ráfüggeni pedig ilyen is van sajnos. Az még egy külön kategória, amikor valaki a narkóra még rá is iszik márpedig a kettő sokszor kéz, a kézben jár egymással, és bizonyos esetekben nagyon, de nagyon csúnya véget tud érni egy-egy ilyen este. A képszakadás lehet ilyenkor a legkisebb probléma. Bár van, akinek igazi áldás, hogy nem emlékszik az előző estei viselt dolgaira.
Ráérősen nézelődöm körbe-körbe a többi embert figyelve, amíg Katherine-re várok. Vannak olyanok, akik már elég csúnyán elrakták magukat pedig nagyon még nincs is idő, de ezek általában, azok, akik most pihennek egyet, és este, majd újult erővel támadnak fel, hogy együtt tomboljanak a tömeggel. Vannak, akikről egyszerűen lerí, hogy már toltak ma valamit. A kitágult pupilla, a bevérzett szemek, és a mód,a hogy mozognak, nem is beszélve a stílusról, ahogy beszélnek, egyszerűen letagadhatatlanná teszik, hogy nem csak a társaság, és a hangulat miatt élvezik ennyire a fesztivált...Mindenesetre elég poénos tud lenni, amikor az ember az ilyeneket figyeli tudván, hogy ők több mint valószínű, hogy egyáltalán nem vagy pedig nem nagyon tudnak magukról. Azon meg sem lepődök, hogy Katherine nem ér ide időbe. A pontosság sose volt az erőssége legalábbis, amióta én ismerem. De hát végtére is rengeteg időnk van még. - Ne aggódj, én sem terveztem. Mellesleg jól nézel ki. Bár gondolom ezzel nem mondtam semmi újat. - mosolygok rá Katherine-re üdvözlésképpen, majd arrafelé fordulok, amerre a lány mutat. Egyből felismerem Cameront, és a haverjait, ahogy azt is, hogy ők se csak bambit ittak ma, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem a kerti gyepet szívták ma. Mindenesetre érdekes, hogy a beadandót még mindig nem fizette ki, de erre van pénze. Azt hiszem valamelyik nap érdemes lesz vele pár szót váltani a témáról. - Kérsz valamit inni? - fordulok ismét a lányhoz egy fél-mosollyal.

To Katherine

Hú de rég is voltam már egy jó kis fesztiválon. Szerintem itt az Újvilágban még egyen sem. Mondjuk Mystic Falls-on annyira nem is csodálkoztam. Volt pár rendezvény meg hasonló, de egyik se olyan, mint ez itt most. Naná, hogy ki kell használni a lehetőséget, most, hogy végre eljött. Na jó persze, az én lábammal nem jellemző, hogy hajnalig pattognék, mint régen, de egy kis ideig azért bírom, meg pihentethetem is a lábamat, arról nem is beszélve, hogy ez bizony egy remek alkalom egy kis "kulturált" iszogatásra, amiben egy ideje nem volt részem hála az egyetemnek. Úgy értem most tényleg nem az, hogy addig igyak, amíg totálon nem vagyok hanem, amikor már kicsit olyan jó a kedvem, de még nem vészes a helyzet, még fér belém azért. Szerintem ilyenkor a legjobb, mert akkor úgy bennem van az, hogy pörgök, de nem vetem el a sulykot, nem csinálok olyasmit, amit nem kéne esetleg. Mondjuk, például nem kötök bele egy 120 kilós állatba, mert ekkora Bruce Lee-nek képzelem magamat ezzel megőrízvén testi épségemet, és megúszva egy igen kellemetlen gyógyulási folyamatot, nem beszélve az esetleges egyéb nem kívánatos következményektől, mint például rendőrség, kórházi költségek, egy elbaltázott este szörnyű emléke stb. Nem mintha túlzottan verekedős emberke lennék, még akkor se, ha iszom. Legalábbis én magam nem szoktam kötekedni...kár, hogy van, aki megteszi helyettem is. De ma semmi ilyesminek még csak a közelébe se szeretnék kerülni...Miután ezt így magamban elhatároztam már csak egyetlen lépés volt hátra: kellett találnom magam mellé egy cinkostársat, aki velem tart. Mégis milyen ember az, aki fogja magát, és egyedül indul el bulizni? Mondjuk, biztosan létezik ilyen is, de mindenesetre az nem én vagyok...Mondjuk az egyetemi társaimmal nem akartam jönni, mert egyfelől Ők már itt vannak, másfelől pedig tudom, hogy annak valószínűleg úgyis csúnya vége lenne, és egy-két embert ismerve valószínűleg lesz is. Még jó, hogy így is van jelöltem, és rá is ért szerencsére: Katherine. Vele legalább lehet bulizni!
Csendesen, halkan fütyörészve sétálgatok fel-alá a fesztivál területén. Kicsit körülnézek, meglesem, hogy esetleg hova lenne érdemes mindenképpen elmenni, mielőtt megérkezik Katherine is. Elég szép, nagy terület, és szerencsére rengetegféle lehetőséget látok a fölös szabadidő eltöltésére is. Igazából így első ránézésre el se tudnám dönteni, hogy ezek közül hova is érdemes menni, de az biztos, hogy már most látok a szemem sarkából egy-két standot ahova lehet, hogy el kellene majd látogatni. Kicsit aggódom a lábam miatt. Igaz, hogy az elmúlt egy-két napban igyekeztem pihentetni amennyire csak lehetséges volt, de sajnos sose lehet tudni. Mióta a vadkannal volt az a szerencsétlen találkozásom, hiába épültem fel elvileg teljesen időtől-időre néha napokra is lesántulok, aztán járhatok, mankóval akármennyire is utálom. Legtöbbször az hozza elő, hogy megerőltetem, de van, amikor még egy rohadt front is képes előhozni. Őszintén szólva, gondolkodtam rajta, hogy talán el kellene hoznom biztos, ami biztos, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Basszus mégse szaladgálhatok egy mankóval egy fesztiválon! Van egy fajta gyógyszer, egy bivalyerős fájdalomcsillapító, amit néha be szoktam venni, hogy biztos ne jöjjön ki a lábfájásom is, de az meg most esélytelen volt, mert ha beveszem, akkor még egy sört se ihatok meg. Így hát maradt a reménykedés, hogy kivételesen most megúszom a dolgot meg az, hogy igyekszem minél kevésbé kicsinálni a lábamat. Nem túl kellemes érzés, meg azért Katherine előtt sem szeretnék ilyesmivel beégni...
Még egy ideig nézelődök, majd végül az órámra pillantva, úgy döntök, hogy lassan ideje lenne elindulni a megbeszélt találkozási helyünkre. Egy kicsit keresgélnem kell a tömegben, de végül megtalálom az úti célomat. Kicsit körbejárom a színpadot, majd végül a színpad körüli rész szélénél kiválasztok egy magányos bükkfát. Eléggé szem előtt van, ha Katherine megérkezik, itt elvileg könnyen észrevesz. Még pár dolgot meglesek a telefonomon, majd utána már csak körbe-körbe nézelődök, élvezem a fesztivál látványát, meg reménykedem, hátha találok még valami érdekes helyet.