A tükör elé sétálok, majd végigmérem magam. Nem undorodok el magamtól, még akkor sem, hogy ha több másolat is van belőlem, mert tudom, hogy én kaptam először ezt az arcot, én vagyok a képviselője, és én nem vagyok másolat, hanem az eredeti. Nem tudnám elviselni, hogyha én is olyan lennék, mint a többi hasonmásom. Feldobnám a fejemet egy vonatra akkor, aztán integetnék utána.
Megpillantom aztán gesztenyebarna, felzselézett hajtömeget magamon, amely némi fekete árnyalatba is belenyúlik, s talán még a vöröses árnyalat is színt alkot a többi két színnel.
Szempárom berill drágakőként csillog, s a zöldes színben némi zafír kék is visszatér egy árnyalatban benne.
Ajkaim rózsaszín árnyalatokban pompázik, nem tudnád elengedni.
Arcom hófehér, néha csak Amara jelenlétében hintődik rá némi vöröses árnyalat.
Testalkatom kidolgozott, sok munkát igényelt, hogy így nézhessek ki.
S, amikor aztán a tükörbe megpillantom a saját tekintetemet, eszembe jut minden, amiért még életben vagyok. Eszembe jut, hogy valójában milyen is vagyok én. Gonosznak mondhatnám magam? Nem különösebben. Csupán csak egy dolgot akartam minden áron. Amarát, és mindent megtettem érte, hogy az enyém lehessen, és hogy visszakapjam. Képes voltam érte ölni, és még a hasonmásait is képes lettem volna a föld alá rakni. De erre viszont már nekem sem jutott idő, hiszen… engem is utolért a halál. Nem foglalkoztam akkor a képességemmel, hanem csak azzal, hogy Amarát megtaláljam, és az enyém lehessen, ha kell az életen túl, ha kell, a halálon túl. Ennyit szerettem volna, még akkor is, hogy ha az életem másik része az csak nőkből állt. Imádtam őket, *Sexy Time *,
de még is, a szívem, és a mindenem Amaráé lett végül. És az övé is marad. Megteszek érte mindent, és védelmet nyújtok neki. És mindenkin lesújtok, aki végül az utamba mer állni. És ez még csak a kezdet volt.  

my secret

Ülj ide mellém, valamit mondok, szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok, figyelj…
Na jó, azt azért nem!
Hol is kezdhetném? Szóval hát… a gyerekkoromról nem tudnék sokat mesélni. Sőt, szinte említésre sem méltó, hiszen úgy éltem, akárcsak a többi gyermek. Hatalmat akartam már akkor is,  pedig akkor még azt sem sejtettem, hogy mit takar az a szó, hogy hatalom. Azt viszont éreztem, hogy valójában mire is születtem!
Amikor aztán felnőtt lettem, bekerültem a nagy társadalomba. Görögország telis-teli volt gazdag nőkkel, s ha már én is mecénásnak mondhattam magam, gondoltam, hogy még nagyobb legyen a vagyon, szereznem kell egy olyan nőt, akinek aztán tényleg tömérdek volt a vagyona.
Azonban, nem voltam olyan átlagos kölyök sem régen. Kiskorom óta tanultam a boszorkányság csínját-bínját, noha azonban az óvatossággal is kellett figyelni. Gyakori volt az, hogy elevenen elégettek egy embert, csak mert tudták, hogy kiáll a sorból a hétköznapi emberek közül. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy igen is, sokat foglalkoztam ezzel, és 2000 évig volt időm kigondolni minden varázslatot. S lám, úgy érzem azóta, hogy a hatalmam megsokszorosodott.
Megismerkedtem aztán álmaim asszonyával, aki egy szolgalány volt, de a tekintete magával rántott. Akkor már vőlegény voltam, hiszen megkértem Qetsiyah kezét, aki szintén mecénás nő volt. Ő volt a menyasszonyom, de még nem házasodtunk akkor össze, hiszen az állította meg ezt az egész rituálét, hogy más nőbe szerettem bele. Amara néven hallgatott, habár soha nem tarthattam vele a kapcsolatot.
Tudni illik, Qetsiyah egy álnok nő volt, és tudott minden egyes lépésemről. Pontosan jól tudta, hogy nem vagyok hűséges típus, ezért foggal-körömmel óvott engem minden nőtől, habár ebbe nagyon is belefáradtam.
Ez a háromszög aztán mi mással is végződhetett volna, mint az örök száműzéssel?  Tessa rájött, hogy valójában a szívem más nőé. Minden az esküvő napján derült ki. Tudni illik, a menyasszonyommal egy Vándor névre hallgató koven tagjai voltunk, igazából, ezt Tessa alkotta meg. A buliban én is benne voltam, habár inkább csak életem szerelmével akartam lenni mindenáron.
Tessa egy elixírt alkotott meg, amit aztán Amarával itattam meg. Mindez arra szolgált, hogy az örökkön örökké tényleg beteljesüljön.
Qetsiyah elátkozott bennünket Amarával együtt. Engem egy hegy hasába rejtett el egy sírba zárva, ahol aztán 2000 évig szomjaztam, és próbáltam vonzani magamhoz az embereket, hogy kiszabadítsanak csel által. Ősi voltam, ezért nem is kicsit szenvedtem azért, amiért igényeltem volna a vámpírvért.
Aztán jött aminek jönnie kell... rászabadítom a poklot a világra!  
.