162 cm magas vagyok és elég sovány. Pedig sokat eszem. Imádok enni és főzni. Kulináris királynőként tartanak számon otthon. Fiatal koromban sokat éheztem, ezért nem szeretek éhes lenni. Szabályosan rosszul leszek és elájulok, ha éhes vagyok és nem jutok ételhez. A sötét, szűk helyeket is utálom, pánikroham tör rám, ha ilyen helyre kell mennem. Enyhe francia akcentussal beszélek, ha bepánikolok, átváltok francia nyelvre. Nem szeretem a magányt, a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, nem szeretek sokáig távol maradni Dettytől és Rivtől. A fájdalmas emlékektől igyekszem megszabadulni, mindig pozitívan próbálok gondolkodni. És bár pozitív gondolkodásmód jellemez, de azért reálisan látom a világot. Irritál az értetlenség, ostobaság és nyápicság. Nem vagyok egy olimpikon, a sportokhoz nem konyítok, még a futás is megerőltető a számomra. A kreatív dolgok a szakterületem, szeretem a művészetet, a zenét, grafikát, tervezést. Szeretek zongorázni. És eperfüggő vagyok, mindent imádok, ami epres. Herótót kapok a nyálas férfiaktól és a romantikától túlcsordult érzelmi megnyilvánulásoktól, illetve az idióta csajozós dumáktól. Nagyon makacs vagyok, minden helyzetben ragaszkodok az igazamhoz. Nem érdekel, hogy az ismeretlenek mit gondolnak rólam, olyan vagyok, amilyen, nem bújok álarcok mögé. Könnyen teremtek kapcsolatokat, de nem bízok meg feltétlenül mindenkiben, a bizalmamat ki kell vívni. Csak azoknak segítek, akik iránt feltétlen bizalmat táplálok, mások gondjától elzárkózom. Mindenkit fenntartásokkal kezelek,akit nem ismerek. Hazudni csak akkor hazudok, ha a helyzet úgy kívánja, vagy indokolt, egyébként mindenkinek a szemébe mondom az igazat, vagy amit gondolok.

Detti vagyok, 24 éves.

Michelle Avelie Noiret naplója, részletek

December 25, 1998
Kedves Naplóm!
Michelle vagyok, 8 éves, a Le Saint Adélaide Árvaotthonban lakom. Most annyira boldog vagyok, hogy mindjárt kiugrom a bőrömből. Nagyon szép karácsonyi ajándékot kaptam Charlotte Anyánktól. Egy kemény fedeles, gyöngyberakásos kis könyvet, amibe lejegyezhetem a gondolataimat. Úgy gondoltam, hogy azon mód fel is avatom. Charlotte Anyánk az én anyukám. Igazi anyukám és apukám nincs, Charlotte Anyánk adott nekem nevet. És Dettynek is. Detty a nővérem. Az igazi szüleit ő sem ismerte. De nincs is szükségünk anyukára és apukára, csak Charlotte Anyánkra, akit nagyon szeretünk. Megtanított minket takarót is varrni, most épp a Michelle-es takaróm felett írok.
Boldog karácsonyt mindenkinek!

Augusztus 12, 2000
Gyertyafénynél írom soraim, Detty már álomba sírta magát. De arcáról még nem száradtak fel a könnyek. Charlotte Anyánk egyszer azt mondta nekünk, hogy bármi is történjen az életben, erősnek kell maradnunk. Mert együtt erősek vagyunk. Csak egymásra számíthatunk, így minden helyzetben viseljük egymás gondját. Meg kellett fogadnunk bölcs tanácsát, de én nem érzem erősnek magam. Akkor meg tudtam volna védeni őt! Többé már nincs közöttünk.Nagyon nehéz a mellkasom most, és rettenetesen félek! Nem beszélhetünk, nem mondhatjuk el senkinek, mi bántja lelkünk, mit láttunk, így csak itt írhatom ki magamból, ami fáj. Minden csupa piros volt,amerre csak néztünk. És ott feküdt a földön a drága jó Charlotte Anyánk. Megijedtünk Dettyvel, mert hiába szólítottuk, nem felelt, nem mozdult.Mintha aludt volna. Közben egy sötét ruhába öltözött bácsi emelkedett fel mellőle. Kés volt a kezében,véres kés. Nagyon féltünk, nem tudtunk mozdulni sem. A bácsi nagyon ijesztő volt, azt mondta nekünk, ha nem akarunk úgy járni, mint Charlotte Anyánk, akkor hallgatnunk kell az estéről életünk végéig. Ha jó kislányok leszünk és szót fogadun, soha nem fogunk találkozni vele, de ha nem, akkor megkeres minket és...nem is merem leírni, nagyon félek. Nagyon, nagyon félek...

Szeptember 2, 2000
Minden este sírva ébredek, mióta Charlotte Anyánk a Mennyekbe költözött. Rosszat álmodok. Az ijesztő,gonosz bácsival, aki megölte Charlotte Anyánkat. Ráadásul egy csúnya, aljas néni, Giselle nővér lett az igazgatónénink. Mindenki nagyon utálja. Szigorú és nem szeret minket, sokat kiabál velünk. Ha valaki neveletlenül viselkedik, fapálcával megverik. Nem leszek soha rossz gyerek, nem szeretném, hogy az undok nénik elfenekeljenek. Detty visszafeleselt, most fáj a popója és sír. Őt elfenekelték. Nagyon utálom őket, mert bántották Dettyt. De Detty megígérte, hogy ha felnőttek leszünk, majd ő fogja elfenekelni őket.

Március 9, 2002
Ma én is büntetést kaptam, amiért nem megfelelően viselkedtem Giselle nővér szerint. Elfenekeltek fapálcával, amiért ételt loptam a konyhából a kisebbeknek és nekünk. Hitvány kis tolvajnak, tiszteletlennek és hálátlannak neveztek. De én csak jót akartam, mert nagyon éhesek voltunk. Mostanában keveset kapunk enni. Amióta nincs velünk Charlotte Anyánk, azóta nem jó a sorunk. Undok, aljas nénik jöttek, mennek az árvaházban és csúnyán viselkednek velünk. Fapálca, körmözés, kukoricán térdeplés, elzárás. Most meg már enni se kapunk rendesen. Korog a gyomrom, nagyon fáj. Mára csak ennyit írok, mert szédelgek. Le kell pihennem.

Április 20, 2005
Már egy ideje nagyon tetszik nekem a harmad éves André Bordelon. Olyan jóképű!☻Beleszerettem a mosolyába, a kis gödröcskékbe a szája két oldalán, a gyönyörű kék szemeibe, mellyel oly áthatóan és kedvesen néz az emberre. És a göndör, sötét fürtjei...bele akarok túrni a dús hajába! ♥♥♥ De szerintem Detty tetszik neki, nem én. Ő magas, gyönyörű és szexi, én pedig...egy kis vörös róka, aki ráadásul még lapos is. Mennyire szeretném, ha nagyobb melleim lennének!! De van még remény, elvileg növésben vagyok.

Június 4, 2005
André randira hívott!!!! *.* Nem Dettyt, hanem engem, ezt egyszerűen el sem hiszem! Legszívesebben örömtáncot járnék. Jó lenne, ha lenne valami szép ruhám, de sajnos nincs. És nem is vagyok túl csinos. De Detty azt ígérte, kitalálunk valamit, és amit ő ígér, azt mindig be is tartja. Az egyik osztálytársunktól szerzett nekem egy gyönyörű ruhát. Ebben még én is csinos vagyok.Holnap lesz a nagy nap, már alig várom! Gyorsan le is fekszem, mert kisimult arccal, kipihenten szeretnék találkozni vele.

Június 5, 2005
A randevúnk tökéletesre sikerült, egy elegáns kis étteremben ebédeltünk. Örültem neki, hogy legalább azon a napon nem éheztem, de kicsit azért lelkiismeret furdalásom is volt Detty és a többiek miatt. De André elfeledtette velem az összes gondomat pár órácskára. És a randi végét egy csókkal pecsételtük meg. Életemben először csókolóztam, és bár egy kicsit fura és nyálas volt, de azért bizsergető érzéssel töltött el. Ezernyi pillangó repkedett a pocimban, a szívem a torkomban dobogott. Ez lenne a szerelem? ♥♥♥

Szeptember 6, 2005
André a születésnapom alkalmával különleges meglepetést tartogatott a számomra. Végre elérkezett a várva várt nap. Már hetekkel korábban elkezdtem készülni rá. Detty felkészített mindenre, ő már túl esett a dolgon. Nagyon izgultam, idegességemben liftezett a gyomrom. De André csodálatos hangulatot varázsolt zenével, virágszirmokkal. Egy szóval csodálatos volt minden. És bár először féltem, de a kíváncsiságom és az a furcsa, bizsergető, izgalmas érzés, ami elfogott, erősebb volt a félelemnél.Átestem a tűzkeresztségen. Nagyon furcsa volt. Fájdalmas is, de egyben jó is. Kettős érzések kavarognak bennem még most is, mintha nem is én lennék, mintha nem is ebben a világban élnék...

Október 15, 2005
Soha életemben nem aláztak még meg ennyire. Soha életemben nem éreztem még ilyen nyomorultul magam. André bepróbálkozott Dettynél, le akart vele feküdni. De nem jött össze neki. Bosszúból kidobott engem, mint egy használt mosogatórongyot. Ráadásul mindezt megalázó módon Chantal Tisonnal a jobbján tette a suliban, mindenki szeme láttára és füle hallatára. Hogy lehet valaki ennyire aljas és alávaló??? Gyűlölöm az összes srácot a világon! Soha többé nem akarok szerelmes lenni!

Október 20, 2005
Mindenki rajtam és Dettyn köszörüli a nyelvét, a haverjai mocskos ajánlatokat tesznek nekünk, mert André teljesen lejáratott a suliban minket. Elterjesztette a hírt, hogy azért dobott, mert Dettyvel leszbikusok vagyunk. És ha mindez még nem lenne elég, nagyon furcsa dolog történt velem. Detty ma lekent Andrénak egy pofont a tornaszertár előtt, amiért egy gerinctelen alak, de André visszaadta neki a pofont. Abban a pillanatban azt kívántam, bár törné el a kezét, amivel kezet emelt Dettyre. Az összecsukott pingpongasztal egyik oldala hirtelen lecsapta Andrét, aki eltörte a kezét és enyhe agyrázkódást szenvedett. Most nagyon megijedtem. Ez nem lehet a véletlen műve...

December 2, 2005
Dettyvel kísérletezgetni kezdtünk és rájöttünk, hogy valami nagyon nincs velem rendben. Úgy érzem, mintha valami mutáns lennék. Detty nyugtat, hogy bizonyosan csak van egy hatodik érzékem, ezért csinálok furcsa, természetfeletti dolgokat. Bár az is lehet, hogy csak az éhség hozza ki belőlem. Most is korog a gyomrom, már megint nem kaptunk vacsorát.

Február 27, 2006
Ma hatalmas döntésre jutottunk Dettyvel. Nagyon rosszul vagyok, hasogat a fejem, a gyomrom annyira fáj, hogy lassan már nem bírom elviselni. Éhség mardos belülről. Giselle nővér szerint az árvaotthon nem kapott mostanában elég támogatást, ezért csak a kisebb gyerekeknek jár az élelem, a nagyobbak oldják meg, ahogy akarják. Dettyvel napok óta nem ettünk rendes ételt, a suli kukáiból szedegettük össze a kidobott kajamaradékot. Ezért arra ju................

Február 28, 2006
Tegnap hirtelen elájultam, ezért nem tudtam befejezni, amit elkezdtem. Arra jutottunk Dettyvel, hogy ez így nem mehet tovább. Csak azért, mert árvák vagyunk, már éheznünk is kell? Tudjuk, a világ nem igazságos, abból kell gazdálkodnunk, amink van. Azt hallottuk, hogy az utca lányai nagyon jól keresnek. Félre kell tennünk a büszkeségünket, ha túl akarjuk élni.

Március 2, 2006
Tegnap éjjel kiszöktünk Dettyvel a külvárosba és kipróbáltuk, milyen az utca lányainak élete. Borzalmas volt, nem viselem jól,rosszul vagyok tőle, émelygek, de erősnek kell lennem, megígértem Charlotte Anyánknak.Legalább kerestünk vele és most tele hassal hajthatjuk álomra a fejünk.

Március 30, 2006
Hamar népszerűek lettünk az éjszakai életben. Én az ártatlan arcommal, hullámos, vörös fürtjeimmel és sötétkék szemeimmel bűvöltem el a férfiakat, Detty pedig szexi és csábos énjével csavarta el a fejeket. Bár mindketten gyűlöltünk így pénzt keresni, le kellett nyelnünk a békát. De legalább megválogattuk, kivel álltunk össze, főleg egyetemista férfiak voltak a kuncsaftjaink. Minden jól is ment, míg a rendőrség nem avatkozott közbe két nappal ezelőtt. Letartóztatták az utca lányait, mi is a rendőrségen végeztük. Szerencsére Detty el tudta hitetni a kopókkal, hogy mi ártatlan tinédzserek vagyunk, egy diszkóból tartottunk hazafelé, mikor letartóztattak minket. Szerény és ijedt ábrázatommal igyekeztem alátámasztani a kitalációt. A rendőrök végül hazahoztak bennünket, de ami itthon várt, az rosszabb volt, mint a rendőrőrs. Elválasztottak minket egymástól és mindkettőnket egy sötét, ablaktalan kis helyiségbe zártak. Egy teljes napot töltöttünk ott, mire kiengedtek minket. Soha többé nem akarok visszakerülni oda, soha többé! Remegve írom a sorokat, még most sem tudtam megnyugodni, bár Detty már itt fekszik mellettem. Már csak ő maradt nekem, nem akarok többé távol maradni tőle! Úgyhogy más munka után kell néznünk.

Április 7, 2006
Sorsfordító nap ez az életünkben. Munkát kerestünk, de végül a végzetünkbe botlottunk. Rivaille Bordeaux. Már a neve is olyan magasztos. Rivaille azt mondta, hogy szüksége van rám és tudja, hogy nekünk is rá.Fogalmam sem volt, miért, de mégis bíztam benne. Detty már kevésbé. Egy luxuskávézóba vitt minket, és eloszlatta a kétségeinket. Tudta azt, mi vagyok. Amit még magam sem tudtam. Egy boszorkány. Ő meg valami animágusnak titulálta magát. Kész röhej, nem igaz? Eddig azt hittük, hogy a boszorkányok csak a tündérmesékben léteznek. Detty el sem akarta hinni, de Rivaille nagyon meggyőző volt. Egyezséget kötöttünk. Most egy kényelmes, puha ágyikóban írom soraim Rivaille lakásában. Többé már nem kell visszamennünk az árvaházba és soha többé nem kell éheznünk!

Május 23, 2006
Ma véglegesen Rivaille gyámsága alá helyeztek engem és Dettyt. A rendőrségen és a gyámhivatalban tett látogatása után utánanéztek az árvaház működésének, majd miután elfogadhatatlannak találták a körülményeket, bezárták a kócerájt és a vezetés ellen Giselle nővérrel az élen, eljárást indítottak sikkasztás és gyermekbántalmazás vádjával. Az árva gyermekeket pedig más árvaotthonokban helyezték el. Rivaille úgy döntött, hogy Amerikába fogunk költözni.

Szeptember 6, 2006
A 16. születésnapomat itt Seatle-ben töltöm. Rivaille mindent megad nekünk, többet is, mint amit elvártunk. Születésnapomra egy csomó konyhai eszközt kaptam, mert nagyon szeretek főzni. Magántanulók lettünk, mert egyrészt nem tudunk angolul és mert másfajta tudást is el kell sajátítanunk a rendes iskolai tananyagon kívül. A természetfeletti dolgok még újnak számítottak az életünkben, de egy boszorkánynak sokat kell tanulnia, hogy elsajátítsa a különböző varázslatokat.

Október 3, 2010
Detty két nap után végre hazakerült. Nagyon aggódtunk érte Rivvel. Már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben vele, mikor megállt az ajtó előtt és várt. Már nem volt többé ember. Vámpírrá vált. Teljesen csapzott volt és véres volt a szája és a ruhája. Beinvitáltuk, mert teljesen biztos voltam abban, hogy nem fog bántani. Bevonult a szobájába és két napig ki sem jött. Rivaille segítségével most egy varázskarkötőn  dolgozom, ami segít Dettynek, hogy nappal is kimehessen az utcára. Detty nem akarja elárulni, mi történt vele, de nem is forszírozom a témát. Ha nem beszél, annak oka van.

Április 24, 2014
Ma volt a diplomaosztónk Dettyvel. Én a grafika és dizájn szakon végeztem, ő pedig Enteriőr képzésben vett részt. Mindkettőnk állása biztosított, hála Rivnek, az ő cégénél fogunk dolgozni. De sietek, még össze kell készítenem magam a ma esti vacsorához. Riv valami különleges étterembe visz minket. Charlotte Anyánk, tudom, hogy hallasz minket valahonnan...Végre boldogok vagyunk Dettyvel, az életünk révbe ért. Tudom, hogy te küldted hozzám Rivet, hogy vigyázzon ránk. Erősek voltunk, kitartóak. Erősek vagyunk, kitartóak. És még erősebbek leszünk együtt, hárman...