Ahhoz, hogy mindenféle bizonytalanság nélkül megérts, tudnod kell, hogy honnan jöttem. Soha nem jártam Disneylandben, egyetlen siető nyúl sem szólított magával Sohaországba. Csak egy lány voltam, kislány koromból pedig egyedül egy alkoholista anyára emlékszem, aki egyszer túladagolta magát. Vagyis, úgy teszek, mintha emlékeznék erre, tekintve, hogy még csecsemőként kerültem árvaházba. Mindig is jobb szerettem ezt elmesélni, a vérszerinti anyámat tüntetni fel felelősként amiért árvaként kellett felnőnöm. A kitalált történetemet azóta is sokan elhiszik, de nem okoz örömet a hazudozás. Elég szókimondónak ismertek meg a környéken, ahol éltünk... egy óriási ház, benne Michelle és én. Egy lepukkant környéken. Vagyis, miután a fogadott anyánk meghalt, a környék sem volt többé a régi. Kimondtam, amit gondoltam. Ahogyan a környékbeli fiatal srácoktól tanultam már szinte attól a pillanattól, hogy két lábra álltam. Ezek mellett viszont nehezen viseltem, hogy nem állt a hátam mögött egy apa, hiszen a szigor hiánya meglátszódott rajtam. Nevetlen voltam, néha már a végső határokat is átlépve, de sokan mondták, hogy nekem ez jólállt. És Michelle végig tudta, mi lakozik bennem, ő látta azt, amit ez a vadóc küllem eltakart. Néha már szándékolt volt a viselkedésem, pontosan amiatt, hogy elhárítsam a gúnyos megjegyzéseket... gyerekek, akik nem kellettek az anyjuknak. Hallottam már ezut a mondatot, talán túl sokszor is.
A külsőm hétköznapi, szeretem a sminket, némileg jobban kihangsúlyozni a szemem és szám elegáns vonalát. Hétköznapi... kivéve mikor nem hivalkodó ruhákat öltök magamra csak azért, hogy kitűnjek a tömegből. Persze ilyenkor elkerülhetetlennek tartottam, hogy egyesek haszonlánynak nevezzenek, de... istenem... néha, mikor úgy adódik, képes vagyok rendesen is felöltözni, amely már szerencsére nem a gimiben megszokott farmer és top kombó. A lábaim igencsak szépre formálódtak, szeretem őket megmutatni. Nem félek megmutatni azt, amivel megáldottak, és ezt többször magyaráztam már Michelle-nek is, de ezen a téren teljesen összekülönbözik az ízlésünk.
Tetoválásom és piercingem nincs. Nem is tervezem egyiket sem. Magasságom tipikus női középmagasság, a hajam napsütés mellett szőkének tűnhet, de gyakran váltom a hajszínemet. A szemem... állítólag nagyon igézőek, ha mélyen vizslatod őket, de... ez csak egy nem túl régi tulajdonságom lehet.

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

A nem is olyan távoli múltban...

Álltam a tükör előtt. Legszívesebben szembeköptem volna magamat, saját magam okoztam a hányingert a saját gyomromban, ahogyan verejtékemet láttam megcsillanni a fényben. Elmenekültem a helyszínről, szó szerint futottam, rohantam, elrepültem, mint a madár, aki nem akarja, hogy kalitkába zárják. Kétségbeesés éledt a zsigereimben, úgy éreztem, hogy mellkasom úgy szorít, mintha két tonna követ rakott volna rá a sors, amely nem is olyan régen egy életre megpecsételte a jövőmet.
Lenéztem a mosdókagylóba, remegtem még mindig, mintha nem lenne rendesen befűtve a lakás. Vér... szappannal próbáltam lemosni. Az a srác váratlanul jelent meg... ott termett, rosszkor volt rossz helyen, és hergelt engem... hergelt, mert látta, hogy feszült vagyok. Mi történt velem utána? Sötét, valami kellemesnek induló, zsibbasztó parti, ordítás, zene... a szívem ritmusa ott dobogott a fülemben, szinte még hallozzam a zenét, és a következő, amire eszméltem, hogy a hely egy szegletén, valami éles tárggyal fejbevágom azt a fiút, amiért erőszakoskodott velem. A vére rögtön a ruhámra csepegett. Megkívántam. Pedig megfogadtam, hogy nem fogok emberből táplálkozni... én nem akartam!
Több erő lett bennem. Éreztem magamban az adrenalint. És a táplálkozás után, mikor lehajoltam, hogy megnézzem a sebet, és megnézzem a pulzusát, a szíve már nem vert... a tetem mellett hatalmas tócsa. Én okoztam a halálát.
Könnyek szöktek a szemembe. Michelle-lel csak annyit osztottam meg, hogy vámpírrá váltam. De a körülményekről nem beszéltem neki. Nedves arcomat még nedvesebb törülközővel ostromoztam, hogy eltűntessem a rám ragadó sminket. A ruhám alja már el is szakadt, vajon mit műveltem? Mindenre akartam gondolni, csak arra nem, hogy mit fogok most tenni. Michelle-nek nem akarok több fejfájást okozni. Egy gyilkológép lennék?
Nagyot nyeltem, és ismét a mosdókagylóba fordult pillantásom. Sosem tudhatja meg, hogy vámpírrá váltam. Sosem juthat tudomására, hogy ki tett vámpírrá... és hogy nem én voltam a valódi célpont... hanem ő.