|
A poszt írója ♛ Leslie Elizabeth Shay Elküldésének ideje ♛Csüt. Ápr. 23, 2015 8:36 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Drew Adamson Státusz • | SZABAD | Faj • | bármelyik faj tagja lehetsz | Kor • | 27-28 | Play by • | William Moseley | Ismertető • | Lássuk be, nem vagyunk egy súlycsoport. Te a felsőbb réteg, az elit elkényeztetett kicsi fiaként nőttél fel, én ide-oda csapongtam és egy rakás aszfaltbetyár nevelt fel. Egy kávézóban felszolgálóként dolgoztam, mikor besétáltál és mivel fogalmad sem volt róla, hogy mit fogsz ezzel a húzással elérni, nagyképűen és lenézően adtad le a rendelést, amit én vettem fel. De mikor az asztalhoz sétáltam, kezemben a tálcával, elkaptam egy kissé kétértelmű megjegyzésed, magamra vettem és egyszerű "véletlen" folytán rád borítottam a forró kávét. Ezek után szinte minden nap megfordultál abban a kávézóban, míg rá nem jöttél, hogy egy egyetemre járunk, és közel sem bukom az olyan ficsúrokra, amilyennek te bemutatkoztál első alkalommal. Azóta az alkalom óta többször beléd botlottam az egyetemen, majd a kávézóban, ahonnan végül kirúgtak. A szemedben mégis van valami, amiről tudom, hogy a valódi éned egy darabája, hiába a bunkóskodás másokkal. Leginkább barátként nézek rád, aki ki-ki segít egy-egy beadandóban vagy segít felkészülni a számonkérésekre, mígnem Te nem kérsz számon engem arról, hogy ki, vagyis mi vagyok. A hazugságok hálójából nem menekülhettem, egyszerűen próbállak elkerülni és minél távolabb maradni tőled és a te kis tökéletes világodtól. De ellentétben velem, te túl sok mindent tudsz rólam. tudod, hogy megöltem a nevelőapám, ezzel kiváltottam az átkom, ahogy azzal is tisztában vagy, hogy az erőm kibontakozóban van csupán, és még nem használom elég ügyesen. Próbára akarsz tenni, hogy meddig mennék el azért, hogy a bőröm mentsem. Az abszurd játékod most veszi csak kezdetét, és nem értem, miért én vagyok a célkeresztben. A célkeresztben, ahová te állítottál, mint az apád gyilkosát, aki nekem csak nevelőapa volt, téged pedig a családod gazdagabbik része nevelt fel, nem pedig ő. Engem hibáztatsz, amiért szétesett a családod, de nem hibáztathatsz azért, amiért kezd valami megfoghatatlan érzés úrrá lenni rajtad, amikor rólam van szó.
Pb és név változtatható, csak jelezd, ha megékeztél | Várjuk • | Én várom őt, de nagyon |
| |
|
|