Nagyon bírtam benne azt, hogy képes elengedni magát, hogy másokkal ellentétben képes arra, hogy gyerekként kezeljen ugyan, de mégis éreztesse velem, hogy egy igazi és hamisítatlan csajszi vagyok, aki ha egyszer felpörög elég nehéz leállítani. Vinnie-re úgy ragadt át a jókedvem, mint amikor nyáron olvadt mézes ragacsos kézzel tapenolunk át valakit. Én meg vérszemet kaptam attól ahogyan nevetgél, és vele nevettem én is minden egyes alkalommal. Tényleg akkor ködösültem el picit amikor a lányáról beszélt, és szerettem volna megtudni, hogy mi volt a baj, hogy esetleg valami betegség vitte el, vagy baleset, netán...megölték? Fú ez utóbbi nagyon kemény szitu lenne, és inkább rá sem mertem kérdezni, pedig bizisten nagyon szerettem volna. Helyette inkább tovább táncikáltam és csináltam magamból majd belőle is komplett bohócot. Aztán végül mégis kibukott belőle pár gondolat, és azt hiszem nem akartam megtörni a fotózás lendületét azzal, hogy kérdezgetek. Szóval bújós volt mint én...hé ez ennyire rám van írva, hogy én ilyen vagyok? Kicsit amúgy tényleg szíven ütöttek ezek a dolgok, mert ez akár rólam is mondhatta volna egykor az apám. Feltéve ha kellettem volna neki...feltéve, ha nem egy szőke babát és egy nevemre nyitott bankszámlát hagy maga után. Most őszintén a pénz képes esti mesét mondani egy alig három éves kislánynak, és amikor elesik és beüti a lábát, a pénz képes lesz barackot nyomni a fejére, és közölni vele, hogy: "Ugyanmár katonadolog?" Perszehogy nem, ám úgy tűnik az én apám ezt gondolta...vagy a franc se tudja mit gondolt, vagy egyáltalán megfordult e valaha a fejében, hogy én is érző lény vagyok, és nekem is nagyon sok dolgo képes fájdalmat okozni. Csuda tudja, talán nem is lényeges.Mármint neki. - Maga lehetett a legszexisebb és legdögösebb apuka, Vinnie!- bókoltam neki vidáman, hogy kicsit tovább csiklandozzam az egóját, ami azt hiszem a kamera túlsó felén alaposan kijött. Úgy mozgott ott mint egy kelta isten, én esküszöm, vagy neeeeeeem nem is. Inkább olyan volt, mintha róla mintázták volna meg Poszeidon kicsit retusáltabb változatát, sőt ha már itt tartunk, akkor Crazy Chick oldalán a csajoknak készülő light pornóban simán elmehetett volna ennek a figurának. - Fejet feljebb...és hol marad a grimasz? Gyerünk még egy kicsit...na még egy kicsit...kancsalít....mondom kancsalít! Jesszus Vinnie nem azt mondtam, hogy rezegtesse a szempilláját, csak, hogy vágjon olyan fejet mintha egy légy szállt volna az orrára és meg akarja nézni!- adtam az utasításokat a kamera mögül, majd már bújtam is vissza és kattogtattam vidáman. Atyaég ennek a faszinak még ez is jól áll! Van esetleg olyan póz amiben ha fényképezem akkor nem nézne ki ilyen bitang jól? Szerintem nincs, és egy pillanatra rámjött az, hogy úgy megölelgetném. De félreértés ne essék ez nem olyan ölelgetés lett volna, még akkor sem ha már egy ideje az egyetlen pasi akivel megosztottam a szobámat az az ágyam feletti falon a nagy Gábriel arkangyal poszter. Az elég szánalmas, ha egy amúgy hótszexi angyal plakátjára indulok be? Asszem ez olyan titok amiről jobb nem is beszélni.Úgysem értené meg senki, hogy bár nagy a szám, és be nem áll időnként a rengeteg locsogástól, meg persze szeretek mindenkinek jó alaposan beszólni, át sem gondolva, hogy mit is mondok. Anya szerint előbb jár a szám mint az agyam, és nem ártana néha felcserélni a sorrendet....szóval még akkor is, ha nem vagyok minden ízében tökéletes rohadtul tudnám igényelni, hogy szeressenek. De nem ám csak úgy snassz, hanem úgy a szeretet minden módját akarom. Ha jobban belegondolok az anyukámon kívül eddig őszintén engem csak az a félszemű foxi szeretett akit egyszer hazavittem, még tizenkét évesen. Mocskos volt mint a háborodás, öt kád víz kellett mire rájöttem, hogy milyen színű is valójában a szőrzete. Aztán egyszer elment otthonról gondolom valami szuka után kajtatva és soha többé nem jött haza. Azt hiszem az apám is egy nő miatt ment el és még a kutyám is! Pech, ez az én formám, és ha még mindez nem lenne elég, a pasim is megcsalt egy szőke ribanccal! Kezdem kicsit unni, hogy nekem mindig ez a szerep jut ki, de persze nem tudok ellene semmit tenni, ez van! Szóval az jutott éppen eszembe, hogy üzlet ide vagy oda én most marhára meg fogom ölelgetni ezt az óriási bolondgomba fószert amikor odapenderült mellém, hogy majd csinálunk közös képeket! A kezében még ott volt az utolsó korty abban a piás pohárban, amit pofátlanul elvettem tőle, ahogyan átadtam neki a gépet és kikortyoltam. Összecsücsörítettem és nevetve fújtam ki a levegőt, majd hátrapillantottam ahogyan odaguggolt mögém és pont egy magasak lettünk, illetve az én esetemben pont egyformán alacsonyak. - Kicsit sűrű a levegő itt lenn, mi?- kuncogtam vidáman, majd leraktam a földre az üres poharat és a lábammal óvatosan rúgtam kicsit odább,ne legyen útban, és kezdtem én is mindenféle fejeket vágni, miközben Vinnie kattintgatott a géppel. Aztán egyszercsak se szó se beszéd felkapott az ölébe én meg láblóválva kezdtem röhögcsélni. - Héééééé Gulliver, le ne ejts!- és tovább nevetgéltem, miközben fél szemmel még mindig azt figyeltem, hogy milyen fejeket vágunk a kamerába. Még fintorogtam is, meg csücsörítettem, karomat a pasi nyakára tekertem, és egy váratlan pillanatban odanyomtam egy akkora cuppanóst az arcára, amitől remélem két hét múlva is csengeni fog a füle, nem feledve el vörös kis személyemet, aki nem kicsi felfordulást okozott a tetőkertjében. Miközben lerakott a földre megszólalt a következő zene és én táncikálni kezdtem, és bólogattam Vinnie-nek azon kijelentésére, hogy mindig csak az üzlettel foglalkozik. - Tudja mi a maga baja? Hogy meg kéne látni ebben az egészben a jót is. Mármint ne mindig vegye komolyan az egészet, és meg fogja látni, hogy bizonyos helyzetek annyira meg tudják lepni a tárgyaló feleket, hogy bármibe belemennek. Például...hm.... ne mozduljon!- egy olyan pillanatot kaptam el, amikor elnyúlt a füvön és tökre lehetett látni, hogy rendesen felszakad belőle valamiféle megkönnyebbülés, én is szoktam ilyet amikor végre kiengedem a fáradt gőzt. Csak én megspékelem ezerszer ennyi mondattal, ahogyan most is be nem áll a szám, jár mint a kacsasegge.Miközben fényképezgettem itt ebből a szögből néha beharaptam a számat. Fura érzés volt ez amúgy, mert amúgy tényleg veszedelmesen jól nézett ki a fazon, mégis...nem is értem miért ilyen dolgokra gondolok a közelében, miért nem tudom úgy kezelni mint általában a pasikat szoktam? Nem az életkorával volt alapvetően a bajom, hiszen a filozófia tanárommal is majdnem sikerült egy futó kis viszonyba keverednem, na nem a jegyért, hanem azért mert olyan szép kezei voltak. Van aki a szemekre bukik, van aki egy pasi mosolyára, én imádom a szép kezű fazonokat. Aztán persze az egészből nem lett semmi...én tényleg szerettem Petert, csessze meg, soha nem tudtam volna megcsalni, vele ellentétben. Basszus annyira de annyira dühös vagyok rá emiatt, hogy mióta eljöttem legszívesebben az összes útba jövő fószerrel ágyba kellett volna bújnom,mégsem tettem meg, ettől többre tartottam magam, semmint egy kicsinyes bosszú. Na szóval nem ez volt a gond Vincent-el, hanem az, hogy arra gondoltam, hogy ha lett volna apukám....ez amúgy beteges? Mármint, hogy egy vadidegen fickóról, aki amúgy nem mellékesen az ügyfelem, azt szeretném elképzelni, hogy ő lehetett volna a papám? Nem ám arra gondolok, összegyűrném vele a lepedőt, szerintem egy komplett garnitúrát, hanem milyen jó lenne csak simán hozzábújni este és bámulni ki a fejemből és elaludni, mármint így. Sóhajtottam egy nagyot mielőtt megint tovább dumáltam neki arról, hogy miképpen kéne lazítania - Tudja mit? Lepje meg az ilyen karót nyelt fazonokat. Vegyen fel sötétlila nadrágot, méregzöld inget, kössön hozzá rikítóan sárga nyakkendőt...a haját frankón felzselézzük és adunk magára egy hótkirály napszemcsit amit lazán feltol a fejére....és így néz körbe...valahogyan így.- megpróbáltam leutánozni a szemöldök mozgatós, bugyiolvasztós lapos nézését, miközben megmozgattam a fejemet és a kezemmel lepantomimeztem mintha egy napszemüveget tolnék fel a fejem tetejére. - Nagyon nagy királyság mi?- röhörésztem a végén, aztán feltornáztam magam a földről és leraktam az egyik szabad asztalra a gépet. - Na most nekem ki kell mennem egy rövid kitérőre, addig kerítsen már nekem vagy két füzér karácsonyfaizzót. Biztos van magának olyanja, és ha már talált itt fekete inget, túrjon fel mindent zöldért. Mégis élő karácsonyfa lesz magából, legyünk színben hűek egy fenyőhöz.- dörzsöltem össze a kezeimet, majd miután elmagyarázta hol is találom azt a bizonyos kis helységet magára hagytam őt egy kis időre, hogy aztán visszatérve megnézzem ennyi idő alatt sikerült előkerítenie amit kértem, és át is öltözött valamibe ami kicsit is emlékeztet egy örökzöldre. Úgy robbantam vissza a tetőkertbe mint egy felhúzott kis herkentyű. - Sikerült? Juuuujjjj közben az jutott eszembe, hogy ha a haverjaim megtudják, hogy én magától VIP belépőt kapok ide, azt hiszem ezerszer átkozni fogják a napot, hogy nem ők jöttek lebonyolítani az üzletet. Így jártak!- vontam meg a vállam, majd mosolyogva vettem újra fel a gépet és az éppen szóló zene közé bedudorásztam valami karácsonyi dallamot. Lesz egy igazi, hóterotikus élő karácsonyfám, akiről jó sok képet csinálhatok. Na ez az igazi nagy királyság!
Kiszakadt belőlem egy újabb nevetés, amikor pocokmód kifújta magából egy szuszra azt a bizonyos mondatot, leutánoztam ezt a pofiját a végén pedig ismét elnevettem magamat, hihetetlen volt még most is számomra, hogy ennyi életkedvet és jó kedvet csempészik az életembe, alig pár óra alatt. Végre el is kezdtem táncolni, úgy igazán és nem bántam, hogy vissza lett állítva a szám, tényleg komolyan élveztem, hogy itt bolondozok a tetőtéren egy lánnyal, és nem bántam. Végig simítottam az ajkamon, amelyet időnként különböző okokból szoktam csinálni, most azért hogy végre rám is rám ragadjon a lány jó hangulata, kisebb táncot leejtettem, és még a fenekemet is megráztam, na jó egy nagyobb svung konyak úgy sem fog megártani, ezért érte nyúltam, majd lehúztam belőle, rekedten morogtam fel, majd megráztam a fejem. Vissza tettem a helyére és csibészesen mosolyogtam Merindára, nem az alkoholtól csillogtak a szemeim, messze voltam még attól, összefontam a kezeimet a mellkasom előtt, irány a szívdöglesztő démon vonal, a halk tétova ajánlatát meghallva elgondolkodva pillantottam magam elé. - Pont ilyen szertelen, szeretet éhes, és bújós volt… vagyis.- köszörültem meg a torkomat. - Nem ismerem magát, ennyire, de néhány jellemvonása…-közben mozogtam, mosolyogtam, mórikáltam magamat Merindának és a kamerának.- Szóval… hiányzik. - nem beszélgettem neki arról, hogy évszázadokkal ezelőtt meghaltak, hiszen többen is voltak, a hatodik lányom volt ennyire bújós, aki az anyjával együtt élte meg azt,hogy a tengerbe vesztem, és hónapokig hánykolódtam benne, vagy egy mélyedésbe kuporogtam, talán a tündérmesék tényleg léteznek s én magam is egy szereplője vagyok, de tudtam, hogy nem így van, összefügg azzal, hogy vámpír vagyok, ráadásul az anyja képét sosem láttam magam előtt, az arca mindig elmosódott, sokszor abban is elkezdtem kételkedni, hogy voltak-e egyáltalán gyerekeim, de ha a dhampyr lányom nem jönne látogatóba és maga sem mesélne arról, hogy mennyire hiányzik neki, John, vagy… milyen édesek voltak az unokáink, mert volt akinek már pár évre rá hogy felcseperedtek és elérték a házasulandó kort, gyereket vártak ők is, imádtam azokat az időket, tényleg fel lehet vidítani a gyerekekkel. A gyermek fotózásokat imádom a legjobban, ha betéved egy család, és egy sorozatot szeretnének, vagy… elhívnak házhoz, hogy otthoni környezetben szeretnének otthoni fotókat a gyermekeikről. Újabb nevetés szállt fel a torkomból, de ez nem az az üres csengésű volt, szívből jött, a szívemből, és ennek a lánynak szólt, csakis neki, grimaszoltam ahogy kérte, vágtam a rondábbnál rondább arcokat, miközben mindegyik végén felnevettem, aztán jött néhány szívdöglesztő mosoly is, végül oda perdültem Merinda mellé. - Kell nekünk olyan is,amelyen ketten is rajta vagyunk, mutassa csak!-kivettem a kezéből a gépet és megálltam mellette, berogyasztottam a lábaimat ,hogy egy magasságban legyen a fejünk, és magunk felé fordítottam a kamerát, kifordítottam rajta egy lcd kijelzőt, hogy lássuk a kamera felett, hogy mit kapok le éppen, és a kamerába mosolyogtam. Majd elkaptam Merinda derekát ha tudtam, és felemeltem így is csináltam néhány fotót, én vigyorogtam mint a büszke… nem is tudom, ismerős talán. Hiszen nem voltam az apja, noha többször kerített a hatalmába ez a torokszorító kellemes érzés, vágy, hogy mi lenne ha… Még egy vámpírnak is lehetnek hülye vágyai. - Ez hiányzott nekem, mindig csak a vacsorák, az üzleti tárgyalások, a munka…munka…munka…- mindegyik szó után grimaszoltam, a karomban a lánnyal, végül letettem Merindát a földre és gyengéden lehúztam magam mellé, a hátamon feküdtem, vissza adtam neki a kamerát és elhelyezkedtem a frissen nyírt zöldellő gyepen, lerúgtam magamról a cipőimet is, majd felültem, Annyi mindent szerettem volna mondani, amikor ránéztem, tengernyi kimondatlan kérdés, öröm, remény, vágy. Remélem nem néz liliomtiprónak vagy bármi, bár korábban hangoztattam, hogy a lányomra hasonlít és meg is beszéltük, hogy nem egymás súlycsoportjai vagyunk, van az … amikor valakit első megérzés, benyomás alapján eldöntök,hogy hova fog tartozni, kívül esik a köreimen, vagy egyre beljebb halad, ama bizonyos burok felé, amely szívemet övezi? Ez a lány pedig… csak betoppant ide mint egy apró kis szélvész, örömet okozva nekem a jelenlétével. Először furcsának találtam a tárgyalási módszereit, de végtére is nem bánom azt hiszem, jobb ez így. Végül megráztam a fejemet és kedvesen mosolyogtam fel Merire. Nem akartam volna, hogy véget érjen ez az este? Mi várna rám? A megszokott napi rutin, haza megyek, felkelek és megyek valamelyik lányhoz, szobára reggelizni? Tényleg sivár volt az életem, mert csak nőkkel, lyukakkal és csillogással meg pompával fedtem el magam előtt a tényt, hogy mi is hiányzik valójában. - Tudja, ha bármikor a Stúdió közelében jár, szívesen látom, mindjárt csinálok is egy VIP kártyát, a lenti géppel, tudja feldobná egy -egy napunkat itt az ügynökségen, az enyémet mindenképp. - vallottam be egy újabb félmosoly kíséretében.- Bármikor szívesen látom, pár liter gyümölcsös tejre, meg halapenjo-s pizzára. - komolyodott meg a hangom de csak egy picit, hogy érezze, komolyan gondolom az ajánlatomat. - Na, tessék tovább kattintgatni, van még azon hely bőven! - incselkedtem és beletúrtam a hajamba ismét, szétziláltam még inkább, majd ha tudtam, akkor összeborzoltam Meri haját is, csak a rend kedvéért.
Minél több időt töltöttem ennek a pasinak a társaságában annál jobb kedvem lett. És ennek most köze nem volt a piához, vagy éppen ahhoz, hogy a sok melótól és a sok kávétól esetleg túlpörögtem volna, ez most színtiszta és hamisítatlan jó kedv volt, amit megfejeltem azzal, hogy össze vissza riszáltam a hátsómat ahogyan fotózgattam Vinne-t, közben adtam neki az utasításokat, hogy ne legyen olyan karót nyelt, hogy lazítson már kicsit az ég szerelmére. Túl vagyunk a melón, ő megkapta amit akart, én is megkaptam…Buli van!!!! Még mindig hihetetlen volt a számomra, hogy én a new orleansi informatikus vörös csirke itt fotózgatom ezt az ötcsillagos faszit. Olyan volt mint a jó konyak…elég idős és nagyon spéci. Amikor azt kérdi, hogy kell e kaja, csak legyintek és valami olyasmit pofázok, hogy nem vagyok én csecsemő, hogy háromóránként kelljen ennem. A szélgép viszont jó ötlet, eléggé gyorsan közeledett az este, szinte hihetetlen, hogy még javában fényes nappal volt, amikor idejöttem, és amikor felnéztem a hatalmas épületre, még csak véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy itt a tetején fogok fotózgatni egy hótkomoly masinériával, amit elég gyorsan kiismertem. Amin gombok, kütyük és mindenféle jelek voltak azok a cuccok az én cimboráim, de például a boltban, a hétköznapi számlák között már nem mozogtam ilyen remekül. Jamie például egy délután megtalált három havi számlát, amit nem fizettem be, és közölte, hogy ha áramot akarok a lakásomba, és nem generátoron tekerni a mókuskereket ki kellene fizetni. Jaaaa, hogy itt ilyen is van? Honnan tudtam volna én ezt, anya mindig mindent elrendezett. Igazából ha azt vesszük bizonyos dolgokban már igazán rutinos felnőttnek számítottam bizonyos dolgokban pedig még mindig rettentő gyerek maradtam. Például az anyukám nélkül nem voltam képes rendesen vásárolni sem. Eleinte tök értelmetlenségeket vettem, mint molyírtó, rajzszögek és persze a színes szívószálak, amiknek halálosan örültem, csak később realizálódott bennem, hogy hát ez tök jó, csak éppen ennem nincs mit. Ezekből pedig elég sovány ebédkét lehetne összeütni. Amíg a múltam egy apró szeletkéjén meditáltam, valamint kihasználtam egy egészen rövidke időt a távollétében és a saját listámat állítottam vissza. Most én vagyok a művész ő meg a modell, az szól ami a jó képek készítéséhez kell…mondjuk ha nem jó a modell cseszhetem az ihletemet. A szélgép láttán csak egy laza és roppant velős „Wáóazannya” felkiáltásra futotta meg egy széles vigyorra, ami az új ingnek szólt. – Ebben igazán sátáni külseje van Vinnie, de basszus tudja maga az a fajta manus akinek még egy szakadt favágó ing is jól állna. Tudja mint Hugh-nak a Wolverine-ben. Fuhúúúúújajjanyámdeszexivoltbenne!- egy szuszra mondtam ki ezt hörcsögmódon fújtam fel vigyorogva az arcom, és aztán kiengedtem a csücsörítő ajkaim között, mint egy egy csomó láthatatlan pattogatott kukoricát köpködnék ki rajta. Figyeltem ahogyan a szélgéppel macerál, és megállapítottam, ha nagyon szükséges lenne a felső gombokat nyomogatni akkor nemes egyszerűséggel megkérném, hogy emeljen már fel oda. Szerintem nekem volt a legbrutálabb állat módon szexfélisten bio emelőrendszerem. Tyűha! – Jah, bocs, hogy a zenét visszaváltottam, legyen már egy kicsit lazulósabb. A funky nagyon jó amúgy félre ne értsen, de ennél aztán igazán meg kell rázni….hát amit meg kell rázni. Na gyerünk, még messze vagyunk a végétől! Még csak a komolyabbakat csináltuk meg, hol van még az, hogy magából egy igazi és hamisítatlan karácsonyfát fogok varázsolni?-Játszott a lencsének, és közben dumált hozzám mindenfélét, néha el is nevette magát, és csak akkor láttam némi szomorúságot megcsillanni a szemeiben amikor arról beszélt, hogy volt egy lánya. Így múlt időben. Az eddigi riszálásom egy pillanatra abbahagytam, és én most tényleg komolyan néztem rá. Még a gépet is leengedtem az arcom előtt, le egészen a csípőmig, és ott tartottam a két kezemben, mintha félben maradt volna a mozdulat. Komolyan, én esküszöm, hogy láttam a szemében megcsillanni a szomorúságot, és nem is volt kedvem inni a pohárból amit előtte nyújtott felém, még a fejemet is megráztam. Vajon mi történhetett, annyira szerettem volna rákérdezni, de basszus alig pár órája ismerem, ilyenkor nem szokott az ember azzal előhozakodni, hogy hol van most a lánya…él még egyáltalán? Ez egymerő bunkóság lett volna a részemről, és noha alapjáraton is hajlamos vagyok a tapló viselkedésre, azért nekem is vannak bizonyos határaim. Főleg ha érzem valakinek a szavaiból, hogy hiányzik neki valami….valaki. Akárcsak nekem az apám, aki elhagyott bennünket, aki aztán mégis valószínű lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy nekem pénzt küldjön. Mintha azzal rohadtul meg lehetett volna vásárolni a hiányzó meséket, azokat a napokat, amikor a suliban halál büszke voltam magamra, hogy sikerült egy nyamvadék gipszfigurát kifestenem, vagy amikor felsőbb tagozatban a vörös hajam miatt gúnyoltak, és nem volt ott apu akihez futhattam volna. És hiába kérdeztem hisztizve anyától, hogy nekem miért nincs, mikor mindenkinek van, szegénykémnek fogalma sem volt róla mit is mondjon nekem? És ilyenkor jött a sokszor ismételt, és a végére már k@rvára megunt „El kellett mennie!” lerázós szöveg. Engem ne akarjon senki vigasztalni ilyen átlátszó dumával. Szóval azt hiszem tökéletesen láttam ugyanezt az érzést a férfi szemében itt velem szemben, és ilyen szempontból úgy működtem mint egy túlhúzott processzor. Nagyobb teljesítmény, rövidebb élettartam. – Figyu…ha akar akkor beszéljen ám róla nyugodtan…- amilyen hirtelen mondtam olyan hirtelen hallgattam is el, és nem akartam…valamiért nem akartam őt szomorúnak látni, hiszen olyan jókedve volt, és bolondozott velem. És bármi is történt a lányával, azt mondta olyan volt mint én, mármint gondolom nem külsőre, vagy ilyesmi, hanem pont ilyen túlzásokba eső kis bolond amilyen én voltam. Szóval ha ilyen maradok…és márpedig ilyen tudok maradni, akkor emlékeztetem rá, és ha emlékeztetem akkor attól boldogabb lesz. Miért volt ez nekem hirtelen olyan fontos, hogy egy alig ismert fószer boldog legyen? Mert én alapvetően amúgy ilyen voltam, szertelen, bolondos és mindenkinek az életkéjébe csöppnyi jókedvet hozó. Még ha ezt néha szerfelett idegesítő módon is tettem. Megemeltem újra a gépet, és kattintottam vele kettőt, még elcsípve az utolsó olyan arcvonást rajta amit az emlékek felidézése okozott. Kell ilyen is azt hiszem. De nem akartam, hogy ilyen maradjon, úgyhogy a felszólítást követően oda is riszáltam hozzá a zene ritmusára, és megemeltem az egyik karját, aztán pedig a másikat is. – És most szépen tegye bele a két mutatóujját a szájába húzza szét, és öltsön rám nyelvet egy orbitálisan idétlen grimasz kíséretében.- elröhögtem magam a saját instrukcióm hallatán, mert már elképzeltem, hogy fog kinézni ez a faszi ezzel a rém idétlen grimasszal Neki még ez is jól fog állni nem is kérdés ez. Vissza fordultam a szélgép irányába, aztán megint Vinne felé pillantottam, és megemeltem a kezemben a gépet, végül vártam, hogy nekiálljon grimaszolgatni. – Mondhatok valamit Vinnie?- kukkantottam ki a lencse mögül és vigyorogva fintorodtam el, még bólintottam is a szavaimat nyomatékosítva. – Maga a legjobb fej ügyfelem eddig széltében és hosszában találkoztam. Kaptam magától csípős pizzát, meg egy raklapnyi színes bigyót is, és még mellé hagyja, hogy itt idétlenkedjek ebben a baromi szép kertben. Megittam szerintem a fél hűtőjének gyümölcsös tej állományát….amitől szerintem úgy fél órán belül el kell látogatnom egy icuripicuri kis helységbe….ééééééés még mellé maga…húbasszus maga még jól is táncol.- elismerően csettintettem a nyelvemmel. Vártam a grimaszokat és amikor végre megérkeztek minden kattintás előtt szinkronban én is leutánoztam neki. Ha látott volna bennünket valaki minden bizonnyal azt gondolja, hogy beszívtunk. Na de ez kit érdekelt?
Kiszakadt belőlem egy nevetés, hallva Merinda válaszát az ízlésem felől, hihetetlen volt ahogy felpörögve ontotta magából a poénokat és a vicceket, meg ahogy áradt belőle a jókedv, komolyan jó érzés volt vele egy légtérben tartózkodni. Talán ezért is akartam, hogy eljöjjön a házamba, hogy… oda is hozzon egy kis világosságot, a dekadens, vérrel túlfűtött reggeljeimbe csempésszen bele némi hétköznapi jókedvet is, mert.. Megérdemelte volna mindenki,hogy egy vörös kis szélvész ott legyen a közelében és felvidítsa a napjának minden percét. A konyakos üveget pedig felpakoltam a lugas tetejére, nem mintha sajnálnám Merindától az italt, de… nem vettem volna a lelkemre, ha mindent kipakol ide, másrészt, tényleg jól érezte magát alkohol nélkül is és ezt, nagyon tudtam benne becsülni. - Jaj, olyan ünneprontó! Mindig is egy ital reklámban szerettem volna szerepelni! - hümmentve hajtottam fel a pohár tartalmát egy svungra és jóleső sóhaj kíséretében tettem le a poharat a kisasztalra. Lassan kifújtam a levegőm és kigomboltam a mellényemet, kibújtam belőle és a vállamra vetettem, tettem vele pár lépést, mindvégig Merindára mosolyogva, és úgy igyekeztem rá nézni, mint amikor egy nőt vetkőztetek, jelen esetben, nem szégyen azt mondani, hogy egy idősebb, teltebb keblű, közel alacsony nőt képzeltem a helyére, barna hajjal, és... kék, vagy barna szemekkel? az sosem volt fontos, csak a hajszín és a teltség bizonyos részeken, így kerülgettem a kis bohócot, majd félre dobtam a mellényt, lassan kigomboltam az ingem felső két gombját, és esküszöm próbáltam ellazulni arra a számra amit Merinda állított be, de megköszörültem a torkom és önállósítottam magamat, jó fotós menet közben is talál olyan pillanatokat amiket érdemes megörökítenie. Tessék, már szólt is…: Uptownfunk Mark Ronson és Bruno Mars közös száma, így könnyebb lesz a számomra is, és azt hiszem ez illet a helyzethez a legjobban. Hármat biccentemet aprót, beharaptam az alsó ajkam, és elvigyorodtam, Merindára pillantottam, most már rossz fiús kisugárzásom volt és végre elkezdtem játszani, a komoly pasitól kezdve a kujonig, nem is volt egyébként olyan nehéz, nem csak álltam, hanem le is ültem az egyik fotelbe és vágtam az arcokat, a kezdeti komoly angol el is tűnt, de komolyan? Egy angolnak mondják azt, hogy engedje el a gyeplőt? Ez komoly? - Szabad beszélni is, vagy csak üljek és próbáljam eltalálni, hogy milyen arcot szeretne tőlem, hm? - vontam meg a szemöldökömet mosolyogva, hiszen ő irányított most, ott volt a kezében a masinám. - Később előszedem a szélgépet is, és kedvére fújkálgathat vele, csak szóljon. - túrtam bele a gondosan beállított hajamba és szétziláltam kissé, mintha épp most túrt volna bele az aktuális csók partnerem. - Tudja, egyszerűbb lenne, ha itt lenne az a csillár tornász csaj, - szűkült össze a szemem és magam elé képzeltem a jelenetet , az ujjaimmal doboltam a zene ütemére, fel álltam, követhető sebességgel, és megfordultam a tengelyem körül, majd csettintettem, és egy kacsintással egybekötött puszit küldtem a levegőben Merindának, ezután átsétáltam a korláthoz és nekidőltem, mögöttem tökéletes kontrasztot adhatott a lemenő nap fénye, csak ott álltam, és lassan kihúztam a nadrágomból az ingem alját, teljesen összeborzoltam a hajam, és félre állítottam az ingem gallérját, az egyik felfelé állt, a másik lefelé, és még egy gombot kigomboltam magamon, határozottan úgy festettem mint akit épp most kaptak el gyorsan, de túl röpke volt az egész,mert nekem sietnem kellett egy tárgyalásra, és csak egy futó smár és ing megbolygatás és kócolásra jutott időnk. Jól éreztem magam, és ezt Merindának köszönhettem. - Nem szeretném most behajtani magán az ivós buliját, de ha felhív bármikor, igyekszem időt szakítani erre is, és akkor át is jöhetne hozzám… De ne feledje, maga mondta, hogy tengerész vagyok… - nem is tudta a lány, hogy mennyire rá hibázott, csak én nem az az iszákos fajta voltam, kellett a hajón észnél is lenni. - Így nehéz lesz lekőröznie. - somolyogtam. - Mit szólna, ha inget váltanék, és behoznám a szélgépet is? - löktem el magamat a korláttól, amikor már kellően szürkület volt, nem mintha nem bíztam volna Merinda újdonsült képességeiben, de ilyenkor nagyon gyorsan változtak a fény viszonyok. Az irodámban felvettem egy fekete inget, gombok nélkülit, kicsit passzentosabbat mint az átlagos fajták, méretre készített darab volt, aztán az egyik kisebb szélgépet fel is vittem, egyedül a tetőre. Mikor ezzel kész voltam, megkoronáztam a sikeres akciómat, egy pohár konyakkal, és még Merinda is kapott. - Nem éhezett meg megint, mert akkor rendelhetnénk valamit…? - komolyan haza fogom vinni, egészen a lakásáig, én legalább meg tudom védeni, nem esne útközben semmi baja, mert ritkán járnak a városban hozzám hasonló öregek. Nem is igen találkoztam még korom belivel, de a fiatalok, jobb ha óvatosak a közelemben. Ezt a lánykát pedig már rég eldöntöttem ,hogy megvédem. Merinda felé nyújtottam a poharat és koccintottam vele, majd az első korty után félre raktam a poharamat és beröffentettem a szél gépet, majd bekapcsoltam néhány fényt is. - Itt tudja mozgatni, ha nem éri fel, ide húzok magának egy fotelt, bele állhat nyugodtan. - még az sem fog zavarni, ha a piszkos lesz a huzat. Nem állítottam nagyra a fújási sebességet. - Itt pedig… - mutattam meg a kapcsolókat - a fokozatokat állítgathatja. - beálltam a szélgéppel szemben, és vártam az utasításokat. - Évek óta maga az első aki képes rávenni efféle bolondságokra, régen… tudja, hasonlít az egyik lányomra, legalább olyan energikus volt mint maga és ahogy jött-ment, beszélt, artikulált, bele lovallta magát a dolgokba, apróságokba, igazi kis zseni volt a maga módján, szóval hasonlít rá. - innentől kellett vigyáznom arra, hogy mit mondok, mert ha valaki jobban oda figyelt, akkor észre vehette a múlt árnyékát a szavaimon, a hiányt, és azt,hogy elvesztettem ezt a lánykát, és talán még most sem sikerült túltennem rajta magamat, persze… az érzések kopnak, az emlékek halványodnak, de ők voltak a mindenem, ezer vámpír gyermek sem pótolhatná a hiányát, hiányukat a gyermekeimnek, a vér szerintieknek, ágyékom gyümölcseinek, mert.. vér szerinti igazából minden utódom, akit vámpírként változtattam át... Szóval, maradok a régies kifejezésnél... a gyermekeimet illetően. - Egyébként ide is jöhet hozzám, beállítani, ha nem tetszik egy- egy mozdulat, jó diák válna magából, azt hiszem ebben a szakmában is.-- dicsértem Merit, mert profin osztogatta az utasítgatásait, és a hangulat is nagyon jó volt, igazi parti hangulat. De nem ám az a medence mellett vér ivós és orgiás, egyszerű, hétköznapi jókedv. Hálás voltam ennek a lánynak, azért mert pusztán a jelenlétével felidézte bennem a múltam néhány olyan momentumait, amelyek jó érzéssel töltöttel el egykor, és általuk ismét, átlagosnak érezhettem magamat, a lány gyermekeim egyébként is hamar a kenyérre kenhettek, ha valamit szerettek volna tőlem.
Fúazannya, nem is tudom mikor akart valaki ennyire a kedvemben járni, és a leginkább az lepett meg az egészben, hogy én ide melózni jöttem, meg azért, hogy behajtsam Vinnie-n a dohányt azért a munkáért, amit elvégeztünk neki. Ezen túl voltunk szóval jöhetett a a jól megérdemelt pihenés, meg a lazulás, és ez nálam mindig abban nyilvánult meg, hogy ha valaki vevő volt a szövegemre, annak nyomtam mint a stand up-os a színpadon pattogtatva a poénpetárdákat. Hát ami igaz az igaz nem voltam egy humorzsák, de jókedvű és leginkább szertelen. Úgy ám, nem nőttem fel teljesen, de ez annak volt köszönhető, hogy világ életemben vidám emberkékkel vettem körbe magam, aki meg nem ilyen volt azt valahogyan úgy éreztem fel kell vidítanom. vagy menekülni tőle, ha már minden kötél szakad, és nekem ehhez innom sem kellett. Mondjuk ha ittam ez még durvábban kiütközött, ahogyan az is, hogy mindenre képes vagyok, és amire nem arra még inkább. Egy alkalommal Jamie meg én bokor bedőlőset játszottunk hajnalban a Velvetből hazafelé tartva. Ugye mindenki ismeri a játékot? Ja nem? Na akkor gyorsan és röviden: ha eleget ittál vagy annyira hülye, hogy ilyesmik jussanak az eszedbe és ha veled van egy hasonlóan gömbölyű cipőben járó cimborád, akkor fix, hogy valami baromságot ki fogtok találni. Jamie-nek és nekem a megfelelő mennyiségű tequila után ilyen volt a bokor bedőlős játék. A lényege, hogy az örökzöldek között haladva a cimbora azt mondja, hogy állj, és ahol ezt mondja, neked szépen meg kell fordulnod, mint egy cuki részeg angyalka szét kel tárnod a kezeidet és csumára hátradőlni az adott sövénybe. Mármint ami előtt éppen megáltatok. Ha szerencséd van és elég erős a bokor, akkor visszapattansz róla mint a gumilabda. Ha nincs szerencséd, akkor bizony édesapám akkora hátast dobsz, hogy a földigiliszták még egy hétig erről fognak beszélni. Most mondja valaki, hogy nem remek móka! Én legalábbis egészen addig tudtam élvezni, amíg másnap meg nem éreztem a farcsontomban az éles fájdalmat. Általában három hátraesésig tartottam rohadtul viccesnek a dolgot, és ha sikeresen landoltam az árvácskák, meg a mindenféle kerti gazok között, akkor a sokadik alkalom után Jamie-nek kellett onnan felrángatni, aminek persze az lett a vége, hogy magammal rántottam. Ha valaki akkor kinéz az ablakon két fiatalt látott volna a szépen gondozott kertjében amint éppen a kerti törpék és gipsz bambik között gabalyodnak össze. De ez nem az aminek látszik, illetve nem annak látszik ami valójában volt. Vinnie azt hiszem remekül ráérzett, hogy időnként kocsányon lógó szemekkel néztem rá, de tudja be annak, hogy tényleg baromi jól néz ki és tudom ám amúgy, hogy az apám lehetne, de attól még oda meg vissza lehetek érte nem? Asszem sikerült rémesen idiótán vigyorognom amikor ezt úgy lazán a képembe tolta és én egy percig sem tiltakoztam ellen. Nem akartam én vele ágyba bújni, ó én attól sokkal többre becsültem egy ilyen remekül alakuló délutánt, estét, vagy franc se tudja már hány óra lehet. Mellette repült az idő és piszok módon élveztem ezt az egészet, semhogy holmi lepedő akrobatikával elcsesszem. Szóval maradjunk az egészséges keretek között. - Hát tudja Vinnie mondhatnám, hogy én is az érettebb hölgyeket kedvelem- vigyorogtam mint a tök aztán hangosan nevetni kezdtem és legyintettem egyet amolyan "jajj komolyan ne vegyél" módon majd követtem őt az irodája felé. - Amúgy tudom ám miről beszél, és nyugika nem vagyok mellreszívós fajta, szóval hótkomolyan értékelem az őszinteségét, meg, hogy ennyire szimpatikus vagyok magának. Remélem, hogy az ajánlata azután sem fog megszűnni, hogy valószínű ritka hülye képeket fogok csinálni magáról.- mentem utána mint a hűséges kis pincsikutty, és fél szemmel az üveget sasoltam. Nem vagyok alkesz, de időnként rájöttem, hogy meló közben felpörget, főleg olyankor amikor egy remek kis záró algoritmust kellett megírnom, és olyankor zenében is egészen mást hallgattam. Vidámabbat, valahogyan olyankor megemeltem a hátsómat a széken és még riszáltam is. Volt amikor őrült zongorista módjára kódoltam. Kirúgtam a lábam alól a széket és püföltem a klavit headbangelve. Nem semmi látvány lehettem, a haverok nem egyszer akadtak ki amikor beállítottak hozzám és ezt látták. Jóvan, nem ment el az eszem csak sajátos munkamorálom van. A lényeg a végeredmény, nem? Felmarkoltam a színes izékből egy csomót amit a pasi ajánlott, terveim voltak vele. Csinálok belőle egy csecsás faszi karácsonyfát, jól fog legalább passzolni a falamon uralkodó ünnepi hangulathoz. És csinálok róla pár igazán eredeti módon cekci képet is, hogy ott mutogathassam a girnyókáknak, hogy attól, hogy a pizzás szeletet meg az energia italos rémes tutti-fruttis dobozt emelgetik még nem lesz izomzatuk. Max olyanok lesznek mint Popeye, csak ők nem a spenóttól.Szóval lesz ott nekik egy kis sample, hogy így kell kinézni hapsikáim! - Hát ha én csinálom azokat a képeket az lesz Vinnie, higgye csak el nekem. Magának még az is jól állna, ha csak simán összefűzné a karját a háta mögött, és nézne meredten a kamerába. Van akiknek semmit nem kell csinálniuk, és a nők csöpögnek a közelében mint az olvadt viasz. És nekem ezt elhiheti. Még ha gyerek is vagyok, és ezt akarom elhitetni a világgal, akkor akkor is látok és érzek és vannak bennem dolgok amiket rohadtul ki szoktam mondani. Nem csinálok belőle titkot ha valami tetszik vagy valaki, de az igazat megvallva azért tudom hol vannak a határaim, még ha ez úgy is tűnik időnként, hogy nem így van. Szóval tudja, maga valami baromira k@rvára szexi de ez minden, ezzel úgyis tisztában van. Na jóval haladjunk mielőtt még komplett filmnyi ömlengésbe kezdek a nyilvánvalóról. Ó látom nem felejtette el az üveget.- haladtam mögötte a lépcsők során és igyekeztem befogni csak egy kicsit a pofámat, de ez egészen addig tartott amíg fel nem értünk a tetőre. Ott aztán az elém táruló látvány teljesen letaglózott, és egy másodpercre megfeledkeztem róla, hogy ide fényképeket készíteni jöttünk fel, tökre eltátottam a számat, amibe egy egész lepkeraj be tudott volna repülni. Na szóval az államat szedegettem és valami olyasmit makogtam, hogy ez "Kibeb@szottul szép". Hát sajátos jelzőrendszerem volt arra ami tetszik. Meg még egyéb nyomdafestéket és monitort nem tűrő szavak is eszembe jutottak, de inkább csak csodálkozást mímelő magánhangzók jöttek ki. - Pfhuhhhúúúú...lécci már hagy csináljak itt magáról a sötétben is képet! Olyan reflektorban inghátradobósat, okés? Szélgép nincs valahol? Kelleni fognak fények majd később is, addig meg...- figyeltem mit csinál és hallgattam a magyarázatot a zenelejátszóról. Szükségem is volt rá. Szerintem én biztosan zenére készülhettem egykor mert a ritmus igencsak bennem volt, anya gyakran meg is jegyezte, hogy olyan vagyok mint azok a rémesen vicces figurák a benzinkutakon, amelyeket alulról fújnak meleg levegővel és ennek hatására mindenféle irányba halálosan viccesen mozognak. Na én nem mozogtam viccesen, legalábbis szerintem nem. - Uhhaaaaaááááá zene, jöhet, jöhet!- Mivel engedélyt kaptam arra, hogy én válasszak zenét, hát meg is tettem. Egy vidám ritmusú muzzakot választottam ki a netről a kedvenc zenefeltöltős oldalamról, ahol saját profilom is volt. MFA azaz "Maniac Fakkin'Awesome" néven futott. Stílusosan az enyém. Amiben káromodás van tuti, hogy benne van a mancsom. Szóval Vinnie állítgatta nekem a masinériát én meg addig a megkapott italomat a magasba tartva kezdtem neki táncolni. Okés, ez az uccsó pohár, nem szabad többet, mert abból már csak bajok lehetnek, leginkább velem. De hát így van, nem kellett nekem ahhoz innom, hogy az alapjáratú idiótaságot felvegyem. Ilyen voltam és kész. Szóval annak rendje és módja szerint pakolgattam szépen a virgácsaimat és táncolni kezdtem miközben a szemöldökömet vonogattam Vincent-re és vigyorogtam vadalma módon. - Gyerünk Vinnie, öreg csont nem vén csont!- azt a pofátlan mindenemet, hogy azért megválogathatnám a szavaimat, de valahogyan zsigerből éreztem, hogy nem fog megbántódni. - Tessék megmozgatni magát, nem csak simán pózolgatunk a kamerának. Táncos felvétel lesz ez kéremszépen!Na adja ide, jó lesz az már úgy!- miközben még egyet kortyoltam a pohárból és az egyik asztalra vagy nyugágyra pakoltam le a félig ivott poharat, majd annyira még visszaléptem a lejátszóhoz, hogy végtelenre állítsam azt, és ugyanolyan táncolós léptekkel vettem el a pasitól a gépet. Okos kislány vagyok megértettem elsőre is mit hogyan kell kattogtatni, meg mittudomén, ha meg félreértettem valamit majd kiigazodom rajta. Szóval amíg ott bólogattam mint kutya a kocsi hátsó szélvédője alatt, felpillantottam a fotózáshoz beálló Vinnie-re. Azok az esernyők, meg a megvilágít frankón kiadták a kék szemét, és ahogyan nézett az emberre. Ugye nem számít gerontofíliának, hogy ez nekem rohadtul bejön? Szóval ámultam egy fél percet majd összevontam viccesen a szemöldököm. - Jajjj Vinnie tegye már le azt a poharat. Olyan vele mint valami részeges matróz. Maga most egy címlapfotó lesz nem egy vörös sétáló Johhny reklámarca.- megvártam, hogy végre megszabaduljon a pohártól, majd a kezembe vettem a gépet és marhára szakértő módon néztem át rajta. - Fúúú magát nem csak a kamera ezen az oldalán szereti a lencse. Na jól van, akkor most szépen eljátszuk az angol megrögzött agglegény figuráját. Maga most kegyetlenül jól érzi magát a bőrében, és eszében sincs ebből az életstílusból engedni. Minden oldalán manökenek hada, pénz és sárm Vinnie, ezt akarom az arcán látni.- néztem fél szemmel a kamera mögé Kezdjük valami egyszerű szereppel, aztán majd rátérünk arra a karácsonyfára. Úgy láttam idővel ő is el van engedve és én is. A végtelenre állított zene megint elidult. Én nem fogom megunni, remélem ő sem. - Eeeeeezzzzzz az!- fúbasszus azért ez nem gyengén forró helyzet lesz, de nagyon élveztem az egészet. Lehet, hogy a végén kiderül, hogy van érzékem ehhez az egészhez?
Mosolyogva biccentettem, amikor befejezte helyettem a mondatot. - Persze csak ha rá ér, és addigra szerzek. - majd megmondom a lányoknak, hogy az ízesített tej, tabu. Legalább egy polc legyen teli, egyébként vagy három hűtőm volt, a lányoknak volt szüksége rá. Időnként összeültünk közös ebédekre is, olyankor velük ettem én is, vagy grillezni, azt nagyon szerették mert, mindig jól éreztük magunkat a végén. Így, vagy úgy… ébredtem már négy comb vagy annál több comb közt is, nő takaróval körül véve, kirúgtam a hámból, de csak óvatosan. Sosem ragadtattam el magamat a kelleténél jobban, főleg amióta új időket éltünk. Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak, és ez nem az-az ajak szeglet rándulás volt, nem… ez egy teli szájas mosoly, kedvem lett volna megölelni ezt a lányt, hiszen teljesen magával ragadott, a bókra pedig megráztam a fejemet. - Bírom, a magyarázkodását, de tudja, nem csak képletesen, de szó szerint is a gyerekem lehetne, lehet,hogy szertelenül és nemtörődöm módon viselkedik, aminek meg van az oka, ugyanakkor emiatt bájos, ne higgye, hogy nem vettem észre, hogy hogyan néz rám, az első pillanattól kezdve. Jómagam az érettebb hölgyeket kedvelem, még akkor is ha olykor kurvákkal veszem körbe magamat. Mivel maga, Merinda kedves egyik kategóriába sem esik bele, viszont nagyon megkedveltem ez alatt a pár óra alatt, remélem, nagyon remélem, hogy még fogunk találkozni a későbbiekben is, mert olyan pluszt kapok a közelében, amire úgy érzem már rég szükségem volt, volna. - nem, egyáltalán nem mertem megfogalmazni, hogy…az apai ösztöneim éledtek fel annyi év után ismét, a jelenlegi lányom mellett is megvolt, de ott már a büszke apa és barát vagyok, itt? Első sorban jelenleg azt hiszem csak arról eshet szó,hogy barátok lehetünk legfeljebb, minden más alakul, úgy ahogyan az idő hozza. Szerettem volna remélni,hogy a jövőben szüksége lesz rám, hogy… felhívna ha szüksége volna rám, mert… bizony rá jöttem, hogy a szívembe zártam ezt a lányt, a kelleténél talán hamarabb mint az elvárható lett volna. De mit tegyek? Mindig is rajongtam a családért, a nyüzsgésért, és ez a lány, visszahozta az emlékeimet, amikor még az én srácaim rohangáltak ekkora lelkesedéssel körülöttem, én pedig az esti vacsora mellett ülve, mind két térdemen egyensúlyoztam hol a fiúkat, hol a lányokat és az aznapi meséiket hallgattam, hogy ki mit csinált, ki milyen sárkányokkal küzdött meg aznap az erdőben, vagy milyen hercegnőset játszottak egymással, vagy ki mentett meg kit. Bár, ez most a jelen teljesen másról szólt. - Tudja, csak azért hiszi mindenki azt magáról, hogy gyerek, mert ezt szeretné mindenkivel láttatni. - igen, észre vettem, nemrég megvilágosodtam a lánnyal kapcsolatban. Kacagva haladtam át a kezemben az üveggel a termen. - Rém szexi lehetek majd, karácsonyfa égőkkel díszített falon mosolyogva.-megálltam a stúdió ajtajában, távol állt tőlem a gúnyolódás, sőt nem is azt tettem, hitetlenkedtem, ugyanakkor kedvesnek gondoltam a szavait, hihetetlen volt ahogy a stílusa a szövege is magával ragadott, és néhány szót már át is vettem tőle, csak azért ,hogy közvetlenebbnek tűnjek valamelyest.. - A poharainkat hozza magával, és ha akar, olyan színes mütyüröket is, amikhez felemeltem a polcnál. - nem tagadom, szerintem nem a pohárban fogják végezni, hanem rajtam vagy a közelemben, de nem bántam. Azért nem akarom felkanalazni a földről szegény lányt, szóval csínján fogok bánni az itatással, ő a pia nélkül is jól érezte magát, miért rontanám el azzal, hogy leitatom a sárga földig? Újra töltöttem az üres poharát, az én üres poharam megvár odafent, majd ott töltök bele. Gondolom velem tartott az irodámba a hívogató biccentésem után Merinda, ott összeszedtem a gépemet, kis vitrines polcon tároltam őket, objektívekkel együtt, egy tíz centis objektívvel együtt, amit le lehetett róla venni. A gépet összeraktam, a nyakamba akasztottam, felnyaláboltam a tabletemet is, odafent arról lehetett vezényelni a fényeket, az esti fotózáshoz.. majd a konyakos üveggel együtt elindultam a stúdió mellett található folyosó felé, ott voltak az öltözők, a közös fürdő, és a ruhatár is, a sor végét pedig egy lépcső zárta az emeletre, széles volt, négy személy elférhetett volna egymás mellett. Könnyedén és lassan lépkedtem, fél szemem Merindán pihent, mikor felértünk a nagyjából öt emeletnek megfelelő magasságba, kinyitottam a kulcsra zárt területet, frissen nyírt zöld pázsit, kis be ülőkék fából, puha kerti párnákkal letakarva, napozó ágy, és egy kényelmes fotel, ez utóbbiban szoktam ücsörögni, mert elég méretes volt, hogy keresztbe hosszába elférjek benne, a tabletemet, amely egy méregdrága bőr tokban pihent, letettem az asztalra, voltak falba süllyesztett hangszórók is, a hangulatzene végett. - Szerintem ez nagyon fog tetszeni magának. Két program van rajta, az egyikről a rádiót vagy a zene táram vezérelheti, a másiknál ha későig húzódna a fotózás, annál viszont segítek majd a fények belövésénél. - a zenetár… szerintem ismerhette, bármilyen zenét betalálhatott róla az internetről, hiszen egy hacker lányra fogom rábízni magamat. Ellőttem pár próba fényképet ami közben beállítottam a fókuszt és más egyéb nyalánkságot, amitől csak könnyebb lesz majd fényképeznie Merindának, órákig magyarázni tudtam volna, hogy mit miért és hogyan állítok be, láttam rajta, hogy már majdnem kiugrik a bugyijából ,hogy fotózzon, így átadtam neki a masinát, és karba font kézzel megálltam a füves terület közepén, a növényekkel befuttatott elválasztó melletti árnyékban. - Rajta, most viszont a maga kezében van a gép, halljam az instrukciókat! - nyugodtan oda sétáltam a kis asztalhoz, és töltöttem magamnak a konyakból, a számhoz emeltem a poharat és bele kortyoltam, majd végig húztam a hüvelykujjamat az alsó ajkamon. Felőlem akár már most is kattintgathatott Merinda. Beletúrtam a hajamba és kicsit felemeltem a fejemet, hagytam hogy a szél átszántson rajta, majd megráztam a fejem ismét, és csibészesen mosolyogva pillantottam rá a lányra, miközben lassan nyitottam ki a szemeimet. Flörtöltem vele, persze de egészséges keretek között, és amennyit szükségesnek éreztem a fotózáshoz. Ezután tényleg vártam az instrukciókat, a kezemben a pohárral.
Kezdőlap
