Olyan vagyok, amiről a legtöbb nő és lány ábrándozik. Pontosan tudom, hogy miként vehetem le őket a lábukról, de általában elég csak megjelennem és máris mindegyikük azon van, hogy miként érhetik el azt, hogy arra az estére megkaphassanak. Ismerem őket. Játsszák a nehezen megkaphatót, de elég pár szó és máris saját magukat fosztanák meg a bugyijuktól. Eléggé kiábrándító lett a mai társadalom, de legalább kedvemre szórakozhatok és öldökölhetek... Akik meg tényleg nehezebben megkaphatóak, azok előtt meg szinte fejet hajtok és csodálom őket, hogy nem minden pasinak teszik szét a lábukat, nem csak a külső számít nekik. Általában az ilyeneket békén szoktam hagyni, mert sok esetben a könnyen kapható kislányokra vadászom éjjelente az erdőben. Bizony, jön a csúnya és gonosz farkas, aki elkapja őket..
Gondolom arra már rájöhettél, hogy nincs minden rendben velem, vagy legalábbis a fejemmel. Megnyugtatlak nem ejtettek a fejemre gyerekkoromban és nem emiatt lettem olyan, amilyen. Egy nőnek köszönhetően lettem az, aki ma vagyok. Összetört és meggyötört, mintha csak valami jelentéktelen senki lettem volna. Tudom, most azt gondolod, hogy ezzel a dologgal kompenzálom az egómat, de talán akkorát nem is tévedsz. Viszont részben nincs igazad. Egyszerűen csak élvezem a kínálkozó lehetőségeket és mindenkinek vannak szükségletei. Nekem, a bennem lakozó vadállatnak is eleget kell tennem, így egyértelmű, hogy néha egy-egy vadászat nagyon is szükséges. Az eszem is a helyén van, mert ha nem lenne akkor már régen a börtönben lennék. Illetve a számomra fontos személyekért bármire képes vagyok, még ölni is, ahogyan most is képes leszek az én egyetlen "angyalkámért". Ohh, itt vagyok piroska... lesben állok és hamarosan meg tudod, hogy miért nem jó szórakozni a nagy és "gonosz" farkassal.
Barna hajam van, kék szemem és a ruházatom mindig alkalomnak megfelelő. Komolyan nem nőből vagyok, mégis mit vársz, hogy majd felsorolom, hogy milyen színű a pólóm, az alsóm és a nadrágom? Ahh, ha ebben reménykedsz, akkor rossz helyen kopogtatsz.

Oszd meg velünk, ki vagy!

Mit akarok? Kit keresek? Miért ölök?

Szerintem ez mind-mind csak részlet kérdése és nem igazán fontos tényező. Mert ha el is mondanám külön-külön a dolgokat, akkor se értenéd meg. Nem azért, mert gyengeelméjű vagy, hanem azért, mert ez a három dolog szorosabban összefonódik, mint bármi más ebben a világban.


Ha tehetném, akkor a húgomat hét lakat alá zárnám be, hiszen ha fele annyira mocskosak a mai férfiak, mint én, akkor is veszélyben lenne az én ártatlan és tiszta szív húgocskám. Bár, egyik olyan férfi helyében se lennék, aki szórakozni merne vele, mert biztos vagyok abban, hogy az a férfi nem mást látna, mint a saját szívét a halála előtt. Azt hiszem ez családi vonás, nem érdemes a Raynor családdal szórakozni.

Sietve kapom fel a dzsekimet, majd édesanyám és a húgom arcára is egy apró csókot lehelek, ahogyan egy rendes gyermek tenné, de amint elhagyom a házat minden megváltozik. Az éjszaka királya megérkezik és egy újabb préda után kutat. Lassan szelem az utcákat és mosolyogva figyelem a közelembe tévedő hölgyeményeket, amint kuncogva haladnak el mellettem. Amikor megfordulok, akkor látom, hogy még mindig engem néznek, mire szórakozottan füttyentek egyet, de pár lépéssel később megállok és mélyet szimatolok a levegőbe. - Itt van... Itt kell lennie.. - zakatol a fejemben ez a gondolat, mire sietve indulok el az illat után. Neki nem szaga van, hanem a legédesebb és  legbabonázóbb illata az összes parfüm közül. Jól ismerem, hiszen egykoron a karjaim között tartottam tulajdonosát. Az a szempár, az a csilingelő hang, amikor nevetett és azok ajkak. Édesebbek volt, mint valamennyi gyümölcs. Befordulok az egyik utcán, majd utána jobbra,végül pedig balra. Ott van ő, hallom a nevetését, de ekkor megpillantom azt a személyt, aki elvette tőlem őt. - Ryan...- mondom szinte vicsorogva, a kezem ökölbe szorul, majd a közelben lévő hirdetőtáblában landol. De ez a fájdalom elenyésző ahhoz képest, amint Scarlett árulása miatt érzek. Gyűlölte és megvette az a férfit, most mégis az ő ölelésében andalog és hajtja álomra a fejét.
Érzem, ahogyan minden egyes izom megfeszül a testemben és már majdnem nekik rontanék, amikor megérzek egy gyengéd érintését és egy egy-két nevetést. Sietve fordulok meg és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, ahogyan szemügyre veszem a felhozatalt, hiszen ebből a bátor, de ugyanakkor olcsó lánykából lesz a mai napi fő fogás vagy esetleg a társaságából. Barátságosan nyújtom felé a karomat, majd hamarosan a közeli szórakozóhely tömegében veszünk el. Hallgatom az ostoba locsogását, a nevetését, ami szinte már otrombán hat az én egyetlen galambocskáméhoz képest. - Crystal, ha nem tévedek. - mondom neki szinte suttogva, miközben egy apró csókot lehelek a nyakára. - Szerintem ideje lenne mennünk, vagy jobban szereted a nyilvánosság előtt? - kérdeztem tőle úgy, ahogyan egy ragadozó tenné az éppen aktuális kicsi őzikéjével. Majd amikor csak "szemérmesen" mosolyog, akkor felpattanok és elkapom a kezét magammal húzva őt. - Hölgyeim. - fordulok a többi kétes hírű nő felé és utána egyenesen kifelé kezdtem el vezetni a szerencsés nőt. Egy-két csókot lehelek a nyakára, majd hamarosan mára kocsimban vagyunk, s elindulunk egyenesen az erdő közelében található házamhoz. Ide szoktam hozni őket, de alig, hogy leáll az autó a lány már az ölemben van.-Biztos vagy ebben Crys? Még a végén megégeted magad. -mondom egy kisebb morgás közepette, hiszen a keze addigra már a nadrágomnál matat. Sietve kapom el a kezeit , majd ajkammal a dekoltázsánál kezdem el őt kényeztetni, miközben a szoknyáját, a bugyiját széttépem és hamarosan el is merülök benne. Érzem ajkának az érintéseit, de pontosan annyira hidegen hagy, amennyire egyesek a focival nem törődnek. Amint vége a menetnek arrébb is rakom a hölgyeményt, mire hallom az elégedetlen sóhaját hiszen a kicsike repetázni szeretne, de ki ne szeretné Mr. N-t egy éjszakára? Pillanatok alatt megigazítom a nadrágomat, s mikor újra a hölgyemény felé fordulok, akkor már vicsorgok, mint egy farkas. Figyelem, ahogyan sikítva elkezd menekülni, mire hamarosan már farkas alakban üldözöm. Leterítem őt a földre, de van valami a szemében, ami miatt nem tudom bántani... Közelebb hajolok hozzá, de végül csak megsebzem őt, hogy egy életre megtanulja, hogy ne tegyen többé ilyet. Ne akarjon egy éjszakás kalandokat, ezek után pedig eltűnök az erdőben....


Piroska megjöttem...- suttogom az esti szélben. Ott állok és figyelem a kivilágított házat. Tudom, hogy itthon van, hiszen erős az illata. A véres ruhámba törlöm a véres arcomat, majd teszek egy lépést az ingatlan felé. - Nézd meg mit tettél velem, te gyönyörűséges démon... Igazi ragadozó lettem...Miattad öltem meg az apámat is, de te mivel háláltad meg? Összefeküdtél az ellenséggel.... - mondom egyre inkább vicsorogva és fel se tűnik, hogy valaki egyre közelebb ér hozzám. Pedig cipőjének a sarka minden egyes lépésnél vészjóslóan koppan az utca kövezetén. De aztán megérzek egy gyöngéd érintést és hamarosan azt, amint valaki a vállamhoz fúrja az arcát. Sietve kapom és rántom magam elé.
Nem kellene itt lenned. - mondom szinte ellentmondást nemtűrően, mire egy ártatlan mosollyal néz rám, de amint meglátja ruhámat egyből elkomorodik.
Mit tettél már megint bátyó? -kérdezi aggódva, mire csak elkapom, magamhoz ölelve elindulok vele az éjszakai csendben.
Olyat, ami minden emberrel megtörténhet.-mondom neki rezzenéstelen hanggal. Ostoba lennék, ha tagadnám, hiszen a húgom pontosan tudja, hogy mit teszek. Tudja, hogy hol talál meg, amikor késő este nem érek haza. Tudja, hogy kiért sóvárog a szívem és kit akarok valójában megölni, illetve kit szeretnék újra kalitkába zárni.
Miért nem beszélsz vele? Meddig akarod bántani azokat a lányokat, akik szerinted nem méltóak az életre? - kérdezi csendesen, majd egyszer csak megáll és elém sétál, elállva az utat. Látom a szemében, a hold fényében megcsillanó könnycseppet, mire közelebb lépek hozzá és letörlöm az arcáról.
Nem tudom... Talán addig, ameddig vissza nem kapom azt, ami jogosan engem illetne... - mondom neki komolyan, a szemeit fürkészve, majd egy apró csókot lehelek a homlokára és szorosan magamhoz ölelem az utca közepén. Nem érdekel, hogy ki lát meg. Számomra ő legfontosabb személy. Ő tudja egyedül, hogy milyen vadászatokra szoktam menni és ő az egyetlen, aki képes "láncra verni" és megmenti a veszélyben lévőket.
Muszáj abbahagynod ezt... Nem veszíthetlek el... - mondja alig hallhatóan, mintha minden reménye szép lassan szerte foszlana, ami velem szemben még pár napja ért.
Hamarosan vége lesz.. ígérem... - mondom neki komolyan és újra a szemébe nézek, majd elkapom a kezét ismét és elindulok hazafelé vele, mert ha rájön arra édesanyánk, hogy ilyen későn a városban kószál, akkor nagy bajban leszünk... És az én őrangyalom nem lehet bajban, hiszen nélküle még inkább elvesznék!


Pontosan tudja, hogy megöltem valakit, de hogy kit azt nem és ez így van jól. Ma is valaki a vacsorám volt, de mázlista módon nem a lány.... Valaki más... Aki veszélyt jelentett a családomra... Én kaptam el őt és nem ő minket... Több száz éve már megöltelek, de most már végre tényleges utolért a vég, többé már nem fogsz visszajönni "drága" édesapám... Ott vagy, ahol lenned kell. A halál ölelésében...