Ide születtem, a falkában nőttem fel, ők a családom és egyébként is.. Elég lojális természetem van. Elvárom a tiszteletet, de sosem voltam holmi zsarnok. Egész könnyen el lehet engem viselni.. Nincsenek rossz szokásaim, teljesen átlagos farkas vagyok, ami azt illeti. Vagy talán mégsem. Az átlagnál jobban a szívemen viselem a népem sorsát és nincs olyan, amit ne tennék meg, hogy segíthessem őket. A falka mindenekfelett. Meg az öcsém, aki még nem a falka tagja, és ha rajtam múlik, egyhamar nem jön el az átváltozásának a napja, de a családom. Az egyetlen, aki ténylegesen is megmaradt nekem, és az első, akit a leggyorsabb módszerrel helyeztem biztonságba, mikor beütött a krach a megbolondult boszorkányok miatt. Nem mintha előtte gondom lett volna velük vagy bármelyik másik fajjal, de előbb utóbb számítani lehetett valamiféle hatalmi harcra. Ostobák mind, hogy nem tudnak megelégedni a saját kis szemétdombjukkal.
Az átlagnál magasabb vagyok, kiállásom farkashoz méltó. Az arcom többnyire komoly, és ritkán rándul nevetőráncba az olívaszín bőröm. Vagy ha mégis, akkor a saját vérszegény poénjaimmal próbálkoztam. Nézd el nekem. Hajam barna és a meglehetősen kusza tincseket csak a hajnyíró tudná fenyíteni, na de hogy néznék ki kopaszon? Ezt te sem akarhatod. Nézz csak a kékeszöld szemeimbe és mondd az ellenkezőjét. Látványnak nem vagyok utolsó. Oké, oké, nem egoizmus, de bolondulnak utánam a nők. Sajnos. Belegondolva ebbe nehogy őrültnek gondolj, csak én épp velük egy csapatban játszom, az a helyzet.

Oszd meg velünk, ki vagy!

Na, pontosan ezért vagyunk mi itt. Még mindig. Ha többször tolnád a képed a mocsár felé, talán megjegyezted volna az arcomat. Ha pedig ez megtörtént, azzal párosulna az is, hogy tisztában vagy a kilétemmel. Nem mintha akkora nagy ember lennék, félre ne érts.. De ami tény, az tény. Nem vagyok olyan, mint Oliver. Olit senki sem tudja pótolni, sem a falkában, sem a családban, de az élet megy tovább, a gyász meg velünk marad és az ellenséget nem érdekli a mi veszteségünk. Nem vettem át a helyét, eszedbe se jusson ekkora hülyeség, haver… Jacksonnak viszont szüksége volt egy falkatagra, aki rajta tartja a szemét mindenkin, és nem alszik meg közben a tej a szájában. Itt jöttem a képbe én. Nem vagyok se rangidős, se mód felett befolyásos, de a család hallgat rám. Ennyiről szól az egész. Jack pedig kifejezetten feltétlen bizalmamat élvezi, nem csoda, hogy kérés nélkül majdhogynem önszorgalomból vetettem bele magam ebbe az új rendszerbe – már ami engem illet. Velük nőttem fel, nem akarok egyikük fölé sem magasodni. De azzal, hogy egyre többször ragadom magamhoz a szót vitás ügyekben, és a tanácsokat is egyre többen várják tőlem, bizony képtelenség meghúzni magam a háttérben és onnan cibálni a szálakat. Próbáltad? Nem.. Hidd el, hogy nem megy.
Szóval jöttem én, és aki ezt nem nézte jó szemmel, az is lenyelte, hacsak nem vállalkozott önként, hogy ki-be járkáljon a vámpírok tanyájára. Ugyebár farkasháztájon is kevés van ilyen elvetemült alakokból. A többségnek nem olyan liberális a gondolkodásmódja, mint az enyém. Belém nem szorult annyi rossz érzés a többi fajjal kapcsolatban, mint a falka többi tagjába. Inkább a diplomácia útját vallom sajátomnak. Hahó.. Ez itt a 21. század, ahol teljes békességben is élhetne egymás mellett a farkas, a vámpír, meg még a boszorkány is. Ahol épp ideje lenne elfogadnia a falkának, hogy az átváltozás holdtöltekor nem átok, hanem kiváltság, és ahol senkit nem zavar, ha egy farkas összeszűri a levet egy vámpírral. Melyik a legreálisabb?