Halvány sejtésem sincs róla, hogyan kerültem ide. Annyi rémlik, hogy kivettem egy szobát Mystic fallsban, egy kis motelben, aztán elmentem keresni egy nyugodtabb kávézót, hogy összeszedjem a gondolataimat és most... itt vagyok. Semmi nem rémlik abból, hogy a kávém megrendelése, az első kortyok és az idekerülésem között eltelt időben mégis mi a fene történt. Már vagy tíz perce próbálom erőltetni az agyamat, azóta, hogy sikerül magamhoz térni kissé kótyagosan, mintha minimum bulizni lettem volna, de nem voltam, szóval... mi a fene történt vajon? Nem rémlett semmi a pincér irányából sem, nem gondolnám, hogy esetleg a kávéban volt valami, bár... aztán a fene tudja, mert valami kiütött az tuti és most itt vagyok, viszonylag kis helyen, bezárva és az egészben az a legrosszabb, hogy... közel a telihold, nagyon közel. Ha azóta nem telt el több idő, maximum pár óránál, akkor még nincs éjszaka és akkor viszont... holnap esedékes. lehet, hogy valaki tudta és nem is tudom... azért zárt be ide? Ablak nincs, legalábbis elérhető közelségben, mert olyan az egész hely, mint valami tömlöc. Kerek és mély, és minimum 6-7 méter magas, és odafent van egy pici ablak, amin ember nincs aki kifér, már csak a rácsok miatt sem, plusz persze a magasság is akadályozó tényező lenne, de legalább annyi világos, hogy még nappal van. - Hé! Valaki! - naná, hogy miután most próbálom másodszor esze ágában sincs senkinek sem megszólalni, hiába kiabálok. Nem is tudom, hogy mit vártam és igazából azt sem, hogy miért remélem, hogy bárki is válaszol, ha egyszer akaratomon kívül zártak be ide, mert hogy nem én akartam jönni az tuti biztos. Végül miután már körbejártam az egész helyet vagy kétszer maradok annál, hogy egyszerűen csak szépen lehuppanok a fal tövében a földre és... várok. Nem tudom mire, de ha már itt vagyok, az tuti, hogy van valami miatt, csak megmondják majd, hogy miért nem? Valakinek jönnie kell, főleg mert kelleni fog nekem legalább víz és étel, az egyéb emberi szükségletekről már nem is beszélve. Csak akkor kapom fel újra a fejemet, amikor motoszkálást hallok az ajtó felől. Persze, hogy azonnal felpattanok, de minden ösztönöm ellenére végül nem megyek közelebb. Ki tudja, hogy ki jön és miért, lehet hogy jobb, ha kezdetben még távol maradok tőle, ha egyszer nem tudom, hogy mit akar igaz?
Lássuk csak, a napom a szokásos módon kezdődött, felkeltem, ettem, eltakarítottam a hullát aztán lezuhanyoztam majd magamra kaptam a ruháim és útnak indultam. Egy valamiben nem ismerek tréfát és az a kilétem, nem akarom lebuktatni magam a mocskos kis halandók előtt. A szokásos rutint azonban elég hamar felváltotta egy kisebb káosz, érthetetlen, hogy nem bírnak megmaradni az emberek a nyomorult kis életükben, nem, nekik mindig kell keverni pár galibát ami engem személy szerint untat. Ez a vadász dolog is, csak úgy felesküdnek, hogy Ők majd karót ragadnak és megölik az éjszaka teremtményeit, egynéhány még azt se tudja, hogy a karót melyik oldalról fogja nemhogy akár 30 méteren belülre kerüljön egy vámpír környezetében. Ma is, mert miért ne, pont egy olyan bárba sikerült bemennem ahol pár ilyen okos, talpraesett, gumiszoba és koton szökevény iszogatott. Csak sóhajtottam majd az egyik félreeső helyre leültem, feltűnően, már-már profi kém módjára vizslattak, olyanok voltak öten, mint a csontot váró terelőkutyák. Csak megcsóváltam a fejem majd felálltam és elindultam kifelé, valahol éreztem, hogy követni fognak és BUMM, tényleg így lett. Micsoda varázsló lettem, eszméletlen. Az erdőbe sétáltam be, legyen egy Alkonyat film klisé, minden az erdőben történik csak éppen nem kezdek el diszkófényként csillogni, sajna nem ez a stílusom. Első tervként az ugrott be, hogy mi lenne ha 5 perc alatt elválasztanám a fejüket a testüktől, de aztán ez egy nagyon gyors és unalmas kategóriát kapott. Végül,d e persze nem utolsó sorban a színjáték ugrott be, mert miért ne? Eljátszom a tapasztalatlan vámpírifjút akinek más sem jár az eszében, mint a vér. Ugyan mondhatni kimentem már a divatból úgy 500 éve, de egy próbát megér.
1 órával később...
Voala, na mit mondtam? Bejött, egész jó színész vagyok, nem értem miért bérgyilkos vámpírnak álltam, a színészi pálya is befutós lenne. Még nem játszottam el gondolatban sem a szabadulás művészetével, mert eddig még fogoly sem voltam. Ha tippelnem kellene akkor egy tömlöcbe zárnak ahol ha van ablak akkor az is minimális, egérlyuk szerű és olyan magasan van, hogy tuti ne érjem el. Nos ezek mind be is jöttek ám a plusz nem szerepelt a listán. Ahogy odaérünk a tömlöchöz megérzem azt az átható, ismerős kutyaszagot, na jó, nem éppen így kellene ezt mondani, csak éppen érezni, hogy odabent egy kutyuli van, ami két dologból sem előnyös, egy, mert nem csípem őket és ők sem engem, kettő, holnap telihold és még a szabadulós tervem sincs kész. De hát a gondolkodás várhat, mert belöknek az ajtón és ránk zárják. Egy meghitt, romantikus estét sem egy szőrgombóccal képzeltem el egy tömlöcben egy teliholdas éjszakán, ohh a csudába!
Egyébként nem is értem én ezt az egészet. Az embernek vannak jogai nem? Nekem is vannak, és nem is értem, hogy hogy a fenébe zárhatnak be ide csak úgy akárkik is. Ez az egész... komolyan kész agyrém! Ki kell engedniük innen. Talán az egész csak valami rossz vicc, aminek hamarosan vége lesz majd... muszáj, hogy csak egy rossz vicc legyen. Még csak nem is keresnének, mert a főnökömnek is napok múlva kell jelentenem, hogy hol tartok a cikkben, nem fognak addig keresni, éhen is veszhetek itt, vagy... valami rosszabb. Ártok magamnak itt a falakkal körülvéve, ha jön a telihold. Így is elég frusztrált vagyok, mert át fogok alakulni és még sosem volt részem ilyesmiben. Azt sem tudom, hogy mit tegyek, hogyan fogom elviselni. Ez az egész... komolyan kezdek rettegni, és nem tudom, hogy még meddig tudom elnyomni magamban. Iszonyatosan nehéz. Aztán nyílik az ajtón, én pedig felpattanok a fal mellett maradva. Na nem mintha nagy harci képességeim lennének, szóval kb. addig jutok el, hogy legalább talpra álltam, miközben a fickót behajítják a szobába, vagy inkább belökik, én pedig kissé elképedve figyelem az egészet. Ez... ez nem jó hír... nagyon nem! Amikor az ajtó újra csukva végül óvatosan fel ellököm magam a faltól, hogy közelebb lépjek a fickótól, hogy legalább megnézzem, hogy van. Még nem vagyok profi, megérzem gondolom a vámpírokat, de mivel nem rég váltottam ki csak az átkot, nem végeztem el semmiféle vérfarkas gyorstalpalót sem, így azért erős hátrányból indulok. - Jól van? - nem mondom, hogy egyből oda merek lépni, de végül is azért megpróbálom felsegíteni, ha nem érzem irányból semmi fenyegetőt, vagy veszélyesnek tűnőt. Ennyi azért van bennem, ennyire lehetek valakivel kedves, ha már szegényt szintén ide zárták be. - Ugye kár kérdeznem, hogy tudja-e, hogy kik ezek? - nekem semmi nem rémlik, se arcok, se nevek, semmi az ég világon. A kávézó után itt tértem magamhoz, úgyhogy nulla infom van, neki talán egy kicsit több. A helyzettől viszont még mindig kiver a víz, de próbálok nem azonnal pánikba esni. A fickó itt nagyon nincs biztonságban. Amíg csak én egyedül voltam itt, addig legalább nem volt gond, maximum a tény miatt, hogy elraboltak, de holnap este... nem kéne mindkettőnknek itt lenni, mert nem akarok arra ébredni, hogy széttéptem valakit és a vérében tocsogva fekszem a kemény kőpadlón. Az tuti, hogy sokáig kísértene, mint rémálom. Oké tudom, ne higgyem azt naivan, hogy egyáltalán megúszom ezt az egészet és nem lesz amúgy is kampó nekem, miután elraboltak és bezártak mi?
Azért ha jobban megnézzük az 500 év baromi sok, mármint egy halandónak akinek annyi ideig tart az élete, mint egy meggyújtott gyufaszál. Nekem viszont ha akarom akkor akár végtelen is lehet csak jól kell játszani. Épp ezért nem sikerült soha senkinek sem elkapnia, magától értetendő tehetség. Viszont egy idő után még a vámpírnak is unalmassá válik a folytonos vezéri pozíció. Nem azt mondom, hogy ráuntam arra, hogy akkor igyak és öljek amikor ehhez kedvem van, de izgalom valljuk be, ebben nem sok van. Ha akartam volna az 5 tejfölösszájút egy perc leforgása alatt szedtem volna darabokra úgy, hogy náluk van fegyver nálam pedig csak a puszta természetfeletti erő. De hol van abban valami felemelő amikor még az ellenfél küzdeni sem képes? Az elszántáság díjazandó, de egy versenyen max, a való életben csak röhejes ha mást nem tud ezen kívül felmutatni. Az emberek másra nem alkalmasak, mint hogy kiszolgáljanak minket azzal amivel éppen tudnak legyen az szex vagy vér, mondjuk az előzőhöz már gyomor kell, hogy ilyesmire vetemedjek, nem szívesen keverednék össze egy halandóval, persze más eset ha ezzel célom is van. Hagytam, hogy elkapjanak és verbenát juttassanak a vérkeringésembe, szó se róla, jó módszer csak nem egy 500 éves vámpírnál aki immunissá tette magát az egyetlen biztos gyengítő szer ellen. Persze kellemetlen a verbéna, de nem okoz különösebb gondot, hozzá szokott a szervezetem. Csak ajánlani tudom, csodákra képes! Szánalmas ahogy úgy tesznek mintha erősebbek lennének és ide-oda rángatnak amíg eljutunk a tömlöcig. Nagyon jó színész vagyok, meg kell hagyni, az alakításom egyedülálló, egy gyenge, lenyugtatózott vámpírt alakítani úgy hogy ebből semmi sem igaz, baromi nehéz feladat. Belöknek a tömlöcbe ami nagyon nem szép dolog, hol marad az udvariasság? A kutyuli nem kifejezetten érdekel, egyelőre. Majd holnap lesz gondom rá, a telihold csak holnap lesz fent teljes pompájában, addig csak egy halandó aki a legkisebb gondot okozza az egészből. -Ohh magasságos úristen, már miért ne lennék? - Nem hagyom, hogy hozzám érjen, magamtól is talpra tudok állni. A farkasokra jellemző szag betölti ezt az egész kócerájt. Közvetlen viselkedése kissé azért összezavarja az érzékeim, egy vérfarkas kontra vámpír esetébe bonyolódtunk. Aztán leesik, de akkorát koppan hogy csoda, hogy nem lett alattunk rögvest egy alagút. -Te új vagy mi? Fogadni mernék, hogy nem vagy túl még az első váltáson. - Csapom össze a tenyerem és vigyorgok. Nicsak, egy újonc blöki, nem semmi. Már a szagom alapján is hátrálnia kellene, hiszen nyilvánvaló, hogy ki az erősebb a telihold hatáskörén kívül. De szerintem még azzal sincs tisztában, hogy vámpír vagyok, te jó ég, ez azért több, mint amire számítottam a mai nap során. -Ezek vadászok, bár szerintem szégyen rájuk aggatni ezt a jelzőt, mert lószart sem érnek. - Röhögöm el magam, ezek nem vadászok, ugyan, ezek szerencsétlen, unatkozó, az életüket elcseszett halandó akik azt hitték azonnal tökösek lesznek ha elkapnak egy vérszívót. Kérem, az önkéntes vállalkozás sosem számít sikernek. -Na és kit öltél meg? Apucit, anyucit vagy valamelyik seggfejt aki megcsalt a legjobb barátnőddel? - Ülök le szépen a földre és a hátam a falnak vetem. Ez egy érdekes este és még érdekesebb lesz a holnapi, megtudnék innen szökni elég egyszerűen, de izgalmat kerestem, egy vérfarkas telihold idején már valami, úgy is kevés van a szőrmókokból mióta kissé meglettek nyúzva és falikárpitként alkalmatoskodnak.
Butaság, ha aggódom egy ismeretlen miatt, akit csak úgy bedobtak mellém? Persze magamért is aggódom, de ha holnap este leszünk, akkor... ő áll majd rosszabbul és én nem akarok ártani neki és főleg nem akarom széttépni, mert már így is épp elég baj, hogy valakivel végeztem és ezzel kiváltottam ezt a rettenetet, amit átoknak is nevezhetünk, teljesen mindegy, az a fő, hogy rossz és nekem valamilyen úton-módon kezelni kell. A fickó viszont láthatóan nem olyan típus, mint én, kicsit sem. Kifejezetten ellenséges és nem igazán értem, hogy... Jó persze, érthető, hogy nem a legjobb a hangulata, miután elrabolták és bezárták ide, de attól még nem kéne így viselkednie velem. Elhúzom a számat, amikor visszaválaszol, és végül csak hátrébb lépek, amikor inkább egyedül tápászkodik fel és azt sem engedi, hogy segítsek neki. Hát... jó, akkor nem erőltetem a dolgot, nem sok értelme lenne igaz? A kedvességet akkor érdemes adni, ha van, aki elveszi, ha nem, akkor... minek? - Jól van, bocs, hogy... aggódtam. - visszahátrálok a falig és miután itt olyan sok mindent nem lehet tenni, szépen vissza is ülök az eddigi helyemre a fal tövébe. Na nem mintha olyan sok választási lehetőségem lenne, főleg egy kör alakú szobában, még csak a sarokba sem ülhetek mondjuk, hogy változatosabb legyen a dolog. A következő szavaira viszont csak elég nagyokat pislogok és nem is értem először, hogy miben lennék új, csak ahogy tovább beszél, akkor esik le, hogy miről is van szó és persze először nem is nagyon értem, hogy honnan jön az egész, csak lassan fogom fel, hogy... minden bizonnyal akkor ő... Oh, remek! Ennél már nem is lehetne jobb a mai nap. - Új, igen... de akkor te... is vérfarkas vagy? - őszintén szólva nem vagyok annyira durván tisztában még ezzel a világgal. Az apámnak nem sokat hagytam, hogy beszéljen róla és még nem érzem annyira jól meg a szagokat sem, hogy tudjam a fickó vámpír és ez nem jelent túlságosan jót rám nézve, no meg ha a holnapi napot nézzük, akkor rá nézve sem. De... akkor mégis mi a fenét csináljak? A szavaira azért felszökik a szemöldököm, nem tetszik nekem az, ahogyan beszél és ez az egész lekezelő stílus... Nem azt mondom, hogy válogatós vagyok, hogy épp kivel zárnak össze, de tény és való, hogy ha már valakivel meg kell osztanom ezt a rémséges helyzetet, akkor az illető legalább egy fokkal legyen kedvesebb... elviselhetőbb, vagy legalább ne ennyire bántó. Ez a fickó viszont, mintha csak kifejezetten arra menne rá, hogy nálam elszakadjon a cérna, vagy nem tudom, hogy mégis mi a fene a célja ezzel. - Ha... lószart se érnek, akkor miért vagy itt? - és én miért vagyok itt akkor, mert nem magunktól kerültünk ide igaz? Engem elég könnyen hoztak és ha ő nem akarna itt lenni, akkor ellenállt volna és tesz az ellen, hogy bezárják nem? Szóval nem értem ezt a baromi fennhéjázó stílust. - Mi a fennért viselkedsz így? Az világ, hogy nem érdekel az egész helyzet, de... engem igen! - azért most már kissé morcosabban nézek rá, és a kérdését egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Mit számít az most, hogy kit öltem meg? Amúgy se volt szándékos csak egy véletlen baleset, egy... finoman szólva is pocsék kimenetelű baleset, amiben engem támadtak meg és én megpróbáltam megvédeni magamat. - Holnap át fogok változni és már így is eléggé rettegek tőle, nincs szükség rá, hogy még... rá is tegyél erre egy lapáttal. - húzom el a számat újra. De komolyan, mi a jó égért kell így viselkedni. Nem ártottam én neki, a kintiek voltak és ha olyan könnyű őket elintézni, akkor miért nem tette meg és miért vagyunk most mind a ketten bezárva ide?
A vámpírságot is bizonyos fokig átoknak tekintik, de szerintem egy áldás, örök lét, annyi vérengzés következmények nélkül amennyit csak akarok, korlátlan szórakozás az élet, miért akarnám, hogy ennek vége szakadjon? Élvezem a kezembe csöppent hatalmat, az enyém az egész világ míg azt úgy kezelem, hogy a nyilvánosság ne hallja és lássa ténykedéseimet. Én árnyékként mozgom, maga vagyok a mély sötét és veszély, az alkonyat leszállta után én irányítom az éjszakát. Még a fajomon belül is a legkegyetlenebbek közé rangsorolnak. Egyszerűen szeretem az erőszakot, mondhatni ez töltött ki az 500 évem leginkább. Élveztem a hadjáratok általi öldöklést, a szabad vérontást, extázist okozott mikor a legyőzött katonák vérével töltöttem meg a vénáimat. A politikában is helyet vájtam magamnak. Örömmel ítéltem el akár ártatlanokat, vigyorral a képemen néztem végig az akasztásokat. Minden egyes lehetséges területen örömmel gyilkoltam és ez az évszázadok lepörgése alatt sem változott egy fikarcnyit sem. Igaz, itt már nehezebb úgy gyilkolni, hogy az ne keltsen köz zavargást, de nem lehetetlen, szeretem az izgalmat majdnem annyira, mint a brutális erőszakot. Nem hagyom, hogy a farkaslány felsegítsen, magamtól is képes vagyok felállni és amúgy is, egy korcs ne érjen hozzám. Talán nem szép dolog ilyen megfogalmazással élnem, de miért legyek oda egy olyan fajért aki előszeretettel végezne ki bármelyik pillanatban egyetlen egy harapással? Na ugye! Jobban teszi a kis csaj ha megtartja a 3 lépés távolságot, most még én vagyok a létra magaslatán és ha akarnám egyetlen egy mozdulat és törött nyakkal heverne a hideg kövezeten. -Aggódtál? - Nevetem el magam. Jesszusom, még nem volt dolgom kezdő vérfarkassal. tapasztalt gyilkosokkal persze már számos alkalommal, de az is még jóval az 1700-as évek elején volt. Most azonban előttem egy friss húsi és még arra sem képes, hogy kiszagolja valami nem illik a képbe, te jó ég! Leülök a falnak támaszkodva és éppen azon gondolkodom, hogy felvilágosítsam a tényekről vagy hagyjam vakon tapogatózni, mindegyik elég mókásan hangzik. A mai vérfarkas populáció nem haladja meg az ezret sem talán, de kezdem is érteni miért. Ha mindegyik cukorborsó ennyire tapasztalatlan akkor könnyű préda is egyben a vérszívóknak, ejj, szerintem semmivel sem járna jobban, ha elszabadulna ebből a helyes kis tömlöcből, odakint a biztos halál vár rá. -Hogy mi? - Kitör belőlem a röhögés, jézus isten, ezt nem élem túl ha így folytatódik. - Nem Csillagvirág, egyáltalán nem farkas vagyok, a másik végletet ismered, tudod, két hegyes fog, eszméletlenül jó megjelenés, na? - Próbálom rávezetni a megfelelő kijelentésre, de egyszerűen erre sem sok esélyt látok, ha meg mégis összejönne és leesne neki, hogy mi ősi ellenségek vagyunk akkor sem hinném, hogy az következne, hogy fenyegetőzni kezdene hanem végérvényesen kiakadna, a hisztis lányokat meg még inkább nem bírom, a farkas+hiszti az meg egy halálos kombináció. -Mert izgalomra vágytam, elfogadtam magam és most itt vagyok. Meg kell várnom míg őrség váltás lesz, az újoncokkal könnyebb elbánni, na meg szórakoztatóbb is játszadozni velük, mint a megbolydult hangyaboly, össze-vissza rohannak majd és azt se tudják mit tegyenek, élvezetes lesz, de ez csak holnap este következik majd be. - Válaszolom lazán, mert valóban ennyi lesz az egész és ha jól számítom egy karcolás nélkül jutok ki innen. -Na igen, ez jó sz@r lehet, nem irigyellek farkas! - Mondom vigyorral a képemen. Nem lehet valami irtó kényelmes egy átváltozás, erről már hallottam. -Elmondta neked bárki is mire számíthatsz az átváltozás során? - Meg merném kockáztatni, hogy nem. Akkor viszont hatalmas meglepetésben lesz része, hacsak én nem kotyogom el, bár ahogy ismerem magam eljárhat a szám egy ici-picit.
Az én átkom... egyértelműen átok, semmi több. Az apámat, amikor először láttam átváltozni maga volt a rettenet, amikor rájöttem, hogy ő ölte meg az anyámat, mert nem is tudom nem jutott le talán időben, hogy lekötözze magát, vagy anya meglátta... fogalmam sincs. Azóta sem tudom és őszintén szólva nem is nagyon volt kedvem megkérdezni erről. Semmiről sem... Én is olyan vagyok, mint ő és minden erőmmel azon voltam, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha nem így lenne, de sajnos attól még így van. Én is öltem, még ha nem is szándékosan és egyre inkább rettegek, hogy mi jön majd, amikor jön az átváltozás, és az már hamarosan itt van és még csak nem is vagyok egyedül, őt viszont mintha nem is érdekelné ez az egész... semmi abból, hogy talán láthatja rajtam, hogy nem vagyok kifejezetten nyugodt... Mit nyugodt konkrétan finoman szólva is pánikban vagyok. A kezdeti stílusa alapján már meg se kéne lepnie annak, hogy mennyire elutasítóan viselkedik velem, úgyhogy végül visszahúzom szépen a kezemet, és visszaülök az eddigi helyemre a fal mellé. Nem, azt hiszem ő sem az lesz, aki majd megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj, de erre már az első pillanatokban azt hiszem rá kellett volna jönnöm, már akkor, amikor bedobták ide. Elképedve nézek rá, ahogy egyszerűen csak elkezd nevetni a kérdésem után. Ennyire azért... nem volt vicces, én pedig cseppet sem vagyok csillagvirág. Naná, hogy elhúzom a számat, miután felhúztam magam elé a térdeimet és átöleltem őket. Remek lesz ez, már előre érzem. Nem elég minden rémség, még kaptam magam mellé egy ilyen fickót is, igazán csodás! - Vámpír? Úgy érted... vámpír? - nem mondom, hogy minden részlettel tisztában vagyok, nem mondhatnám, hogy hagytam az apámnak, hogy mindenről pontosan felvilágosítson. Főleg csak a saját dolgaimról tudok, hogy a vérfarkasok nagyjából hogyan működnek és kb. ennyi. Nem tudom, hogy pontosan mit jelent az, hogy velem szemben egy vámpír áll... ül, és nem tudom, hogy milyen hatással van rá az, hogy én holnap... De így talán jobb, mintha szimpla ember lenne, vagy nem? - Holnap este? Az... az nem jó, nekem ki kell innen jutnom előbb, vagy... neked. Holnap telihold! - aggódom, hát hogy a fenébe ne aggódnék? Félek attól, hogy mi következik, félek attól, hogy mi várhat rám... rá. A fájdalom és maga az átváltozás, még soha életemben nem értem meg és tökéletesen rettegek tőle, és ere most itt van még valaki is, akinek talán ártani fogok, ha itt marad. Ez az egész... nagyon nincs így rendben és én fogalmam sincs, hogyan kezeljem, főleg, hogy ő olyan lazán veszi, mintha apró kis semmiség lenne. - Farkas? Van ám nevem is. - jó, azért egy kis sértődöttséget már sikerül produkálnom, nem igazán tetszik, hogy így beszél velem, hiszen nem tettem ellene semmit sem, erre olyan lekezelő mintha minimum ártottam volna neki, vagy nem is tudom. Gondolom vérfarkas gyűlölő, nekem is utálnom kellene őt azért mert vámpír? Az engem nem különösebben érdekel... az sokkal inkább, ahogyan viselkedik. - Az apám évekkel ezelőtt és... egyszer láttam is, hogy milyen. - persze ettől még el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet. Láttam az apámat szenvedni, kínlódni, üvölteni a fájdalomtól és... most rám is ez vár igaz? Azt hiszem ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy baromira be vagyok tojva, sőt... inkább úgy fogalmaznék, hogy istentelenül rettegek.
Fogalmam sincs arról, hogy milyen érzés lehet átváltozni egy bolhás, enyhén szájszagos, szőrös döggé, de nem is különösebben érdekel. Érdekes módon, mindenki a vámpírokat testesíti meg, mint fő gonosz, meg gyilkos faj, holott lássuk, be, a vérfarkasok is élvezettel rendeznek orgiákat és véreztetnek el tinilányokat az erdő közepén, mint valami horror mesében. Itt nincs senki sem jóság listás, csak egyszerűen jobb körítéssel tálalják a szőrmókokat, mint minket. Hallottam már mendemondákat arról, hogy a vérfarkasok átváltozása felére egy csontkovács munkájával, szépen átformálódnak a csontjaik, törnek majd összeforrnak és ez pokoli fájdalommal tud járni. Nem szívesen lennék a lány helyében, főleg úgy nem, hogy az első átváltozása előtt áll és még csak fel sem világosították, hogy ez pontosan mivel jár. Mondjuk nem sokban különbözik attól amit tett, hogy ilyenné váljon, csupán ebbe pokoli kínok is fognak csatlakozni, élvezni fogja. De mire eléri a kritikus, harapós fázist én már messze járok és nem fog érdekelni. Kérdésére nem tudok nem nevetni, te jó ég, ez már nagyon komoly. Még, hogy én vérfarkas? Ez most teljesen olyan szituáció, mintha karácsonyra kaptam volna egy kiskutyát és még azt se tudná mi a szobatisztaság. Van egy jellegzetes undor a két faj között, ami sokak számára nem egyértelmű miért, vannak olyanok akik összefekszenek egy kutyával és aztán úgy tesznek mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, ez egyszerűen nekem valahol nem érthető, nem tudom összerakni a kockákat. Erre apám csupán annyit mondott volna, hogy egyik se tudja hol a helye, rangja és élete. Nem sok mindenben értek egyet hajdani apám szavaival, de ebben teljesen igaza volt. A lány úgy néz ki, mint egy duzzogó kisgyerek és ez mosolyra fakaszt. -Azt hiszem a vámpírt nem lehet másképp érteni csak úgy ahogy kiejtem. Ja és remélem azért nem a filmvászonról ítéled meg a vámpírokat,, mert ha van nálad fokhagyma, legalább nem halunk éhen. - Vigyorgok. Hozzá hasonlóan én is felhúzom a térdeimet majd megpihentetem rajtuk a karjaimat. Kétségbeesett szavaira csak sóhajtok, nem elég, hogy magáról alig tud valamit, a vámpírokról szinte semmit sem tud. Ez olyan, mint egy friss vámpírt egy tömegbe engedni, brutális mészárlás és felelőtlenség. -Valóban, holnap telihold van, de nem kell annyira tartanod ettől, engem csak egy harapással volnál képes végleg föld alá dugni, de ez nem fog sikerülni, 500 évnyi gyakorlat után elég szégyen lenne a számomra, ha egy új farkas képes volna megharapni. - Vigyorgok rá, de ezúttal semmit sem kötekedés képpen mondtam, csupán felvilágosítás gyanánt. Nem mintha ezt mind képes volna kamatoztatni hiszen napokon belül valaki végezni fog vele. Falkára volna szüksége, de mivel elég kevesen vannak már az acsarkodók, erre nem sok esélyt látok. -Az lehet, de a farkas is egy megszólítás. - Most még becézgessem is? Esküszöm nem tudom mire vállalkoztam. Ha legközelebb kalandot keresnék kétszer meggondolom, hogy valóban így akarom-e. -Nem lehetett szép látvány, és nem is az. Ehhez viszont hozzá kell szoknod, megteheted, hogy végzel az életeddel, mert ezt a terhet nem bírod, de másképpen nem szabadulhatsz meg az átoktól. - Átcsapok tanárbácsi figurának. A torkomat elkezdi kaparni a szárazság, a vénáim égni kezdenek és ettől kissé dühössé válok. Keveset ittam legutoljára, mint valami felelőtlen kölyök. -Ha nem akarsz megrémülni aztán valami önkiszolgáló ételes edénnyé válni, akkor ne nézz ide és ne gyere a közelembe. - Mondom ezt már kihegyesedett szemfogakkal és véreres arccal, vörössé válik a szemem és érzem az éhség forró hullámait.
Arról még nekem is kevés fogalmam van, hogy milyen az átváltozás. Láttam már egyszer, de ennyi, még soha nem éltem át és finoman szólva is rettegek tőle. Erre még be is zártak és a nyakamba kaptam egy enyhén szólva is irritáló fickót, aki még csak meg sem próbál kedves lenni, inkább határozottan bántóan viselkedik, ami jelen helyzetben nem valami kedves tőle. Én pedig próbálhatom valahogy kezelni a helyzetet, csak még nem tudom hogyan. Ha ő vámpír... akkor neki is ártok nem? Vagyis főleg neki, ha viszont itt ragadunk, akkor netán ő akar majd ártani nekem, hogy ne tudjam bántani. Halottan ugyanis nem igazán lehetséges az átváltozás, és én... nem akarok halott lenni, no meg átváltozni sem, de utóbbit sajnos nem tudom befolyásolni és utóbbitól nem tudok megszabadulni sem, meg fog történni és kész, csak még előtte kéne kijutni innen valahogy, de mintha ő nem igazán fogná fel a helyzetünk súlyosságát. - Nem... én hallottam már egy s mást, csak nem vagyok annyira tájékozott, mint te, de örülök, hogy jó a kedved. - újra csak elhúzom a számat. Vigyorog, baromi jól van, hát én nem, egyáltalán nem. Én félek és rettegek és most ő még rá is tesz pár lapáttal a jelenlegi helyzetre, mintha az olyan vicces lenne. Na nem is tudom miért várom azt el, hogy majd segít nekem, netán ne adj isten támogat. Miért is kéne ezt tennie? Én végül is csak egy vadidegen vérfarkas vagyok, kész csoda, hogy merő jóindulatból eddig még nem törte el a nyakamat, hogy azért hívja ide az őröket, hogy meghaltam. - De össze vagyunk zárva, és elég kicsi a hely, és... olyan alakban nem vagyok erősebb nálad? Te kicsit sem aggódsz? - mert annyit tudok, hogy akkor nincs kontroll és nincs semmi. Láttam az apámat átváltozni, tudom, hogy milyen, hogy mekkora fájdalommal jár és hogy utána elveszíted teljesen önmagadat a tudatodat és ez rettenetes dolog. Őt ez láthatóan nem érdekli, de én tudom, hogy apa megölte anyát és... őt ez még mindig tökéletesen hidegen hagyja? Nem értem, hogyan képes így hozzáállni, én is árthatok neki, hiszen elég egyetlen aprócska harapás nem igaz? - Tudom, de bocsáss meg, hogy félek attól, ami rám vár! Neked... fogalmad sincs róla milyen! - itt azért már kicsit felcsattanok. Osztja nekem az észt és kioktat folyamatosan, miközben ezt nem neki kell majd átélnie, hanem nekem. Nem ő fog úgy szenvedni, hanem én. Az én csontjaim fognak egytől-egyig eltörni, hogy újra összeálljanak, hogy teljesen átalakuljak, nem pedig az övéi igaz? Akkor meg ne álljon így hozzá, mert nem fogom sokáig elviselni, hogy úgy kezel, mintha ez semmiség lenne, mintha csak egy nyafogós kislány lennék. Ez... komoly probléma! - Mi... mi történik veled? Hogy fogunk innen kijutni egyáltalán? - meg fog támadni igaz? És én még csak azt sem tudom, hogyan védekezhetnék ellene. Nincs nálam semmi, talán a motel kulcsa, de kétlem, hogy az ártana neki úgy komolyabban, akkor pedig mégis mit teszek, ha tényleg nekem támad? Halvány sejtelmem sincs, hogyan fogok ebből az egész helyzetből kikeveredni, de valahogy egyszerűen muszáj.
Semmi okom anyáskodni a kis újonc felett. Tudtommal nem vagyok csupa szőr és nem szokásom bolond módon a holdat ugatni. Vérfarkas, ez nyilvánvaló, de hogy ennyire tudatlan az elképesztő. Nem tudok mást csak vigyorogni vagy éppen hitetlen arckifejezéssel ránézni. Azt hihetné az ember, hogy legalább a vámpírokkal tisztában van, de amint ez kiderül a névvel maximum, de, hogy ez mivel jár már kevésbé. Ha azt remélte, hogy egy kedves, mézeskalácsot sütögető tömlöctársat kap akkor ezúttal szépen összetörtem az elképzeléseit. Soha nem a kedvességemről vagy a segítőkészségemről voltam híres, ellenkezőleg. Ezt a mai kis akciót sem éppen így terveztem be, lehet, hogy azok akik ide hoztak hülyébbek voltak a lágytojásnál, de azért annyi eszük volt, hogy egy kezdetleges bébifarkashoz dobjanak be. Na nem mintha nem tudnék kijutni innen, de izgalmat kerestem, megtaláltam, amúgy is 100 évvel ezelőtt láttam utoljára egy igazi vérfarkast, akkor sem éppen pókerezni ültünk le egymással. Egy hajszálon múlt, hogy az agyarai nem martak bele a vállamba, tüzes kis szuka volt azt meg kell hagyni, hetekig volt a nyomomban, szerencsétlen, szőnyegként végezte, persze csak képletesen. Igaz, hogy ezúttal egy bébibe botlottam bele, de alighanem Ő is tud majd harapni ha eljő a telihold, én pedig erre várok halál nyugodtan. -Szívi, ha 500 év alatt semmit sem szedtem volna magamra akkor lenne probléma. Hidd el, részemről te nem jelentesz veszélyt, olyan vagy, mint egy kölyökkutya, már meg ne sértődj, azért szerintem képes lennék kikerülni a babafogacskák útjából. - Röhögök fel a saját poénomon. Félelmeimet már kölyök koromban elvesztettem, semmitől nem tartok így hát ez az új helyzet sem tudja rám hozni a frászt bármennyire is erősködik a csaj. Egyedül csak neki van oka arra, hogy pánikoljon. Ő áll egy csontritkulásos akció előtt és agykisülés határán, én csupán várok. -Mocsok szar tud lenni ha az ösztönök uralnak, de majd megtapasztalod Kiscsillag. Eszem ágában sincs lelőni a meglepetést. - Kacsintok rá. Ha megtámadna és valamilyen csoda folytán sikerülne a közelembe férkőznie kár, hogy végezni fogok vele, csinos és elég étvágygerjesztő annak ellenére, hogy korban rendesen fölötte járok. Ízlésem mindig is volt, képes vagyok beletrafálni a legjobba. -Erősebb nálam? Te? Neem drágám, semmiképpen sem. Lehet, hogy a harapás nálad van, de nálam meg a tapasztalat, örülök, hogy így aggódsz értem, de nem kell. - Villantok felé egy elragadó mosolyt úgy, hogy láthassa a szemfogaimat. A két srác nagyon lüktet már, vérhez kell jutnom, az a baj, vagyis éppenséggel nem baj, hogy a csaj annyira jó illatú. Na igen, vagy bedöglött a szaglásom vagy a fiatal vérfarkasok mégsem annyira "büdösek". Csak beleszippantok a levegőbe és mindent az illata tölt ki, szinte remegnek az orrcimpáim, a fogam puha bőrre vágyik amibe belemélyesztheti magát, kell a lány és a vére is, egyszerre a kettő. Igen, itt egyedül Ő van veszélyben. -Tényleg nem tudom milyen lehet átélni, de elképzelni eltudom, vizuális alkat vagyok. - Szemrebbenés nélkül mérem végig a lábujjától a feje búbjáig. Nem tehetek róla, ha éhezem valahogy mindig előtör belőlem a ragadozó, a becserkésző vágytól éhes szörny. -Ohh, hogy ez? Csak éhes vagyok, érzed ahogy a szíved pumpálja a vért, látom a nyaki ütőered mozgását, szinte érzem a számban a véred selymes ízét.- Duruzsolom ahogy felkelek a földről. Mint mondtam piszok szar ha az ösztön irányít, nos most engem is. Szinte már vicsorgok ahogy közelebb érek hozzá, csak azt akarom, hogy legyen az enyém a vére és a teste, nem nagy kívánság igaz? Még mielőtt hozzá érnék meghallom a kulcs csörgését a zárban majd még mielőtt felocsúdhatnék a nyakamba kapok egy vasfűvel és nyugtatóval kevert tűt. Most vagy a fickó nagyon bolond vagy én vagyok értetlen, de ez pont olyan, mint a szafariban, meglövik az orrszarvút, de az nem rögtön szunyókál el, mégis ez a balek mit gondolt? Másodperc tört része alatt töröm el a nyakát és küldöm az örök vadászmezőkre. -Hát pech, a kulcsot a zárban hagyta, kívül, és az ajtó ismét csukva, hol is hagytuk abba? - Nem tudom miért vagy mi vesz rá, de a lány illata elbódít, a fickót is csak ezért öltem meg, mert egyedül a lány vérére áhítozom, kell és meg is fogom kapni. -Ha nem fogsz túlzottan ficánkolni akkor nem fog nagyon fájni, ígérem. - Nem is tudom miért nyugtatgatom, mit számít, hogy fáj-e neki vagy sem? Mégis gyengéd a hangom pedig tudom, alighanem a végén megfog halni. Gyorsan mögötte termek és karjait hátrahúzva, nem túl szorosan fogom bilincsbe és beleszagolok a nyakába, az illat felpezsdít. Egyetlen dolog villan be az agyamba: AZ ENYÉM! És ezzel beleharapok kicsit sem finomkodva a nyakába és elmerülök az édes nedűben.
Őszintén nem értem a fickót. Nem tettem ellene semmit, mégis úgy viselkedik, mintha így lenne, no meg mintha ő lenne itt az, aki mindenhez ért, mindenre képes és rajta kívül minden létező ember életképtelen és mindenre alkalmatlan. Nem is tudom, hogy miért nem fél legalább egy kicsit. Legalább azért, mert be vagyunk zárva, vagy mert veszélyben lehet miattam, ha holnap jön a telihold. Ennyit még én is tudok, hogy a vérfarkas harapás nincs kifejezetten jótékony hatással a vámpírokra és azért láttam én az apámat átváltozva, tudom jól, hogy milyen brutális ereje volt, ő meg itt felvág azzal, hogy már idős vámpír és ezért senki sem tehet ellene semmit sem? Oké minden bizonnyal sokat megélt már, sokat tapasztalt, de a túlzott magabiztosság is lehet az ember veszte nem igaz? Ebbe valahogy nem gondol bele és ki tudja, hogy mikor éri el a vég, ha nem hajlandó felfogni, hogy igenis bajban van! Nem csak én, hanem ő is! Ez nem csak az én bajom, hanem az övé is! - Szóval akkor már mindent meg tudsz oldani... persze, jó neked. - húzom el a számat, mert még mindig nem értek vele egyet. Szerintem nem fog csak úgy kijutni innen és nem is vicces, amit mond. Egy kezdő vérfarkas is vérfarkas, ugyanolyan erővel és harapással, mint egy erősebb, ez nem így működik. Lehet, hogy ötszáz éves, de nekem épp elég csak megkarcolnom a bőrét, ha átváltoztam és... Mi van, akkor ha ezt tudja és még előtte öl meg? Nem akarok meghalni! A fenébe is, nem akarok se meghalni, se vérfarkassá alakulni és főleg nem akarok bezárva lenni egy ilyen baromi undok vámpírral! - Nem vagyok Kiscsillag és már láttam, hogy milyen ez. Mi a fenéért kell ilyen lekezelően viselkedni? - ezzel aztán kicsit sem segít. Rá kéne jönni hogyan jutunk ki innen, megoldást kéne keresni, nem pedig engem piszkálnia folyamatosan nem? Nem értem, hogy miért kell így viselkednie egy másik emberrel, főleg amikor az a másik fél és rohadtul be van tojva és a másik én vagyok, ha nem lett volna egyértelmű a szövegkörnyezetből. Egy biztos, ki kell innen jutni, ahhoz pedig azt hiszem főleg nem rá kéne figyelnem, mert nem sokat segít. - És ha véletlenül haraplak meg? Ha véletlenül sül el rosszul valami? Vagy... vagy az a vége, hogy akkor megölsz igaz? - bocsánat, de valahogy nekem egyik verzió sem tetszik, sem az, hogy én végzek vele ne adj isten, mert sikerül megharapni, sem az, hogy ő végez velem, hogy ne ártsak én neki. Szóval az lenne az igazi, ha kijutnánk innen marakodás nélkül és senki sem végezne mondjuk senkivel sem. - Remek, akkor képzeld el, és aztán gondolkozz azon, hogyan jutunk ki innen, még idő előtt! - és a fenébe is, de ne nézzen így rám, mert nagyon nem tetszik és akkor még finoman fogalmaztam. Jó lenne, ha most azonnal szépen abbahagyná a dolgot, mert nem tetszik ez a méregetés, meg a szaglászás és a... fogai meg főleg nem. Az már ösztönös, ahogyan a szavai hallatán felállok a fal mellett. Marha jó, persze hátrálni nincs hová, ő meg képes közelebb jönni azokkal a fogakkal és azzal a nézésével. - Koncentrálj arra, hogy ki kell innen jutnunk és... ne rám! - erősebbnek kéne lenni a hangomnak, de csak az utolsó két szót sikerül jobban megnyomni. Komolyan fellélegzem, amikor nyílik az ajtó, de ez sem tart sokáig, mert a pasi egyszerűen csak holtan rogy össze egy szemvillanás alatt. - Mit csinálsz? - halk sikkantásra telik csak, főleg hogy az ajtó még mindig zárva. A francba is, még mindig lenne ötletem, de ő láthatóan kezd totál bekattanni és ez nem valami jó jel. - Akkor azt ki lehet piszkálni... valahogy, csak térj már észhez! Hallod, amit mondok egyáltalán? - nem úgy fest, mert közelít, én meg lassan már beleolvadnék a falba, ha nem arra eszmélnék fel, hogy a hátam mögött áll. Remek! Szóval be vagyok zárva, holnap telihold és itt van egy bekattant vámpír is, aki... Sikítok, hát hogy a fenébe ne tenném? Egyáltalán nem óvatoskodik, pedig az ember talán elvárná tőle, de benne fel sem merül, én pedig csak azért is próbálok valamit tenni, legalább az első pillanatokban, mert fáj, hogy a fenébe ne fájna mégis? - Elég! Hagyd... abba! Kérlek! - a vége már inkább csak halk könyörgés. Próbálok én tenni valamit. Kézzel esélyem sincs, de legalább rúgni, rálépni a lábára, megrúgni a térdét. Nem vagyok én vámpírszakértő, gyógyulnak gondolom mindenből, de a fájdalmat hátha érzik. Hátha valamivel magához lehet téríteni a pasast, mielőtt... A rohadt életbe nem itt akarok meghalni egy nyüves tömlöcben valami vadidegennel, aki képtelen visszafogni magát!
A vérfarkasok mindig annyira odavoltak azért, mert volt egy bizonyos fegyverük a vámpírok ellen. Mikor még ezek a szőrtappancsok voltak évszázadokkal majdnem ezer éve a toppon akkor mást sem lehetett hallani, mint, hogy Ők legyőzhetetlenek, igen ám, de ha nem lett volna ekkora a szájuk akkor bizonyára nem a kihalás szélén tengődnének most. Addig voltak oda magukért míg a vámpírok fel nem lázadtak és el nem kezdtek emberek átváltoztatni, sereget toborozni, nem egy történelmi csata volt igazából vérfarkas kontra vámpír háború. Persze a holtak száma főként vérfarkas volt, a vámpírok nem sok áldozatot szenvedtek, legyőzték a farkasokat. Ám most is úgy látszik még mindig azt hiszik a farkasok, hogy olyan nagy cucc a harapásuk, nem tudom mitől fél ez a lány, engem félt? Ez nevetséges, inkább örülnie kéne, hogy vámpírt lát és még életben van. Sok vérfarkas harapást úsztam már meg, miért pont Ő okozná a vesztem? -Naná, hogy jó, ezzel egyet is értek, az, hogy még itt vagyok nem jelent mást, mint, hogy kíváncsi vagyok és pusztítani akarok. Ezt az egész nyavalyás vadász bázist elakar sülyeszteni, mintha soha meg se épült volna, a magamfajta vénségek már másban nem is látják az örömet. - Kacsintok rá majd hátra dőlök és a fejem alá teszem a karjaimat. Igen, sejtem mi járhat abban az édes kis buksiban. Valószínű, hogy előbb ölöm meg, mint, hogy csak rám vicsoroghatna a fogaival. De egyelőre nem tervezek semmit, szeretek hirtelenségben cselekedni, a tervezés azoknak való akik nem biztosak magukban. Én tudom, hogy ép bőrrel kijutok innen és azt is, hogy a vadászok egytől egyig porig fognak égni a fészkükkel együtt. A farkaslánnyal még nem tudom mihez kezdek, de megölni kár lenne, mókás beszélgetést lehet vele lefolytatni, szórakoztató. -Elnézésedet kérem farkaslány! - Mentegetőzve emelem fel a karjaimat, de közben kivicsorítom megnyúlt szemfogaimat és vigyorgok. Eszem ágában sincs valóban bocsánatot kérni, miért is tenném? Látom, hogy eléggé kétségbe van esve, jellemző, régebben egy vérfarkas minden szorult helyzetből megtalálta a kiutat, a mostani nemzedék? Olyan, mint egy zsákutcába jutott kisegér akinek ott van a sarkában a macska. Jelen pillanatban a macska én volnék, főleg, hogy az érzékeim pattanásig feszültek, szinte szétrobbanok az illatáradattól és a szívének minden heves dobbanásától, a félelem pedig még inkább vonz hozzá, hatalmas nagy bajban van a lány. -Hééé, említettem egy szóval is, hogy megöllek? Egyelőre még nem, és tegyük fel, HA sikerülne megharapnod akkor igazán hitvány vámpír volnék, hogy ezt sikerült elérned, igen, kínok között, mint egy náthás halandó kimúlnék, de akkor ennyi, ezen nincs mit túltárgyalni, na meg nem fogok elpusztulni, ahhoz ennél több kell. - Vigyorgok. Láttam már vámpírokat még a seregben kimúlni úgy, hogy megharapták őket a farkasok, akkoriban ez volt a leggyakoribb halálozás, egyenlően erősek voltunk, lehet, hogy mi többen, de az akkori farkasok még tudtak valamit. -A magamra vonatkozó kijutási terv megvan. Az, hogy te, hogy kerülsz ki, nos a találékonyságodtól függ. - Mosolyodom el. Na persze ha elintézem az őröket csak ki kell sétálnia, hová kell ide találékonyság? Végül is a piszkos munkát én végzem el, neki csak figyelnie kell a formás hátsójára, hogy meg ne süssem és ha szerencséje van épségben kijut. -Nem könnyű nem rád koncentrálni. - Nyalom meg a szemfogaimat, fájón lüktetnek és vért kívánnak, az Ő vérét. Közelebb lépek, egyedül a belépő vadász zavar meg, de hamar kiiktatom, hogy ne legyen útban, ne állhasson közém és a lány közé. -Igen, hallom, de mi van ha azt mondom nem érdekel? - Kacagok fel és másodpercek alatt a háta mögött kötök ki. Az illata őrjítően hat az érzékeimre, a vicc az egészben, hogy nem csupán így, vérszomjasan tűnik fel az illata, a farkas szag mellett az illatát is éreztem ahogy berángattak ide. Kellemes, vonzó illat, nem egy farkashoz illő. Tompán hallom a kérlelését, a vékony hangját és érzem ahogy kapálózik, de nem jut el a tudatom ébren levő részéig, nem figyelek semmire, a lány most csak préda, nem érdekel, a vére azonban nagyon is foglalkoztat. Hatalmas kortyokban fogyasztom a nedüt, megcsendül a vészharang ahogy mindig megteszi, érzem mikor fogy annyi vér, hogy lassan az ájulás határára jusson a lány, a vérszomj suttog a fülembe, hogy ne foglalkozzak vele, igyak tovább, vegyem el ami engem illet, egy pillanatig hallgatni látszom rá, de aztán újra megérzem azt a bódító illatot és eleresztem a lány nyakát, óvatosan végig nyalogatom a sebet. Majd leülök magammal húzva a lányt, ha van erő benne az ellenkezésre akkor sem eresztem el, húzom magammal. Ha végre mind ketten a kőpadlón vagyunk az ölembe húzom és a csuklómba harapok majd a szájához emelem, ha akar, ha nem akkor is innia kell a véremből, mert addig nem engedem el. Nem tudom miért álltam meg, azt se tudom miért akarom rendbe hozni, de megteszem és közben a fényes haját simogatom és ujjaim a tincsekkel kezdenek játszani. -Mi ez az illat? - Észre se veszem, hogy ki is mondom a kérdést ami a fejemben örvénylett már egy ideje.
Nem akarok vitázni vele, jó eséllyel amúgy is tényleg ő az aki többet tud erről az egészről, de... egyszerűen idegesítő, hogy így áll hozzám. Nem tettem ellene semmit sem, nem is akarok itt lenni, neki pedig úgy fest, mintha az egész csak valami játék lenne. Nem akarok ellenségeskedni sem, van pont elég bajom. Igen, talán erősebb nálam, de pont ezért tartok is tőle. Megölhet, amikor csak akar, mielőtt eljutnék az átváltozásig, amitől szintén iszonyatos mód rettegek, hiszen láttam már egyszer, hogy milyen fájdalommal jár és azt... egyszerűen nem akarom átélni, ő pedig mintha még csak meg se próbálná megérteni, hogy milyen helyzetben vagyok. Ő valahogy... mintha semmit sem akarna megérteni, csak bizonygatja, hogy mennyivel erősebb nálam. Legyen így, csak... jussunk ki innen és akkor nem fogom zavarni a köreit soha az éltben! - De közben én is itt vagyok és én... nem akarok ilyet. Én csak ki akarok jutni, nem érdekel semmiféle bázis és... - kétségbeesetten rázom meg a fejemet. Nem érdekel a harc, ez a bázis, ez az egész, én csak el akarok tűnni innen, de azt minél előbb és mintha ezt még csak nem is próbálná megérteni. Talán nem várhatom el tőle, de ettől még nem lesz a dolog sokkal könnyebb. Ő jól el van, nyugodt, de én nem vagyok az, én félek! Rettegek attól, ami rám vár, mert jelenleg nem látok semmi jó végkimenetelt és ez nem valami kellemes érzés. Szóval rám ne kacsintgasson, attól tuti, hogy nem fogok megnyugodni és jobban érezni sem magam. A bocsánatkérésre, ami tudom, hogy nem az, főleg hogy még ki is villantja hozzá a fogait csak elhúzom a számat. A fickó... kezdem úgy érzeni, hogy nincs teljesen a toppon, hogy szimplán csak nem egészen százas, nincs valami rendben a fejével. Biztos a nagy ego, vagy a kora miatt, igazából fogalmam sincs, de hogy egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem akarok összezárva lenni vele, abban holt biztos vagyok. - Egyelőre még nem, ez a legfontosabb kulcsszó ezt te is tudod. - még nem döntötte el, vagy még nem vagyok annyira veszélyes rá, de ettől még nem fogom magamat jobban érezni. Akkor sem érezném, ha miattam halna meg, mert mégis sikerül mondjuk megharapnom, mert elszámítja magát és nem úgy jön ki a lépés, ahogyan számított rá. Vége lenne, nekem pedig maradna a lelkiismeret furdalás, ahogyan eddig is meg volt az első áldozatom miatt. Én nem akartam megölni senkit sem, az egész véletlenül történt meg és most iszom a levét, mert még ide is bezártak. Mintha... mostanában kissé rám járna a rúg és akkor még finoman fogalmaztam. - Szuper, szóval én oldjam meg. - nem tudok falat mászni és nem vagyok erős és gyors se, mint ő. De ha megoldja, hogy kijusson, akkor talán nekem is sikerülni fog valahogy, kislisszanhatok, csak nem hagy hátra másokat itt, ha egyszer az egész helyet le akarja rombolni, legalábbis remélem és akkor én is megúszom. Aztán még mindig az a kérdés, hogy az egész átváltozás dolgot hogyan oldom meg. A miatt talán... jobb lett volna itt, csak épp egyedül, nem összezárva egy őrült vámpírral. És ez hamar biztosság is válik. Tényleg valami nincs rendben vele, mert úgy veti rám magát, mintha minimum lassan már ki lenne száradva. Én pedig már akkor reszketek, amikor mögém kerül, akkor pedig csak még inkább, amikor először marnak a nyakamba a fogai. Annyira meglep, hogy még a sikításig sem jutok el, csak hamarosan a nyöszörgés az, ami marad és a kérlelése, a könyörgés, hogy hagyja abba. Érzem, hogy fáj, nem finomkodik és nem fogja magát vissza, érzem, hogy gyengülök el, ahogyan fogy a vérem, ami nekem is ugyanúgy életet ad, ahogyan neki, csak ez láthatóan őt egyáltalán nem érdekli. Érzem, hogy talán az élettől búcsúzó utolsó meleg könnycseppek gördülnek le közben az arcomon, amikor aztán hirtelen vége szakad. A lábaim nem tartanának most meg, simán a földre kerülök, amikor magához húz. Az is kész csoda, hogy egyáltalán még magamnál vagyok, legalább nagyjából. Kábán pillantok rá, amikor az ölébe húz. Nem ellenkezem, nem tudnék, csak akkor fordítom el először undorodva a fejemet, amikor a véres csuklóját tartja a számhoz. Nem sokat tudok erről az egészről, de aztán mégis megteszem. Oka lehet és talán a vérfarkas ösztöne késztet erre, de kortyolok a véréből, ha nem is sokat. Rémes az íze... vér ízű és egyáltalán nem tetszik. Halkan pihegek még mindig, mint aki hosszú futáson van túl, aztán értetlenül nézek fel rá, miközben a hajamat simogatja. Beteg... nagyon beteg, ez már azt hiszem nem is lehet kérdés. - Milyen... milyen illat? - érdes a hangom, mintha ki lennék száradva, talán így is van, a vér nem termelődik azonnal vissza. Mégis beleszagolok a levegőbe, de nem érzek az ég világon semmit sem. Fogalmam sincs, hogy milyen illatról beszél... motyog.
Sokan mondták már, hogy nincs beleérző képességem, nos, valóban nincs, ezért voltam olyan piszok jó katona a hidegháború során. Nem voltam könyörületes, a saját oldalamon harcoló "társaimmal" sem, ha megsérültek könnyítettem rajtuk és végeztem velük, egy sérült csak hátráltat. Engem más fájdalma szenvedése nem hogy meghatni nem tud, de érdekelni sem. 500 éves vagyok, annyi halált és szenvedést láttam, hogy immunis vagyok erre a mellékhatásra, nem mintha valaha is olyannyira éreztem volna bármit is. Nekem réges-régen elveszett minden érzés ami emberré tesz valakit, én egy számító hideg gyilkos vagyok, a múltam gyengébbik felét lezártam, minden érzelmet kikapcsoltam, hát nem buli a vámpírlét? A nem odaillő dolgokat egy kapcsolóval kitudod oltani, szerintem minden közül ez az egyik legkirályabb az egészben. Pár évtizedig bírtam csak a felerősödött érzelmekben fürdőzni, majdnem belerokkantam, csalódás, fájdalom, düh, ezek mind össze akartak roppantani, majdnem a végemet jártam már szellemileg és fizikailag is, ekkor találkoztam egy vámpírral, idősebb volt, segített, megmondta mit kell tennem, hogy ez mind eltűnjön, megtettem, mire ismét úgy érzetem én uralkodom magamon a pasas eltűnt, azóta se tudtam meg ki volt, rejtélyes, nem? -Miért hagytad akkor, hogy ide hozzanak? Tulajdonképpen, hogy is sikerült elfogniuk? - Nézek rá komoly érdeklődéssel. Eddig ez valahogy nem igazán merült fel. És míg a saját idejutásommal a legnagyobb mértékben tisztában vagyok, addig ezzel nem. És ha már ilyen módon vagyunk összezárva akkor kíváncsi lennék az Ő sztorijára. Bár nem sok eredményre számítok hiszen látom rajta, hogy legszívesebben elmenekülne tőlem ha tehetné, meg tudom érteni. Nem vagyok egy társasági lénye, se nem jó fej, megértő és segítőkész pasas. Ha ilyesmire vágyik akkor rossz helyen fogadta el magát. -De szerintem ez még mindig biztatóbb, mintha csak úgy egyszerűen megmondanám, hogy bocs, de 10 perced van hátra és élvezd ki, mert utána megöllek. Ez, hogy hangzana? - Vonom fel a szemöldököm. Nem tudom, de szerintem lényegesen biztatóbb dologgal álltam elő, hálásnak kellene lennie vagy minimum nem rágörcsölni, mert hát még nem ugrottam a torkának. Na persze rögtön felmorrannék, ha tudnám mire gondol. Egyszerűen nem tudom felfogni miért hiszi azt, hogy Ő lenne aki képes elintézni és nem fordítva. A farkasok valahogy mindig nagyon magabiztos lények voltak, na, de ebből a lányból a magabiztosság legcsekélyebb jele sem sugárzik. Nem tudom miért hiszi, hogy megölhetne, ez nevetséges feltételezés. -Hát miért én oldanám meg a te gondodat is? - Pislogok vagy kettőt. Ha nem ölöm meg is csak szívességet teszek neki, bár ha jobban belegondolok szerintem a halállal jobban járna hiszen így se úgy se húzza sokáig már, tekintve, hogy fiatal vérfarkas és az ilyenekre csak úgy utaznak a vérszívók, erőfitogtatás vagy éppen beavatási próba képpen. Mindegy is, de nem valami szép halál vár rá, én gyors lennék..mintha ez volna a végszó a fejemben még mielőtt megtámadnám a vörös köd leszálltakor. A gondolkodó tudatomat elnyomja az éhség, a táplálékszerzés ösztöne. Szorosan tartom, hogy ne essen össze. Amilyen gyorsan vetettem magam rá, olyan gyorsan eresztem és zavarodottan nézek a "művemre". Fogalmam sincs mi volt ami megállított, de megtettem és most értetlenül állok a dolog elébe. Hirtelen az ülés ösztöne helyett a védelmezés lép színre, védelmezés, ami évszázadok óta nem volt bennem..mi a jó franc történt? Csak magamhoz húzom és bár finnyáskodik, megitatom a véremmel, lassan kezd visszaköltözni a szín az arcába, hamarosan jobban lesz..de hogy ennek én miért örülök az roppant jó kérdés..öröm? ÖRÖM?? Mi a franc? nekem nincsenek érzéseim, nincs bennem öröm, védelmezés...semmi, nem kellene lennie, aztarohadt! De mégis van, örülök, hogy nem öltem meg, az illata pedig egyszerűen jól esik az érzékeimnek.. -Az illatod, virág..nem is..inkább valamilyen gyümölcs..vagy mégsem? Olyan kellemes..nem is tudom.. - Zavarodottan állok a dolgok előtt én is, érzem, hogy Ő se tudja mi a franc esett belém. Akkor már ketten vagyunk. A haját simogatom, észre se veszem ahogy a kezem monoton mozgásban fentről lefelé simogatja a selymes fürtöket. -Jól vagy? - Rém hülye kérdés, de csak kibukott belőlem. Valószínűleg nem tart épelméjűnek, nem igazán vagyok az, ezzel egyet kell értenem. A mostani eset után meg pláne így gondolom én is. Valahol már rég átléptem az értelem határát..de mikor is történt az? Remek kérdés.
Nekem pedig ez elég sok, hogy nem hajlandó velem rendesen kommunikálni, hogy nem hajlandó még csak bele sem gondolni abba, hogy mit érezhetek, hogy félek, hogy össze vagyok zavarodva, hogy kétségbe vagyok esve, hogy... úgy érzem minden pocsék jelenleg, hogy még rosszabb lesz. Be vagyok zárva, ez ilyen alakkal. Holnap telihold, az első átváltozás és én félek, rettegek, hogy az milyen fájdalommal fog járni, de most arra is meg van az esély, hogy még csak meg sem érem majd, mert addig eltöri a nyakamat, hogy ő biztonságban legyen, főleg akkor, ha teszem azt nem jut ki innen. Biztos, hogy inkább velem végez, mint hogy kockáztassa azt, hogy akár véletlenül is harapásra kerülhet sor, bármennyire is magabiztosnak mutatja magát, nem hiszem el, hogy kicsit sem tart tőle, hogy esetleg rosszul jön ki ebből a végén. - Nem tudom, talán... valamit tettek az italomba, mert elájultam és itt tértem magamhoz és ennyi. - nem emlékszem rá, nincsenek pontos képek a fejemben, csak hogy ittam kicsit, kiakartam ereszteni a gőzt, aztán meg itt voltam már bent és nem tudtam kijutni. Egyértelmű, hogy ők tették ezt, okkal lett ez a vége, és gondolom őt is okkal zárták össze velem. Kérdés, hogy melyikünknek akartak igazán rosszat? Vagy mindkettőnknek, igen... ez is benne van a pakliban, pedig én nem tettem semmi rosszat. Még csak át sem változtam sosem eddig, azt sem tudom, hogy egyáltalán honnan tudták, hogy veszélyes vagyok, vagy hogy vérfarkas. - Nem jól, de... az a baj, hogy így se vagyok biztos benne, hogy nem ez a cél, maximum nem mondod. - húzom el a számat egy pillanatra. Hát igen pont ettől félek, hogy nem mondja, de akkor is ez a vége. Végez velem, hogy neki biztosan ne essen baja, én pedig itt végzem egyedül, valami tömlöcben egy névtelen senkiként és ez... így is úgyis elég ijesztően hangzik. Csak ki akarok jutni innen. Nem tudom hogyan, de valahogy muszáj lenne. Ha csak kicsit is biztos lennék benne, hogy ő megoldja, akkor jobb lenne, de nem tudom, hiszen... az a helyzet, hogy még a betoppanó fickót is gondolkodás nélkül megöli, pedig ha nem tenné, esélyünk lett volna kijutni. A vámpírok tudnak olyan... szuggeráció félét nem? Vagy az csak a filmekben van így? Igen ezzel megoldotta volna az én gondomat is, de hát elmondta többször is, hogy ő az erősebb, ő a keményebb, akkor mégis miért nem tehet meg ennyit? Én csak... kislisszolok, ha már nyitva az ajtó. E helyett viszont inkább... megtámad. Nem erre végképp nem számítottam, hogy ez lesz a vége. Ki akarok jutni innen, nem pedig vámpírvacsorává válni és már egyértelműen biztosnak érzem a végére, hogy ez lesz az eredmény... De így gyorsnak tűnik, egy idő után már nem is fáj annyira, talán csak csendben elaludnék és kész... mennyivel jobb, mint vérfarkassá változni és kiállni azt a durva kínt. - A parfümre gondolsz? Az... már nem is tudom... nem tudom... - nem is értem ezt az egészet és látszik, hogy én is elég zavarodott vagyok, no meg úgy istenesen erőtlen, hiszen lássuk be majdnem végzett velem. Valami miatt abbahagyta, de igazából sejtésem sincs hogy miért és ezt az illet dolgot sem értem, azt pedig főleg, hogy miért simogatja a hajamat, mintha épp... Nem, nem tudom, hogy mit akar, amikor pedig a véréből kell innom persze, hogy undorral tölt el, csak az erőtlenség miatt teszem meg, no meg mert erőlteti. - Nem... nem vagyok jól, egyáltalán. Te... majdnem megöltél és fájt és most nem értem, hogy mit csinálsz. - és nincs még elég erőm, hogy megmoccanjak, pedig legszívesebben hátrébb húzódnék a közeléből. - Ki akarok jutni innen... félek... érted? - félek attül, ami itt van, félek attól, ami rám vár, ha kijutok innen, félek attól is, hogy mi lesz holnap éjjel, mit okoz majd a telihold, félek a fájdalomtól és a kíntó, ami rám vár és... még csak azt sem tudom pontosan eldönteni, hogy vajon tőle mennyire félek, mert igazából fogalmam sincs, hogy mikor vált át megint arra, ami előzőleg is volt, ami... ijesztő volt és finoman szólva is rémülettel tölt el, ha erre gondolok.
Egy percig sem gondolom úgy, hogy félnem kellene vagy tartani attól, hogy egy vérfarkassal vagyok összezárva, az egyedüli dolog ami felmerül ezzel kapcsolatban az az, hogy a kis hülyék nem is annyira idióták, mint gondoltam, na persze abban azért van kivetnivaló, hogy nem tudják mikor fognak horogra egy kis halat és mikor - jelen esetben is - egy nagyot. Nem félek, nem tudok félni, rosszabb vagyok egy vakmerő kölyökkutyánál, mert azok is neki rontanak bárkinek, legyen az nagyobb fajtabelije vagy éppen egy ember, nem félnek, nem éreznek félelmet, nem ismerik. Nos én sem, kiöltem magamból ezt is ahogy minden egyes másik érzést is. Nem is igazán "érzem" úgy, hogy ez rossz döntés lett volna, nem, szükséges volt, különben nem lennék már itt, összeroppantam volna a gyengeségtől, tessék lássék, a gyengeség már nincs többé, erős vagyok, legyőzhetetlen és életben vagyok, kell ennél több? -Hát ez sem lesz világklasszis regény sztori. Nem mondták neked, hogy figyelj arra hol is mit iszol? - Nincs bennem megrovás, mert nem igazán izgat a dolog. Ha valaki van olyan felelőtlen, hogy nem figyel a környezetére, nos az végül is megérdemli, hogy ilyen helyre kerüljön. Lényegében Ő csak a csapda egy alkotó eleme, nincsenek vele különösen terveik, azt várják csak tőle, hogy a saját természete minden hónapban egyszer gyilkoljon le egy vámpírt. meg kell hagyni roppant kidolgozott terv, csak ott hibádzik, hogy engem választottak első alanynak. Ugyanis én nem vagyok az a fajta akit olyan könnyen el lehet intézni. Főleg nem egy friss farkassal aki azt se tudja mi fán terem az egész. Ezért is mondom, hogy a vadászok el vannak tévelyedve, nem minden az, hogy megtudnak különböztetni egy farkas egy vámpírtól és fordítva, gondolkodni is kellene az erőviszonyokon. Na persze, örülhetnek ha sikerül fogást találniuk, gondolom megy most az ünneplés, kár, hogy hívatlanul fogok csatlakozni, szeretek meghívott emberként buliba csöppenni. -Semmit sem lehet biztosra tudni. De végül is a te dolgod, hogy elhiszed-e vagy sem. Senki más nem döntheti el ezt helyetted. - Filozofikus blabla. Aki annyi éve koptatja már a földe4t, mint én képes kissé komolyabban is beszélni, még ha nem is ez a célja éppen. Én azt sem tartom kizártnak, hogy őrült vagyok, persze ez a szó nem foglal magába mindent, mert az őrületnek is vannak fokozatai, másságai, minden egyes embernél máshogy jelentkezik. Vámpírok esetében pedig ki is lehetne a megmondhatója hogyan. A pasas meggyilkolása másodpercek alatt lezajlik, nem érzek lelkifurdalást, egy nyomoronccal kevesebb van a világon, csak jót tettem ezzel. Ám ami ezek után történik nem is tudom, hogy jó vagy rossz-e. Persze a vér ami kitölti a szervezetem épp olyan jó, mint vártam, de a mellékhatások igencsak rosszak. Az érzések, évszázadok óta nem volt egy csepp érzelem töredékem sem. Most viszont kezd felrepedezni a burok és ez bosszant. -Parfüm? nem, ez nem parfüm, valami más.. - nem tudom mi, de rabul ejtett és ejt most is. Majdnem megöltem, azt nem értem miért nem tettem meg, nyilvánvaló, hogy kész lettem volna rá, hogy kioltsam az életét, mégsem tettem meg. Hogy ez az illat miatt van-e vagy a lány miatt, én sem értem. Az pedig, hogy a haját simogatom valahogy reflex szerűen jön, nem is mondhatnám, hogy én akarom, inkább a testem irányít most. Gondolatban máshol járok, egy olyan helyen amit nem ismerek. Ugyan mi jöhet még? Rákényszerítem, hogy igyon belőlem, ha logikusan látja, akkor rájöhet, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy életben maradjon, hogy is mondjam, rendesen kiürítettem a szervezetét. -Ne haragudj. - Ennyi jön csak ki a számon, de ez is több, mint ami várható lenne tőlem. Hiszen ha nem volnának érzéseim akkor nem lenne most megbánás a hangomban. A nyüves fenébe már, mi a francért most jöttek vissza az érzéseim, azt hittem állandó az elzárás? Kár, hogy ehhez senki nem adott használati utasítást. -Nem lesz semmi gond, ha félsz csak rosszabb lesz, az átváltozás természetes, és ha akarod, ha nem, meg fog történni. - Jó, hát gondolom a félelembe bele szőtte azt is, hogy tőlem is fél, meg a helytől és valamely százalékban az átváltozástól. Tovább simogatom a haját és közben figyelem, hogy kap az arca ismét színt ahogy a vérem elkezd keringeni a szervezetében. Nos ami igazán foglalkoztat, az az, hogy ha átváltozik milyen hatással lesz rá az, hogy egy vámpír vére van a szervezetében. Ezt lehetőleg most nem említem meg neki, már így is riadt a tekintete, na meg valami felfoghatatlan ok miatt nem akarom tovább bántani. Na igen, azt mondtam nem lehet meghatározni az őrületet, azt hiszem kezdem kiismerni eléggé behatolóan.
Én viszont nagyon is félek attól, hogy össze vagyok ide zárva vele, hiszen egy cseppet sem bizalomgerjesztő a viselkedése. Ijesztő, sőt... tartok tőle, mert bármikor dönthet úgy, hogy egy pillanat alatt kioltja szépen az életemet és akkor vége. Persze megszabadulnék a rám váró viszontagságoktól, semmi fájdalom, ami az átváltozással járna, de... én szeretnék még élni, akkor is, ha a holnap nem tartogat semmi jót sem számomra, de most még itt van a ma és a ma... ezt még muszáj túlélnem. - Nem hagytam magára az italomat egy pillanatra sem, honnan tudhattam volna, hogy... így is kerülhet bele bármi? - oké-oké, ott van a vámpírgyorsaság, minden bizonnyal gondolnom kellett volna rá, de én még nem vagyok olyan profi ebben a természetfeletti világ dologban, sőt... egyáltalán nem vagyok az. Nem számít az ember mindenhol ilyen veszélyes alakokra, nem számítasz rá, hogy valaki úgy tesz valamit az italodba, hogy esélyed sincs észrevenni. Persze mondhatom, hogy innentől majd sokkal jobban odafigyelek, de... ez azért nem olyan egyszerű, hiszen az ember feletti gyorsaságot ki sem lehet szúrni, vagy ki tudja, hogy a vadászoknak milyen trükkjeik vannak egyáltalán. Most amúgy is csak arra vágyom, hogy kijussak innen, no meg távolabb kerüljek ettől az alaktól, mert... komolyan kiráz tőle a hideg, és folyamatosan attól kell rettegnek, hogy mikor töri el a nyakamat egy mozdulattal, mert az a helyzet, hogy simán megteheti. - Nem ismerlek és teljesen logikus lenne, ha... meg akarnál ölni, ezt mindketten tudjuk. - mert miért is kockáztatná meg azt, hogy holnap akár tényleg megharaphatom? Nem hiszem, hogy komolyan ezt akarja, maximum most még nem olyan fontos, hiszen most még csupán egy ember vagyok, akit könnyedén le tud győzni és ez sajnos tény. Semmi esélyem nem lenne ellene, ami hamar be is bizonyosodik, amikor simán végez a fickóval, persze... cseppet sem átgondoltan, majd engem támad le... meg, mindegy, hogyan fogalmazunk. Így is sikerül közel kerülni a véghez, nem sokon múlik, hogy ne szívja ki az utolsó csepp véremet is, alig érzékelem, amikor végül leáll, így is alig van bennem erő, vagy élet. - Nem tudom... nem tudom, akkor mit érzel. - furcsán beszél, de nincs most erőm nagyon ellenkezni vele, vagy ellent mondani, hiszen még csak nem is tudom pontosan, hogy mi történik, nem értem. Leállt, valami illatot érez, simogatja a fejemet és persze kényszerít rá, hogy igyak a csuklójából. Valami rettenetesen undorító az egész helyzet. Nem miatta... vagy nem csak miatt, hanem már csak a miatt is, hogy vért kell innom. Vérfarkas vagyok, nem vámpír, nekem jó esetben soha sem kellene a vért megízlelnem, vagy legalábbis nem olyan állapotban, amire emlékezhetek is. De legalább jobban érzem magamat, kisit még fel is tudok ülni, amikor szétárad az erő a testemben. Fokozatosan, de érzem, ahogy javul a helyzet, aztán a még mindig az elmémen pihenő ködöt a hangja töri át. - Nem értelek... egyáltalán nem. - rázom meg a fejemet, és érzem, hogy el kéne tűnnöm a közeléből, de valahogy még sem teszem meg. Megnyugtat, miközben meg is ijeszt a jelenléte. Majdnem megölt, undok volt, az előbb ölt meg egy férfit és most bocsánatot kér és a fejemet simogatja... Tényleg nem értem, de talán nem meglepő, ha konkrétan attól tartok, hogy valami nincs rendben nála, hogy valami... nem is tudom, mintha elpattant volna. Egy vámpír lehet őrült? Az is egy betegség, de az elmét éri, nem lehet gyógyítani, mint egy vágást a karon igaz? - De fájni fog. Láttam az apámat... egyszer... iszonyú volt. Olyan kínokat élt át, amit én el sem tudok képzelni és... te... te sem nyugtatsz meg különösebben, vagy hogy össze vagyunk ide zárva. Neked sem akarok ártani, vagy másnak. - bár nem akarom, hogy ezt most magára vegye, csak úgy kibukik belőlem. Nem azért aggódom, hogy bántanám őt, azért hogy bárkit és ebbe ő is beletartozik. Nem vagyok gyilkos, nem akarok arra ébredni, hogy elvettem valakinek az életét, én azt... nem tudom, hogyan bírnám ki, tényleg nem. Egyszerűen rettegek tőle, hogy valakit megölök, amikor nem tudok magamról, amikor átváltozom és rettegek a folyamattól is, mert biztos, hogy iszonyatos mértékben fog majd fájni és azt mégis... hogyan bírom majd ki?
Szinte érzem a félelmét ami nem különösebben a személyemnek szól hanem annak amit tehetnék vele. Végül is jól teszi, hogy fél, jelenleg akár ezer mód lenne rá hogyan is ölhetném meg. Talán egy percig sem haboznék ha lenne rá okom, de per pillanat csak szórakoztat. Látni a félelmet benne, de közben mégis dacol velem, nos nem valami unalmas csaj az egyszer hétszentség! -Igazad van, hát hogyne, csak nézz szembe a tényekkel, vámpírok között élsz, körül vesznek a rosszabbnál rosszabb alakok, erre gondolnod kellett volna. Na meg a vadászok nem mindig toleráns jótevők, leginkább degenerált szórakozni vágyó ficsúrok. Nem félnek tisztességtelen módszerekhez folyamodni, ami ebben az esetben az italba kevert kábítószer vagy bármi más anyag volt. - Most szinte nevetséges, de úgy állítottam be az egész bagázst mintha ehhez képest, mi vámpírok angyalkák volnánk, kis fehér tütüben táncoló hárfázó kis fehér izékék. Pedig mi se vagyunk jobbak, sőt, előszeretettel teszünk olyat ami kicsit sem sportszerű, ez valahogy bennünk van, a vámpírok eredendően hatalomvágyóak, harcosok, kegyetlen szörnyek, akiknek szemfoguk van, de olyanok, mint a ma született bárány, nos Ők nem vámpírok, Ők a fajunk szégyenei. -Nos te lehet így gondolod, de én egyelőre nem. Majdnem hátra van még 24 óra, addig semmi okom nem lenne arra, hogy megöljelek. - Utána már persze teljesen más a helyzet. De addigra mire eljuthatnánk az átváltozásáig már réges-rég messze leszek, lehet éppen Hawaii-n süttetem majd a hasam, ez még a jövő zenéje. A vérszomjam az egyetlen ami képes elvenni a józan ítélő képességem. Mondhattam volna, azt, hogy az eszem, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy épelméjű lennék. A vámpírokkal ez megesik évszázados életpályájuk során. De végül is nem arról vagyunk híresek, hogy elgondolkodunk egy-egy ember megölésén, hanem egyszerűen csak cselekszünk, ehhez pedig semmi szükség arra, hogy épp elmével gondolkodjunk. A fickót szinte azonnal megölöm, a vére sem tudja felkelteni az érdeklődésem, egyedül a lány illata és vére csábít. Rávetem magam, és egy percnyi időt sem hagyok neki, hogy felocsúdjon a döbbenetből vagy akár félni kezdhessen. Fogaim a selymes bőrbe tépnek és mohón kortyolom a forró, életet adó vérét. Még talán egy nyögés is feltörik belőlem az élvezettől. De azok a fránya érzések féket tesznek belém és megálljt parancsolnak így nem ölöm meg a lányt. Magam sem tudom milyen illatot érzek, de nagyon összezavar. Szinte rám parancsol, hogy nem bánthatom a lányt, még a véremet is megitatom vele, hogy biztosan túlélje. Egyszerűen teljesen össze vagyok zavarodva ami ebben a helyzetben a legkisebb mértékig sem mondható jónak. A haját simogatom és úgy festek, mint egy diliházból szabadult elmeháborodott. -Ahogy már én sem értem magam. - Nem is konkrétan neki beszélek, csak úgy megjegyzem ezt. Nem tudom mit kezdjek a helyzettel, nem tudom mit kezdjek az újonnan kiszabadult érzelmekkel amik évszázadokon át voltak szelencébe zárva és most még aktívabban akarnak ostromolni mint egy bosszú képpen. -Már mondtam kislány, nekem nem tudsz ártani, és való igaz, hogy nem vagyok egy bizalomgerjesztő egyéniség. Azonban az átváltozás természetes dolog a vérfarkasoknál, nem fogsz és nem is tudsz belehalni. Fájni fog, ez kétségtelen, de képes leszel túltenni magad rajta, ez egy bekódolt dolog, mint az, hogy a vámpír imádja a vért, míg előtte az emberi énje undorodott tőle, ez egy beidegződés. - Fogalmam sincs miért nyugtatgatom vagy tartok neki kiselőadást arról, hogy ugyan szenvedni fog, de élvezni fogja az utóhatását. Végül is így van, a vérfarkasok is élvezik a tombolást, sőt, a visszaváltozás után is olyanok, mintha nem is tudom, az 5-ös lottót nyernék meg, láttam már párat még úgy 70 évvel ezelőtt. Ők is ugyanezen estek át és mégis remekül érezték magukat, a félelem gondolom közrejátszik, de ha a lány túléli a ma estét maga is megbizonyosodhat róla, hogy nem annyira vészes a dolog. -Feltudsz kelni? Talán jobb lenne, ha nem itt a földön feküdnél hanem mondjuk azon a valószínűleg bolhás, retkes, de nem annyira hideg ágyféleségen. - Eddig észre se vettem ezt a berendezési tárgyat, cellaágy, milyen barátságos. Hangok továbbra sem szűrödnek be a cellába, mintha senkinek se tűnt volna fel, az, hogy egy társuk kilehelte a lelkét, na majd holnap.
Na igen, mondhatni igaza van, nem kimondottan tőle félek, hanem attól, ami, attól amit tehet velem, meg aztán az egész helyzettől is, hiszen mégis csak bezártak ide, elraboltak és a tetejében holnap telihold, az átváltozástól is rettegek. Semmi más nincs most bennem csak tömény félelem, maximum válogatni lehet, hogy aktuálisan épp mi az oka, bár azt mondanám, hogy kb. egyszerre sok minden, ami végképp nem sokat segít, hogy lenyugodjak, ő pedig csak tetézi a hozzáállásával, meg a stílusával. Kicsit sem próbál, minimálisan sem megnyugtató lenni. - A világ már önmagában is elég veszélyes... és épp nem arra gondoltam, hogy miután rettegek a holnaptól, még talán valaki el is kábít és... ennyi erővel retteghetek egész életemben a magadfajtáktól nem? - vámpír, erősebb nálam, erre még akadnak vadászok is. Nem tettem én semmit. Véletlen baleset volt, amivel kiváltottam az átkomat és ennyi. Nem azt mondom, hogy nem tehetek róla, de nem az én hibám. Nem az én bűnöm, hogy az apám vérfarkas. Én csak megpróbálok ezzel valahogy együtt élni. Még én magam sem tudom, hogyan fog sikerülni, vagy hogy sikerülni fog-e egyáltalán, de nem valami kellemes érzés, hogy az alap problémáimon kívül még pluszban vannak egyebek is, mint az, hogy bezárnak és itt egy vámpír, aki még nyíltan fenyeget is, vagy épp csak viccelődik olyan dolgokon, amik miatt rajtam a frász tör ki konkrétan. - Nem túl megnyugtató, hogy van még időm, mielőtt okod lenne rá, hogy meg akarj ölni. - húzom el a számat egy pillanatra. Nem lett ettől hirtelen jobb kedvem és nem is érzem magam jobban. Sehogy sem kellemes hír az, hogy meg tudná tenni és ha veszélyesnek ítélne, akkor meg is tenné. Azzal is megmutatja, hogy megtámad, hogy a helyett, hogy a kiutat intézné el, megöli azt a szerencsétlent és jó eséllyel engem is majdnem. Nem sokon múlik, hogy ne az utolsó cseppig szívja ki a véremet. Jó eséllyel kész csoda, hogy életben maradok, vagy főként az önuralmának köszönhető a dolog, de ettől még nem érzem magamat sokkal jobban. Gyenge vagyok és fáradt... és teljesen zavarodott attól, amiket még ezek után mond és tesz. Az eddigiek után tényleg egyértelműen valami baj lehet a fejével, ha úgy simogatja a hajamat, mintha valami baba lennék. Mondjuk kb. annyi erőm van, mint egy babának, tehát ha innen nézzük, akkor stimmel a dolog. - Az már kellemetlen, hogy te sem érted mit és miért teszel. - sóhajtok egyet. Erőt kéne gyűjtenem, hogy össze tudjam szedni magamat. Ki kell innen jutnom, mert félek attól, ami még rám várhat. És nem értem, hogy mi a fene történik vele... hogy milyen illatot érez. Nem hiszem, hogy jó ómen az, ha össze vagy zárva egy több száz éves őrült vámpírral... abból félek, hogy nem lehet könnyen jól kijönni. - De neked még sem jár kínok-kínjával az, hogy kinő a fogad igaz? Akkor... honnan tudhatod, hogy ez milyen lesz? Honnan tudod, hogy minden vérfarkas képes magát túltenni rajta? Szimplán csak nincs más választásuk. - választásunk, mert nekem sincs. Igen, nem sok mindent tehetek. El fog jönni majd az átváltozás ideje, ha addig életben maradok persze és nem tehetek ellene az ég világon semmit sem, bármennyire is szeretnék, bármennyire is kellene. Nincs mit tenni ez már nem lesz jobb, de attól még rettegek tőle, hiába próbál... a maga furcsa módján megnyugtatni, mert talán ezt annak szánta, csak épp ez egyáltalán nem olyan egyszerű. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni, hogy élvezzem is az egészet, az átváltozást, a tombolást. Remélem, hogy nem fogok emlékezni belőle semmire sem és még inkább remélem, hogy nem fogok egy reggel úgy ébredni, mint az apám... a saját felesége véresre tépett teteme mellett... Nem akarok embert ölni és nem akarok ártani senkinek sem, és nem fogom elfogadni, hogy ez az egész ezzel jár. - Azt hiszem igen. A véred segített, ha jól sejtem. - még ha rettenetes is volt az íze. De azért megköszönni nem fogom, hiszen mégis csak attól mentett meg, hogy meghaljak, mert majdnem megölt, ezért nem jár olyan nagy hála. Megpróbálok feltápászkodni, bár azért kell segítenie, ha nem akarja, hogy visszazuhanjak a földre. Erőm még nincs sok, plusz a lelki sokk miatt is nehezebb magamba energiákat préselni. - Hogy akarsz kijutni innen? - mi van, ha nem jön más holnapig? Mi van akkor, ha nem lesz második lehetőség, miután ezt a fickót eltette láb alól? Erre vajon gondolt?
Megértem a félelmét..na jó, ez rossz vicc volt, nem értem, mert nem féltem mér vagy 400 éve, semmi nem volt amitől megrémültem volna, kiöltem magamból minden érzelmet és érzést, a félelem sem volt kivétel. Így hát az, hogy retteg a vadászoktól, az átváltozástól, tőlem, sehogy sem tud meghatni. Mert már azt se igazán tudom mit jelent félni, ezt teljesen elveszítettem, na nem mintha visszasírnám, még csak az hiányzik. A kis farkaska is szerintem sok mindent megadna ebben a helyzetben csak, hogy ne érezzen félelmet. -Hogy őszinte legyek, teljesen mindegy mikor mitől félsz jobban, ha kicsit gondolkodsz most nem lennél itt. - Kissé leszúrom, mint valami gyereket aki a boltban követelőzik édességért. De igazam van, még ha felesleges is ezt bizonygatnom. Az emberek is arra tanítják a kölykeiket, hogy ha bárhol isznak mindig figyeljenek arra, hogy semmi se kerüljön az italukba, ezt azt hittem mindenki tudja vagy legalább ésszerűen átgondolja. -Az biztos, a vámpírok egyre többen vannak míg a farkasok egyre kevesebben, gondolkodhatsz azon ez miért van így. - Vigyorgok rá öntelten. Nos régen fordítva volt a helyzet, de most mi vagyunk erőfölényben és ez nem véletlen. Sokan vagyunk, gyorsak vagyunk, kegyetlenek és embertelenek. Ez tesz minket manapság uralkodó fajjá, az ember sem több egy szükséglet kielégítésére használatos eszköznél. -Szerintem még mindig jobb, mintha azonnal megölnélek, kicsit jobban is értékelhetnéd. - Vigyorgok. Természetesen igaza van, akkor ölhetném meg amikor kedvem szottyan rá. Ez a helyzet, mert megtehetem. ha megtámadna, kitöröm a nyakát, ha kedvem van hozzá, kitépem a szívét, bármire képes lehetek, ha akarom. Félhet tőlem, ez a helyes. A vadász megölése nem volt tervbe véve, egyáltalán nem akartam, de szükséges volt, a ragadozó énem így akarta hát engedtem neki, a lány vére teljesen megrészegített mind engem, mind a ragadozót. Kicsin múlott, hogy nem végeztem vele, de megálltam, érthetetlen okok miatt nem öltem meg a farkaslányt. Még saját magamat is meglepve a gyilkolási vágyam egy fura, őrült gondoskodásba fordul. Szinte magamon kívül vagyok, csak simogatom a selymes haját és itatom a véremmel mindaddig míg rendbe nem jön annyira, hogy legalább visszatér a szín az arcába. -Nem mindig kell tudnom, hogy mit teszek. - Kérem ki magamnak. A mostani helyzet éppen elég zavaró még nekem is, ahhoz, hogy gondolkodni tudjak. -Valóban nem fáj a fogaim kinövése, nem érzek minden egyes alkalommal fájdalmat, de a szomjóság, a maró kín bennem is megvan, ha nem táplálkozom. Nem tudom mennyire lehet fájdalmas az átváltozásod, de sejthetem és valóban, nincs más választásod, mint túltenni magad rajta, ezt tették az őseid és neked is ezt kell különben meghalsz, vagy testileg is vagy csupán lelkileg, az mindegy. Vagy erős vagy, vagy elbuksz! - Nos, azt hiszem nem vagyok valami jó szónoklatban. Főleg nem egy olyanban amiben fel kellene rázni egy vérfarkast a gödör mélyéből. Tulajdonképpen miért is akarom én buzdítani? Ennek k.rvára nincs értelme. Hogy lehet ismét kikapcsolni az érzéseket? Miért nem tudom most ugyanúgy kiiktatni minden érzést? Nem akarok könyörületes lenni, nem akarok semmilyen lenni, egyszerűen csak gyilkolni akarok mindentől mentesen, szerintem nem nagy kérés. -Nos igen, a vámpírvér sok mindenre jó, de ha most meghalnál kb 24 órán belül, nem kezeskednék a dobogó szívedről. - Ez az egyetlen gond a vérrel, aki gyógyítónak áll..ami teszem hozzá rohadt nagy baromság, akkor jobb, ha odafigyel kit és mikor itat meg a vérével. 24 óra hosszú idő, az alatt bármi megtörténhet. -Egyszerűen, majd meglátod.- Kacsintok rá. Vannak terveim, utamat nem állhatja egy ajtó és bár zöldfülű, fegyverforgató, idióta, vadásznak álcázott majom. -És ha szerencséd van te is kijutsz, ráadásul élve, na mit szólsz? - Mondjuk azt, hogy élve..még nem igen tudom garantálni.
Nem mondom, hogy jobb kedvem van attól, hogy még mondhatni le is szúr a lábamról. Nem tettem én ellene semmit sem... ő ellenem sokkal inkább. Nem értem, hogy miért nem foghatunk össze annak érdekében, hogy kijussunk, miért egymás ellen kell lenni, vagy inkább úgy érzem, hogy ő van ellenem, pedig nem szolgáltam rá. Ha ő nem tart tőlem, mert erősebb és keményebb és... vámpírabb, akkor legalább egy kicsit viselkedhetne értelemsebben. - Innentől, akkor nem fogadhatok el még egy ital sem senkitől? Már ha... túlélem ezt az egészet mi? - morcosan húzom el a számat. Hát na a fenébe is, nem igazán tetszik nekem ez az egész helyzet, komolyan nem. Nem azt mondom, hogy ő legyen a hős megmentő és védjen meg, de legalább ne kössön belém pluszban és ne bántson folyamatosan, azt azért nagyon tudnám értékelni. Egyszerűen... ha más nem, hát akkor tartsa távol tőlem magát és akkor rendben leszünk, ilyen egyszerű ez az egész nem igaz? Nem kell nekem még a kioktatás is, nem az apám, vagy ilyesmi. - Azért, mert ti örökké éltek nem? - mi pedig tudtommal nem. Persze erősebbek is. Nem olyan egyszerű őket elpusztítani, mint minket, de akárhogy is nézzük örökké élnek és sokkal könnyebben csinálnak újabb vámpírokat. Nem kell hozzá egy gyerek, mint esetemben, hanem az első jöttment emberből is vámpír lehet. Azért ez teljesen más rendszer, mondhatnám, hogy sokkal egyszerűbb és nem igazán értem, hogy miért példálózik ezzel. Igen, többen vannak, és tudjuk mindketten, hogy ha meg akarna ölni, akkor simán megtehetné gond nélkül. Én is tisztában vagyok vele, de ettől még nem fogom hirtelen jobban kedvelni. Azzal amit tesz pedig csak még több kétes érzést ébreszt bennem. Majdnem megöl, aztán pedig mégis életben hagy. Furcsa ez az egész, tényleg nem igazán érten, és nem nyugtat meg az, hogy talán nem csak egy baromi veszélyes, hanem egy őrült vámpírral van dolgom. - Az lehet, de... így kissé megrémiszted az embert. - mert mi van akkor, ha két perc múlva megint változik benne valami, vagy valami megroppan és simán nekem esik, hogy darabokra szedjen? Azért így elég nehézkes vele egy légtérben megmaradni, hogy mit ne mondjak, akármikor kivégezhet, és még csak esélyem sincs lelépni, mert jó eséllyel csak ő juttathat ki minket innen. - De talán nem mindenkinek megy és nem mindenki elég erős hozzá. - vonom meg a vállamat. Hát na, én nem tudom, hogy ki fogom-e bírni ezt az egészet. Az átváltozás... rettegek tőle. Ha vissza lehetne csinálni, megtenném, komolyan megtenném. Ha dönthetnék, hogy az apám ne az apám legyen, akkor azt is vállalnám, csak normális életet akarok és nem ezt, ami rémségeket ígér, amiben vadásznak rám azért, mert vérfarkasnak születtem, pedig én aztán nem vagyok olyan, mint Shane, nem tettem szándékosan senki ellen semmit, nem öltem embert, mert épp olyan kedvem volt. Nem érdemlem ezt... nem érdemlem! - Azt hiszem ez főleg rajtad múlik. - hogy a következő 24 órában meghalok-e. Nem rajtam, maximum azokon, akik odakint vannak. Azt sem tudom hányan és hogy vajon milyen erősek. - Ha már olyan erős vagy, nem tudod azt az ajtót simán szétszedni? - vetem fel a talán teljesen balga ötletet. Jó lenne úgy kijutni innen, hogy közen én se hagyjam itt a fogamat, mert ez a verzió nem tetszik, pedig ezt vázolja fel nekem. Nem szeretnék itt meghalni. Na persze a holnapot sem várom, de attól még élni akarok, még ha jelenleg az életem egy őrült vámpírtól függ, akiről... sejtelmem sincs, hogy mit akar, vagy mi lesz a következő lépése, sőt attól tartok, hogy ezt még ő maga sem tudja, ami még riasztóbb.
Számomra ismeretlen az értelmes viselkedés, vámpír vagyok már vagy 500 éve, nem tartozik a repertoáromba az értelmes emberi viselkedés, mivel, hogy nem vagyok ember, sokkalta inkább valami ragadozó állat, egy új faj. Sokkal erősebb, de inkább állatiasabb, hiába is vár a kicsi farkaslány emberibb viselkedést tőlem nem fogja megkapni, nem egy rózsaszín nyuszit ölelgető aktivista vagyok, hanem egy vámpír, ősi ellensége a fajának, örülhet, hogy még egyáltalán lélegzik. -Okos ötlet volna nem elfogadni italokat kis bárokban, mert amint látod igen rossz vége lett. - Világítok rá arra hová is került csak mert óvatlan volt. Egy vérfarkasnak sok ellensége akad, nem csupán a vámpírok tesznek nekik szívesen keresztbe, a boszorkányok is előszeretettel használják fel őket, ahogy, mint kiderült a vadászok sem kímélik ha egyre is ráakadnak, én csupán jó tanáccsal láttam el. Na nem mintha sok esélye lenne innen élve kijutni, hogy a jó tanácsomat kamatoztathassa. -Azért az, hogy örökké élünk relatív, mert minket is meglehet ölni, például karóval, vérfarkas harapás által, stb,stb. - Na persze, ha nem ér minket egy halálos támadás sem akkor igen, örökké élünk, itt vagyok rá, mint élő bizonyíték, 500 éves elmúltam és még mindig virulok, sőt, eszméletlenül jól nézek ki. És természetesen ez a szép kor teheti lehetővé a vámpírok számára, hogy annyi fajtabelit teremtsen amennyit csak akar. Így a polgárháború ideje után a vérfarkasok jóval kevesebben lettek, de hát ez ilyen, a természet kihullajtja a gyengéket, életképteleneket. Én őszintén szólva már nem tartom magam épelméjűnek, de nem is baj, ettől még ugyanolyan halálos vagyok, és csak ez az egyetlen ami számít, életben tartani magam és uralkodni a gyengék felett. -Nos nem is dajka mese a vámpírokról szóló história. És rémisztgetésre teremtettem, mégis mi lenne jó egy vadászatban ha nem az ahogy sikongatva menekül az áldozat? - Na jó, megnyugtatásban osztályelső vagyok. Talán éppen nem azt kellett volna ecsetelnem neki, hogy milyen jó levadászni valakit. De végül is legalább azt nem vághatja a fejemhez, hogy nem vagyok vele őszinte, nem? -Így lettetek megteremtve, hogy kibírjátok a megpróbáltatást, fájni fog, pokolian, de kifogod bírni, minden vérfarkas kibírja. Ez alól miért pont te lennél a kivétel? Hm? - Logikátlan. Ez olyan mintha egy vámpír képtelen volna vért inni pedig arra lett teremtve. Butaság. Értem én, hogy fél, de az átváltozás már több, mint ezer éve a vérfarkasok része, nem most fog elkezdődni az, hogy belehalnak az átalakulásba. -Még nem haltál meg, tehát annyira nem kell remegned, mint a nyárfalevél. - Én a helyében jobban tartanék az átváltozás éjszakájától. Ugyanis nem fogom megölni, az elcseszett emberi érzelmek nem engedik, hogy megöljem, szerencséje van, már rég halott lenne, ha nem romlott volna el az a kibaszott kapcsoló. -Kislány, ezerszer jobb neked idebent, mint odakint. Mivel egy ilyen áldott jó léleknek tűnsz szerintem nem akarsz farkasalakban rohangálni szabadon és megölni minden utadba keveredett élőlényt. - Engem aztán nem tud megfélemlíteni, láttam már vérfarkast, nem is egyet, nem a mai alkalom lesz az, amikor egy farkas által halok meg. -A vadászok majd csak a telihold után következő éjjel fognak meglátogatni minket, hogy megnézzék mennyire téptél szét engem, akkor fogok eljátszadozni velük egy picurkát. - Dörzsölöm össze a tenyereimet. Jó móka lesz mindegyiket megleckéztetni majd szép lassan halálra kínozni.
Csak kioktat és fenyeget, azt hiszem nem csoda, hogy nem nézek rá éppenséggel a legjobb szemmel. Vérfarkas vagyok, ő meg vámpír, ami még nem jelenti azt, hogy valakit faji ellentétek miatt utálnom kell, de a viselkedése nagyon is okot ad rá, arról már nem is beszélve, hogy még félek is tőle. Érthető módon, hiszen mégis csak erősebb nálam, én pedig még... új is vagyok a szakmában vagy hogy mondjam. Sőt még nem is vagyok benne, hiszen az első átváltozásomon se vagyok még túl. Elég pocsék még csak rá gondolni is, hogy nem sokára az következik, hogy holnap már... át kell vészelnem valami olyat, amire nem igazán vagyok felkészülve és még így is benne van a pakliban, hogy ártok majd valaki másnak is, aki itt van, vagy netán odakint. Sehogy se jó, egyiket sem akarom kipróbálni, de sejtelmem sincs, hogy mégis mi a fenét tehetnék ellene. Jó eséllyel semmit, ez nem valami betegség, amit gyógyítani lehet, pedig milyen jó is lenne, ha kaphatnék valami egyszerű ellenszert és vége, nem kellene rettegnek a holnaptól, no meg az egész életemtől. Nő vagyok, így is ott van minden hónapban az a bizonyos női bajos időszak, az nem elég? E mellé most még megkapom a vérfarkas átkot is? Nem valamit fair. Mintha valami rosszat követtem volna el előző életemben és így sújtana a sors. - Persze csak sokkal gyorsabbnak kell lenni nálad, vagy kell egy vérfarkas, csak épp mi a teliholddal változunk csak át. - ne mondja nekem, hogy nincs sokkal jobb helyzetben, mint én. Hamar be is bizonyítja, amikor engem is majdnem megöl azzal, hogy majd az utolsó cseppig igyekszik kiszívni a véremet. Tényleg nem sok híja van, hogy végül túlélem egyáltalán az egészet. Amit művel... komolyan rettenet és én magam sem tudom, hogy mi lesz ebből. Valami miatt nem ölt meg és valami miatt úgy viszonyul hozzám, mintha még meg is akarna védeni és nyugtatni az eddigi kioktatás után, csak épp még mindig nem tudom, hogy mi a fene ez az ok vajon. Tényleg nem nem értem ezt a fickót, mintha valami... rosszul lenne bekötve nála, vagy szimplán csak baj lenne a fejével. Nem valami megnyugtató tény, hogy be vagy zárva egy rád veszélyes vámpírral egy helyre, aki bármikor megölhet és mindeközben... még valami félre is csúszott a fejében. - De ez... másoknak rossz, miért jó riogatni őket? - na nem mintha én nem tartanék tőle még mindig. Sose tudhatom, hogy mikor vált vissza olyanná, mint amilyen az elején volt, kioktatóvá és bántóvá, vagy netán mikor próbál meg mondjuk megint megölni, hiszen miért ne akarná megtenni nem igaz? Az ereje meg van hozzá, és vadász... ő maga mondta, hogy jó dolog a sikítozó és rohanó áldozatot üldözni. Én is csak az vagyok nem? Egy olyan áldozat, aki egy napot egy hónapban vérfarkasként szenved végig, amit még csak irányítani, vagy kontrollálni sem tud. Remek jövőkép! - Szóval, ha úgy lettem megteremtve, hogy fizikailag kibírjam, akkor máris jobb. A lelki része mit számít igaz? - bár neki tényleg nem hiszem, hogy számít, nem olyannak tűnik, aki bármit is képes lenne érezni egyáltalán, sőt biztos, hogy nincsenek érzései, vagy ha vannak, hát azon nagyon furcsák és zavarosak. - Még nem... - igen ez a kulcs szó. Még nem haltam meg, de attól még félek a helyzettől, a bezártságtól, az átváltozástól és a tetejében még tőle is. Azt hiszem érthető, ha igenis rettegek attól, ami rám vár és remegek mint a nyárfalevél. akkor is, ha segít és ha már legalább végre ágyon vagyok, ahol kényelmesen el lehet helyezkedni, de az most nekem úgy se menne. Fáradt vagyok, nem aludtam és én nem vagyok vámpír, hogy ezt olyan jól bírjam. Csak azért vagyok ébren még most is, mert a feszültség és a félelem ébren tart. - De kicsi a hely és itt... mi lesz veled egyáltalán? - még mindig nem tudom, hogyan fogja ezt átvészelni. Vérfarkasként nem vagyok erős? Igen szenvedni fogok főképp az elején, de aztán... jön majd a többi, amikor már neki lesz rossz, azzal akkor mi lesz? Azt hogyan fogja majd túlélni? Nem akarok arra magamhoz térni, hogy még mindig be vagyunk ide zárva és hogy közben... széttéptem, vagy halálos sebet ejtettem rajta, vagy tudom is én. Nem valami jó és kedves ember, de attól még az ő halálát sem kívánom.
Lehet, hogy nem én döntöttem úgy, hogy azzá válok aki most vagyok, de mégsem átkozom az egészet a nap minden percében, már meg is untam volna az évszázadok alatt. Megpróbáltam az elején alkalmazkodni és lám, egész jól megy mostanság. Igaz egy olyan 10 év kellett mire kitanultam mind a vadászat, mind a csendes áldozat szerzés csínját-bínját, nem volt mesterem, nem volt senki mellettem, aki azt mondta volna "nesze fiam fogd meg, de ne úgy hanem amúgy" Mindent magamtól kellett megtanulnom és tökélyre fejlesztenem és ez sem két nap volt. A vérfarkasoknak tudom, még annyi választási joguk sincs, mint nekem volt, Ők ennek születnek és ha kiszabadul az átok akkor onnan már nincs visszaút, na nem mintha a vámpírságból olyan könnyen vissza lehetne hopponálni, de nem ez itt most a lényeg. A lánnyal valahol hasonlóan el vagyunk hagyatva, neki sincs már senkije aki bele dobhatná a mély vízbe és rá kiálthatna, hogy Ússz! Itt van és fogalma sincs az átváltozásról, az, hogy tudja mivel járhat és látta már, hogy ennek mi a következménye még édes kevés, olyan ez mintha valami reklámot néznél egy medencéről, látod milyen, tudod milyen mély, mégse tudod, hogy élveznéd-e amíg ki nem próbálod. Jó, talán ez egy igen meredek hasonlat, de nagyjából fedi azt amire kiakarok lyukadni. Nem tehet mást a farkaska, mint, hogy a saját bőrén megtapasztalja és onnantól már tudni fogja mire számítson. Az meg, hogy nem vagyok egy kis angyal..nos nem is annak lettem teremtve vagy mi a csuda. Kicsit sem az együttérzésemről lettem híres, főleg, hogy érzésekben is híján vagyok mostanság. -Akkor sem vagyok halhatatlan Kicsi lány, engem is meg lehet ölni, jó, vajmi igaz, hogy nem olyan egyszerűen, de bolondok azok a vámpírok akik azt hiszik az átváltozással Ők lettek az Istenek, ez nevetséges. - Szinte már fel is nevetek. A sok suhanc, kis férgek, manapság a vámpíroknak is akadnak szégyenei, ohh, de még mennyi. Azzal, hogy hirtelen elvesztem a fejem, bebizonyítom, hogy nagyon is képes valami a halál felé sodorni minket, az éhség, az éhség ami legyengít minket, ezzel ugyan nagyon lassan, de a semmivé lehet minket változtatni. Az, hogy nem ölöm meg nem a lelkiismeretemnek köszönhető vagy annak, hogy nem vagyok annyira éhes és falánk, semmi közöm ahhoz, hogy végül élve megússza. Mélyen bennem megszólalt egy hang, jobban mondva nem is egy hang, valami, valami ami nem akarta, hogy megöljem és én hallgattam rá, érdekes és egyben nagyon bizarr is. Az pedig, hogy még gondoskodni is akarok róla már-már morbid és idegen számomra. 500 év magány, gyilkolás és háború, kicsit valamit tönkre tettek már az elmémben, ezzel jó magam is tisztában vagyok. Az azonban, hogy érzelmeim is vannak ismét, az már hiba, olyan hiba, amit nem tudom, hogy hozzak helyre, nekem nem kellenek érzelmek, nem hiányzik egyik sem, szeretek csak létezni a semmiben. -Mert felpezsdíti a véred, úgy érzed még élsz, de minek is mondom ezt egy farkasnak, sose fogod átérezni milyen vámpírnak lenni. - És ez így jó, hallottam bizarr hibridekről, találkoztam is eggyel egyszer, még szerencse, hogy nem egy balhé közepén, ezek a korcsok nem csak veszélyesek, de még nagyobb természeti katasztrófák, mint mi, igazából nem érdekel az, hogy mit bír el még ez a Sárgolyó, egyedül csak azt nem akarom, hogy végül nekünk kelljen bujkálnunk a keverék kutyák miatt. -Kislány, a lélek nem számít, nem számít mit érzel, nem ezen múlik, hogy kibírod-e, abban a világban amiben te és én is élünk itt nem létezhet a lélek, ha ezekre hagyatkozol el fogsz bukni és meghalsz! Keménynek kell lenned és félre tenni az érzelgősséged, legyél olyan, mint a szikla, ami nem hajlik meg bármennyire is üvölt a szél! - Bölcs tanácsok, marhaság, nem tudom miért kaptam vissza szép lassan az emberi részem, kinek kell az? Gyengévé tesz, itt a példa, most próbálok lelket önteni egy farkasba, na persze ettől még semmin sem változtatnék, ha úgy adódna még meg is ölném. -Miattam ne aggódj, bolondság, inkább próbáld a félelmet elnyomni magadban, aggódj magad miatt, a holnapi nap kemény lesz Kislány! - Már épp ott hagynám a fekhelyet, hogy levackoljam magam újra egy sarokba mikor betoppan két vadász és azonnal fegyvert szegeznek rám majd tekintetük hol a halott társukra, hol rám vándorol. Megengedek egy csinos kis önelégült vigyort mire a válaszuk pár vasfüves lövedék, lehet, hogy valamelyest igyekeztem magam immunissá tenni a verbena ellen, de ha úgy belém lőnek vagy 10-et az már azért nekem is dózis. A két első vadász a halott társukat cipeli ki míg másik kettő behoz egy széket, fémből lehet, mert baromira kínlódnak a pondrók azzal, hogy behozzák. A legkisebb finomság nélkül belerángatnak majd kiláncolják min a két karom és lábam. Majd egy kisebb zsebkés is előkerül amivel a kezemen levő ereket hosszában elmetszik. Oldalra vigyorgok a kést tartó fickóra mire egy jobb egyenes a jutalmam, micsoda modortalanság! Hogy ne gyógyulhassanak be a sebek egy fiola folyékony verbenat öntenek a sebre mire felüvöltök, szinte kimarja a húsom, üvöltök míg az utolsó csepp is a sebbe kerül ezzel is meggátolva a gyógyulást. A két fickó ezek után távozik és ismét lakat kerül a zárkánkra. -Nos Szivi..azt hiszem most már van egy csöpp gond a kijutással..- Fordítom felé a fejem, hogy lássam mit értek el a vadászok, vajon sokkot kapott a farkas?
Nem ő választotta, ahogyan én sem, csak épp úgy fest, hogy ő velem ellentétben élvezi azt, hogy vámpír, én pedig cseppet sem vagyok oda, hogy vérfarkas vagyok, főleg nem hogy be vagyok zárva ide és azt sem tudom még, hogy mi vár rám, hiszen ő se nagyban könnyíti meg az életemet. Már önmagában is rémisztő az, hogy bezártak valahová vadidegenek, jó eséllyel vadászok, miközben nem tettem én se semmit az ég világon. Megöltem valakit, de nem volt szándékos. Véletlen volt. Én csak... nem tehetek róla, védekeztem, az nem az én bűnöm, hogy az a férfi rosszul esett, hiszen el akarta vinni a táskámat. És most itt vagyok egy olyan fickóval, aki még veszélyes is, akitől egyértelműen félnem kell. Nem csoda azt hiszem, ha nem vagyok valami nyugodt, és szívesebben lennék bárhol, csak épp nem itt. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék a szavaira, hiszen azért lássuk be... igaza van. Nem halhatatlanok a vámpírok sem, ellenben erősebbek, mint mi, sebezhetetlenebbek és gyorsabban is gyógyulnak. Kettőnk közül tehát mindenképpen én vagyok a törékenyebb és a gyengébb, pedig nem vagyok ember, annál azért több vagyok. Vajon mit tehetne, ha ember lennék? Már megölt volna? Nem tudom... nem is értem azt, ami történik, hogy nekem esik, de aztán mégis meg akar menteni a biztos haláltól, attól hogy elhagyjon az erőm a túlzottan nagy vérveszteség miatt. Az egészet nem értem, hogy mit miért tesz, hogy miket miért mond. A pasas... még vámpír létére is furcsa és nem tudom, hogyan tudnék kiigazodni rajta. - Nem is akarnám. - rázom meg a fejemet. Dehogy akarnám tudni, hogy milyen vámpírnak lenni. Nekem ez az egész olyasmi, amit még mindig iszonyatosan nehéz elfogadni, ez az egész világ, amiben élek. Alig tudok róla valamit, hibridekről pedig még csak nem is hallottam soha. Milyen jó is lenne elfelejteni az egészet és egyszerűen csak kisétálni innen emberként, nem pedig így... szörnyként, egy másik szörnnyel összezárva, aki teljesen kiszámíthatatlan és egyszerűen nem lehet tudni, hogy vajon mikor tesz valami olyat, amivel újfent végezni akar velem. - Legyek olyan, mint te? Én... nem akarok olyan lenni. Nem leszek kemény, mint a szikla, én akarok érezni, de ettől még félek. Nem is érted ezt igaz? - mintha ő tényleg nem érezne semmit sem. Nem tudom... nem értem őt. Nem ismerem a vámpírok világát, nem hallottam még arról, hogy képesek akár ki is kapcsolni az érzéseiket. Miért tenné ezt meg valaki egyáltalán? Érzelmek nélkül nem te vagy, csak egy ösztön halmaz, aki bármit megtesz, nem érez miatta se bűntudatot, se semmit. Én nem akarnék ilyen lenni, és kemény sem akarok lenni. Én csak, én akarok lenni, csak át akarom ezt vészelni, de nem tudok úgy gondolni rá, mint valami jó dologra, ami könnyen fog majd menni. - Ez egy érzés, az aggodalom. Nem tudod befolyásolni csak azzal, hogy szólsz, hogy ne tegyem. - vonom meg a vállamat. Nem megy, aggódom, azért is, hogy neki ártok és azért is, hogy magamnak, vagy ő nekem, vagy hogy mi lesz, mennyire lesz rémes. Na igen, túl sok aggodalom van bennem, nem csoda, ha pillanatokkal később eszmélek csak fel, amikor betörnek hozzánk. Nem elég nekik, ha végignézhetik, hogy egymásnak esünk teliholdkor? Miért kell még... még ennél is több? Talán... jó ég, mi van akkor, ha figyelnek? Mi van, ha látták az egészet? Látták, hogy megesett rajtam a szíve... vagy mije, hogy attól félnek, hogy nem ölnénk esetleg meg egymást. Az első reakcióm persze kb. semmi. Lefagyok, ott az ágyon, hiszen még így sem vagyok teljesen jól, aztán már moccanok, a hozzám legközelebb eső fickótól próbálom meg elvenni a puskát. Hát igen... vérfarkas vagyok és mit ér ez, amikor a másik erősebb és tapasztaltabb? Csak egy villanás, ahogyan félrelök, majd a puska tusa találkozik az arcommal és minden elsötétül. Percek, talán percek telnek el mire magamhoz térek, az üvöltés az, ami még éppen hogy beszűrődik, mintha csak nem is itt lennék, hanem kívülről szemlélném az egészet. Elég rendesen kótyagos vagyok. Automatikusan a kezem a fejemre csúszik, a homlokomon jó nagy felrepedt seb jelzi, hogy nem csekély ütést kaptam, és persze a szédülés is arra utal, hogy nem vagyok a legjobban. Végül csak feltápászkodom, és az első megingás után csak nem eszem el. - Mit... mit csináltak veled? És most mi lesz? - gyors törlés, hiszen csörgedezik szépen lassan a vér a homlokomról. Próbálom én a köteleket feszegetni, de túlságosan erősek, nálam pedig az ég világon semmi sincs, amivel elvághatnám őket. Engedek újra a lábaimnak, hogy ott mellette rogyjak a földre. - Most már... most már joggal aggódhatok? - elcsuklik a hangom, mert ez az egész már egyre rémesebb. Most már nem kicsit állunk rosszul. Ő pocsékul fest, én pedig szintén nem vagyok épp a legjobban. Hogy a fenében fogunk kijutni innen. - A vérem... a vérem segítene? Akkor lenne erőd? - nincs más, csak rá hagyatkozhatom most és ha adok neki a véremből, ha attól erőre kap, akkor talán sikerül kiszabadulnia. Ki kell jutnunk innen, mert egyre rosszabb a helyzet.
Kezdőlap
|| --- || 
|| --- || 
|| --- || 
ϟ 
|| ---|| 
|| --- ||