|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Ápr. 13, 2015 4:23 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | dominic winstone Státusz • | SZABAD | Faj • | Vámpírboszorkány | Kor • | kb. 245 év | Play by • | Sean Bean | Ismertető • | Hmm, hol is kezdjem. Idős személy vagy, aki pontosan tudja, hogyan kell az emberek bizalmát elnyerni, de ugyanakkor nem bízol meg senkiben se könnyen, vagy talán egyáltalán nem. Tapasztalt harcos vagy és szereted megvédeni az ártatlanokat, de már ezt is egyre kevésbé teszed, mert hirtelen nem találod a helyedet se a világban, mert a barátodat nem régen ölték meg. Az élet végül Mystic Fallsba sodort, ahol véletlenül egymásba botlottunk. Tovább akartam menni, de mivel láttam rajtad, hogy valami nem stimmel így megálltam és mondhatni az agyadra mentem a beszédemmel. Szép lassan rájöttél, hogy nem vagyok egyszerű halandó, hanem boszorkány vagyok, de erre kicsit késve, hiszen a hallgatásodnak köszönhetően hamar magadra hagytalak, illetve siettem a lányomhoz. Kutatni kezdtél utánam és hamar meg is találtál. Egyre többször kezdtünk el találkozgatni, mondhatni ezekről a találkozásokról soha senki se tudott, de soha nem is bántam, mert tudtam pontosan, hogy képtelen lennél bántani engem. Nem sokat beszéltél még a múltadról, de soha nem is faggattalak, de még te se tudod pontosan a múltam minden egyes darabkáját, de nem is erőlteted a dolgot. Végül pedig részben a mesterem lettél. Elkezdtél tanítani a különböző küzdősportokra, illetve a boszorkányságot is tőled tanultam meg. Majd egy szép napon eltűntél minden szó nélkül. Nem tudtam, hogy hova lettél és miért mentél el. Az idő telt, az évszakok csak úgy változtak és az évek elszálltak, míg végül egy gyilkosság áldozata lettem. Ekkor tűntél fel újra a színen és megmentetted az életemet. Nem értem a mai napig, hogy miért tetted és miért segítettél nekem megbékélni azzal, hogy vámpír lettem. Részben neked köszönhetem azt is, hogy az alvilágban még mindig sikerült életben maradnod, de megint rövid időre eltűntél. Mintha egyszerre menekülnél a közelségemtől és egyszerre vonzanálak is magamhoz. Sok titok lappang a te múltadban is, de pontosan tudod, hogy soha nem fogom feladni azt, hogy válaszokat kapjak. Újra mellém sodort az élet, mert mind a kettőnkre veszély leselkedik. Nem tudom, hogy még mindig bízhatok-e benned, de soha nem tudnád elviselni azt, ha bármi bajom esne.
/Név és pb is alkutárgya. Nagyon várlak! /
| Várjuk • | Rachel Wallace |
| |
|
|