A külsőmmel kezdeném. Gondolom egyszerűbb elmondani, hogy mi van kívül, mintsem hosszas meséléssel belekezdeni abba, mit rejt ezen csomagolás, amely egyébként számtalan nőnek elrabolta már a szívét, mióta csak rájöttem, hogy mire tudom használni a két szép, zöld szemem.
A vámpírság elég nagy lenyomatot hagyott testemen; izmos vagyok, nincs szükségesm újabb körökre a modern edzőtermekben, de ettől eltekintve is ragaszkodom a napi futásomhoz, melyet a közeli erdőben szoktam megejteni. A feszültségem levezetéseképpen ennél jobb megoldást aligha fogok találni, s még mindig jobb, mint naponta zabálni fel egy egész turista csapatot.
Nem vagyok a gyengédség megtestesítője, habár egyesek egyenesen bárgyúnak tartják a képemet. Nem tartom jogosnak ezt a vádat, ugyanakkor önmagunk megítélése általában eltér a közönség véleményétől.
Általánosságban pólót viselek farmernadrággal, a jelesebb eseményeket nagy ívben elkerülöm. Nem szeretem a feltűnést, a pompát. Nem ebben nőttem fel. Képtelen bevenni a gyomrom.
Térjünk át a másik, számodra valószínűleg érdekesebb témára.
Tanult, józan férfinak gondolom magam, aki élvezi a huszonegyedik század minden csínját és bínját, habár alapvetően problémát látok abban, hogy mi minden adatik meg a mostaniaknak, míg nekem semmi nem járt.
Intellektuális és alapvetően jó kedélyű vagyok, felbosszantani nehéz, de nem lehetetlen. A fecsegés az egyes számű közellenségem, akkor úgy érzem, hogy nyakat tudnék tépni. Én csupán akkor beszélek, amikor tényleges mondanivalóm akad, és megválogatom azon személyeket, akikkel hajlandó vagyok kommunikálni.
Habár vámpírságom alapvetően tényleg nagy nyomott hagyott bennem, próbálok hétköznapi lenni, amikor nem a táplálkozásról van szó. Éhségemet jól kordában tudom tartani, nem mészárolok le családokat hirtelen felindulásból, vagy ha dühös vagyok, de nem vagyok rest emberből táplálkozni, ha úgy adódik, hogy szükségem van a tiszta, emberi vérre.  

A nevem Gabriella, bár barátoknak csak Gabi. Tizenkilenc éves vagyok, és az utóbbi időben nem volt sok szerepjátékbéli tapasztalatom, de ezen szeretnék végre változtatni. *.* Az idevezető utat a bátyus, Hayden-user mutatta, remélem, hogy nem fogok csalódást okozni senkinek sem. *.*

A nem túl távoli múltban:

Rögeszmék, drága rögeszmék, néha lecsitulhatnátok a fejemben, mert eléggé fáj, amit elmémben műveltek. De talán ez jár nekem. A megbolondulás. Másra se vagyok méltó, csak erre a szerepre, ha már senki sem akar elfogadni. Jó ideje nem találkoztam senkivel, aki fontos lenne nekem. Cassidy volt az egyedüli, aki néha még elérte, hogy a jég szívemben érzések keletkezzenek, de ő is lelépett valahová, mert dolga akadt. Le kell vadásznia valakit. És túl gyanús lett volna, ha azt kérem tőle, hogy ne menjen.
Ahogy tovább sétáltam a városban, ahová érkeztem, megpillantottam egy alakot. Egy női alakot, és megdermedtem. Kísértetiesen emlékeztetett engem rá. Talán elég rágondolnom és megjelenik?
Tudom, hogy ő megpróbálja távol tartani magát tőlem. De azért, mert vámpír vagyok? Szeretni attól még mindig tudok. Vagy azzal van a gond, hogy mit és kit eszek meg? Bocs, egyikünk sem lehet vega. Te is eszel húst, nem? Én is eszem a magam fajtájának való étket, és mégis a szememre olvassa minden olyan ember, aki megtudja, és éppenséggel higgadtan tűri, hogy mi vagyok.
Magam sem vettem észre, hogy a nagy sétálásom kellős közepette már nappal lett. Tehát már órák óta bolyongok itt... vagy órák óta figyelem a nőt? Hm, ez érdekes kérdés. De... már láttam, tisztán láttam a majdnem fekete hajzuhatagot. Ő az! Ő! Nem lehet más... Cassidy... itt van a városban, Mystic Fallsban, és... és nincs "és". Itt van és kész!
- Cass... - akadt bennem a hang is, ahogy megindultam felé, de ekkor már talán ő is látott engem.
A személyisége most valamiben más volt. Keményebb volt, határozottabb, mint ahogy valaha is láthattam eddig. Tényleg képes voltam ennyire megváltoztatni Őt a tényekkel, miszerint vámpír vagyok? Vagy más az oka ennek a változásnak? Már nem is tudom, egyáltalán van-e értelme ezen tűnődni. A múlt csak egy fogalom, melyet nem tehetünk mássá, és mi több, nem tehetünk meg nem történtté. Nekem pedig ugyanúgy tovább kell lépnem, mint neki. Márpedig... azt hittem eddig, hogy ez sikerült. És láss "csodát", mégsem így van! A fene ezekbe a sorsszerű találkozásokba, mindig égnek áll tőlük a hajam...
Az égnek emeltem a tekintetemet, mikor megjegyzést tett borostámra, és felsóhajtottam. - Cassidy, szerintem nem látod, hogy egyes férfiaknak ez a borosta felettébb előnyös. - vigyorodtam el, még ha nem is volt túl sok okom rá, és jókedvem sem volt éppen határtalan, pedig az előbb még azt hittem, itt fogok pattogni, mint valami nikkelbolha, amiért rátaláltam. Ki gondolta volna, hogy két legyet fogok egy csapásra? A múltam egy bizonyos szeletét és ezt a nőt. De mit kezdjek vele?
Most nem úgy tűnik, hogy szüksége van rám. Egyáltalán... mit is vártam?
Szép is az élet, de még milyen szép... vagyis, nem olyan szép, mint ahogy azt elterveztem kisfiúként, de... ne is gondoljunk rá.
Ééééés... a temperamentuma sem változott. Bizonyítja ezt az, hogy a képemben landolt az ital egy része. Vagy a teljes? Mit tudom én, most a tárgy szempotnjából lényegtelen... viszont azt el kell ismernem, hogy anno talán ezt szerettem meg benne. Ez a vérhőmérséklet... istenem, valami hihetetlenül ritka. De talán köze van ahhoz, hogy vadász. És momentán utál. Vagy legalábbis AKAR engem utálni. De hát... most mit ártottam én neki? Csak szerettem... azt pedig nagyon. És így képes végetérni egy szép, lángoló kapcsolat. Csak azért, mert nem származunk ugyanabból a fajból. Vagy mert én vámpír vagyok. Egy gyilkos.
- Fáradtnak tűnsz. - Hallottam a hangját.
Felsóhajtva nyúltam az arcom után, és kissé morcosan méregettem Őt tovább. - Hát, hiába nézek ki fáradtan, hidegzuhany nélkül is ébernek érzem magamat - mondtam morogva, mint valami medve, majd megragadtam a karját, és elhúztam a közönség elől. Ne mindenki előtt csináljunk már balhét!
- Tényleg ennyire nem örülsz, hogy látsz engem? - fordítottam végül szembe magammal, mikor elengedtem a karját néhány méter után. Persze, jobb társaságot kíván magának, mint én, de most be kell érnie ezzel. A válaszát akartam hallani, tudni akartam mindent, ami történik vele, miért jött ide, s miért kell itt találkoznunk.