(konyha)

Besétáltam ide, és önkéntelenül is visszaemlékeztem rá, mikor négy gyerekkel voltunk itt a nyaralóba. Hogy megtelt élettel a hely! Ha Elena szülei látták, biztos boldogak és büszkék voltak erre.
Előszedtem egy csomó csokit a dobozból. Igyekeztem olyan helyeket keresni, ami nem túl szembeötlő, mégsem kell utána feltúrni az egész szobát. Ide egy Mars szelet, oda a Bounty, egy zacskó cukorka, nyalóka és miegymás... mígnem el nem fogyott a doboz tartalma. Fura boldogságot éreztem a puszta gondolatára is, mennyire fognak majd örülni a gyerekek.

(háló)

(konyha)

Mire beértem, két vigyorgó kis embert találtam. - Hát szép jó reggelt. Ma estére már mindenki a saját ágyában alszik, ugye jó lesz? - simogattam meg őket, majd amint kicseréltem a ruhájukat és a pelenkájukat, visszaültettem még őket egy kicsit, hogy össze tudjam szedni a ruhákat.
A táskát kitettem a bejárati ajtóhoz, majd így indultam vissza hozzájuk, de amint David a karomba került, egyből mászott volna lefelé.
- Jól van, majd a konyhában leteszlek, nyugi - mosolyogtam.

(Konyha)

(konyha)

Átöltöztettem először a két kicsit, és a pelenkát is kicseréltem rajtuk, majd mindkettőt a járókába fektettem, és betakartam. Láttam, hogy nekik már nem nagyon kell esti mese, az erdei levegő jócskán kimerítette őket, máris egyre laposabbakat pislogtak.
Adam és Delena sem volt a helyzet magaslatán ébrenlét szempontjából, de ők még azért kikövetelték a megígért mesét.
- Jól van, nem felejtettem el - adtam rájuk is a hálóruhát, majd az ágyba zsuppoltam mindkettőt, és kivettem egy mesekönyvet a polcról.
- A királylány és a béka - olvastam fel a mese címét. - Tessék, hercegnő is van benne, meg állat, az biztos jó lesz - mondtam magamnak, aztán nagy levegőt vettem.
- Egyszer volt, hol nem volt... - kezdtem bele a mese olvasásába, de még a feléig sem jutottam el, mikor két szapora hortyogásra figyeltem fel. Mindkét gyerek úgy aludt, mintha mázsás kalapáccsal ütötték volna őket fejbe.
Elmosolyogtam magam, letettem a könyvet. Megigazítottam a takarót mind a négy gyereken, aztán csendben elhagytam a szobát, miközben lekattintottam a villanyt.

(háló)

(konyha)

Mire beértem, JJ és David is szaporán kúszott-mászott a hasán, és egyre lármásabban követelték, hogy valaki vegye őket ki a járókából.
- Itt vagyok, itt vagyok - hűtöttem le a kedélyeket, és mindkét gyereket átpelenkáztam, és át is öltöztettem. - Anyu ad nektek enni valamit, aztán máris indulhatunk. Nagyon szép lesz a kirándulás, meglátjátok - simogattam meg a fejüket.

(konyha)

- Igen, mehetünk - mondtam csendesen, ahogy már csak négy álmosan pislogó, vagy épp lecsukódó szempárt láttam. - Éhes vagyok, tény és való. És mi ehetnénk kinn is a pléden, nem? - vetettem fel az ötletet. - Megyek, viszek ki valami innivalót, te meg hozd a kaját - csókoltam bele Elena nyakába, és kifordultunk a szobából.

(ház és tópart)

Amíg én JJ-t és David-et takargattam be, és simogattam meg őket, Damon Delenáról és adamről gondoskodott, majd amikor már mindenhonnan csak a nyugodt lélegzetek hangja érkezett, Damon karja alá bújtam.
- Mehetünk most már mi is ebédelni? Az az imént kimaradt... - mosolyogtam.

(konyha)

Letettem Davidet a járókába, aztán hagytam, hogy JJ is mellé kerüljön, és Elena elrendezze őket, én addig Delena és Adam lábáról vettem le a cipőket.
- Feküdjetek le szépen - mosolyogtam, de nem is kellett nagy biztatás, hamarosan már két fej puffant a puha párnán.
- Szép álmokat - puszilgattam meg, és takartam be először Delenát, majd Adamet. - És ha felébredtek, elmegyünk kirándulni egyet az erdőbe! - ígértem meg.

(Ház és tópart)

- Na, szépjó reggelt a későn kelőknek is! - mosolyogtam be a járókába, és néztem az éppen ébredező, ásítozó gyerekeket. - Készen álltok egy kis friss levegőre? Van ám ott nektek is meglepetés... olyan, amilyet még nem láttatok - emeltem ki először JJ-t, hogy átpelenkázzam, és felöltöztessem vastagabb ruhába.
Ezek után következett David, szintén ugyanezzel a módszerrel, csak ezek után emeltem mindkettejüket a karomba. - Na, mehetünk - mosolyogtam rájuk.

(Tópart)

(Konyha)


Halkan léptem be a szobába, hogy ha a két kicsi még aludni akarna, hát megtehessék. Bár nem adtam már sok időt nekik sem, hiszen a reggeli eléggé elvette az időt.
A szekrényhez léptem, és elővettem néhány vastagabb ruhát Delenának is, hogy az ágyára ültessem, és belebújtattam a göncökbe. - Nos, amíg mi itt felöltözünk, Adam is megkapja a ruháját, és kimehettek. Visztek egy plédet, és nézhetitek apu meglepetését - mosolyogtam rá, mire izgatottan felpattant, de már semmi akadálya nem volt, rajta volt a ruhája.

(Konyha)

Mosolyogva figyeltem őket, majd amint Damon meglepetést említett nekik, hát nem kellett sok hozzá, hogy mindketten mélyen aludjanak.
- Mehetünk, igen - fogtam meg Damon kezét, majd halkan becsuktam a szobaajtót.

(Háló)

- Erre kb fél percem van, ahogy látom - nevettem röviden, majd megpusziltam mindkét gyereket. - Aludjatok jól hercegnőm - simogattam meg Delena haját, és Adam hátát is. - Holnap reggel mire felkeltek, remélhetőleg lesz apunak egy meglepetése - mondtam, nem kellett hozzá két perc, hogy a két szempár lecsukódjon, és ők is mély álomba merüljenek.
- Azt hiszem, mehetünk mi is - néztem Elenára.

Odaléptem az ágyakhoz, és míg Damon behordott mindent, megpusziltam Adamet, és Delenát is, majd betakargattam őket, és mosolyogva néztem a két kicsit is, akik már aludtak is, nem kellett sok nógatás nekik.
- Aludjatok ti is - cirógattam Delena arcát. - Jó éjszakát - mondtam még, majd megálltam Damon mellett. - Köszönj el tőlük te is, míg nyitva a szemük - kuncogtam.

Amíg Elena Adamet és Delenát rendezgette, addig behoztam a kinti pokrócot meg a videókamerát.
A plédet a járóka aljára terítettem, aztán elővettem David és JJ takaróját is a táskákból.
- Na gyertek, itt az alvás ideje - emeltem be őket a járókába, aminek épp itt volt az ideje, mert JJ-nek már csak egy keskeny csík látszott a szemeiből. Davidnek annyi sem....
- A csapat fele máris húzza a lóbőrt - jelentettem Elenának jókedvűen, és betakargattam a két kicsit.

(konyha)

- Persze, már jövök is! - válaszoltam egyből Damonnek, és előkerestem a pizsamákat anya táskájából is, amit ő adott. Ráadtam Adamre, ahogy egy tiszta pelenkát is éjszakára, közben Damon Delenát készítette össze az alvásra. - Remélem tetszeni fog nektek ez a szoba éjszaka. Saját ágya lesz mindkettőtöknek - mosolyogtam, leengedve Adam-et a földre, hagy válasszon magának ágyat a kettő közül. Igazából mindkettő egyforma volt, szóval mindegy volt, mit választ.

(ház)

Lefektettem az ágyra JJ-t és Davidet, és nekifogtam hogy a vastag ruhákat pizsamára cseréljem, mikor belépett Elena.
- Segítesz átöltöztetni Adamet és Delenát is? - fordultam felé. - Ahogy látom, nincs sok híja az alvásnak egyik gyereknél sem.

(konyha)

- Nem Adam, az nem hiszem, hogy jó lesz - csóváltam a fejem vidáman, ahogy a keresztfiam előrángatott egy vékony kis nadrágot. - Valami vastagabb húzzunk fel... mondjuk ezt, jó? - emeltem ki egy másikat. - És azt hiszem, talán most elkél a pelenka is - csomagoltam be Adamet, majd Delenát, és mindkettőjüket meleg ruhákba bujtattam.
- Tessék, így biztos nem fogtok fázni. Ha lemegy a nap, már hűvösebb lesz - szedtem aztán össze meleg ruhákat Davidnek és JJ-nek is.
- Menjünk vissza a konyhába, rendben? - mondtam, és a két gyerek nyargalva megindult kifelé.

(konyha)

(Konyha)

Mindkét nagy táskából előpakoltam a ruhákat, be a szekrénybe, hogy így mindent megtaláljunk első ránézésre. Nem vittem nagyon túlzásba a dolgokat, hiszen csak két-három napig leszünk itt, ezért felesleges olyan otthonosan berendezni ezt a szekrényt, mintha évekig maradnánk.
Majd a dolog végeztével a fürdő ruhácskákat fogtam meg, majd az úszógumit, és visszaindultam a konyhába.

(Konyha)