Legjobb fiú haverom mondta, hogy gondolkoztam-e ilyen világban és mutatta ezt az oldalt. Mikor? Fúú 1 és fél éve.


Kb minden evő vagyok, real life az nekem annyira nem érdekes.


Ne csinálj egynél többet karit, mert egy idő után megörülsz, ha meg játszol akkor játsszál nagyon,rendesen vagy olyan karit vállalj ami nem olyan erős, fontos és lehet életed is, ne csak itt ülj (Igen Rebekah magáról beszél xD)


Új emberek megismerését, néha örültet, személyiség zavart! xD



Play by, erős jelleg.Mikor Caroline azt mondja "Megcsinálod-megcsinálom!" XD


-


A hisztijeim néha, meg Rebekah és köztem az, hogy gyorsan tudok valakit megszeretni és néha naiv vagyok.


Fúha az nagyon sok


Ha megszeretek egy játékot, de nem játszanak velem.


Ami megtetszik, de inkább sorozatbeliekkel vagyok tele, ami néhány embernek nem is tetszik. :DD 

Egye fene, én is kitöltöm!


Hm, két éve, pontosabban amikor elolvastam, amit Elenácska írt a blogom chatjébe


Mindenfélét, attól függ, mennyire kelti fel elsőre az érdeklődésemet.


Maradj meg egy meghatározott karakterszámnál és azon légy, hogy azt ne is lépd túl! Illetve olyan karaktereket alkoss, akiket vinni is tudsz, ne a play by legyen a legfontosabb, mert előfordulhat, hogy pont azzal a karakterrel nem tudsz majd a végén azonosulni, akinek az arcát a legkedvesebb színésznőd ihlette. xD


Szórakozást, kikapcsolódást, új emberek megismerését, illetve a html-, css kódok gyakorlását.


Egy remek ötlet, egy új kihívás(pl fiú karakter), de van amikor csak a kijelölt pb.


Ez attól függ, mikor melyikhez van több kedvem. Mindegyikben van valami, amit szeretek s ami miatt képtelen vagyok megválni tőle.


Igen, van. Rory kitartása, erős jelleme, melyet az éve során sikerül kifejlesztenie. Illetve majdnem minden karakteremre jellemző az a bizonyos felhőtlen optimizmus, hisz én is mindig mindenben a jót keresem.


Fú, oké..
Lucy - bátor
Katie - családcentrikus
Belle - optimista, reménykedő
Crystal - kalandvágyó
Tamara - érzéketlen, előkelő
David - jóképű, nőcsábász
Rory - tündéri
Camille - kitartó, kíváncsi

Igen, amikor a netem hirtelen lefagy s a chrome nem menti el az addigi munkámat... Olyankor nagyon ideges vagyok, mert kezdhetem elölről az egészet   

Változó, ez olyan kedvfüggő nálam.

Ez egy érdekes sztori. Az egész úgy kezdődött, hogy belecseppentem egy Twilight-hangoskönyvet készítő (nem fujjog, mert odacsapok   ) társaságba. Ez volt körülbelül 4 évvel ezelőtt. Szépen csordogáltam a bagázzsal, az egyik tag pedig meginvitált a szerepjáték világába. Egy vámpíros oldalon kezdtem, ahol Faviola White karakterét vittem. Ha valaki esetleg ráismer innen, kopogtasson és megejtünk egy összeborulásos egymásra találást.   



Játszottam már elég sok oldalon, sokféle témában, de azt kell hogy mondjam, a fantasy áll hozzám legközelebb, valamint a sorozat alapú. Elvagyok én real life játékban is, de a szívem mindig visszahúz..



Öhh.. Önbizalom! Meg egy csipetnyi bátorság. Nem árt, ha akad valaki, aki újoncként hátba vereget, hogy nem teljesen és totálisan szar az, amit csinálsz. Hogy jó-e vagy sem, az szubjektív, de tanácsnak tanács. Ne féljen senki kérdezni, mert senki nem úgy pottyan ki, hogy mindenből pörfekt.   



Egy közösséget, ahol jól érzem magam. Az a fajta játékos vagyok, akinek fontos a légkör, hogy beszélgetünk egymással (szeretek locsogni, na), sokszor segítünk a másiknak. Nem csak a játék öröme és izgalma, hanem a karakterek mögött a játékosok is fontosak a számomra.   
Na meg persze ennyi karakterrel az elkerülhetetlen skizózás is helyet kap a listán.   



Inkább mi ösztönöz arra, hogy ne alkossak már több karaktert.. Ez logikusabb az én esetemben, mert így is sokan vagyok. Ellenben elég sokszor előfordul, hogy kísértésbe esek és úgy kell lefogni.   



Mindegyik karakteremet szeretem, kötődöm hozzájuk, mert az enyémek. Nekem ennyi elég indoknak.   



Hogyne lenne.. Egy valaggal.. Mindegyik karakteremben meglapul belőlem is valamekkora rész, ez teszi számomra személyesebbé a figurákat. Egy-egy tulajdonság erejéig persze, hogy ne váljon egysíkúvá a sok karakter.



Ha valaki a másikra tekintet nélkül megy a saját feje után. Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, úgyhogy nincs miért bosszankodnom.   



Az első karakterem az oldalon (Megan Wallace) saját karakter volt, lassan két évvel ezelőtt. Azóta csak keresett karaktereim vannak. Belőlük viszont jó sok.  

Pár nappal ezelőtt volt 4 éve, hogy elkezdtem játszani egy CSI: New Yorki helyszínelők témájú szerepjátékon. Ott kezdtem, de az az oldal nem volt hosszú életű, nyár végére be is zárult. Október közepén, nem sokkal a nyitás után találtam rá erre az oldalra és ugyan pár napig fontolgattam a regisztrációt, végül mégis itt ragadtam.   


Eddig csak sorozat/film alapú játékokon próbáltam szerencsét, de akárhová megyek, valami miatt mindig elhanyagolom a "másik helyet" és rájövök, hogy nekem itt az igazi. Viszont szívesen kipróbálnám a real-life típusú játékot, ha valaki tud egy jó oldalt, az szóljon.


Ne törjön le a lelkesedésed, nyugodtan kezdeményezz és ne félj visszafogni a kreativitásodat. Nem kell tartani attól, hogy kezdő vagy, hiszen mindenki az volt egyszer és tartsd észben, hogyha szeretnéd, akkor bármit megvalósíthatsz ebben a világban is. Rómát sem egy nap alatt építették, légy türelmes.


Fejlődési lehetőséget, kikapcsolódást, a hétköznapi gondok és energiák levezetését, agytornát és nem utolsósorban ebből az oldalból kiindulva a barátságot, a szeretetet és egy olyan közösséget, ahová szívesen feljárok nap, mint nap, mert tudom, hogy itt bármikor lehet egy jót beszélgetni, nevetni vagy éppen sírni egymás vállán.   


Mikor mi. Van, amikor egy sorozatban látott karakter személyisége ragad meg vagy egy hirdetett történetszála, esetleg az, ha egy saját karakter megalkotása előtt támadt egy ötletem. Aztán ott van még az ösztönzés és a play by-ok hada is...


Számomra mindegyikkarakterem ugyanolyan fontos, hiszen ha nem lennének azok, akkor nem is tudnám vinni őket. Persze van, amelyik úgymond jobban ki van dolgozva és több időt szántam az egész karakter történetének, személyiségének csiszolgatására, de próbálom mindegyiknek megadni azt a törődést, amit megérdemelnek, ha már megalkottam őket.   


Úgy érzem, hogy mindegyikben van egy kicsike "én". Persze nem totális személyiségekről beszélek, hanem egy-egy apró darabkáról, tulajdonságról, szokásról.


A gond nem csak a túl sok karakterrel van, hanem azzal is, hogy képtelen vagyok mindegyiket egy szóval jellemezni, de ígérem, rajta leszek az ügyön.


Nem tartom magam bosszankodó típusnak, de volt már, hogy kiakadtam például arra, hogy gondolkoztam egy történetszálon, amit meg is valósítottam, aztán valaki egy az egyben lenyúlta az ötletet.


Teljesen mindegy, nem ettől függ, hogy megalkotok-e egy karaktert vagy nem, hanem hogy magaménak tudnám-e érezni azt, ahogy bánni kell vele és amit ki kellene játszani.

Lenne most sok más, sürgősebb dolgom is sajnos, mint ezt töltögetni, de megtetszett a dolog, és nem bírok magammal... :'))

   
   Nagyjából öt és fél éve bukkantam rá az első szerepjátékos oldalra, bár akkor még épp érettségire és felvételire kellett készülnöm, úgyhogy csak elmentettem magamnak az oldalt, aztán pár hónapra rá vetettem bele magamat.
Nem először mesélem el ezt a sztorit, de biztos van még olyan, aki nem ismeri az amúgy cseppet sem érdekfeszítő történetemet, szóval akkor kifejtem egy kicsit jobban. Akkoriban nagy Alkonyat lázban égtem, ami szerencsére már elmúlt, akkor viszont minden érdekelt a témával kapcsolatban. Megnéztem a filme(ke)t, olvastam a könyveket, kerestem a cikkeket, bármit ami ehhez kapcsolódik, és így akadtam rá egy Twilightos szj-os oldalra. Magától értetődő lehet, hogy ott is a téma keltette fel az érdeklődésemet, és a lehetőség, hogy teljesen szabadjára engedhetem a fantáziámat abban a számomra annyira tetsző világban, és egy kicsit jobban beleélhetem magamat. Írni viszont utáltam, a középsuliban szenvedés volt minden egyes írásbeli dolgozat vagy fogalmazás, amit meg kellett írni, és egészen odáig a fantáziámról sem tudtam, hogy mennyire élénk is tud lenni. Azóta viszont beszippantott a szerepjáték világa, és bár kezdetben főleg alkonyatos oldalakon mozogtam, később szerintem már minden lehetséges témájú fórumon megfordultam. Ami érdekes, hogy közben annyira megszerettem az írást, hogy végül befejeztem egy újságíró tanfolyamot, és ennek köszönhetően most egy újságnál dolgozom. Magyarán: a szerepjátéknak köszönhetem a munkámat.

   
   Ez időről időre változik. Ahogy fentebb is leírtam, több mint öt éve szerepezem, és ez idő alatt nagyon sok féle témájú és stílusú oldalon megfordultam. Néha ehhez van jobban kedvem, ihletem, később másmilyenhez. Bár úgy összességében a fantasy alapúakat szeretem jobban, azokban több a lehetőség, én pedig tényleg imádom szabadjára engedni a képzelőerőmet a karakterek megalkotása illetve játék közben.

   
   Hmm... Visszaolvastam a többieket, és láttam itt már néhány hasznos tanácsot, amiket nem szeretnék ismételni. Annyit fűznék még talán hozzá, hogy merjétek tényleg szabadjára engedni a fantáziátokat, akkor kezd majd mindez igazán érdekes lenni. Itt tényleg merhetünk nagyokat álmodni, és ez alatt nem azt értem, hogy csak menő, gazdag karaktereket alkossunk, egyáltalán nem. De a játékban lehetőségünk van részt venni olyan dolgokban is, amikben a valóságban nincs, vagy amit a valóságban nem is szeretnék soha átélni, tehát ezek lehetnek bőven jó és rossz dolgok is, amiket így közvetve megtapasztalhatunk, kipróbálhatunk.

   
   Az előző kérdéseknél már kicsit megválaszoltam ezt is, szóval most próbálom rövidre fogni: nagyon-nagyon szeretek írni, még ha nincs is mindig ihletem hozzá. Magamtól otthon nem ülnék le, hogy csak úgy írogassak, nem lenne hozzá türelmem, elég inspirációm vagy kitartásom, de valakivel párban alkotni egy történetet, az mindig újabb löketet ad a folytatáshoz. Plusz fontos természetesen a társaság is. A való életben különböző okok miatt sokat és sokszor kell egyedül maradnom, mert pl a számomra igazán fontos emberek, barátaim, családom, távolabb élnek, ritkábban tudunk találkozni, de a szerepjátékos oldalakon mindig találhatok valakit, akivel válthatok pár szót, akikkel tudok őszintén beszélgetni, nélkületek szerintem meg is kattannék. :')

   
   Hátőőőő... nem hiszem, hogy az 'ösztönöz' lenne számomra a legmegfelelőbb szó. A szerepezéseim első kb 2-3 évében halomra gyártottam a karaktereket, mindig el voltam veszve velük, kikészített, hogy nem tudtam tartani a tempót a játékaimban, és így a való életemre sem maradt elég időm. Azóta többé-kevésbé sikerült kitapasztalnom, hogy mennyi az a karakter, amelyekkel még elbírok, és folyton igyekszem tartani is a számukat. Aztán ha jön egy jó ötlet, találok egy számomra még új és szimpatikus szj oldalt, vagy látok egy nagyon csábító karakterhirdetést, akkor vagy sikerül visszafogni magamat, vagy nem. Általában sikerül, mert szigorú vagyok magamhoz, kivéve, ha pillanatnyi gyengeségemben úgy ítélem meg, hogy na jó, egy kari még éppen beleférhet.

   
   Minden karakterem más és más, egy-két apróságot leszámítva nem igazán összehasonlíthatóak, mindnek külön története van, és mindet másért szeretem, szóval nem, nem tudnék kedvenceket kiemelni. Egyedül annyiban, hogy amelyikükkel aktívabb játékom folyik éppen, az az adott pillanatban talán kicsit közelebb áll a szívemhez, de aztán egy másik kerülhet előtérbe, arra tudok éppen több hangsúlyt fektetni, és ezért akkor az lesz a fontosabb.

   
   Biztos vannak, hiszen mindegyik egy kicsit én vagyok, de ehhez több idő kellene, hogy kielemezgessem őket. Azt viszont észrevettem egy ideje, hogy a férfi karaktereim sokszor nagyon magabiztosak, határozottak, céltudatosak, vakmerőek, és mind egy kicsit irányító típus, bár más-más módon. A női karaktereim pedig majdnem az ellentétei ennek, gyakran elveszettek és támogatásra szorulnak, függnek valamitől vagy valakitől. Hayley ez alól kivétel, ő sorozatbeli, ezért őt olyannak igyekszem alakítani, amilyennek megismertük, vakmerőnek és szókimondónak. És igazából a felsorolt tulajdonságok mindegyike valamennyire igaz rám. Userként néha teljesen elveszett és gyámoltalan vagyok, de megvan bennem a hajlam az irányításra is, szeretem precízen kézben tartani a dolgokat, amennyire lehetséges, és néha túl őszinte és vakmerő vagyok, máskor meg lapulok, mint egy kisnyuszi, mert kiemelt tulajdonságom, hogy minden erőmmel kerülni akarom a konfliktusokat.

   
   Az oldalon most csak ez az egy karakterem van. Maggiet egy ideje a húgom vette át, ezt talán még nem mindenki tudja. Ha Hayleyt akarnám egy szóval jellemezni, az a 'vakmerő' lenne. Esetleg a 'harcias'.
Másik két oldalon van még hat további karakterem, akiket néhányan biztos ismernek, szóval szívesen jellemzem őket is a móka kedvéért:
Adam - magabiztos, Arielle - túlélő, Heather - elveszett, Dimitri - higgadt, Emma - fecsegő, és végül Klaus, akit nehéz lenne egy szóval leírni, de amik elsőre beugranak róla: öntelt, hatalmas, megtört...

   
   Nem sok ilyen dolog van, ami igazán bosszantana, mert egyrészt szerintem elég türelmes vagyok, másrészt ha valami a játékban nem úgy alakulna, ahogy eredetileg terveztem, akkor kitalálok valami mást. Nincs vele bajom, ha egy-egy reagra sokat kell várni, én sem tudok mindig maximálisan aktív lenne. Az egyetlen, amit rosszul viselek, ha a hirdetett karaktereim eltűnnek szó nélkül, bár néha az előre jelzett karakterleadás is meg tud viselni, ha valaminek épp a közepén voltunk, és mondjuk tele voltam tervekkel...

   
   Mindenfélét. Bár canonokat a legritkábban, és mostanában a sorozatbelieket is hanyagolni szoktam. Mármint mostanra csak két sorozatbelim maradt, akiket túlságosan szeretek ahhoz, hogy lemondjak róluk, de néha kicsit megterhelőnek érzem függni az adott sorozattól, és folyton követni az eseményeket. Könnyebb sajátot vinni, vagy keresettet.


Ui.: Bocsánat a hosszú válaszok miatt. :$

Három évvel ezelőtt, egy Vd oldal böngészése közben találtam meg ezt az oldalt. Regisztráltam (mivel csak így tudtam néhány dolgot megtekinteni), majd megállapítottam, hogy ez engem nem érdekel. Aztán Elena megkeresett mailben, először Stefan szerepére akart rávenni. Aki ismer tudja, milyen viszonyban állok az említett karakterrel, így kézzel-lábbal tiltakoztam. Aztán később újra megkeresett, hogy Damon karaktere is szabad. Nemet mondtam, majd - hosszas könyörgés után - végül is igent, amolyan "üsse kő, majd lesz valami" alapon. Nos, ez a "valami" már három éve tart, és azt hiszem mondhatom, hogy egy percig sem bántam meg.   


Mivel ez az egyetlen szj oldal, ahol játszom, így nincs összehasonlítási alapom. Talán a fantasy közelebb áll a szívemhez, mert kiélhetem mindazon vágyaimat és hajlamaimat (nem gondol rosszra!) amiket a valóságban nem.


Három szóban le tudnám írni: okosan, bátran, kreatívan. Hagyd, hogy vigyen az ár, hagyd megvalósulni a terveidet. Ne szégyellj segítséget kérni, az elején mindenki kezét fogni kell kissé.   


A virtuális életemet. Meló utáni kikapcsolódást, félrevonulást a valós élet problémái elől. Olyan, mint az álom: itt lehetek bárki, megtehetek bármit. És ami rajtam múlik, meg is teszem.   


Sok minden. Néha elég egy álom, ahol én vagyok egy bizonyos karakter, ami szeretnék átültetni ide is. Néha elég egy kép, valami olvasmányélmény, amiben látok annyi ihletet, lehetőséget, hogy a saját képemre formáljam, történetet adjak neki, és további "életet".


Nem rangsorolok, minden karakterem egyaránt fontos. Van mikor egyiket előtérbe helyezem a másikkal szemben, ez általában nálam hangulatfüggő.


Hajaj, de mennyi! Sorolhatnám napestig. Általában becsempészek minden karakterbe magamból keveset. Pl Damon érzékenysége, Klaus irányítói hajlama és hangulatváltozásai, vagy Chriest "szabad madár" élete, és szabadságvágya. Többet viszont nem mondok, nehogy már nyitott könyv legyek előttetek!   


Damon: érzékeny és szerelmes
Klaus: magányos és meg nem értett
Chriest: szabadságvágyó "hippi".
Ja, ezek két szavas válaszok? Most komolyan azt hittétek, egy szóban letudom?   


Vannak nézeteltérések persze, szerencsére nem sűrűn. Karakterek közt nem, illetve miattuk nem, általában abból adódik, hogy meglehetősen gyors és temperamentumos ember vagyok, nem szeretem, ha valaki "cammog". Akár az életben, akár a játékban. Amikor nem kapok választ napokig, attól azért erőteljesen falra tudok mászni. Igyekszem türelmes lenni, de nem mindig sikerül. Sorry, ilyen vagyok.


Egyszer próbáltam saját karaktert alkotni, de rájöttem, hogy nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Egy sorozatbeli karakter adott, egy sajátot viszont az alapoktól kell felépíteni. Talán most Chriest-el sikerült.

Réges rég egy messzi-messzi Galaxisban... Szóval amikor kezdtem, akkor még nem volt ez annyira elterjedt dolog, sőt az oldalon, ahol elkezdtem játszani vagy 11 éves, ott nem is volt eredetileg igazi szerepjáték, pár hónappal a regelésem után vezették be, aztán azóta nem nőttem ki belőle, ez van. ^^


Nem feltétlenül az oldal számít, sokkal inkább a lehetőségei, a felépítettsége, ide sem feltétlenül azért regisztráltam, mert Vámpírnaplós, mivel a sorozatot nem nézem aktívan, most kezdtem csak el a harmadik évadot. A Real life oldalakat nem kedvelem igazán, hiszen az életem is Real life, ha már szerepjáték, akkor el akarok rugaszkodni a valóságtól minél jobban.


Ne akarjon már a legelején megfelelni másoknak és ne azt nézze, hogy ki hogy játszik és főleg ne legyen állandóan önbizalom hiányos, mert az egy idő után a másik fél számára is frusztráló. Bele lehet ebbe jönni, ha az ember akar, csak próbálja minél inkább a helyzetbe beleképzelni magát, élővé tenni a karakterét és persze figyelni a másikra, hogy ne maradjanak ki részletek abból, amit le kéne reagálnia.


Kikapcsolódás, játék, szórakozás, mint a legtöbbeknek. Egy kis elrugaszkodás a valós élettől, pihenés a napi teendők után, és persze írás és történetszövés, egy kicsit más jellemben elhelyezkedés, mint ami adott.


Az nagyon sok mindenen múlik. ^^ Van, amikor más nyúz, hogy alkossak meg valakit, ez többnyire a párom, ha rákattan egy pb-re. ^^ De előfordul, hogy bevillan egy ötlet, vagy látok egy olyan pb alanyt egy filmben, akiről nem tudok lekattanni, netán megtetszik egy keresett karakter. Pont az a gond, hogy túl sok minden ösztönöz, és ez nálam már kóros. ^^


Két karim van csak itt, köztük nem tudnék különbséget tenni, hiszen eléggé mások mindketten.


Szinte minden karim kap mindig egy kicsit belőlem. Úgy gondolom, hogy egy jó színész is akkor tud eljátszani egy szerepet igazán jól, ha tud vele azonosulni, írni is akkor lehet jól egy karival, hogy ha az ember bele tud helyezkedni a jellembe, ehhez kell valami akár csekélyke kapcsolat is.


Connie: Öntudatos
Serah: Kicsit őrült, nagyon magányos. (Nem megy egyszóval ^^)


Egy időben nagyon nehezen viseltem, ha valaki nagyon lassan írt nekem hozzászólást, mert úgy nehezebb visszazökkenni a kariba, de kinőttem belőle szerencsére, és mivel rengeteg a játékom és sosincs olyan, hogy épp nincs hova írnom, így már könnyebben kezelem ezt. Az tud zavarni, amikor a játékostárs szó nélkül felszívódik, gondolom ez mindenkit, főleg ha élveztem a játékot. Az szintén, ha a másik nem figyel rendesen, amit írtam neki, nem reagál erre-arra. Aztán a másik kis heppem volt szintén egy időben, hogy ha valaki össze-vissza ír multikkal, de nekem jó ideig nem, mert elfelejti, vagy nincs ahhoz a karihoz hangulata, de külön nem tisztel meg azzal, hogy szóljon. Ez is olyasmi, amiből kezdek kinőni, hála néhány olyan játékostársnak, akiről tudom, hogy megbecsül. ^^


Jobban szeretem a saját karaktert, mert több a szabadság benne, de gyakran megfognak a keresett karakterek is, ha úgy érzem, hogy nagy lehetőségek vannak benne, vagy ha új oldalra megyek, akkor mindig igyekszem keresett karival nyitni (Connie ^^), mert akkor mégis csak könnyebb talán elkezdeni a játékot, nem érzi az ember annyira elveszettnek magát. A sorozatbeli karakterektől mindig félek, egy van, az sem itt, mert a sorozatot eleve nem is ismerem olyan behatóan, plusz az a fajta sorozatbeli kari aki be van határolva, tudható mi történik vele, tehát összességében nem én irányítom az életét valahogy nem izgalmas számomra.

2010. október 09-én. Igen, ez az a dátum, amikor ezt az oldalt megalapítottam. Előtte sosem jártam szerepjátékos oldalakon, nem játszottam máshol, és őszintén, halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy tulajdonképpen ezt hogyan kell csinálni, aztán szépen lassan összeállt a kép, és... hát még mindig itt vagyunk, nem? Nem vagyunk hibátlanok, de hibátlan rendszer nem létezik.


Fantasy 4ever. Azokon belül is inkább olyanok, amelyek sorozaton vagy filmen alapulnak. Nagyon szeretek olvasni, de néhány szerepjáték kilométeres világleírásokkal és még hosszabb csoportleírásokkal... nehéz képben maradnom, és ha már egy olyan világba csöppensz, amelyet nagyvonalakban ismersz, akkor nagyon nagy hibát nem követhetsz el.
Játszom ettől eltekintve real life-, és saját fantasy oldalakon is, de a sorozaton alapuló az igazi számomra.
Ráadásul Serah jól mondta: az élet is real life, minden nap abban élünk. Minek alkossak olyan karaktert, amilyen én a való életben is vagyok? A prosti és luxuslányka szerepeket pedig nem érzem magaménak, mára pedig a legtöbb real life alapú oldal ezek körül mozog.


A legfontosabb talán, hogy ne add fel! Ha belekezdtél, akkor nem véletlenül tetted; valószínűleg azért, mert tudod, hogy képes vagy rá. Ne engedd, hogy azok, akik már több éve szerepjátékoznak, kiközösítsenek, viszont az építő jellegű kritikát fogadd meg, azokkal nem veszíthetsz. Tatia írta az előbb nagyon jól: mindenki volt kezdő. Aki diszkriminál egy tagot azért, mert kezdő, inkább ne szerepjátékozzon.


Az elmúlt évben a legfőbb kikapcsolódást jelentette. Akik ismernek, tudják, hogy ennél viszont sokkal többet jelent, talán ezért kaptam a "fórumanyánk" gúnynevet egyesektől, mert tudják, hogy úgy próbálok vigyázni itt mindenre és mindenkire (ha tehetem), mintha tényleg az anyjuk volnék. Új barátokat ismertem meg, a legjobb barátaimat szintén itt ismertem meg, akikkel nemcsak itt, hanem a privát életben is kapcsolatot tartunk.
Mindezek mellett a szerepjáték nekem... simán annyit jelent még, hogy olyan bőrbe képzelhetem magam, amelyet a való életben talán messziről elkerülnék. A karaktereim között vannak tudathasadásos boszorkányok, mazochista emberek, ragadozó vámpírok, és valódi kihívás az, hogy mindennek meg tudj felelni és vinni tudd. Én pedig imádom a kihívásokat.


A legkényesebb kérdés, amit nekem fel lehet tenni. :') Engem körülbelül minden meg tud ihletni. Ha spontán végigsétálok az utcán vagy állok a buszmegállóban, eszembe jutnak gondolatok, ötletek és ha hazaérek, úgy ülök le, hogy "Márpedig belőled most karakter lesz". :') Ezek mellett persze ott van az, hogy gyakran egy play by fog meg, vagy egy sorozat vált ki belőlem ilyen gondolatokat. Talán egy gumiszobában kellene élnem, hogy végre ne akarjak nap mint nap új bőrt húzni magamra.


Nincs kedvenc karakterem, bár gyakran megkapom azt, amit igazából érzek is, hogy egy-egy karakteremmel többet foglalkozom, mint a többivel. Rendelkezem azon ritka tulajdonsággal, hogy jól fogadom a kritikát, és próbálom megfogadni őket, de ezt sajnos akármennyire is próbálom, még nem sikerült teljes egészében kinőnöm. Igyekszem mindenesetre.
Szóval fontossági sorrendem nincs; mindegyiket imádom, azért alkottam meg őket. Talán némelyikkel azért tart hosszabb ideig a hsz-írás, mert ő a legújabb/legnehezebb/legbonyolultabb, és emiatt nehéz azonosulni minden nap egy ilyen karakterrel. Mint például Curtis: ha vele minden nap írnom kellene, elveszítené azt, ami egyedivé teszi, mert nem vagyok minden nap olyan hangulatban, hogy őt tökéletesen visszaadjam, és utálom, ha olyan munkát adok ki a kezemből, amely nem hűséges az általam megálmodott figurához. És mivé lenne a világ a hataloméhes, tudathasadásos boszorka nélkül?


Minden karakteremben van valami, ami bennem is megvan, bár rendelkezem pár olyan figurával is, amely azt valósítja meg, amilyen én is szeretnék lenni. Itt van Mila; a nő magában ellenszenves karakter, nem azért jött létre, hogy cicákat simogasson egy nagy házban, de az ő lazaságát irigylem. Egyszerűen nem érdekli mások véleménye, és nem azzal tölti az életét, hogy azon agyal, vajon mások mit gondolnak róla. Legalább ezt meg kellene tanulnom tőle.


Nincs annyi hely, ami itt elég lenne ahhoz, hogy az összes karakteremet felsoroljam.


Csatlakozom Hayley-hez a türelmességgel kapcsolatban, kevés olyan usert ismerek, aki ennyire meg lenne áldva eme csodálatos tulajdonsággal, és ezt tudom is hasznosítani. Elég gyakran szükség is van rá, például egy kezdő játékos esetén; sokszor botlottam olyan oldalakba, ahol ma már azért nem hátszom, mert az admin egyszerűen annyival segített, hogy olvassam el a leírásokat, ott van minden, és ez egy olyan pont, mikor már ott is hagyom a dolgot, nem készítem el a karaktert.
Ezt azért is írtam le, mert itt is gyakran fordulnak meg kezdő játékosok, és azt hiszem, hiába van segítség kezdő játékosoknak-topik az oldalon, ez nem elég. Egy kezdőnek rengeteg kérdése van. Tényleg rengeteg. És ehhez talán tényleg nem árt, hogy egyrészt te is képben légy, másrészt legyen türelmed.
És ami ebben bosszantó; mikor az a bizonyos kezdő játékos olyan hangsúlyt enged meg magának, melyet ha minden igaz, te nem érdemeltél ki. Én főleg mellre tudom szívni, de ettől eltekintve kötelességemnek érzem ugyanúgy tisztességesen és barátságosan megosztani vele az információkat.
Adminként talán én tudom leginkább (itt legalábbis), hogy a háttérben mennyi minden tud történni akár egy nap leforgása alatt. Általánosságban kerülöm a feszültséget, nehezen is viselem, ezért is nehéz adminként néha azt mondani, hogy nem neked van igazad, fejezd be. Akkor a legnehezebb, mikor két olyan user között alakul ki ellentétes viszony, akiket nagyon kedvelek, nap mint nap beszélünk, és nekem kell pártatlanul döntenem,v és mindezt úgy, hogy egyikük se sértődjön meg. Aki admin, tudja, hogy ritka hálátlan feladat is tud lenni ilyen esetekben, főleg mikor robotnak nézik az embert. Bár utóbbi ritkán fordul elő szerencsére <3


Kezdetekben Elena után csak sajátokat alkottam, mint például Benjamin és Victoria. Utána jött a vegyesvágott... ma már... jöhet minden.

Ez a csodás pillanat 2012. december 26-án történt egy informatika órán. Bex vett rá, hogy próbáljam ki, én meg beregisztráltam ide az első karakterem.  


Mindenevő vagyok.    Én szeretem a real life-ot is,  még akkor is, ha annyira nem rugaszkodik el a földtől, mint egy fantasy oldal, de ott is lehet látni izgalmas dolgokat. De leginkább sorozat alapúakra szoktam regisztrálni.


A zöldfülűek kérdezzenek sokat, legyenek bátrak és figyelmesek. Kövessék az utasításokat, olvassák el a szabályzatot és kukkantsanak bele más karakterek játékába is. Szerezzenek tapasztalatot.   


Egy kis nyugalmat. Ha leülök reagolni, elfelejtem, hogy holnap dolgozni kell menni vagy be kell magolni egy oldalt. Ez persze nem mindig jó.   


Néha a pb miatt. Nos, elég gyakran a pb miatt. De előfordul, hogy menet közbe jut eszembe valami, megalkotom, de egy pofit sem tudok hozzáegyeztetni. Buszon ülve, munkában, suliban, klozeton - xDDD - vagy bárhol megrohamozhat egy ötlet, vagy megláthatok egy szép dizájn-t, esetleg olvashatok egy izgalmas plotot és megjön az alkothatnékom. A keresett karakterek kutatva is látok gyakran kincset, aminek nem tudok ellenállni.   


Mindegyik ugyanolyan fontos. De talán Kath a legkedvesebb számomra.   De Claudiát is imádom, hisz ő a legelső. Az új karakteremet pedig a pofija miatt csípem. Nem lehet különbséget tenni. Vajon egy jó anya el tudja dönteni, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban?!   


Claudia Miller teljesen ugyanolyan, mint én.   A kinézetét leszámítva, természetesen.


Claudia - Túlérzékeny
Katherine - Önző (TúlélőTúlélőTúlélőTúlélőTúlélő)
Ryan - Irányításmániás
Nora - Magányos


HA nagyon-nagyon megszeretek egy játékot, egy percet sem szeretek várni a reagra. De persze van, amikor napokat is kell.


Sorozatbelit szeretek vinni a legjobban, de a keresettek közül is gyakran válogatok. De ha akad egy ötletem, alkotok egy sajátot, mert akkor nem kell alkalmazkodnom.    

Tavaly nyáron júniusban találtam rá az oldalra, egy másik Vámpírnaplós oldal társoldalai között.


Én személy szerint jobban szeretem a fantasy alapú szerepjátékos oldalakat. Valahogy az jobban illik hozzám; a vérszívás, a boszorkányok, vérfarkasok stb. De persze nem egy real life oldalon voltam és vagyok fent.


Először is az a legfontosabb, hogy az ember higgyen saját magában és abban amit csinál. Magad miatt írjál és ne mások miatt, az a legfontosabb, hogy szeress írni, szerepjátékozni.


Az oldalakon rengeteg új, kedves embert ismerhetek meg ami nagyon jó érzés. Főleg mikor az emberek között egy olyan kapcsolati viszony alakul ki, mint egy nagy család.
AZ írás része pedig... Nagyon szeretek írni, sokáig csak magamnak írtam egy füzetben amit senkinek sem mutattam meg, aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy fogok másokkal írogatni. És így határoztam el, hogy nyilvánossá teszem az írásaimat. Mára írás, vagy épp szerepjáték nélkül nem tudom elképzelni az életemet, valahogy beleivódott a mindennapjaimba az, hogy feljövök az oldalra/oldalakra és írom a reagokat. Élvezem és szeretem, pont ezért csinálom.


Általában akkor szoktam megalkotni új karaktert, ha unatkozok. Rossz tulajdonság, tudom. De néha csak kipattan a fejemből egy ötlet, vagy épp az éjszakai álmomat szeretném megvalósítani és ezért létrehozok magamnak egy új karit.


Huh... A sajátjaim közül? Ez jó kérdés... Talán Chloet tartom a legfontosabbnak az összes karakterem közül. Ez a fő karakterem, és mindig is emlékeztetni fog a kezdetekre és arra, hogy miket értem el, hogy honnan indultam és, hogy hol tartok most. De természetesen az összes karakterem fontos számomra, soha nem tudnék megválni tőlük.


Serena és én köztem sok a közös tulajdonság. Ugyan olyan önfejű vagyok, mint ő. Szeretek segíteni másoknak, viszont néha eléggé hisztis tudok lenni. Illetve eléggé haragtartó típus vagyok.


Chloe=makacs.
Serena=önfejű.
Alexis=aranyos.


Hát... Volt már, hogy volt pár félreértés, de hamar tisztázva lett, vagy csak nem foglalkozunk a másikkal illetve az incidensel.


Leginkább saját karaktert szoktam vállalni, mert annak ÉN találom ki az életét, és csak is az én fantáziámra van bízva a karakter sorsa.

Körülbelül három-négy éve történt az a kis baleset, hogy kijátszottam az egyik Harry Potter játékot. Pár óra alatt kivégeztem és úgy éreztem, hogy nekem ennél több kell bele szeretnék merülni a világba ezért keresgéltem, de akkor a Vámpírnaplók jobban vonzott ezért ebben helyezkedtem el, akkor még Bonnie szerepében.


A világleírást! Ha az megnyer, akkor teljesen mindegy számomra, hogy milyen bár nem garázdálkodom annyira sok helyen.


Éld át, élvezd. Használj Word-ot, mert ott legalább van biztonsági mentés és, ha itt bezárod vagy a géped gondol egyet és újraindul nem kapsz agyvérzést.


Kikapcsolódást és szórakozást.


Eléggé változó. Van, hogy a PB az, ami megfog, de az is, hogy egy történet üti fel a fejét bennem vagy egyszerűen elolvasok egy könyvet, ami annyira magával ragad, hogy muszáj valamit kezdenem a történetszálával ebből is származik a legújabb és valószínűleg utolsó kis gyilkosom. Ezen felül természetesen még a filmek és a sorozatok is nagyon sokat nyomnak egy-egy új karakter esetén.


Igazából mindegyik karakteremet más dolog miatt szeretem, de jelenleg Scarlett az én új szerelmem.


Igazából mindegyikben benne van az énem egy kis darabja. Többnyire mindegyik karakterem megkapja a makacsságomat. Ez a biztos támpont.


Ha ezt megtenném egy hétig itt lennénk.. Vagy kettő. Vagy egy hónap. Ugorjunk.


Amikor írok egy reagot és mire megkapom a választ, már azt is elfelejtem, hogy én mit írtam.


Keresett vagy saját. Ők valahogy közelebb állnak a szívemhez, hiszen egy keresettet valószínűleg azért vállalok el, mert a története megfogott és van hozzá ötletem is. Ami pedig a sajátot illeti az egyértelmű.
De igazából vegyesen állnak össze a karaktereim.