- Hálószoba -

Némileg még mindig az álom hatása alatt voltam, de az öltözködés kirázta belőlem az ólmos fáradtságot.
Megálltam az ajtó előtt, elfordítottam a kilincset, de a szokványos mosoly már ott virított az arcomon. - Nos, Lord Niklaus... jobban teszi, ha a saját csomagját odakinn hagyja. - mosolyogtam szélesebben, nem kevés pimaszsággal a hangomban. Egyelőre még gondolkodtam azon, hogyan is viszonyuljak hozzá, másrészről viszont mivel tudtam, hogy az anyámmal töltötte az éjjelt, és nyilván nem csak sakkoztak, ezért nehéz volt megtalálni azt a középutat, ami nekem is megfeelő, de neki is.

(Tatia háza)

Eléggé sietősre fogtam a lépteimet az utolsó néhány száz méteren, és a hidegtől kipirult arccal kopogtattam be Erin ajtaján.
- Hello szépségem! -dörmögtem mellé. - Igaz, nem a Télapó vagyok, de azért ugye beengedsz? - vigyorogtam. - Csomagom nekem is van - tettem hozzá kajánul, és vártam, hogy kinyissa nekem az ajtót.

> Bulgária <

Hosszú út vezetett el idáig. Nem akartam nagy feltűnést kelteni, ezért csak egy hotelbéli lakást vettem ki szállásul. Ott cuccoltam le, de rögtön jöttem is ide. Ide, ahol Ő élt. És nem is lepődtem meg a giccsességen, és monumentális méreteken. A feleségem ember korában bárány szelídséggel rendelkezett.. de a vámpírsága gyökerekben változtatta meg Őt. Önző lett.. kegyetlen, és szívtelen. Az illatok, amiket éreztem a ház körül.. férfiak illata. Akik ki tudja, hány naponta cserélődnek ágyában..?!
Benéztem az ablakon. Nem akartam még vele találkozni. Abban semmi hatásos sincsen. Ideje lesz valami széppel meglepnem. Nem is tudom, valami helyi esemény talán lesz itt mostanság. És akkor... lehullhat a lepel. Ha jól értesültem, Ő is így lepte meg az anyját. Vajon felkészült-e arra, hogy a másik oldalról szembesüljön az érzéssel?

> Hotel <