Felfrissülve a hosszú út után, nem tudtam a szobámban maradni, már kipakoltam, de energiám nem akart lankadni. Ígyhát úgy döntöttem, felfedezem a rég elhagyott városomat, és a központba megyek; a Grillbe. Felöltöztem valami viselhető göncbe, fogtam egy kistáskát, és útra keltem.

/ Folyt. Grill/

Már újév is elmúlt. Furcsa módon, rohadtul nem volt kedvem az ünnepléshez. Na jó, nem is a kedvvel volt baj, hanem a hangulattal. Valahogy most nem jött volna az a szétcsapós-széttépős dolog. Annál inkább az itthon ücsörgést a mi kis "családunkkal". Bár hiányzott is valami. Némi meghittség megvolt, de... ez a csajos este.. Mi tagadás, ez még mindig nem az én reszortom. Hiányzott valami. Mit kertelek, nem valami, hanem valaki! Aki belevésődött az agyamba, és vagy két napja nem hagyott nyugodni a hiánya... milyen jó is lett volna vele tölteni az ünnepeket. Pezsgő, tűz a kandallóban... Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy rég látogattam meg. Kikerestem hát a táskáim közül az egyiket, majd abban a névjegykártyáját. Meglepetés!

/Steven lakása/

Egy kevés alvás után, úgy láttam, ideje s elindulni a megbeszélt helyre. Még megittam egy vödör kávét - szín feketén - mert majd' elaludtam, de ide kell a koncentráció. Felöltöztem, ettem pár falatot, majd Peyton kocsiját igénybe véve, elindultam a még ismeretlen helyre.

/ Külváros - Erdő és kripták - Elhagyatott templom /

Elmesélt mindent a srácról, már amit Ő már tudott. Rendesnek tűnik, tetszik, hogy vigyázni fog rá.

- Ja, igen.... Rendben, hagylak aludni. - álltam fel az ágyról - Jó éjt! - mentem át a szobámba.

/Peyton szobája/

- fogd be. - kuncogtam, majd elmeséltem neki az egész estét...

Pozitívan fogadta, mint mindig. Máshogy nem is tudná, tudja, hogy nem szabhat meg nekem semmit.
- De mostmár tényleg aludnom kell egy kicsit - kuncogtam - Most lesz a megmérettetésem, tudod. - emlékeztettem.

Megmagyarázza az idegen motorhangot - gondoltam.
- Na! - mosolyogtam - Ez jó. Orvos?! - néztem rá. Na persze, Peiper és az orvosok. Eszembe jutott, hogy rákérdezek, még él-e, de inkább nem tettem - Szép páros! Legalább gyakran találkoztok majd. - kuncogtam.

- Hmm, találkoztam valakivel. - vigyorogtam boldogan - Egy orvossal! - nevettem - Stevennek hívják, és vele töltöttem az éjszakát. - mosolyogtam, mint egy randijáról hazajövő tinédzser. - Beszélgettünk, kajáltunk, majd haza hozott.

- Hű... - mondtam csalódottan - Pedig már azt hittem, Kollal mulatod az időt. - húztam oldalra a számat - Hé, és akkor Te kivel voltál az éjjel?! - esett csak le.

Egy kopogás ébresztett gondolataimból.
- Gyere! - szóltam Peytonnnek, mire jött is kérdezősködni.
- Peyton, nem Kollal voltam egész este. - Döntöttem porrá az "álmát", hogy Kollal legyen valami - Sőt, Ő most végre megtalálta élete párját. - mosolyogtam, majd elmeséltem a bálon történt incidenst.

Jenny szobájából hallottam a kocsit... Nem egészen a megszokott motorhang volt, de mindegy is.

Eléggé későn ért haza Peiper, úgyhogy minden részletre kíváncsi voltam. Egész éjszaka Kollal....hm...!

Bekopogtam a szobájába, mikor választ kaptam, benyitottam.
- Szép estét! - mosolyogtam - Látod, én megmondtam! Kollal voltál egész éjjel! Mesélj, maradtál még a bál után is? Vagy inkább hamarabb leléptetek...? - követeltem.

/Ház előtt/

Nem is tudom, mikor aludtam egy jót... - gondolkodtam el, mikor lerámoltam magamról a hacukát, és kibontottam a hajamat. Gyorsan leszedtem magamról a sminket, és már mentem is pizsamába öltözni.

- Köszönöm a csodálatos munkádat, jó lett! - nyomtam csókot arcára - Szia!

/Nappali/

- Tökéletes! - mosolyogtam - Menj, ne várakoztasd tovább Kolt!

- Tégy csodát! - ültem le a székre, és csodát is tett. Egészen hamar elkészült a hajam, a szolid smink. Hé, ez szerintem rekordidő!

- Jó leszek én így? - álltam meg a tükör előtt, már készen.

- Ja! - kuncogtam - Kész vagy már? - doboltam az öltöző szék háttámláján.

- Mi lenne velem nélküled! - kezdtem el átöltözni.

- Nyugi, vedd fel a ruhát, és kipingállak. - adtam a kezébe a ruhát.

- Ez nem is rossz... - néztem a ruhát - Oké, ez lesz. És a hajam? - vártam a tanácsot - Már nincs idő megcsinálni rendesen.. - bosszankodtam.

Egy ilyen puccos ruhát egy randira? Oké...
- És mit szólsz ehhez? - vettem ki egy újabb fekete darabot. Mi tagadás, hard...

- Nem jó, Klaussal az egyik randinkon ez volt rajtam. - néztem fel, és bogarásztam tovább...

- Nem tudod, mennyire viccesen festessz! - nevettem - Nyugi, a szekrényed tele van szebbnél szebb ruhákkal. Mondjuk ez? - emeltem fel egy szép kivágott, fekete darabot.

- Nem, Peyton, nem érted! Ez egy Mikaelson bál. Kol oldalán, az Ősi család, nem érted?! Nincs ruhám! - kezdtem kidobálni a ruhákat az ágyra.

A lépcső tetején, végighallgattam mindent. Áh, nem hagynám ki! De mikor Peiper jött fel, enyhén idegesen, berángatott a szobájába.
- Várj, keresünk valamit. - nevettem, és a gardróbhoz indultam.

/Nappali/

A szobámba felfele menet, természetesen Peytonnel találkoztam a lépcső tetején. Persze, végig kellett hallgatnia. Elkaptam a karját, és berángattam a szobámba, majd bezártam az ajtót.
- Mit vegyek fel?! - kérdeztem kétségbeesetten.

~*~