Tekintetem őt figyeli. Hallom szívének ritmustalan dobolását. Félelem, fájdalom lengi körbe. Tőlem fél. Elmosolyodom és megérintem. - Mond el nekem milyennek látsz. - kérem suttogva, mire végre ellép a folyótól és felém fordul. Megérint s hagyom had tegye. - Gyönyörű vagy. A hajad puha, mint a vaj, a bőröd selymes, mint a méz... a fogaid fehérek, mint a gyöngy és a tekinteted... olyan vagy, mint egy festmény. Igazi vagy? - kérdi miközben újra megérint. Érzem a fájdalmát, látom a tekintetében. Ma éjjel végzek vele. Vére bennem fortyog tovább még én a testét a folyóba fektetem és hagyom had vigye el a víz. Persze, nyomaimat eltüntetem előtte. Már nem kell küzdenie, nem kell éreznie, ahogy a hideg víz feltölti tüdejét, nem kell többé éreznie a fájdalmat mi kínozza. Mind gyönyörűnek lát. Törékenynek. Ártatlannak. S mi az igazság? Az vagyok akinek akarom, hogy láss. Lehetek a legféltettebb kincset, a legrosszabb rémálmod, a legtörékenyebb porcelánbaba a gyűjteményedből vagy az a szemtelen kis csitri akit annak ellenére sem kaphatsz meg, hogy mindent bedobsz ami a tarsolyodban van... vagy pedig elég egy szép mosoly és a tied vagyok, egy vagy több éjszakára is...
Veszedelmes vagyok. Tüzes, szenvedélyes és irtózatos szörnyeteg, egy őrült egy őrült korban. Épp ezért hideg és puha elegancia követi lépteim. Naivnak tetszek, főleg a férfiak szemében de nem vagyok az. Határozott vagyok, magabiztos. Tudom mit akarok ettől az élettől.

Oldalra billentem a fejem. Elnyíló ajkaim vörösen izzanak, szempilláim finoman ívelnek felfelé. Méz szőke tincseim szoros kontyban fuldokolnak. Felnyúlok, kiemelem a csatokat mik fogva tartó úrként őrzik a pillanatokkal később hullámokban vállaimra omló hajzuhatagot. A kendő után nyúlok és letörlöm ajkaimról a rúzst, a szempillámról is lekerül a festék. A csobogó víz alá hajolok, alaposan megfürösztöm arcomat a vízben. Kék tekintetem fáradtan mosolyog vissza rám. Megemelkedek, kibújok a magas sarkú cipőkből és a kádba lépek. A két méter hosszú darabban kényelmesen elnyújtózom. Selymes bőrömre kenek egy jó adagot, az émelyítően édes illatú tusfürdőből ami ajándék volt tőle és imádom.

Órákig el tudok lenni itt de most vár rám, ideje elkészülnöm. Kiemelkedem hát a forró vízből és egyenesen a hálóba sietek. Hamar megszáradok, tincseim segítségére pedig a hajszárító siet. Kiengedett hajamból hátratűzök néhány szemtelen tincset és a barackszín rúzs után nyúlok. Mindössze két kör és már készen is vagyok. A hófehér ruha után nyúlok mi combközépig ér, selyemből és csipkéből kovácsolták, gyönyörű és méregdrága darab. Hozzá fehér topánkánkat veszek fel és egy kristályokkal díszített kis táskát.  Még egyszer a tükör elé hajolok, mielőtt elindulnék. Tökéletes. A teremtőm előtt csak így jelenhetek meg.