Damon Salvatore

- Ezt úgy mondod, mintha oda lennél láncolva a tűzhely mellé - mulattam Elenán. - Ne aggódj, otthon majd vár a konyha. Remélem Kate rendet tartott minden téren - ittam bele a kávéba, és néztem, hogy hordják le a bőröndöket a szobánkból.
Megettük a reggelit, az idő pedig csak úgy repült, mintha direkt akart volna kiszúrni velünk.
- Akkor azt hiszem, itt az idő - sóhajtottam mikor a hotel elé beállt a busz, és a túristacsoport minden tagja felszállt.
- Gyere édesem.... menjünk haza - melegedett meg a mosolyom, és miután ellenőriztem, hogy minden csomagunk a buszba került, megfogtam Elena kezét, és mi is felszálltunk.

(reptér)

Elena Gilbert Salvatore

(hotelszoba)

Éppenhogy leültünk az asztalhoz, már jött is a férfi, hogy mindkettőnk poharába forró kávét töltsön, és amint végzett, azzal az ígérettel, miszerint ugyanazt hozza, amit tegnap reggel is felszolgált nekem, mikor lejöttem érte, már távozott is.
- Milyen jó volt egy hétig konyhaközelbe se menni... - kuncogtam, a kávét kortyolgatva.

Damon Salvatore

(lakosztály)

Most nem volt túl zsúfolt az étterem, a turisták java nyilván pihent, úszott, vagy barangolt a városban.
- Szép estét - ültem le egy szabad asztalhoz, és a kezem dörgölve a pincérre néztem. - Igérték nekem, hogy készítenek sültet is. Igény szerint. Nos, igényeim szerint én jó véresen kérném. Nagyon véresen - néztem a pincére szemébe, bevetve némi igézést is.
Csak egy bólintást kaptam, és alig negyed óra múlva megérkezett a hús... alatta pedig apró tócsában állt a vér.
- Remek - mosolyogtam. - Tudja, imádom az angol konyhát... és a véres sült az egyik kedvencem - szúrtam bele a villát a húsba. - A feleségem kissé gyengélkedik. Megviselte a hajóút ma délután. Megkérhetném, hogy készítsenek neki össze valami könnyű vacsorát? - néztem a pincére felé, és átadtam egy bankót, ő pedig mély meghajlással elvonult a konyha felé.
Csakhamar befejeztem az evést, és éreztem, a vér hogyan tölt fel energiával.
- Ó, köszönöm. Ez biztos nagyszerű lesz - vettem szemügyre az apró halas, húsos, és zöldséges falatkákból álló tálat, meg a nagy üveg narancslét, amit letettek az asztalunkra.
- Jó éjt fiúk. Holnap reggel találkozunk - álltam aztán fel, más vacsorázóknak engedve helyet, és elindultam vissza a szobánkba.

(folyt. ott)

Elena Gilbert Salvatore

- Itt van - nyitottam ki előtte a táskát, hogy belelásson, és lássa a fényképezőt is. - Figyeltem az imént, hogy miket soroltál fel - tettem még hozzá, már odakinn a szabadban, majd amint megérkezett a busz, mi is felszálltunk rá.
- Úgy látom, leszünk egy páran azon a hajóúton - néztem körbe.

(Tengerpart)

Damon Salvatore

Elena elment a kulcsért, és amíg a szobában mindent összeszedett kifizettem a hajóutat, és a sivatagi kirándulást is.
- Hoztad a fényképezőt is? - kérdeztem Elenát. - Anyád leszedi a fejünket, ha képek nélkül merünk hazamenni Mystic Fallsba - fogtam meg Elena kezét, és kisétáltunk a hotel elé, ahol már állt egy kisebb csoport, a buszra várva.

Elena Gilbert Salvatore

- Rendben, akkor ha majd visszaérünk, nyomatékosítani kérem ezt a "Nehogy panasznak vedd, hogy itt kell lennem veled" dolgot... - kacsintottam rá széles vigyorgással. - Megyek én - bólintottam, majd elengedve a kezét, elhoztam a kulcsot a portáról, majd felsétáltam a szobába, és mindent egy táskába süllyesztettem, így tértem vissza a szerelmemhez.
- Mehetünk? Már minden nálam van. Ebédre visszaérünk elviekben. Ha nem, rendelünk valamit a szobába. Szerintem az is megoldható - adtam a szájára egy puszit.

Damon Salvatore

- Igen, persze. Nehogy panasznak vedd, amiért itt kell lennem veled, ebben a földi paradicsomban - csókoltam meg Elena kezét. - Persze, mehetünk. De szerintem nem árt napvédő, a szalmakalapod, pénz és a fényképezőgép sem - soroltam. - Lehozod, vagy lehozzam én?

Elena Gilbert Salvatore

Amint Kate is és Damon is letették a telefont, megértően sóhajtottam.
- Igen, nekem is nagyon hiányoznak. De néhány nap múlva megint otthon leszünk, és láthatjuk őket - simogattam meg a kezét. - Addig viszont akármennyire is sajnálatosan, de be kell érned velem - álltam fel, és rámosolyogtam. - Mehetünk hajókázni?

Damon Salvatore

- Ez az édesem... - nevettem - hogy húzzuk fel a gyerek agyát teljesen - röhögtem még akkor is, mikor újra visszavettem a telefont. - Jól van hercegnőm, légy jó kislány, és akkor apuék visznek neked valami szépet, oké? - kérdeztem, aztán hallottam, hogy Kate újra átveszi a telefont.
- David mit csinál? - kérdeztem, és elvigyorogtam magam, mikor meghallottam a halk gőgicsélést. - Kisfiam... - motyogtam. - Nagyon szeret apu és anyu.... nemsokára megyünk haza hozzátok... - sóhajtottam, aztán miután Kate újfent megnyugtatott, elköszöntem, és letettem a telefont.
- Nagyon hiányoznak - pislogtam Elenára.

Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva figyeltem, hogyan beszélt Kate-el, és jólesett végre hallani nekem is a nővérem, majd Delena hangját is, mitől rögtön megmelegedett a szívem és a mosolyom.
Közelebb hajoltam az asztalhoz, hogy még közelebbről hallhassam a túloldalon beszélőket, és a csend alapján tudtam, hogy David még minden bizonnyal alszik.
- És ha anyuék hazaérnek, nem is tudod elképzelni, milyen szép ajándékot fogsz kapni a testvéreddel együtt - szólaltam meg én is, és szinte a telefonon keresztül is látni lehetett Delena vigyorát, az ajándék szó hallatán.

Damon Salvatore

- Rendben! - tárcsáztam azonnal, és nem kellett hozzá sok, hogy meghalljam Kate hangját.
- Szia Kate! - hangosítottam ki a telefont, hogy Elena is hallja. - Mi újság otthon? Rendben minden?
Megvártam a választ, aztán elmosolyogtam magam.
- Egyiptom csodálatos. És meg lehet fulladni a hőségtől. Viszünk mindenkinek meglepetést, és ma már fotózni is fogunk. Adnád kicsit Delenát? - kérdeztem, és némi csend után felhangzott az az édes kis hang a vonalból.
- Szia hercegnőm! - mondtam boldogan. - Jaj, de hiányzol kicsim... ugye jó kislány vagy? Szót fogadsz Kate néninek? - kérdeztem, és egy igen után Elenára néztem.
- Beszélsz Delenával? - kérdeztem.

Elena Gilbert Salvatore

- És a terhesség gondolatától tényleg rosszul lennék... Mr Salvatore, inkább maradjunk a sima nászútnál - kuncogtam, majd bólintottam.
- Rendben, hívjuk fel. Már biztosan ébren van Delena is, és ha más nem, az ő hangját is hallhatjuk - mosolyogtam. - De most rád bízom. Amikor a Gilbert nyaralóban voltunk, én hívtam őket.

Damon Salvatore

- Tényleg - derült fel a képem. - Ha mégis rosszul lennél, majd mindenkinek azt mondom, hogy terhes vagy. Kapunk egy csomó plusz kényeztetést - vigyorogtam, aztán eltoltam magam elől a tányért.
- Mit szólnál, ha felhívnánk az otthoniakat? - vettem ki a zsebemből a telefont.

Elena Gilbert Salvatore

- Nem vagyok tengeri beteg, hé! - néztem rá tettetett felháborodással, persze mosolyogva. - Nem lesz semmi gond. A két gyerek után volt részem elég hányásban, többé nincs kedvem átélni a kellemes érzést - fintorodtam el egy pillanatra, majd tovább ettem, immáron a baconnal és a tojással is foglalkozva.

Damon Salvatore

- Simán bírom - legyintettem. - Ha nem, majd megeszem a szobalányt - nevettem el magam Elena arckifejezésén, és nekiestünk a reggelinek.
- Amúgy bírod a hajókázást? Nem fehéren szeretnélek leszedni onnan mikor visszaérünk. Egy kiadós hányás eléggé el tudja rontani a nászutat édesem - pimaszkodtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Nem is úgy gondoltam, hogy most, hanem hogy bírni fogod-e nélküle - válaszoltam, de ekkor már félig ott volt mellettünk a felszolgáló, és jókedvűen hallgattam, ahogy Damon sorolta, ő mit is szeretne.
- Na jó... nekem is legyen ugyanaz. Most nem vigyázom az alakomra, sőt! - mosolyogtam, és pár percen belül már ott is volt előttünk minden, amit kértünk, és belekortyoltam a narancslevembe.
- Jó étvágyat - mondtam még, majd a pirítóst kezdtem majszolni.

Damon Salvatore

- Hát, hülyén venné ki magát, ha reggelire véres sültet kérnék - vontam vállat, és megláttam a pincért, aki mellénk tolt egy jókora gurulós kocsit, ételekkel tele.
- Tojást kérek, bacont, pirítóst, narancslét, és süteményt - adtam le a "rendelést", aztán várakozóan néztem Elenára.

Elena Gilbert Salvatore

(Hotelszoba)

Leültünk ahhoz az asztalhoz, ahol tegnap is ültünk, és ott már várt két jó nagy bögre kávé, és Damonre pislogtam. - És... te csak ebédnél fogsz... tudod... - utaltam a vérre, meg a húsra, amit tegnap kért.

Elena Gilbert Salvatore


- Szóval a nászútunkon nem fáraszthatlak le... hmmm... most szomorú lettem - mosolyogtam, persze viccnek szánva az egész mondatot, majd eltoltam magam elől az üres tányért, és megráztam a fejemet.
- Nem, nem akarok pihenni. Inkább a nézelődést választom. Az érdekesebb, mint a szobában kuksolni - álltam fel mosolyogva, és megfogtam a kezét.
- A városban elég sok kis bazársort lehetett látni, mikor jöttünk ide a reptérről. Szerintem boldogulni fogunk az ajándékokkal.

(Utcák, és bazársor)

Damon Salvatore

- A türelem mindig meghozza gyümölcsét - vágtam bölcs képet, majd mikor lenyomtam a báránysült és a babos saláta utolsó falatjait, én is a sütemény után nyúltam.
- Ha elkészítik nekem itt a véres sültet, akkor az is ki van küszöbölve, hogy vadásznom kelljen valamire... még akár csak egy kis állatra is - súgtam közben halkan. - Egy hétig simán kibírom így. Feltéve, ha nem fárasztasz le túlságosan... ha nem vonsz el tőlem túl sok energiát. Ellenkező esetben szatyorban viszel haza - nevettem el magam, és a kaja végén megtöröltem a számat.
- Köszönjük, ez isteni volt - mondtam a pincérnek, mikor megjelent az üres tányérokért. - És kérem, ne feledjék, hogy este 9-re szeretnénk kérni egy üveg jégbe hűtött pezsgőt a nászutas lakosztályba - emlékeztettem, ő pedig biztosított róla, hogy ott lesz az ital.
- Nos édesem, és akkor most merre menjünk? Pihenni akarsz, vagy járjunk egyet a városban? Talán látunk valami ajándékot... szép hosszú azoknak a listája, akiknek vennünk kell valamit.

Elena Gilbert Salvatore

- Masszázs? - kérdeztem vissza, miután lenyeltem egy falat kaját. - Remekül hangzik. Hát még a pezsgő, és a fürdés... együtt - tettem hozzá mosolyogva, és aztán az utolsó mondatán halkan felkuncogtam.
- Hmm... hát talán lesznek annyira toleránsak, hogy nem zavarnak... - beszéltem tovább, és beleittam a gyümölcslébe, amit közben letettek elénk. - De nem kellett volna beszélnünk az estéről, most minden programot csak úgy át akarnék ugrani, hogy már este legyen - kacsintottam rá, majd mégis türelmesen kezdtem tovább enni a tányéromon lévő ételt, míg a gyomrom azt nem mondta, hogy elég volt ennyi a fűszeres ételekből, és magam elé húztam a süteményt.

Damon Salvatore

- Tudod - fűztem tovább a szót, miközben mindketten enni kezdtünk - hogy este, ha visszajöttünk a sétából, kezdhetnénk valami finom masszázzsal... aztán innánk a pezsgőből, fürödhetnénk is együtt. Aztán felkapnálak, bevinnélek a szobába, és reménykednék benne, hogy a szomszédjaink vagy nagyon toleránsak, vagy nagyon süketek - kacsintottam Elenára. - Mit szólsz, tetszik az ötlet?

Elena Gilbert Salvatore

- Most eljátszanám, amit a filmekben szokás, hogy bebújok az asztal alá, éééés... khm... kiszolgálom magamat, de feltűnő lenne, ha hirtelen eltűnnék, az asztal meg mozogna - kuncogtam. - Nem fogom elfelejteni - kacsintottam rá, és amint az ételek elénk kerültek, mélyet szippantottam az illatukból.
- És nagyon jól néznek ki! - mosolyogtam a felszolgálóra, és már a kezembe is vettem az evőeszközöket.

Damon Salvatore

Apró kis hangot hallattam, ahogy az asztal alatt az ágyékomhoz ért, és lefogtam a kezét.
- Az a gond, hogy én ha nem higgadok le, nem fogok tudni felkelni ettől az asztaltól - súgtam csendesen, és igyekeztem ártatlan arcot vágni, mikor a pincér megérkezett az ételekkel.
- Isteni illatuk van - szippantottam a levegőbe. - Ami pedig a kérdésedet illeti szerelmem... majd éjjel se felejtsd el ezt a lelkesedést - kaptam fel a villát, és beleszúrtam a salátába.

Elena Gilbert Salvatore

- Még sosem volt panaszod arra, ha én irányítottam - kacsintottam rá pajzánkodva.
A lelkesedését látva pedig érdeklődve hajoltam oda én is, hogy megnézzem, mit is lát azon a szórólapon, és amit olvastam, attól én is pár pillanat alatt belelkesedtem. - Nem is tudod, milyen régi álmom, hogy megnézzem a piramisokat - mosolyogtam rá szélesen. - És a fakultatív programnak mi mit választunk? kérdeztem ártatlan arccal, majd a keresztbe tett lábam lábfejével végigsimítottam az ágyékán az asztal alatt.

Damon Salvatore

- Mondtam már hogy imádom, mikor kézbe veszed az irányítást? - súgtam pimaszul, és az asztal alatt végigsimítottam a lábát.
Míg az ételre vártunk, láttam néhány szórólapot egy fa asztalkén, értük sétáltam, és mikor visszaültem megmutattam Elenának.
- Idenézz! - böktem az egyikre lelkesen. - Kirándulás a piramisokhoz... innen visznek minket busszal a sivatag széléig... onnan pedig teveháton tovább! - csillant meg a szemem. - Visszafelé ugyanígy. Fakultatív program... és nem is olcsó... de még szerencse, hogy vagyonos férfihoz mentél hozzá - vigyorogtam. - És ha már itt vagyunk, ezt nem lehet kihagyni. Még ebéd után szólok a recepción, hogy írjanak fel bennünket.

Elena Gilbert Salvatore

Széthajtottam a szalvétát, amit az asztalon találtam, és közben hallgattam, és fél szemmel láttam is, mit egyezkedik Damon a pincérrel, aki mély meghajlás után távozott.
- Nekem is jó lesz, persze! - bólogattam az újabb kiszolgálónak, majd mikor már távozni készült, utána szóltam. - És megoldható, hogy egy pezsgőt behűtsenek estére? Két pohárral. És a nászutas lakosztályba kérnénk. Ha megoldható, némi gyümölccsel és tejszínhabbal - néztem utána, ő pedig bólintott egyet, és továbbállt.
- Már csak a kaja hiányzik az asztalról - mosolyogtam. - Remélem a tejszínhab nem okoz nehézségeket - kuncogtam.

Damon Salvatore

- Akkor a feleségemnek ezt - bólintottam. - Én meg azt hiszem, végigeszem a listát, amit felsorolt - vigyorogtam a pincérre. - És még egy kérdés... tudom, hogy itt nem szolgálnak fel sertést... de ha igényem támad egy kis sültre... jó véresen, ugye némi külön díjazásért elkészítik nekem? - kérdeztem, egy bankjegyet csúsztatva a pincérnek, aki földig hajolva bólogatott.
- Köszönöm - engedtem útjára, mire elénk pattant egy másik, és italokat ajánlott.
- Hát, én maradok valami jeges üdítőnél, kivételesen - mondtam, aztán ránéztem Elenára. - Neked is jó lesz?

Elena Gilbert Salvatore

Figyelmesen hallgattam, bár néha úgy éreztem, mintha egy idegen bolygóról jöttem volna, hiszen kb felét nem is ismertem annak, amit felsorolt... hát tényleg lehet ennyire különböző két földrész? Bár ez ostoba kérdés, persze hogy lehet...
- Szerintem ezek... jól hangzanak. Én azt hiszem, inkább a halat kóstolnám meg zöldségekkel, és azt a pisztáciás tésztát. Nagyon jól hangzanak - mosolyodtam el.

Damon Salvatore

- Nagyon hangulatos hely - bólintottam, és kerestünk egy üres asztalt, közben némileg megnyugodtam, hogy mások sem vitték túlzásba a felöltözködést.
- Üdv - néztem a pincérre. - Valami helyi ételt ennénk. Mit tudna ajánlani? - kérdeztem, mire a pincér sorolni kezdte.
- Nos hát, van roston sült hal zöldségekkel. Aztán kofta, sült bárányhússal. Van fuul, ami hideg saláta babbal, sajttal, paradicsommal. Édességnek pedig baklava, pisztáciás tészta. És a legvégén igazi török kávét ajánlhatok - fejezte be a felsorolást.

Elena Gilbert Salvatore

(Hotelszoba)

Lesétáltunk az aulába, majd az onnan nyíló ajtón léptünk be, mire egy csomó üres asztalt pillantottunk meg, de azért voltak bőven még így is...
Damonre néztem, majd egy üres asztalra, és már mosolyogtam is, amint az ablakon néztem kifelé. - Innen is milyen gyönyörű a tenger... - sóhajtottam ámélkodva, míg meg nem állt mellettünk a pincér.