Elena Gilbert Salvatore

- Ne aggódj, mindig tudok majd újdonságokkal szolgálni - mosolyogtam rá szélesen, majd csak bólintottam.
- Rendben, akkor menjünk. Nem szeretném a nászútat vitával eltölteni, amiért feljöttünk ide.

(Hotelszoba)

Damon Salvatore

- Nem, ennyit azért nem - nevettem. - De egy nőnek jó, ha vannak titkai. Persze, azért nem eget rengetőek - mondtam tűnődve, és nagyot nyújtóztam.
- Mi legyen, lemenjünk vagy maradjunk még? Vissza kéne adni a kulcsot, mielőtt valakinek feltűnik, hogy mozognak a tetőn - böktem lefelé, a legfelső szoba lakóira.

Elena Gilbert Salvatore

- De igen... - bólintottam. - Tényleg megnyugtató... és szép - bújtam még jobban a karja alá, mielőtt megcsókolt, és a szemem megtelt valami furcsa boldogsággal, és csillogással, mikor elhangzott az utolsó mondata.
- Annyira szeretlek... - suttogtam, a mellkasára hajtott fejjel, és megszorítottam a kezét, amit időközben megfogtam. - Bár remélem, nem rejtek annyi titkot, mint ezek a csillagok... - cirógattam meg az arcát mosolyogva.

Damon Salvatore

- Még ne... - motyogtam, és magamhoz húztam, hogy mindketten rálássunk a fekete, csillagos égboltra. - Nézzük még kicsit ezt a látványt. Olyan szép, és megnyugtató, nem? - simogattam Elena hátát. - Mennyi rejtély, és titok... és mennyi gyönyörűség van odafenn... és idelenn is. Ha szemedbe nézek, mindig ugyanezt látom - csókoltam meg Elenát.

Elena Gilbert Salvatore

Ő is követett engem, majd percekig csak lihegtem, és mikor végre lecsillapodott a légzésem, leszálltam róla, és ahogy ő is, én is rendbeszedtem magamat.
- Akárcsak nekem - bólogattam. - Most... visszamehetünk a szobába?

Damon Salvatore

A teste feszülni és remegni kezdett, és a mámor, ami őt elérte, már nálam sem váratott sokat magára, önfeledt sóhajjal adtam át magam a gyönyörnek.
Néhány perc pihenés után mosolyogva néztem az arcára, és gyorsan rendbe hoztam a ruházatomat.
- Most már nem bukhatunk le - dünnyögtem. - De ez fergeteges volt...

Elena Gilbert Salvatore

Hallottam a kérdését, és nem kellett tovább buzdítani, teljesítettem a kérését, a csípőm pedig máris gyorsabb ritmust diktált...
Nem kellett sok idő ezután, hogy megérezzem az érzést, amit annyira szerettem, és lehunyt szemekkel, a nyakába borulva értem el a mámort, a vállába fojtva a hatalmas nyögést, ami kikívánkozott volna belőlem, és lihegve, zilálva reméltem, hogy ő is követ engem.

Damon Salvatore

Elvette a kezem az útból, hogy megcsókolhasson, és míg egymás szájában éreztük egymás apró sóhajait és nyögéseit, éreztem hogy sem neki, sem nekem nem kell már sok a beteljesüléshez.
- Gyorsabban - kértem levegőért kapkodva. - Még gyorsabban....

Elena Gilbert Salvatore

A mozgásom némileg felgyorsult, és mosolyogva néztem le rá, csillogó szemekkel, ahogy az ő arcán is láttam azt, hogy élvezi, ami éppen velünk történik...
Lehajoltam, és elhúztam a kezét az útból, hogy én tapasszam az ajkaimat a szájára, néha belenyögve a szájába, mikor mélyebben érezhettem őt magamban, de már én is arra törekedtem, hogy mindketten átjussunk abba a másik boldog világba...
Megfogtam a két kezét, és összefontam vele az ujjaimat, így tartva a feje fölé a karjait, és szerelmesen csókoltam tovább, már néhány verejtékcseppel magamon, de egyre inkább éreztem magamon, hogy nem kell már sok.

Damon Salvatore

Csak arra volt kevés időm, hogy félrehúzzam az útból kissé az alsóneműjét, és máris megéreztem teste forróságát, ahogy magába fogadott.
- Ez az... - motyogtam, mikor mozogni kezdett, és magamhoz húztam, hogy lázasan tudjam őt csókolni.
- Imádlak - hunyorogtam rá boldogan, és felnyögtem, hevesebben mint szerettem volna, és a számra tettem hirtelen a kezem, hogy elfojtsam a hangomat.

Elena Gilbert Salvatore

Lehúzta a kezemet a cipzárjához, majd engem se kellett tovább buzdítani, hogy tegyem, amit kell, és pár másodpercen már megérezzem őt saját magamban.
Halkan felnyögtem, és összeszorítottam a szemeimet, majd lassan kezdtem el mozogni a csípőjén, hogy mindketten megszokhassuk az érzést...

Damon Salvatore

- Nyugodtan, de annak már most borítékolhatod az eredményét - hunytam le a szemem, ahogy ajka a bőrömhöz ért, és a kezét megfogva finoman a derekam alá irányítottam, és hagytam, hogy lehuzza a cipzáromat.
- Azt hiszem, most lehetünk gyorsak - motyogtam. - Különben a biztos lebukást kockáztatjuk.

Elena Gilbert Salvatore

Az ujjai elindultak felfelé rajtam, és egy kis sóhaj bukott ki belőlem, mikor a lábaim között éreztem meg a simogató ujjakat.
- Ha szeretnéd, otthon is szívesen mászkálok ilyenben... hálószobán belül... - kacsintottam rá, letérve a mellkasához, hogy két gombot gomboljak csak ki, és így cirógassam végig a kibukkanó felületet a nyelvemmel.

Damon Salvatore

- Mondtad már, de ezt nem lehet megunni - mondtam, mikor már ő hajolt fölém, és megcirógattam a lábát, egyre feljebb mászva a combján.
- Én meg mondtam már, hogy imádom az egyiptomi klímát, hogy csak egy bikinialsó és egy póló van rajtad? - suttogtam, már a két lába közé merészkedve ujjaimmal.

Elena Gilbert Salvatore

- Akkor nem vetkőzünk le - vontam vállat mosolyogva, és a hajába túrtam, amint lejjebb tévedt, hogy kényeztessen...
Az egyik lábamat a csípőjére fontam, és elmosolyodtam lehunyt szemekkel, de a következő pillanatban már én hajoltam fölé, és végignéztem rajta.
- Még mindig kétségtelen, hogy... az én férjem a világ legszexibb férfija... vagy ezt már mondtam? - kérdeztem kuncogva, odahajolva a nyakához, és finoman megharaptam.

Damon Salvatore

- Kimondottan jó úton haladsz felé - vigyorogtam, ahogy nadrágom alatt megfogta a fenekemet, és elgondolkodtam. - Valami azt súgja, hogy azért itt mégsem igazán jó ötlet teljesen levetkőzni - motyogtam. - Nehogy közbotrány legyen, ha valaki felállít mégis ide. Szóval édesem... - bontottam le válláról a felsőt - csak a minimális meztelenkedést vállalhatjuk - kezdtem el csókokkal elhalmozni a vállát és melle vonalát.

Elena Gilbert Salvatore

Felkuncogtam, mikor már felfelé néztem rá, hiszen elég volt neki pár pillanat ahhoz, hogy felém kerüljön, és végigmértem a hasa kockáit, a tökéletesen kidolgozott felsőtestét.
- Ragaszkodom az ismétléshez - bólogattam ellentmondást nem tűrve, majd a kezemet már be is csúsztattam a fenekénél a nadrág alá.

Damon Salvatore

- Valahogy nem a kávé jár az eszemben - követtem tekintetemmel a keze útját - sokkal inkább igen, valami hasonlóra gondoltam - csókoltam meg Elenát. - Igaz, nem piramis teteje, de tető... és látni a csillagokat. Kell még valami más? - tepertem magam alá Elenát. - Megismételjük a nászéjszakát? - nevettem el magam röviden.

Elena Gilbert Salvatore

Elmosolyodtam, és megráztam a fejemet, jelezvén hogy semmiképpen nem fogom elárulni, csak ha olyan helyzetbe kerülnénk... hiszen... soha, soha nem akartam kimondani, és elismerni, hogy... míg ember él ezen a világon, addig én sem akarom elengedni őt... bármi is legyen az ára.
- Hát... ha éppen a kávéfőzésre gondolsz, akkor nem, nem egyre gondolunk... - ráztam a fejemet mosolyogva, és kedvesen végighúztam a mellkasán az ujjaimat, így csókolva meg ismét a száját jóval több mohósággal és szenvedéllyel, mint az előbb. - De ha valami ilyesmire gondoltál... akkor egyre gondoltunk...

Damon Salvatore

- Jó, hogy figyelmeztettél, már majdnem megkérdeztem, a tiéd mi volt - mosolyogtam. - És ne viccelj... miért veszítenél el? Az istennő a szobában majd vigyáz ránk - cirógattam a karját, és szétnéztem.
- Nem, nem hiszem, hogy lát minket bárki más is, mint azok ott fenn - mutattam egy villogó, jókora messzeségben szálló repülőt. - De a sötétség jótékony hatása eltakar minket - csókoltam meg. - Fogadjunk, hogy most te is arra gondolsz, mint én - jegyezem meg perverz vigyorral.

Elena Gilbert Salvatore

- Nekem is megvan - bólintottam egyetértően. - De ahhoz az kell, hogy soha ne veszítselek el... összetett kívánság - simogattam meg az arcát boldogan. - És nem szabad elárulni, különben soha nem válik valóra. Pedig kíváncsivá tettél, hogy neked mi is a kívánságod... - néztem le az összefont kezeinkre. - Szerinted... minket lát itt valaki? Már úgy értve, hogy személyzet, emberek, vagy akárki... - néztem körbe.

Damon Salvatore

Megéreztem Elena ajkait, és meglepve felkaptam a fejem, ahogy az égbolt egy távoli pontjára mutatott.
- Ez olyan gyönyörű - ámélkodtam, nézve az épphogy néhány másodpercig tartó csodát, és megszorítottam Elena kezét, ahogy kívánságot emlegetett.
Behunytam a szemem, és kívántam. Nem kellett rajta gondolkodnom, hogy mit... magát adta minden érzelem.
- Nekem megvan - bólintottam, belemosolyogva Elena szemébe.

Elena Gilbert Salvatore

Amint ő is odajött mellém a pokrócra, megfogtam a kezét, és mosolyogva bújtam közelebb hozzá, így nézve fel az égre. Nem is tudom, miért, de az égbolt... okot adott az elgondolkodásra. Volt benne valami, valami különleges, valami varázslatos, és csak erre vágytam most...
Felnéztem Damon szemeibe, majd a szájára leheltem egy boldog és hosszú csókot, és mikor a következő pillanatban visszafordultam, rögtön ki is tört belőlem valami.
- Nézd! - mutattam az égbolt egy pontjára széles mosollyal.
- Hullócsillag... - folytattam boldog mosolygással. - Ilyenkor kívánnunk kell valamit, tudod... - fogtam meg a kezét, és lehunytam egy pillanatra a szemeimet, hogy olyasmit fogalmazzak meg a fejemben kívánság gyanánt, amit még sosem...
Majd mikor megtörtént, Damonre néztem, várva hogy ő hogy reagál erre.

Damon Salvatore

- Tökéletes - léptem ki a tetőre. - Áldja az ég a lapos tetejű házakat - vettem el Elenától a pokrócot, és leterítettem, majd kényelmesen elhevertem rajta.
- Ez tényleg szép - pislogtam. Az utcai lámpák fénye ide már nem ért el, a lágy zene, és az emberek zsibongása viszont igen, de csak szórtan, és halkan. Fejünk felett pedig, a fekete égen ott ragyogtak a csillagok, valamiért olyan különös közelségben, mintha csak lejjebb engedték volna őket valami zsinóron.
- Gyere - nyújtottam ki a kezem Elena felé elégedetten.

Elena Gilbert Salvatore
(Szoba)

Kinyitottuk a tetőhöz vezető út ajtaját, bár inkább Damon tette ezt, én tartottam a holmikat, majd amint betértünk a "helyiségbe", mosolyogva néztem felfelé. Hiszen tökéletesen látszódott minden egyes csillag, ami az égen ragyoghatott...
Leterítettem a pokrócot, majd leültem, és várakozva néztem a szerelmemre. - Ugye jössz te is? - pislogtam rá szépen.