Matthias 1785-ben látta meg a napvilágot, IV. György - angol uralkodó – törvénytelen gyermekeként. Anyja egy egyszerű szolgálólány lehetett, de Matthias Őt sosem ismerhette meg a gyermekágyi láz miatt, ami anyjával végzett. Talán az anyai szeretet hiánya tette olyanná, amilyenné vált a későbbiekben.

Apja az udvarába engedte, de sosem fogadta Őt el törvényes fiaként. Azonban nem hagyhatta, hogy fia éhen haljon egy kis parasztházban, így „elrejtve” taníttatta, táplálta, de saját maga figyelmét sosem osztotta meg vele.

A fiú növekedésnek indult, és öt évesen komoly érdeklődést kezdett mutatni az állatok irányába. Persze negatív értelemben… évek alatt szinte rögeszméjévé vált a madarak és egyéb apró állatok elpusztítása. Mire bárki felfedezhette volna, hogy a fiú fejében valami félresikerült, már visszafordíthatatlanná vált a helyzet. Sorra taszította dadáit az őrületbe, míg ő maga csak sunyin nevetett rajtuk a tenyerébe, mintha az Ördög szállta volna meg a mindenki előtt intelligensnek mutatkozó fiút. Orvosnak tanult, elsajátította a kor legnagyobb tudását, amire orvosnak szüksége lehetett, híres doktorok tanították őt a szakmára. De minden tanítást állatokon használt fel…

15 évesen azonban már másban lelte örömét. A dajkákat, és állatokat nőkre cserélte, hogy rajtuk élje ki beteges fantáziálásait, és vágyait. Kettős én alakult ki benne… Egy én, aki tanult, intelligens, jól nevelt, logikus gondolkodású… ám ezt az ént felhasználta a másik, komplett őrült énje, és testét felhasználta az aberrált ötleteire, mivel tudta, hogy sosem derül ki, mit művel ő az ártatlan nőkkel.

Évek múltával erősödött benne az érzéketlenség, és az arrogancia. Az énjét, amely szeretetre vágyott, elnyomta. Végül 1807-ben spanyolnáthában lelte halálát, de nem gyászolta őt sokáig senki se. Ez töltötte el annyi dühvel, és gyűlölettel, hogy nem volt képes továbblépni a túlvilágra… tovább folytatta embertelen módszereit, ifjoncok testét felhasználva, ahogy az történt 1888-ban is, Anglia Whitechapel nevezetű nyomornegyedében. Öt nő… öt új strigulát jelentett a hosszú listájának végére. És akárhányszor hallania kellett megnevezését… „Jack the Ripper”… nevetés tört elő belőle. Sosem kapták el. Hiszen csak egy aberrált, őrült szellem volt, aki idegen férfi testeket szállt meg.

Az új korszak beköszöntöttével azonban idegen vizekre evezett. Amerikába érkezett, hogy itt folytassa kegyetlen módszereinek gyakorlását tovább. A listáján egyre több név kapott helyet 2012-ben is… Mary Evans… Jane Monroe… Annabelle Rhodes… de egy sem csengett olyan édesen, mint a legutóbbi… Katleen Saltzman…

Nem álltam le. Megszálltam Alaric Saltzman testét, kinek megsebzett lelkét nem volt nehéz birtokom alá venni. Szenvedett anyja halálától. Lelke ezáltal kiszolgáltatottá vált. S egészen addig ott tanyáztam, míg... ki nem lökött magából...