Hatásos hegyi beszéd, Bry. Taps jár érte. Ő az egyetlen személy talán a világon aki tudja hogyan kell rám hatni. Talán a legfontosabb is, s tudom mennyire nem tolerálja ezen tetteimet s már csak az ő érdekében is változtatni akarok magamon, legalábbis a kínzás dologgal kapcsolatban. Nem ez volt az első ilyen eset, de talán nem is ez az utolsó.. ki tudja még mit hoz a jövő. Igaz a legelsőt csak részben szórakozásból csináltam, a másik része meg.. nevezhetjük munka félének. Míg az itt történtek csak levezették a felgyülemlett feszültségemet. Talán tényleg túlzásba vittem ezúttal.. de egyszerűen megijedtem. Annyira jól kijöttünk Laurel-el az elején, s féltem hogy fontossá válik ő is, és végül Kendra sorsára jut.. igen. Inkább ez, mint a halál.. én így törődöm mindenkivel. Nem átlagos módon, az egyszer biztos. - Bry.. téged soha nem tudnálak bántani. -Közelebb lépve hozzá fognám közre kezeimmel arcát, de egyszerűen nem megy.. nem akarom bemocskolni őt is érintésemmel. Nem tehetem. Egyszerűen már a gondolat is kikészít.. fogalmam sincs mit kezdenék nélküle. Igaz, eddig is megvoltunk egymás nélkül de mióta MF-ba jöttem úgy érzem a kettőnk közötti kötelék erősödött. Erősebb, mint bármikor. S talán szétszakíthatatlan is. Oké. Részben örülök is hogy dolgozik és ezzel leköti magát, nem csak a folyamatos szórakozásnak él mint a bátyja ami tulajdonképpen semmire sem fog vezetni a későbbiekben. Nem is szólok semmit, csak figyelem hogy mit fog, mit akar kihozni az egészből. Nem tudom mennyire jó ötlet engem megint egy bárba cipelni, ahol tulajdonképpen minden kezdődött, de egyszerűen megakarom nézni a "munkahelyét". Tudnom kell mire számítsak, biztosra akarok menni a biztonságát illetően mert nagyon is aggódom érte. - Egy feltétellel.. ha testőrként fogsz védeni a nők ellen. Oké? - Komolyan adom elő magam, de a végére elmosolyodom. Nyilván komolyan is gondoltam, mert a nők hatalmas gyengéim, csak szimplán belegondolva elég vicces lesz a helyzet hogy tulajdonképpen ő fogja lerázni rólam a nőket, vagy állít le esetleg engem. - Csak utánad, hölgyem. - Magam elé mutatva jelzem szándékom az indulásra.
Nagyon jól tudtam, hogy az egész dolog Kendra-val megtörte, de nem számítottam arra, hogy ennyire maga alá roskadt. Kifordult önmagából, mert ez nem az a személy, akire én bátyámként tekintek. Persze ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy hátat fordítok neki és hagyom hadd folytassa, amit eddig tett. Nem. Küzdeni fogok érte, mert ha én nem küzdök érte senki nem fog. Kell neki egy kezdeti lökés a helyes irányba, hogy újra a rendes kerékvágásba térjen vissza az élete. Nem engedhetem, hogy ebben lelje örömét, hogy csak ez számítson neki. Ki kell mozdulnia ebből a sötét szobából. Főleg, hogy a kínzás beszőtte magát a levegőbe is. Érzem a félelmet, a dühöt és az undort. Annyira vegyes érzelmek kavarognak a levegőben, hogy már a gyomrom is kavarogni kezdett. Mindkettőnknek ki kell innen szabadulni, mert a bezárkózás nem fog segíteni senkin sem. Legfőképpen nem rajta. Nem bánom, hogy berontottam ide. Hogy mégis miért nem? Azért, mert így legalább pontosan tudom, hogy mivel állok szemben. Hogy mennyire meg van törve. Innen pedig már csak meg kell találni a módot arra, hogy kirángassam ebből a rettenetesen mély gödörből, ahova jól beásta magát. Nem érdekel mibe fog kerülni én ki fogom őt szedni onnan. Nincs akkora ereje, hogy képes legyen ellenkezni nekem. Nem vagyok hajlandó elfogadni a gyengeségét és a menekülését. Mert ez az egész az. Egy új embert próbál kialakítani.. Mert ez nem Ő. Tudom. Jól ismerem ahhoz, hogy bátran kijelenthessem. Ez nem Ő. – Remélem, hogy nem ilyen módon van rám szükséged, mert akkor én is kifáradok az ajtón. De Nollie.. Ki kell mozdulnod, mert másképpen nem tudsz tovább lépni azokon a dolgokon, amik veled történtek. Muszáj tenned valamit, mert a tétlenségtől csak becsavarodsz. – Nem akarom elveszíteni az egyetlen élő rokonomat. Még ha jó pár ággal feljebb is van a családfán nekem akkor is ő marad a bátyám. A testvérek pedig összetartanak. Jobban, mint bárki más. – Nem rég nyílt egy új bár féleség és ott dolgozom. – Válaszolom egyszerűen, hiszen nem kell semmi miatt aggódnia. A főnököm egy vámpír ebből adódóan nagyobb biztonságban nem is lehetnék. Ő sem szeretné, ha valaki rárontana. Főleg, mivel többnyire együtt dolgozunk a pultban. Egész jól kijövünk. Nem a fajunkat helyezzük előtérbe a beszélgetéseink közben, hanem sokkal inkább a nemünket. – De nem kell aggódnod.. Tökéletes helyen vagyok. – Mondom mosolyogva. – Mit szólnál, ha elmennénk oda most egy kicsit lazítani, hátha feloldódik a morcos ábrázatod? – Vállaira helyezem a kezemet és kíváncsian várom a válaszát.
Tisztában vagyok a tetteim súlyával, és hogy vendéglátásom a közeljövőben kamatozni fog, hogy Laurel nem hagyja annyiban megalázását, amivel nincs is baj. Vonzom, szeretem, csinálom a bajt. Soha nincs semmi nyugton, de ezt valószínűleg magamnak, a hozzáállásomnak köszönhetem. Egy heves, önző és még sorolhatnám milyen vámpír vagyok, talán "büszkén" kijelenthetem hogy a legrosszabb fajtából, szóval Laurel-nek valami eszes dologgal kell elő jönnie hogy megszorongasson, nem egy vadászt éltem már túl, nem egyel hozott már össze a sors, és végül öltem is meg. Sokan próbálkoztak már hasonló dolgokkal, viszont tőle valami újat, meglepőt várok, talán még szurkolok is neki hogy sikerüljön. Igen. Beteg egy felfogásom van, de mindenki másban leli az örömét. Én személy szerint a mások életének tönkretételével, elvételével, felforgatásával. Talán majd legközelebb jól átgondolja hogy kivel mikor és hogyan bújik az ágyba. Simán megölhetném most, és azzal mindent vele kapcsolatos problémát megoldanék de abban semmi szórakoztató nincs, szóval ezúttal hagyom is futni, hagyom erősödni. Az egyetlen dolog ami bánt az az, hogy Bry látott mindent. Megismerte ezt az oldalamat is, amit eddig sikeresen távol tartottam tőle. Nem akartam hogy így lásson.. már nem azért mert szégyenlem, mert szó sincs ilyenről.. egyszerűen csak..legalább az ő szemében akartam lenni valaki, valaki aki talán nem is olyan rossz ember mint ahogy mások előtt azt mutatja. - Egy új nő? Neeem nem. Hidd el hasonló vége lenne. Nem kell nekem senki.. nem tudod mit tettem, Bry. Nekem csak rád van szükségem. - Még ha nem is látszik hatalmas nyomot hagyott bennem Kendra, és a halála amit a mai napig próbálok valahogy kiheverni, de egyszerűen máshogy nem tudom kiverni a fejemből, mintsem hogy így foglalom le magam.. miattam ölték meg, én pedig tettem egy ígéretet amit nem tudtam betartani. Nehezen szeretek, és nehezen is felejtek ha végre egyszer közel kerül hozzám valaki.. talán ezért is csinálom ezt azokkal akiket kedvelek.. Laurel. Már az elején nagyon szimpatikus volt, és nem hagyhattam hogy olyan viszonyba kerüljünk.. és tessék, hatásosan megutáltattam magam vele. Mintha meg sem hallanám többi szavait, úgy kapom fel bús-komor fejemet szavaira, s aggódó pillantásokat vetek felé. - Milyen munka? - Nyilván egy normális ember első reakciója gratulálás lenne, vagy valami hasonló de túlságosan féltem Bry-t ebben a világban, sok a.. hozzám hasonló veszélyes ember.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Nov. 02, 2014 1:04 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
nolan & brynn & laurel
oh god you are really insane
Ez az egész helyzet egyszerűen borzasztó volt. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs a helyzet magaslatán Nolan, de ez akkor is túlment minden határon. Segítenem kell neki, hogy visszatérhessen a helyes útra. Talán őt kellene kikötözni ehhez a nyamvadt ágyhoz és egy kicsit komolyabb eszközök társaságában elbeszélgetni vele. Kénytelen vagyok valami érzelmet kifacsarni belőle, mert ha nem teszem.. Nem tudom meddig fog elsüllyedni. Ez a nő, akit kikötözött. Az lenne a legjobb, ha megölné, hiszen akkor nem jelentene többé veszélyt a számára, de nem hiszem, hogy egy halottal a nyakunkon sokkal jobb lenne neki. Főleg, ha végre visszatér a régi önmagához depresszióba süppedhetne, mert megölt valakit. De még milyen módon elbánt vele előtte! Kényelmetlenül éreztem magam a nő helyett is, mert ez a helyzet egyetlen egy ember számára sem lenne túlságosan kedvező. Kihasználta az állapotát ez.. Undorító. Egyenesen gyomorforgató és nekem pont ilyen felmenőkkel kell rendelkeznem. Hát miért is ne.. Komolyan mondom, hogy nevetséges. Egy vérfarkas egy vámpír felmenővel. Nem tudom mit láthatott benne a tudjam is én kim. Úgy tekintek rá, mint a bátyámra és ez így is van jól. Nincs kedvem a családfa kutatáshoz. Bár elég sok mindenre választ adhatna, de nem érdekel. A szívemre is ez a válasz és eddig Soren-nél akartam megtalálni a válaszokat, de vele egy életre befejeztem. Nem fogok visszasétálni egy teljes mértékben egyoldalú kapcsolatba. Ennyire kétségbeesett még nem vagyok. Fiatal vagyok és előttem az egész élet. Nincs miért aggódnom. Most pedig a legnagyobb problémám is kisebb, mint a szerelmi ügyeim kivizsgálása. Megkönnyebbülök, mikor Nolan úgy dönt, hogy hallgat rám és elengedi. Bár ez az egész csak miattam történt ezzel tisztában vagyok azonban hálás vagyok neki, hogy egy kis ész még elfér a megbántottság mellett. Tudom, hogy még lesz bajunk ebből az egészből bőven, de mindig új életet lehet kezdeni. Nekem pedig pont erre van szükségem. Egy új életre tele új lehetőségekkel. Miután hallom, hogy a bejárati ajtó becsapódik Nolan-re szegezem a tekintetem. – Szóval.. Láthatóan neked egy új nőre van szükséged, hogy észhez térj. Egy nő sem éri meg a szenvedést és azt meg végképp nem, hogy egy másikat megalázz miatta. Ha még őt tartottad volna így itt csak megfordultam volna, mint aki semmit nem látott, de nem máson kell leverned ezt az egészet, Nollie.. – Ki kell rángatnom ebből a sötét alagútból, ahová keveredett. – Az ötletem a következő. Menjünk el ebből a városból. Pár napra, hétre nekem mindegy. Ki akarok szabadulni ebből a fojtogató légkörből. Neked is pontosan erre van szükséged nekem is. Szerzünk magunk mellé valakit, akivel normális körülmények között szórakozunk nem így. – Bökök a fejemmel az ágy felé. – Aztán másnap egy újat. Csak egy kis kikapcsolódásra van szükségünk. Ennyi az egész. A munkahelyemről el tudok kéredzkedni, mert rendkívül jó fej a főnököm. Nem is mondtam.. Találtam magamnak állást! – Bárpultos vagyok, de nekem ez is tökéletes, hiszen legalább valamit saját erőmből értem el. Bár nem éppen könnyű egy vámpírnak dolgozni azonban pont ezért jó ez az egész. Nem kell titkolóznom bizonyos dolgokról, mert nyilvánvalóak a főnököm számára.
Nem értem... tényleg komolyan gondolja, tényleg komolyan mondja? Csak egy ártatlan buli? És akkor most jó képet kéne vágnom hozzá varázsütés szerűen, mintha semmi se történt volna eddig? Mintha nem szó szerint leszaggatta volna rólam a ruhát, mintha... nem kötözött volna ki az ágyhoz? Komolyan valami nagyon nagy baj van odabent, ha képes azt hinni, hogy ez normális, amit művel. - Csak egy ártatlan buli? Hallod te, hogy mit beszélsz? - vagy inkább látja a helyzetet, amiben épp vagyunk? Mert én nem tudom elhinni, hogy tényleg nem gondolkodik, pedig úgy fest, vagy csak komolyan elhiszi, hogy ez az egész így normális? Komolyan elhiszi, hogy nem valami beteges dolognak tartaná ezt a helyzetet bárki, aki látná? Szerintem ember nincs a talpán, aki ne ugyanúgy vélekedne mint én, egy sem! Talán a húga képes felfogni, talán ő úgy tűnik, hogy érti, miről beszélek, talán ő majd segít. Próbálok rá koncentrálni, nem erre az... alakra. Nem is tudom, hogy minek kéne mondanom, mert még csak embernek se titulálható. Oké, vámpír, de még azoknak is néha lehet emberi vonásuk, de benne... hát benne aztán egy cseppnyi sincs. Nem sok választásom van most, mint várni, hogy lerendezzék ezt egymás között. Tudom, hogy nekem most csak a lány segíthet. Lehet, hogy valahogy kijutnék innen idővel... bár a fene tudja hogyan, de ő lehet most a menekülés kulcsa, és ezzel tisztában vagyok, szerintem mindhárman tisztában vagyunk. Amikor végül a leányzó mellém kerül, őszintén... a szavai nem érdekelnek annyira, csak hogy végre kikerüljek innen, ki a bilincsből, ki a rabságból, mert elviselhetetlen volt. - Szegény... - nem tudom sajnálni, hogy összetörték a szívét. Vagyis... mijét? Oké a vámpírok ki tudják kapcsolni az érzéseiket, de nem kötelező nekik és ez valahol csak gyáva megfutamodás, tehát a pasas még gyáva is, remek egy kombináció, zakkant és gyáva, igazán gratulálok! - Tisztában vagyok vele. - szinte már sziszegem neki a szavakat, amikor végre lazul a bilincs a karomon, és kezdem normálisan érezni a vér áramlását is. Rendesen kinyírta a csuklómat, mármint főleg én azzal, hogy próbáltam kiszabadulni éjszaka. Nem sok sikerrel, de egy jó vadász nem adja csak úgy fel és hagyja annyiban, hogy kikötözték. Ha lenne rajtam ruha már itt se lennék, de mivel nincs kénytelen vagyok felkapni azt, amit ő hozott, ha elérhető távolságban van és abba bújni bele egy mozdulattal. - Ugye felesleges ígérgetnem? - hátrálok, hát persze, hogy hátrálok. Nem vagyok teljesen hülye. Nincs fegyverem, nincs semmim, nem vagyok erőnlétileg sem a toppon, nem fogok nekimenni egy vámpírnak és egy vérfarkasnak. A lány egyébként is... értelmesnek tűnik a maga módján, és segített, szóval egérút jár neki, még ha ettől még ő is ugyanúgy azok közé tartozik, akiket el kell tüntetni a föld színéről. De találkozni fogunk még, abban biztos lehet, mert... ezt nem hagyom annyiban. Majd meglátjuk milyen az, amikor már felkészültebben futunk össze, amikor nem üt ki az ital, amikor nem hagyom ki a verbéna adagot, amikor... erőm teljében leszek. Majd akkor villogtassa azt a fene nagy erejét.
//Ha minden igaz, köszönöm a játékot, egy élmény volt. //
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Kedd Okt. 28, 2014 10:08 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Laurel & Bry & Nolan
Hihetetlen mennyire feltud dobni idegeskedése, amit persze én váltok ki! Kivételes alkalmak egyike, mikor egy nő tekintetével nem vetkőztet, hanem megölni szeretne, de meg kell hogy mondjam felettébb élvezem. Talán jobban is mint a múlt éjjeli összemelegedésünk, pedig meg kell hagyni, az sem tartozott az utolsók közé, sőt. Egészen, hevesen már - már a jók közé sorolható. Megismételném, bármelyik pillanatban. - Hé - hé, nyugalom. Ezúttal csak egy ártalmatlan buliba szerettem volna elmenni a kíséretedben, nem értem kiakadásod okát. De, ahogy látom te szíveseben maradsz ágyhoz kötve. Hát, legyen. - Nem értem ezt a nőt, egész eddig szabadulni akart, eléggé bénán igyekezett a kedvembe járni hogy elengedjem, most meg mikor adott a lehetőség meg sem engedi hogy rendesen befejezzem mondanivalómat, már hisztizve közbevág hogy ő nem, nem fogja azt tenni amit szeretnék, hát akkor legyen. Eldöntetett, maradunk. Nekem aztán mindegy hogyan és kivel szórakozom, vele is tökéletesen beérem. Vagyis érném, ha drága "húgom" nem toppanna be hősiesen azon a rohadt ajtón. Mesterien űzi az időzítést, egyszerűen hihetetlen hogy mindig a legjobbkor tud jönni, ezáltal tönkretenni mindent. Lebuktam, oké, beteg állat vagyok akiben csalódott. De sajnálom, mert most ez vagyok én amit el kell fogadnia. - Hihetetlen hogy a többi tanácsom pedig egészen véletlenül elkerüli a figyelmedet. - Ez amolyan családi vonás, hogy amit kéne a leginkább azt meg sem halljuk és aztán a problémák mindig ebből születnek. Mondjuk, nem mintha engem bárki bármikor is tanáccsal látott volna el, s lássuk be, ez annyira nyilvánvaló mint ahogy itt állok. Mert akkor nagy eséllyel nem ezt csinálnám, amit. - Igen, igen és igen. Még valami új? - Talán direkt viselkedem ennyire idegesítően, direkt húzom az agyát és teszek úgy mintha nem érdekelnének a szavai, pedig valójában célt érnek csak nem engedem hogy ez kitörjön belőlem, csak teszem továbbra is az érzéstelen tuskót. Hagyom magam ellökni, ennyi örömöt azt hiszem adhatok neki. Van egy olyan érzésem hogy jó érzéssel, elégedettséggel tölti el, s csak nézem azt ahogy próbálkozik azzal a bilincsel, és teljesen nyugodtsággal hallgatom ahogy "kibeszél" a két nő, majd mikor megelégelem megjelenek köreikben, s megragadva Bry kezét leállítom a belekezdett dolgába. - Ezt csak is neki köszönheted. - Miközben szabadítom a bilincs fogságaiból, egy amolyan ha hozzá mersz egy ujjal is érni megöllek tekintettel nézek rá. Bármit kinézek egy vadászból, főleg belőle, ezek után amit műveltem vele.. biztos vagyok benne hogy megfogja "köszönni" valamilyen módon.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 19, 2014 2:51 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
nolan & brynn & laurel
oh god you are really insane
Próbáltam megemészteni a látottakat, de nagyon nehezemre esett. Tudtam, hogy Nolan most nagyon bajban van, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Meg kellene nyugtatnia annak, hogy nem csak az én szerelmi életem van elcseszve. Mégsem nyugtat meg. Én meg vagyok áldva egy vámpírral, aki arra sem képes, hogy beismerje, hogy szeret. Úgy igazán. Tudom, hogy Ren nem az a típus és nem is kellene ilyesmit elvárnom tőle. Hiszen pont azért szerettem bele, hogy olyan amilyen. Most pedig meg akarom változtatni. Ez az egész egyszerűen nevetséges még tőlem is. A legrosszabb az egészben az, hogy minden férfiban, akivel az utóbbi időben találkoztam az ő vonásait keresem és sajnálatos módon ezt nem találom egyikükben sem. De próbálkozom. Mert nem fogom kínozni magam egy reménytelen szerelemmel. Nem fogom megengedni magamnak, hogy összezuhanjak. Azt sem engedhetem, hogy Nolan, akit úgy szeretek, mintha a bátyám lenne ennyire összetörjön. Láthatóan nem önmaga. Mikor tekintetünk találkozott rájöttem, hogy az érzelmeinek a kapcsolója most lefelé ágaskodik. Miért kell ennyire összetörni? Komolyan a férfiak gyengébbek ezen a területen, mint a nők. – Te mondtad nekem egyszer, hogy érezzem otthon magam, hát pontosan azt teszem. – Le nem vettem a tekintetem róla. Képtelen voltam az ágyhoz kötött nőre nézni. Egyszerűen felfordult a gyomrom az egész helyzettől. Ennyire nem gurulhatott el a gyógyszerre. Az egyszerűen nem lehet. Nem vagyok hajlandó elfogadni. Átlépte a határt, amiről könnyedén vissza lehetett volna rángatni, de még ez sem fog engem megakadályozni abban, hogy visszavezessem őt a régi formájához. – A felnőttek dolgába? Ne legyél nevetséges! Szánalmas vagy és rettenetesen gyerekes. Nem fogom még egyszer elmondani. Itt és most elengeded. Ha másra nem is arra jó volt, hogy egy ellenséget szerezz magadnak. Szedd már össze magad. – Hozhattam volna magammal verbénát. Az lett volna a legjobb megoldás. Mondjuk nem hiszem, hogy különösebben kárt tenne bennem. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet-e elengedni, hiszen ellensége lesz annak a személynek, akit úgy szeretek, mint a testvéremet. Nem úgy tűnik, mint aki hallgatni fog erről az egészről csak azért, mert fél. Épp ellenkezőleg. Élénken őrzi magában az emlékeket azért, hogy ezeket felhasználhassa a bosszúálláshoz. De akkor sem fogom engedni, hogy megalázzon ilyen módon egy nőt. Szándékosan beleütköztem Nolan-be, majd az ágyhoz sétáltam és nem zavartatva magam nekiálltam kiszabadítani a lányt, ha Nolan nem akadályozott meg benne. – Bárcsak a fejével lenne a zűr. De az összetört szív az, ami elég sok mindenre rávehet bárkit. Neki pedig ilyen beteg gondolatai támadnak tőle, amint láthatod. – Válaszoltam egy keserű mosollyal az ágyban fekvő nőnek. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett ennyire mélyre süllyednie. Miért nem képes alkoholistává válni? Azt még könnyebb kikúrálni, de ez a beteges viselkedés már nekem is bőven sok.
Pedig annyira igyekszem... eljátszani azt, hogy milyen baromira szeretnék kedves lenni vele, csak hát akármit teszek rohadtul nem megy. Nem vagyok én erre alkalmas, a kedveskedésre. Nem megy, sosem voltam jó benne, amikor pedig ki vagyok kötözve egy ágyhoz, mert valami perverz állat ebben leli örömét... hát végképp nem megy. Legszívesebben megfognám a tökeit és felnyomnám, hogy a torkán jöjjön ki a többi belsőszervével együtt... tudom én, hogy nem halna bele, de a rohadt életbe akkor is baromira fájna! Az pedig nekem már épp megfelelő elégtétel lenne. De persze ez nem ilyen egyszerű, ahhoz előbb ki kéne szabadulnom, de úgy fest nem megy könnyen, vagy inkább egyáltalán nem, pedig minden egyes megjegyzésétől csak még pipább leszek és még inkább szeretném úgy istenesen... elverni, leszúrni, feldarabolni... mindegy. - Nem kényszeríthetsz rá, csak akkor ha szuggerálsz, de gondolom az nem lenne már olyan élvezetes mi? Arra gerjedsz, ha a másik fél? Na azt nem kapod meg tőlem! - a franc se tudja, hogy mégis mi a fene a jó ebben neki. Emlékeztetem valami volt nőjére, aki átverte a palánkon? Hát marhára nem érdekel. Egyszer valahogy ki fogok jutni innen és akkor baromira sajnálni fogja, hogy nem csak valami sima macát fogott ki a bárban, hanem pont engem. Veszélyes vagyok, főleg akkor ha bepöccenek és most baromira be vagyok. Ezért is nem megy hogy túlságosan hitelesen adjam elő, hogy milyen nagyon szeretném én is kényeztetni őt, ahogy ő teszi velem. Akkor pedig főleg, amikor lépteket hallok kintről. Nem tudhatom, hogy ki a fene az, és amikor meglátom az ismeretlen lányt akkor sem a pánik, meg a nagy segélykérős könyörgés jön. Nem vagyok én olyan és nem is tudhatom, hogy a csaj nem valami perverz társai, aki csak azért jött, hogy... Annyi biztos, hogy nem vámpír, azt érezném, de attól még ugyanúgy lehet valami hasonlóan kattant, mint a fickó. Minden eshetőséggel számolni kell. Akkor csak még inkább elkerekedik a szemem, amikor kiderül, hogy a húga. Frankó... szóval most még valami családi drámát is végig kell, hogy hallgassak ugye? Kérdés, hogy mi a jobb, ha eljátszom a szegény bajba jutottat, vagy ha adom magamat. Az a baj,hogy jelenlegi állapotomban nem vagyok a legjobb színész, amikor folyamatosan az lebeg a szemem előtt, hogy hogyan verhetném szét a pasi fejét mondjuk az éjjeli szekrényen... - Ne kezeld le a húgodat, legalább egy valaki épeszű a családodban. Engedj el... kérlek... - oh a rohadt életben ezt az egy szót szinte már kínzás kiejteni, komolyan marja a torkomat. - Itt vagyok már napok óta, ez a pasi... a bátyád... valami zűr van a fejével. Próbababának akar használni és megmosdat, meg felöltöztetne. Inkább te is légy óvatos! - ki tudja, hogy mire lenne képes közös "barátunk". Bár a húga elég nyugodtnak tűnik, a végén kiderül,hogy ismeri a bátyja... dolgait, az lenne aztán a remek helyzet. Egyet se tudok lenyomni megkötözve, nem hogy kettőt.
Igazából nem keresek értelmet abban amit csinálok. Most, ez az a pillanat, ez az énem az, akiben nem kell keresni értelmet, se semmi ilyesmit, mert csak teszem amit jónak látok és most ez az, amit jónak látok. Én így vezetem le a bennem felgyülemlett feszültséget. Mindig is mondták hogy fura vagyok. Hát, rohadtul nem tévedtek. Nem egy hétköznapi átlagos személy vagyok, de ez így is van rendjén. Szeretek kitűnni, és nem beleolvadni a közegben. Beleegyezve bólogatok a nő szavaira. Pontosan megfogalmazta gondolataimat, szóval ehhez nem igazán van hozzáfűzni valóm, se ellenvetésem. Csak egy a baki, hogy kezdem unni tehetetlenségét, kell a kihívás. - Látod mennyire egy hullámhosszon vagyunk? Pontisan ezt gondolom.- Továbbra is húzom az agyát. Még ha teljesen nyilvánvaló volt ezek után mit gondolok, ezt megkellet jegyeznem. A szája eddig annyira nagy volt.. kíváncsivá tett ha elengedem vajon mit és hogyan tesz. Talán feldobná a napomat, ha már az övét biztosan. Én bízom képességeimben, ahogy abban is.. hogy míg itt vagyok lehet az ágytól szabadul, de tőlem biztosan nem. És ezzel nem lebecsülni akarom őt, mert szó sincs ilyenről. Nem először csinálok ilyet, s tudom hogy a másik fél simán elbízza magát. - Már mindketten ott vagyunk, drágám.- Felé fordulok és rákacsintva szólok vissza. Legalábbis számára ez a földi pokol, míg nekem egyenesen a paradicsom. Tetszik ez a felállás. Addig míg nekem kedvez minden..mondjuk lehet próbálkozni a megszorítással is, állok elébe. - Ja, hogy pucérkodni akarsz? Nekem úgy is jó.- Rajtam nem fog ki.. vagy felveszi, vagy ádám kosztümben jön. Ez a két választása van. Igazából nekem egyik sem lenne ellenemre. Mindig is jó voltam a ruha választásokban, és fejben nagyon is passzolt a nőhöz ez a bordós pirosas szín, de ha meztelenkedne.. nos, nekem az is tetszene. Igen, Nolan. Már itt tartunk hogy itt a cselédem de én tisztogatom ezt a nőt. Mondjuk, örömömet lelem ebben is, előszeretettel használom ki a helyzetet. Nem is értem eddig miért passzoltam le Roxanne-nek ezt a feladatot.. teljesen jó világa volt. Ahogy próbál csábítani.. elég vicces, ő sem gondolhatja komolyan hogy ezután gondolkodás nélkül fejest ugrok a vízben. Lehetek férfi, de egyszerűen tudom türtőztetni ezen vágyaimat. Lépteket hallok odakintről. Nem szóltam Roxanne-nek hogy jöhetne, szóval kicsit furcsállom is de figyelmen kívül hagyom gondolván had jöjjön. Benyit. Mindenféle kopogás nélkül. - Roxa—Bry.- Szólítanám fel, de drága „húgom” hangja szól vissza s egyszerre javítom magam. Gondolhattam volna.. azok a heves , magabiztos lépések.. Elmosolyodom, s felállok Laureltől, majd felé fordulok. - Látom szokás szerint nem zavartatod magad.- Igyekszem úgy tenni hogy rohadtul nem zavar jelenléte, már pedig.. nagyon is az ellentéte van. Nem akartam hogy lássa ezt az énemet, hogy lássa valójában milyen is vagyok.. azt akartam hogy legalább az ő szemében más legyek. Vele.. tényleg törődök. Az egyetlen személy a világon. Nem fogok hirtelen magyarázkodásba kezdeni, valószínűleg nem is érdekelné, sőt még csak rontanék a saját helyzetemen azt pedig nem szeretném. Főleg így, hogy nem ez volt a kérése.. engedjem el. Így is úgy is ezt terveztem, csak ez később következett volna be. - Drága húgom. Ne üsd bele a felnőttek dolgába az orrocskádat. Fogalmam sincs miért jöttél, de odakint megbeszélhetünk mindent. Tudod hogy rád mindig van időm.- Előtte nem akarom, és nem is fogom ezt művelni. De azt sem hagyom hogy miatta oda legyen az egész szórakozásom. Bár, ha valószínűleg nem lennének kikapcsolva az érzéseim az első kérésére elengedtem volna, vagy jobban kiakadok jelenléte miatt, hogy meglátott.. nem tudom, de most.. valahogy annyira nem érdekel mint kéne.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Szept. 28, 2014 1:33 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
nolan & brynn & laurel
oh god you are really insane
Egy kicsit el akartam következtetni a saját kis problémáimtól. Vagy éppen ezeket akartam kiadni magamból már magam sem tudom. Nem is számít, hogy miért lépkedtem ilyen határozott léptekkel egészen idáig. Az ajtó előtt mégis megtorpantam. Kopogtatásra emeltem a kezemet, de aztán meggondoltam magam és leeresztettem. Nem tudom, hogy igazából mit akarok itt. De mégis mióta kell nekem indok ahhoz, hogy meglátogassam a rokonomat? Az egyetlen élő is igazi rokonomat. Nem vagyok tisztában a családfámmal, de tudom, hogy Nolan a felmenőimhez tartozik. Nevetséges, hogy egy vámpír is a felmenőim közé tartozik, de sehol nem köti ki semmi sem, hogy nem lehet az. Nem kell tiszta vérű vérfarkasnak lennem épp elég, hogyha az egyik szülőm az. Bárcsak tudnék róluk valamit. Ez az. Tőle kaphatok információt. Plusz arról is, hogy miért vannak még néha ilyen megmagyarázhatatlan rosszulléteim. Ez már épp elég jó indok arra, hogy rátörjem az ajtót. Újra felemeltem a kezemet kopogtatás céljából, de egy sóhaj kísértében csak beléptem az ajtón mindenféle jelzőszó nélkül. A hangok irányába indultam, ami jobban belegondolva nem volt túl jó ötlet, hiszen a hálószobából két ember hangja szűrődik ki soha nem azt jelenti, hogy sakkoznak. De most semmi nem tudott érdekelni. Talán jobb lett volna, ha érdekel. A látvány, ami elém tárult arra késztetett, hogy megforduljak. Mégsem tettem egyszerűen csak a plafonra szegeztem a tekintetemet. – Látom nagyon unatkozol. – Jegyeztem meg közömbösen. Azt hiszem vonzom az elmebeteg férfiakat. Arra viszont nem számítottam, hogy a családomban is lesz egy. Az egyetlen rokonom, akivel találkozom az is legalább fele annyira őrült, mint amilyen Ren. Nem is tudom, miért emlegetem őt még mindig. Az utolsó találkozásunk óta mindent elkövetek annak érdekében, hogy elfelejtsem. Nem leszek a kis játékszere arról még csak ne is álmodjon. A saját utamat járom. Ebbe pedig az is bele tartozik, hogy próbálom más mellett megtalálni a boldogságot. Még ha nem is ez a fő célom a lelkem mélyén valahol vágyom arra, hogy legyen valakim. Vagyis legyen egy egészséges kapcsolatom, amiben nem öl meg az ideg. Ez pedig Soren mellett egy idő után elkerülhetetlen lett volna. Fiatal vagyok. Még bőven van időm a nagy szerelmekre, de Soren-nel egy életre végeztem. – Figyelj, nem érdekel, ha összetörték a szívedet vagy éppen meguntad a tetriszt, de ezt nem csinálhatod. Engedd el szépen vagy én fogom. – Sosem szerettem, ha egy nőt meggyaláznak. Ő pedig tulajdonképpen most pontosan ezt tette. Lehet, hogy az ő pártját kellene fognom, mert a rokonom.. Olyan, mintha a bátyám lenne. Pedig alig ismerem mégis kötődöm hozzá. De akkor sem fogom engedni, hogy ilyen elmebeteg játszmákat játsszon. Van ezen a bolygón még egy értelmes férfi? Ha nem akkor valószínűleg szándékosan előlem menekül.
Megölni... igen lenne pár ötletem rá, hogyan végezzek vele. Vámpír, ez már eleve okot ad rá, hogy megöljem, de az, amit művel csak még inkább. Úgy tart itt, mint valami rabszolgát, még egy kicsit sem veszi figyelembe, hogy ember vagyok, vannak igényeim. Így kezel gondolom mindenkit, minden embert, mint valami kis játékszert, akik nem valók semmi másra csak szórakozásra és táplálkozásra. Na én nem vagyok egyik sem, majd rá fog jönni, csak érjem el, hogy végre kiszabaduljak innen! Valahogy sikerülni fog, valahogy sikerülnie kell. Ha más nem, hát valahogy rá veszem magam, hogy egy kicsit kedvesebb legyek vele. Ez az, ami iszonyatosan nehéz, mert nem vagyok egy kedves típus, soha sem voltam az, és egy ilyen alakkal szemben csak még nehezebben megy, pedig muszáj lesz taktikát váltanom, mert ha nincs szerencsém akkor az még kifejezetten tetszik is neki, hogy harcias vagyok. Simán kinézem belőle, hogy egy perverz vadállat, egyébként mégis mi a francért lennék ide kötözve? - Oh, igen igazán remek hely, egy szavam sem lehet. Az ágy kényelmes, csak épp az izmaim gémberedtek el már teljesen, de gondolom ezzel nem kéne foglalkoznom, ha már ilyen jó sorom van. - maró gúny, ami a szavaimból csöpög. Hogy miért nem megy?! Egy kicsit le kéne csak nyelnem, amit tesz, csak csendben maradni, megpróbálni kedvesnek lenni, de képtelen vagyok rá. Mégis komolyan azt hiszi, hogy jó sorom van itt, hogy hálásnak kéne lennem, amiért legalább nem valami mocskos helyen vagyok... kikötözve az ágyhoz? Tényleg nincs valami rendben a fejében! - Inkább menj a pokolba! - mert oda való lenne. Nem ki, nem érdekel engem ha itt van. De milyen kegyes, hogy legalább elfordul... komolyan ha kijutok innen puszta kézzel akarom majd megfojtani, még ha ez teljességgel irreális is, még ha tudom is, hogy semmi esélyem sem lenne rá, mert sokkal erősebb nálam, de akkor is. Dühös vagyok rá, és magamra még inkább hogy ilyen helyzetbe kerültem. Soha a büdös életben nem iszom többé egy árva kortyot sem, soha! Nincs más, mint hogy tényleg tegyem, amit kell. Szó nélkül, de persze halálosan gyilkos pillantással nézek rá, amíg kivégzi a ruháimat, aztán eltűnik legalább pár pillanatra. Akkor rökönyödöm meg igazán, amikor meglátom azt a ruhát. Roxanne távozik, már ha egyáltalán így hívják, én pedig csak dacosan meredek rá. - Azt az életben nem erőlteted rám, remélem tudod! - elkésünk, mégis honnan a fenéből? És komolyan gondolja, hogy bárhová is elmegyek önszántamból. Eszem ágában sincs, nem vesz rá... de épp az a baj, hogy rá vehet, képes rá, hogy azt tegyem, amit ő akar. De mi értelme, bárhonnan szerezhet bábokat. Csak rángatom a láncokat, amikor mindezek után simogatni kezd. - Ha eloldoznál végre... még viszonozhatnám is. - áh, nem hiteles, közben nem kéne szikrákat szórnia a szememnek. Hiába próbálok elmosolyodni, nem az igazi. Ahogy anyám mondta mindig, túlságosan dacos voltam világ életemben. soha nem az a kis lány voltam, aki szépen nézett az apjára, hogy levegye a lábáról és akkor mindent megkapott, én inkább nem kaptam meg, de képtelen voltam hízelegni, most sem megy igazán.
Nem okoz meglepetést a nőszemély, hozza a formáját amit én oly tökéletesen megalkottam róla. Szinte mindig ugyanez a sztori. Elutasítás elutasítás hátán. Vagy, legalábbis igyekeznek ezt beadni. Szívesen belenéznék fejébe hogy vajon gondolatban hány és miféleképpen ölt már meg. Még talán ihletet is adna. Ő kigondolja , én pedig véghez viszem. Persze, nem magamon. Nem szívlelem a fájdalmat annyira, bármennyire is bírom.- Mindig is szerettem a harapós nőket. - Rohadtul nem izgat hogy próbál figyelmen kívül hagyni. Nem unatkozni jöttem ide.. tulajdonképpen ha nem így viszonyulna hozzám már lehetséges hogy régen kidobtam volna hogy menjen az útjára. Szóval, maga alatt ássa a fát. - De, egyébként nem is értem mivel érdemeltem ki ezt. A láncot leszámítva persze.. nézz csak körül. - Mutatok a nőt fogva tartó láncokra majd körülnézek a szobában mit sem értve az egész hozzáállásával kapcsolatban. Komolyan, ezért pár nem épelméjű ember még fizetne is! Nem elég hogy a közelemben lehet, még foglalkozok is vele, ráadásul luxus körülményeket biztosítok..teljesen ingyen. - Ne menjek ki? Viccelek. - Időt sem hagyok válaszolni kérdésemre, megteszem magam mielőtt még hamis reményeket keltenék a nőben.- De hogy lásd kedvességem elfordulok. Egy igazi úriember vagyok. - Karba téve kezemet szinte már büszke fejjel fényezem magam s fordulok el az ellenkező irányba hátat fordítva a két nőnek. Annyira nem izgatna a látvány, hagyom had intézzék Laurel remélhetőleg folyó ügyeit. Miután leszaggattam a lány ruháit szinte már tudomást sem veszek arról amit mond. Sarkon fordulok, s egy pillanat erejéig kettesben hagyom újra a két nőt. Visszatérek a kezemben egy gyönyörű bordó s látszólag eléggé drágának titulálható estélyi társaságában, majd az ágyra dobom, a nő mellé. Kérdéses vajon mire készülök vele, minek is hoztam estélyit. - Remélem kihasználtátok ezt az időt. - Nem mintha Roxanne nagyon beszédes típus lenne persze, bár igazából fogalmam sincs hogy valójában milyen is ő, nem ismerem, ezt a nevet is csak úgy random adtam neki. Eszi és issza a szavaimat szóval.. eddig probléma nem volt vele. - No de igyekezzünk, mert elkésünk. - Összecsapva tenyeremet újabban visszaállok az ágy mellé a Roxanne által odakészített fürdéshez kész dolgok mellé, majd a fürdőszivacsot belemártva a meleg vízben lassan simogatni kezdem vele a nő testét minden érzékenyebb részeknél elidőzve rendesen.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szer. Szept. 17, 2014 9:56 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nolan & Laurel
Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.
Ezzel aztán igazán nem foglalkozom, hogy ki hallhatja, ha kiabálok. Akármennyire zakkant... nem jól fogalmaztam, őrült a pasas, annyi esze tuti, hogy van, hogy ne szűrődjenek ki hangok, vagy ha mégis, akkor gondolom gond nélkül képes megzáposítani bárkinek az agyát, hogy azt hallja, amit ő akar és ne pedig azt, ami a valóság. Nem lep meg, hogy eddig még nem kopogott senki, pedig már jó ideje itt vagyok, és az sem, hogy odakint sem hallottam lépteket. Van egy olyan sejtésem, hogy kihalt helyen vagyunk, vagy szimplán úgy intézte, hogy ne járjon senki se környéken. Még csak azt sem biztos, hogy a helyszín ugyanaz a hotel, amire emlékszem eredetileg, bár a szoba tökéletesen ugyanolyan... de mint mondtam beteg embereknél, sőt még vámpíroknál is sose lehet tudni. - Hidegen hagysz, csak hogy tudjam mire számítsak. - vetem oda. Nem érdekel komolyabban, hogy mikor siklott valami félre a fejében, mert érezhetően valami... nagyon-nagyon nem stimmel, de eleve úgy kezdődik, hogy nem találkoztam még vámpírral, akinél minden rendben volt, eleve így is állok hozzájuk. Ők már nem ugyanazok, akik voltak, nincs rá szükség, hogy csak úgy mászkáljanak közöttünk. Aki meghalt, azt meghalt és nincsenek kiskapuk, meg mindenféle pótmegoldások. Ha engem valaha megharapna egy ilyen, hogy magához hasonlóvá tenne, én magam szúrnám szíven saját magamat egy karóval, hogy ne kelljen ilyen szánalmasan nyomorúságos állapotban léteznem. Aztán persze megjelenik Roxanne, én pedig tisztában vagyok vele, hogy az ég világon semmi értelme sincs annak, hogy akár csak meg próbáljak kommunikálni vele. El se fog jutni a tudatáig, most is olyan, mintha itt se lenne, ő irányítja teljes mértékben. Nem sok mindent tehetek, mint hogy engedek a nőnek. Az én érdekem is, hogy ne kelljen még azzal is foglalkoznom, hogy mikor jutok ki a mosdóba, mert láthatóan erre nem sok esélyem van, egyelőre, de... el fogom érni, valahogy. Érezze csak úgy, hogy az övé az előny, hogy nincs más választásom, mint azt tenni, amit akar, ágytálba végezni el a dolgomat, mint valami mozgásképtelen nyomorult. A csúnya nézés az egyedüli, ami nem változik, de persze a dac ott marad végig az arcomon, akkor is, amikor közelebb lép és egy mozdulattal szó szerint leszakítja rólam a felsőt. - Rohadt jó ötlet... aztán majd jól takargass be, hogy ne fagyjak meg, ha már minden ruhámat szétszaggattad. - nem sokon múlik, hogy ne tegyem hozzá, hogy te állat, de ez egyszer megpróbálom visszafogni magam. Hogy miért? Mert muszáj, mert rá kell vennem magam, hogy taktikát váltsak, hogy ha már le akarja tépkedni a ruháimat, ha már meg akar mosdatni, akkor elérjem, hogy mást is akarjon, hogy arra is vágyjon, hogy úgy simítsam végig a hátát, mint amikor még fogalmam sem volt róla, hogy ki a franc, amikor még túl sok volt a bor a szervezetemben ahhoz, hogy gondolkodni és figyelni tudjak.
Nyilván fenn állhat azon eshetőség kérdése hogy vajon a szomszéd szobába mennyire szűrödnek át a hangok. Már csak ha egy pillantást is vetünk rá gondolhatnánk hogy biztos hangszigetelt a helyiség, lehetne ez is természetesen, sőt talán könnyebb és egyszerűbb megoldás is lenne, majd ez felől intézkedek az illetékeseknél. Nagyon jó a beszélőkém ilyen helyzetekben. De, szó sincs ilyesmiről. Csak bérlem az egész környező szobákat is. Biztosra megyek hogy senki ne avatkozzon bele szórakozásomba, de még ha véletlenszerűen így adódna sem történne nagy baj. Mindenféle szívbaj nélkül venném életét bárkinek is jelenpillanatban, aki nem Laurel.- Hmm. Szóval felőlem érdeklődsz? Még a végén elbízom magam. - Húzom - vonom szavaimat, ahogy igyekszem a nő idegein is táncolni, több kevesebb sikerrel. Rohadtul nem érint szarul a kérdése, mivel már nem vagyok érdekelt ez ügyben. Vagyis, a múlt történéseiben amiket már lezártam magamban, mintha meg sem történtek volna.. de azért igyekszem terelni. Őrült, beteg vagyok? Meglehetősen. Mosolyom lemoshatatlan képemről amint észlelem arcára kiülő reakcióját hogy meglátja az ágytálat. - Gyere be. - Parancsolok s nézek is egyben mutatok az ajtó irányában, ami lassan nyitódik is. Egy idősebb, cselédruhát viselő hölgy lép be rajta. Látszólagosan teljesen agymosott, természetesen általam. - Bemutatnám Roxanne-t. - Nézek felváltva a két nőszemélyre. Nem is értem hogy gondolhatta hogy majd én cipelem a "védjegyét". Nem süllyednék le erre a szintre.. elég igényes vagyok véleményem szerint. Megvonom szemöldökömet szavai után. -Figyelj csak. Én nem a barátod vagyok, sem az ismerősöd.. fogalmam sincs honnan veszed ezeket a hülyeségeket, hogy ilyeneket feltételezz rólam. - Komolyan, lassan úgy érzem hogy valami vámpírismereti órát kell tartanom számára. Vagy, ideje szembesíteni a tényekkel hogy hé, ez nem nyaralás, nincsenek szolgáltatásaink, rohadtul elraboltam, rohadtul foglyul ejtettem. A nő fölé hajolva az ágyon finoman felsőjéhez nyúlok, közben végig a szemébe nézek, majd egy mozdulattal megszabadítom attól. Még hogy levetkőztetem. Ne vicceljünk már.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Szept. 11, 2014 9:33 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nolan & Laurel
Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.
Ha tudnám, hogy még kifejezetten élvezi is azt, hogy visszaszólok neki... hát azt nem mondom, hogy kedves lennék, mert az valahogy zsigerileg esélytelen, de maximum maradna a csúnyán nézés és megpróbálnám hanyagolni a visszaszólogatást. Bár az a baj, hogy így is sejthető, hogy tetszik neki a helyzet, hogy mondhatni bejön neki ez a felállás, de mégsem tudom befogni a számat, mert egyszerűen irritál a pasas... Mégis hogy a fenébe facsarodhat ki valaki annyira, hogy ilyen szintre jusson? Nem tudom, hogy tisztában van-e a ténnyel, hogy örökre nem fog tudni itt tartani és ha egyszer kiszabadulok... akkor tuti, hogy nem állok meg addig, amíg karót nem döfök a szívébe, bár persze először még csúnyán elbánok vele, csak hogy visszaadjam a kölcsönt. Baromira be vagyok pöccenve, ami azt hiszem érthető, és attól még csak még rosszabb, hogy nem tehetek az ég világon semmit sem. - Az, hogy mikor unod már meg ezt a beteg játékot. Vajon akkor pattant el valami a fejedben, amikor átváltoztál, vagy eleve nem volt valami rendben, netán csak az idő készített ki? - a szavai persze cseppnyi érdeklődést sem mutatnak. Inkább maró gúny, ami csöpög belőlük. Tényleg nem tudom, hogy mi fordít ki valakit ilyen szinten, de őszintén szólva olyan mélyen nem is érdekel. Nem valami rohadt pszichológus vagyok, hogy foglalkozzak a vámpírok lelki világával. Nem az a dolgom, hogy eltegyem őket a láb alól, főleg a veszélyeseket és ez a példány... rohadtul az. Persze azt sem tudom elérni nála, hogy legalább egy rövid időre eloldozzon. Nem kellene sok, de ez így... igazából lassan az izmaim is kezdenek totál elgémberedni. Igazán kellemes érzés, hogy mit ne mondjak. Amikor előkerül az ágytál nem is mondok rá semmit, de persze nem tudom teljesen reakció nélkül hagyni. Tudom, hogy sokat nem érne, ha bármit is visszavágnék, vagy ha kérlelném, hogy legalább az emberi méltóságomat hadd tarthassam meg, így csak az marad, hogy dühösen dobálom magam pár pillanatig, amikor nem messze tőlem az ágyra dobja azt a szart. - Nem vagy... normális! - mégis ki a franc az, aki lényegében, mint valami babát akar istápolni valakit, ágytálat hordozni neki, mg ilyenek. - Nem tudom, hogy emlékszel-e még, de egy ember naponta többször is... elvégzi a dolgát. Ápoló voltál előző életedben, vagy mi a franc, hogy ebben lelsz élvezetet? - jó persze nem mondhatnám, hogy olyan nagy mennyiségű étel és ital kerül be a szervezetembe azóta, hogy itt vagyok, így aztán olyan sokszor kimenni se kéne, de most komolyan... ehhez van gusztusa? Mondtam már, hogy nem százas igaz? - Úgy nehéz lesz, mert meg vagyok kötözve, hogy húzod le a ruhát a karomról, meg a lábamról? Észlény... - szinte már csak szűröm a szavakat a fogaim között. Tényleg... komolyan baj van a fejével, nagy baj!
Pimasz. De még mennyire hogy pimasz! Engem ez pedig meglepő módon nem zavar. Bár az hogy így beszél velem.. mindig is elvártam a tiszteletet, még ha ez nem is kölcsönös. Ha ezt így folytatja nem leszek ilyen vendégszerető. Talán direkt alakítottam így a szálakat. Talán függője vagyok ennek a csipkelődésnek, s talán máshogy nem tudok elképzelni egy kapcsolatot. Kendrával akkoriban nem űztük ennyire durván, de egyszerűen Laurelel annyira egy hullámhosszon voltunk hogy az már zavaró is volt, s ezért.. még csak meg sem fordult a fejemben az ellenkezője hogy mellette ébredjek.. és a többi velejárója. Soha nem is voltam ilyen, és nem is akarok ilyen lenni. Kinek mi, de nekem ez a normális. Már amennyire ez annak nevezhető.- Akkor mi érdekel? - Kérdezem idegesítően nagy magabiztossággal. Igyekszem ott húzni az agyát, ahol a legjobban zavarja. Ezzel pedig csak egy a baj, hogy nem ismerem elég jól a kis vendégünket. De. Azt hiszem mindketten ráérünk, nem sietünk sehova, van időnk. Ha már a minap nem fordítottunk az ismerkedésre túlzott figyelmet, ideje pótolni a hiányosságot. Már , nem mintha annyira megakarnám ismerni. Soha nem voltam az a nagyon ismerkedős fajta, és valószínűleg ő sem fog sok mindent megosztani magából, maximum továbbra is folytatni ezt az akkor is visszautasítalak bármit akarsz játékot.- Ne is reménykedj. - Félmosolyra húzom számat.. nyilván ennyire hülyének néz. Már csak a gondolatát is kiverhetné a fejéből hogy én majd egyszer elengedem. Maximum láncra kötve, mint valami kutyát. Zseniális ötlet! Lassan leszállok a nőről, nem szeretném ha a ruhámon koszos testének nyomai maradnának, szóval nem is értem mire volt ez jó. A fürdőbe megyek, s nem sokkal eltűnésem után megjelenek egy ágytállal a kezemben s szinte már azzal integetek a nőnek. - Ebben nyugodtan elintézheted. - Mennyire tudtam hogy még szükségem lesz rá.. míg más társaim vértasakokkal mérgezik magukat, én addig ágytálakat lopkodok a kórházból. Odadobom az ágyra a tálat, és csak várok.. - Ja, hogy nem tudsz mozogni? - Kérdezem enyhe szarkazmussal, kárörvendően, majd oda lépve az ágy mellé nézek a nőre. - Segítek levetkőzni.. csak úgy, mint az elmúlt éjjel. - Valószínűleg az együtt töltött éjszakánkra gondolok, és nem a télapó eljövetelére, de merem remélni hogy ez neki leesik.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Szept. 05, 2014 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nolan & Laurel
Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.
Eszméletlenül nehéz magamra erőltetni, hogy akár csak egy kicsit is kedves legyek vele. Muszáj lenne, hogy elérjek valamit, talán akkor ha azt mutatom együtt működik eloldoz, vagy legalább lazít egy kicsit, hogy több legyen a mozgás terem, de egyelőre nem megy. Már csak az, ha ránézek erre az átkozott vérszívóra undorral tölt el. Vajon hányszor csinált már ilyet? Mindegyiket gyűlölöm, egytől egyig! A föld mételyei, akiket ki kell vágni, különben soha az életben nem lesz rend és főleg az ilyenek... az embereket csak játékszernek tekinti, gondolom még soha senki nem tanította móresre úgy istenigazából, pedig ideje lenne, hogy valakitől megkapja végre a magáét. Ha valahogy kijutok innen, isten bizony, hogy nem leszek se finom, se kíméletes, csak... érjem el, hogy eloldozzon. - Kicsit sem érdekel! - felelek szinte azonnal, amikor a mondata végére ér. Annak ellenére, hogy közelebb jön, hogy leül az ágyra, hogy akármit tehetne, hogy ha végleg felhúzom, akkor durvább következményei is lehetnének, de nem izgat. Inkább leszek hulla, mint játékszer, de eszem ágában sincs könnyen adni magam, még akkor sem, ha ki vagyok kötözve. Van szám... haraptam már meg így is, és nem félek megtenni. Legalább egy kicsit elértem, hogy neki is rossz legyen, még ha jóval gyorsabban gyógyul is, mint én. A tekintetemet elszakítom tőle, attól ahogy a fagyit eszi, direkt csak azért, hogy engem kínozzon vele. Nem fogja megkapni, amit akar, vagyis... nem kéne, hogy megkapja, de muszáj leszek egy kicsit visszavenni, valamivel kedvesebb lehetnék, akkor talán... Csak ne akarnám ennyire ledugni azt a rohadt kanalat a torkán... kétszer... minimum! Persze szinte azonnal mocorogni kezdek, amikor elhelyezkedik a lábamon. Nem mintha sokat érne, mert a mozgásterem nem mondható éppenséggel nagynak. - Az addig rendben van, hogy megtisztogatsz... - mint valami nyüves babát... te perverz állat! - ... de attól még pisilni kell. - azt megpróbálom figyelmen kívül hagyni - nehezen megy -, hogy még meg is nyalja a száját. Komolyan, a büdös életben nem kezdek többet pasikkal és főleg nem olyanokkal, akikről nem tudok semmit és lassan ki kéne zárnom az alkoholt is az életemből, mert eddig még soha nem volt jó hatása annak, hogy ittam, tényleg fel kéne hagynom vele.
Ó igen. Az éjszakám. Hatalmas mosolyra húzom számat ahogy száját elhagyják az emlékeztető szavak. Egyszerűen ennél csodálatosabb nem is lehetett volna! Mióta.. az a bizonyos nőszemély egyszerűen "eltűnt" az életemből.. nem is alakulhatna jobban semmi. Míg vele voltam teljesen az ellentétje volt minden. Nagyon rám járt a balszerencse, a szomorúság és ami ezekkel jön maga után.. egyszerűen, szenvedés volt az egész, szóval még majdnem hogy hálát is adnék a fentieknek ha hívő lennék. Az ilyesfajta kapcsolatok nem nekem valóak. Mindig a legrosszabbakat fogom ki. - Megmutathatom.. - Lassacskán közelítek a szinte már ágyra feszített nő felé minden egyes szavam után. - hogy mi is volt az est fénypontja. - Szívesen tenném, őszintén! De, csak tenném. Előbb kezdeni kéne valamit izzadt, koszos testével. Vagyok ennyire igényes ha nem vérről van szó, más ne nagyon érintse testemet. Persze őt nem ölném meg, eszem ágában sincs még befejezni ezt a játékot.. nem, túl hamar vége lenne és szinte időm sem volt még normálisan kiélvezni az adottságokat. Vagy, a nő adottságait? Ennél jobban már nem is tudnám élvezni a fagyit, annyira rájátszok, annyira akarom hogy akarja, annyira akarom hogy szenvedjen még ha csak ezzel is egyelőre! Tudom, gyerekes és elég béna húzás volt de ekkora melegben.. meg aztán, kínozni sokféleképpen lehet. Én pedig igyekszem az összesben részesíteni. El sem hiszem milyen szolgáltatásokat nyújtok neki már.. Egy utolsót kanalazok a fagyiba, majd a nőre nézve félrerakom azt majd az ágyra mászva szépen a lábára helyezkedek, s végig nézek rajta. - Kimenni? Ne röhögtess. - Megnevettet. Mégis hova gondolt? Ennyire hülyének néz? Komolyan? - Majd én.. megtisztogatlak szépen, alaposan. - Kacsintok a nőre, s körbenyalom számat. Nem, egyáltalán nem lenne ellenemre. Sőt, még örülnie is kéne hogy ezt is elintézem neki, és tényleg nem kell lassan már semmijét sem mozdítania érte, már ha tudná.. persze.
•• word: XXX •• note: bocsi a késésért. •• made by
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 30, 2014 10:31 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nolan & Laurel
Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.
Az érzelmek kikapcsolása... na igen eleget hallottam már erről, tudom, hogy működik, hogy elegen használják, de ez nem ment fel senkit semmi alól és őszintén szóval engem aztán az sem érdekel, ha valaki nem tette meg, és annak ellenére is gyilkos, sőt... elég nekem ha csak mások vérét veszi, még ha nem is öli meg. Nincs joguk rá. A társadalom mételyei, nekünk pedig az a dolgunk, hogy kivágjuk, jó fájdalmasan, hogy aztán biztos, hogy soha többé ne férkőzzenek vissza. Nem véletlen az, hogy már egészen fiatalon sikerült elérnem, hogy az a bizonyos sokat jelző tetoválás már egészen szépen megnövekedjen. Nem arról van szó, hogy élvezetet lelek abban, hogy vámpírokat ölök - bár talán egy kicsit ez is benne van - egyszerűen ez a dolgom, mert nincs helyük ezen a világon, főleg nem ilyen formában, vagy ilyeneknek, mint ő is, vagy mondjam úgy, hogy ez... hiszen még csak nem is él a szó hagyományos értelmében. - Oh elnézést! Remélem pocsék éjszakád volt! - vágok vissza szinte azonnal. Jó-jó még dolgozni kellene ezen a magamhoz csalogatós módszeren, egyelőre nem ez a legjobb út tudom, de nem fogok neki szép jó reggelt kívánni. Valami nincs rendben a fejében, ha ezt komolyan elvárja. Remek párosítás egyébként... vámpír és még csak nem is százas. Aztán előkerül a fagyi, amit rezzenéstelen arccal nézek végig. Meleg van, hát persze, ő pedig tökéletesen tisztában van vele, még ha neki nem is számít túl sokat. Egyszerűen csak elfordítom a fejem, és a plafont bámulom. Annyira erős a késztetés, hogy rákontrázzak, annyira... annyira erős, de muszáj taktikát váltani, bármennyire nehezemre is esik. Egy pillanatra lehunyom a szemem, majd visszafordulok felé és megpróbálok egészen hiteles szenvedő arcot vágni. - Ha egy kicsit kedvesebb leszek, akkor sem szánsz meg vele? Igazán... hálás lennék. Azért is, ha kimehetnék lemosni a csuklómat és a mosdóba. - na igen, nem lenne rossz, ha végre lekerülni az a nyomorult bilincs egy kis időre. Sikerült éjszaka eleget küzdenem érte, hogy egy újabb ötletet kivitelezzek, de hogy tényleg sikerüljön összehozni, amit akarok, ahhoz az kell, hogy legyen egy szabad kezem, és hogy közelebb férkőzzek hozzá.
Szegény nő.. mondjuk még ha sajnálnám is, de nem tudom. Nem érzek semmit.. kikapcsoltam ezeket a felesleges.. és túl emberi dolgokat, csak hátráltatnak. Nem is értem.. minden vámpírnak ilyennek kéne lennie, mert a legtöbbünk miatt komolyan mondom én szégyenkezek. Állati véren élni? Ilyen butaságot is régen hallottam, a többiről pedig nem is beszélve. Ha nem akarják ezt egyszerűen végezzenek magukkal. Legalább több ember marad nekem, többet szórakozhatok. Mint ahogy most vele is. Különösebb oka nincs annak hogy fogva tartom, szimplán csak önszórakoztatás céljából csinálom. Eddig pedig.. nagyon is nem csalódtam. Minél jobban, minél erősebben ellenkezik annál inkább nagyobb szórakozást nyújt, sőt, még vonzóvá is teszi. A jelenlegi kinézete ellenére is.. nem ártana egy kis fürdés. - Nálatok nem szokás köszönni? - Hirtelen szigorúbb hangnemre váltok. Komolyan, és én még itt kedveskedek neki mikor ennyit nem tud viszonozni? Szerintem nem olyan nagyok az elvárásaim. - Ne akard hogy erre is én tanítsalak meg. - Rázom a fejemet, s közeledek az ágy felé.. én lehet hogy nyerek vele, de ő.. nem hiszem hogy a mostaniaknál is nagyobb fájdalmat szeretne érezni. Mondjuk lassan nem is értem hogy miért tartom életben. Csak az ágyamat piszkítsa be... szerencséjére, hogy nem én takarítom mert akkor már nem élne. Odaérek az ágy mellé még mindig komoly és elhatározott fejet vágva, majd letérdelek a szélére s a nőt nézem. Egyáltalán nem érdekel az imént mutatott ellenállása, teljesen lepereg rólam. Mintha nem is mondott volna semmit. A kezemet hirtelen előhúzom a hátam mögül, ezzel megmutatva a "hozott meglepetésemet". Egy doboz fagylalt az, ilyen meleg szobában, ilyen körülmények között igazán luxusnak számít. Lassan felnyitom a dobozt, a meleg által csöpögni kezd az ágyra a víz. Elmosolyodom, majd elővéve egy kanalat nagyon lassan kiízlelem és kiélvezem a fagylalt adta örömöket, még ha ez egy vámpírnak nem igazán számít finomságnak. Inkább ennék a lányból, mint ebből. - Ha nem, hát nem. Eljátszottad az esélyedet. - Kisajátítom a fagyit, s direkt úgy eszem hogy rosszul érintse. Mostantól mondhat bármit, akkor sem fogok adni belőle. Mondjuk kétlem hogy könyörögne érte, de tudom hogy nagyon is kívánja.. egyszerűen ez a forróság ami ide bent van még engem is kikészít.
Gyakran megesik, hogy rosszul sülnek el a dolgok, nem pont úgy, ahogy tervezed, ez sajnos akkor még esélyesebb, ha egyébként is zűrös életet élsz, az enyém pedig igazából soha sem volt kifejezetten nyugodt. Ennek ellenére persze néha előfordul, hogy elengedem magam. Nem gyakran, de legalább néha nap, mint ahogy pár nappal ezelőtt is tettem. Nagy hiba volt! Csak egy bár, csak egy pohár bor, aztán az egész kicsit elharapódzott. Hiába vagyok vadász, hiába vagyok kemény nő, attól még nő és attól még nekem is vannak igényeim, a fickó pedig egészen kedvemre való volt, annak ellenére is, hogy meg volt a magam sejtése arról, hogy micsoda, bár talán a bor, amit sikerül meginnom kissé tompította az érzékeimet. Talán e miatt történhetett meg, hogy végül a lakásán kötöttem ki, ami még önmagában nem is olyan nagy bűn, mert kinek ne lenne szüksége időnként egy kis gyengédségre, törődésre, és ezt többé-kevésbé meg is kaptam, már amennyi egyáltalán rémlik abból az estéből. Ugyanis a következő időszak már teljesen kiesett. Nem kellemes reggel arra ébredni, hogy nem nagyon tudsz pár centinél többet mozogni. Először persze felmerült bennem, hogy csak eldurvult az este és ez lett a vége, aztán mit tudom én esetleg reggeliért ment, vagy valami. Csak tudjátok az a bizonyos ösztön nem nagyon hagyott nyugodni, és hamar kiderült, hogy a kósza reményekkel hasznos lenne felhagyni. Azóta napok teltek el, hosszú napok, és még csak abban sem vagyok biztos, hogy mennyi. Ha nem nézed az órát, ha leginkább a plafon, amivel a tekinteted találkozik valahogy az idő megszűnik létezni, főleg a látogatásai alkalmával lassult be minden. Oh nem, egyáltalán nem volt már olyan visszafogott és gyengéd, mint ahogyan én sem. A legrosszabb, hogy még talán élvezte is, de nem fogom csak úgy feladni. Volt már így is pár próbálkozásom, annak ellenére, hogy a vérszívása finoman szólva is kiveszi az erőmet, de tartom magam. Egyszer nem látott még sírni és könyörögni sem, nem az a típus vagyok. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, amikor arra eszmélek, hogy itt van. Túlságosan fáradt vagyok, hogy feltűnjön, hogy bejött, ellenben az erős fény enyhén szólva is sok hirtelen. Elfordítom a fejem és hunyorítok, és persze hogy eszem ágában sincs jó reggelt kívánni neki. Néhányszor már elhagyta a számat a "Menj a francba te beteg állat!" és hasonló nyalánkságok, minek ismételjem magam? Az is csak az erőmet szívja ki, ha beszélek. - Ha nem ennek a szarnak a kulcsát hoztad, akkor csak dugd fel magadnak! Vagy meg teszem én is szívesen, hogy nagyon fájjon. - szinte már sziszegem, ahogy megrántom a bilincset, ami már szépen kikezdte a csuklómat, és az első szavaknál a hangom is kissé rekedt. Taktikázni kéne, tisztában vagyok vele, de nagyon nehéz rávenni magam, pedig az újabb terv már összeállt a fejemben, már tettem is érte, hogy legyen esélyem megcsinálni. Éjjel dőltem ki, talán hajnalban, még most is kellően véres a csuklóm az erőlködésnek hála, de... sikerült, ez a fő. Csak közelebb kell csalogatni, mihelyst elmúlt a reggeli morcosságom.
Soha nem voltam az a korán kelő típus, szóval most sem tettem kivételt. Korai érkezésem oka nem más mint hogy napok óta nem alszom, és nem azért mert a hotel szobámban mást tartok.. ha nagyon akarnék tudnék intézni magamnak szállást, de inkább züllök. Ott rontom a levegőt ahol csak tudom, mert mostanában.. csak ez megy és nem bánom. Kendra.. elvett belőlem egy darabkát.. talán tényleg megpuhultam a közelében, ez pedig így utólag vissza gondolva zavaró. Ez vagyok én, engem senki ne akarjon megváltoztatni. Talán tényleg nem nekem való ez a szerelem dolog.. Rian nyitotta erre fel a szemem, és nem bánom. Ahogy azt sem hogy ezúttal az ígéretemnek is hátat fordítva hagytam ott talán az akkori énem élete szerelmét a földön holtan. Így már egyáltalán nem bánt a dolog, s bár az ígéreteimet beszoktam tartani most valahogy az sem tud érdekelni. Van, ami leköti a figyelmemet. A nap nem rég kelt fel, én pedig már itt vagyok.. lassú léptekkel közelítek a szobám felé, amelyet bizonyára a szobából is lehet hallani emberi füllel, ha valaki szemfülesebb. Benyitok. A nem túl régóta fogva tartott nő látszólag nyugodtan heverészik az egyébként is nagyon kényelmes ágyamon, mélyen alszik látszólag. Az ablakhoz sétálok, szinte leszabom a függönyt a helyéről úgy húzom el a sötétítőt. Megfordulok a nő felé, a nap sugaraitól, amik körbevesznek nem vehető ki, hogy én vagyok az. - Jó reggelt! - Köszöntöm a nőt úgy, ahogy régebben még anyáink szokták fülig érő mosollyal az arcomon majd elállok a nap útjából s így a lányra állnak tovább. - Hát hasadra süt a nap, hétalvóm. - Még mindig anyucisra veszem a helyzetet, ezt nem hagyhattam ki amúgy is. Úgy teszek mintha nem lennék tisztában azzal hogy mit csinálok vele, hogy fogva tartom akarata ellenére is, pedig egyébként nagyon is. Nem vagyok flúgos, nem vagyok se hülye.. mindenki másképpen dolgozza fel a fájdalmakat, én például, ha kikapcsolom az érzéseimet. - Hoztam neked valamit. - A hátam mögé helyezem kezem, dugdosva előle azt a valamit. Mert ha látná hol marad a meglepetés?
Kezdőlap
//
