✦Végre lesz egy sikkes és élvezetes, fenséges perverzitás✦
Különös autó gurult végig New Orleans utcáin. Európai modell, ráadásul több, mint ötven éves. A fekete Citroën 15CV jobb hátsó ülésén helyet foglaló alak azonban még különösebb volt, ez azonban első ránézésére talán nem is látszott rajta. Azonban magán a járművön sem csodálkozhattak sokan, mivel rendszerint éjszaka közlekedett. A mai kora esti alkalom kivételnek számított. A vámpír tegnap érkezett meg a városba, hogy találkozzon az ügyvéddel. Európai ügyintézői ajánlották neki a férfit, aki amellett, hogy szakmája egyik legjobbjának számított, kifejezetten híres volt diszkréciójáról. Nem hogy meglepődött, de egyesen ő ajánlotta fel, hogy sötétedés után találkozzanak a patináns kávézóban. Persze profizmusának meg is kérte az árát, de Louis mindig szeretett olyanra nagy összegeket kiadni, amik személyes értékrendje szerint megérdemelték a ráfordítást. Éppen ez miatt nem is Fredericket küldte maga helyett, ahogy általában szokta, hanem személyesen jött el. Vámpírként az idő semmit sem jelentett már számára, mégsem állt közel hozzá a stílusos késés, így most is percre pontosan érkezett. Sofőrje pontosan a bejárat előtt állt meg, a vérszívó pedig gyorsan kiszállt, ügyesen átlépve a padkánál felgyülemlett pocsolyát, melybe bármely halandó vendég belelépett volna, megpecsételve ezzel az est hátralevő részének hangulatát. A kocsi eztán el is hajtott, hogy keressen a közelben egy parkolót, míg Louis besétált a Café De L'Artiste ajtaján. Nagyon tetszett a név, Franciaországra emlékeztette, ahol a legtöbb időt töltötte el létezése során. A város is magával ragadta, hisz New Orleans francia eredetű település volt. Ez a hatás még ma is tisztán érződött egy olyan valaki számára, mint Louis, aki alaposan megfigyelhette az egyes korok és nemzetek jellemzőit, apró stílusjegyeit. A belseje, bár kétségkívül elegáns és stílusos volt, a modern Franciaország hangulatát viselte magán. Körbehordozta tekintetét a vendéken az ügyvédet keresve, azonban nem találta. Észrevett viszont más valakit. A látványtól annyira ledöbbent, hogy egy pillanatra teljesen meg is dermedt. Egyetlen kézmozdulattal csendre intette a szolgálat kész portást, aki rémülten meghunyászkodva hátrált vissza pultja mögé. Louis halhatatlan életében sok mindennel találkozott már, de még egy vámpír létezése során is ritkán fordul elő, hogy szembetalálkozik egyik áldozatával, hiszen azok legtöbbször holtan végzik. A férfi azonnal felismerte a kéjhölgyet, ő volt az, akinek indulása előtt egészen sokat mesélt magáról. Persze nem a teljes igazságot, sok esetben nem is az igazságot mondta el, hisz valódi történetét senki sem ismerte, még gyermeke anyja sem. Ennek megfelelően a szajha nem is jelentett többet számára egy ínyenc vacsoránál. Még csak a nevét sem tudta. A nő önelégült arcát látva azonban nyilván való volt -és persze teljesen érthető- hogy rá nagy hatást gyakorolt az az éjszaka. Hm... lehet hogy alábecsülte volna ezt a kéjhölgyet? Ahogy lassan visszanyerte önuralmát,és elindult felé, tetőtől talpig végigmérte. Megváltozott. Vonzó megjelenéséhez kétség sem férhetett, már akkor sem, ezért választotta őt áldozatául, most mégis másképp nézet ki, mint ahogy emlékezett rá. Nem csak az öltözéke, de a kisugárzása is. Egyszerre volt fenségesen csábító, és ellenszenvesen felsőbbrendű. Azt a fajta érzést váltotta ki, melyet talán minden férfi jól ismer, vagy megölnéd belefojtva egy teáskanálnyi vízbe, vagy letépnéd róla minden ruháját és ott helyben magadévá tennéd végtelen szenvedéllyel. Vámpírként nála ez kiegészült még a vérivás aktusával is. Még nem döntötte el, ő maga mit tenne, mit fog tenni vele, de tudta, hogy sok fog múlni a nő viselkedésén is. Lassan megkerülte, egy pillanatra sem véve le róla a szemét, majd leült vele szemben. Nem szólt semmit, csak fürkésző pillantással figyelte, igyekezve minél több dolgot kiolvasni arcából, és mozdulataiból. Hagyta, hadd tegye meg a kéjhölgy az első lépést, hisz ő várt rá.
Kezdőlap
