Brian Richard Davis írta:

// Nem tudom hogy mikor tudok írni, mert egész héten érettségizek.. de igyekszek menni a nappaliba majd Katie-hez //

(Okés, így utólag is sok sikert! )

// Nem tudom hogy mikor tudok írni, mert egész héten érettségizek.. de igyekszek menni a nappaliba majd Katie-hez //

-Nem tudom! -hangom szinte már kiabálásba megy át. -Kérdezd meg tőle! -tárom ki a karom, ami pár másodperc után, visszaesik a lábaim mellé.
-Most viszont tényleg mennem kell, úgyhogy ne tarts vissza. -parancsolóan mondtam neki, majd köszönésképpen intettem, és az ajtóhoz léptem, amit nagy rántással kivágtam, és elviharoztam a házból.

[Folyt.: ...]

/Bocsi, hogy így eltűntem, csak az a helyzet keletkezett, hogy egy régen abbamaradt játékomhoz, visszatért a karakter új userrel, és azt most szeretném befejezni, de így sajnos három játékban vennék részt, és csak a kettő megengedett. :/, de éppen visszahozom ide a házhoz Katie-t, és neki úgyis van egy szabad játéka, ha gondolod írhatsz a nappaliba. /

Láthatóan csupán hergelni akart, amit egyáltalán nem csíptem és próbáltam is csendben tűrni, de végül mégsem tettem. Igencsak egyszerű okokból. Látványos, hogy.. csak piszkál.. és hát.. nem túl kamatoztató, ha én most nekiesek a torkának.
- És most épp... kicsoda? Csak hogy tudjam, kit kell kivégeznem. - köszörültem meg torkomat nagy nyeléssel. Dühös voltam, szinte ordítani, örjöngeni tudtam volna.

Áhh! Kész szerencsétlenség ez a férfi.
-Mivan?! -fordulok vissza, sipítozó hangon. Nem igaz, hogy nem hagy élni. Előre félek attól, ha tényleg itt marad! Az biztos, hogy mindent megteszek az érdekében, hogy ne sikerüljön neki..
-Mondd.. -ráncolom össze a homlokom, unottan pillantva rá. S mire kinyögi a kérdést, meghökkenve nézek rá.
-Nem tudom. És nem is érdekel. Lehet?! Ki tudja.. -fújok idegesen. -Ám! -emelem fel a mutatóujjam. -Tudhatnád, hogy Katienek mindig van valakije.. -cukkolva őt elvigyorodom, miközben újabb lépést teszek az ajtó felé, fél füllel figyelve a válaszára.

Nem tudtam olyan könnyen elfogadni mindazt, amit mondott. Csak fesztiválozik valakivel..? És mi van ha nemcsak fesztiválozik valakivel? Szóval.. most mi is a nagy helyzet?
- Ne, még ne menj! - fogtam meg vállát, mikor mögötte termettem és megfogtam a karját, hogy magam felé fordítsam.
-Tudni akarok valamit. És őszintén kell válaszolnod.. - néztem rá rezzenéstelenül. - Katie-nek... van valakije? - kérdeztem rekedten.

-Hjajj, ne már! -söpröm le a vállaimról a kezeit. -Semmi komoly, nem kell mindjárt fesztiválozni.. Biztosan szokás szerint nézeteltérése volt valakivel. -vonom meg a vállamat. Katienél ez állandó, nem is értem, hogy mit csodálkozik ezen ennyire...
Felsóhajtok.
-Figyelj, most megyek. -vonom meg a vállam unottan. -Azt csinálsz, amit akarsz. -ismét felsóhajtok, közben körbemutatva a szobán, ezzel próbálva jelezni, hogy lehetőleg maradjon is itt.

El is felejtettem. Félig egy boszorkány társaságában vagyok, aki tud mindenről és meg is tudhat akármit akármikor. Kellemes társaság.. LENNE, ha nem lenne ilyen nagy szája. És főképp ha megfelelő dolgokra használná eme ajkakat.
- Kérlek.. - köszörültem meg a torkomat, miközben égnek emeltem a tekintetemet, de rögtön visszanéztem szemeibe.
- hogy mondtad? Mi baja van Katie-nek? - ragadtam meg a két vállát.

Oldalra biccentem a fejemet.
-Hidd el Brian, én használom arra is , amire gondolsz, csak éppen te nem tudsz róla. -kacsintok rá. Majd szerencsére témát vált, én pedig nem figyelve rá, kinézek az ablakon.
-Talán megmutathatom neked. -vonok vállat, ismét felé fordulva. Elvégre én is kíváncsi vagyok rá. Ennyit nem szokott távol lenni.
Szerencsére, nem kellett sok előkészület, hiszen a szoba tele volt gyertyákkal. Katie miindig is szerette őket, valamilyen okból kifolyólag, így az egész házban sok gyertya volt. Nem vártam meg a válaszát, inkább leültem a szőnyegre, és koncentrálni kezdtem, egy varázsigét mormolva. Nem kellett Katietől semmiféle személyes tárgy, hiszen az egész ház az övé, így csak elég volt, erősen fókuszáljak, és mikor a gyertyák lángja meggyulladt, megláttam őt.
Homályos volt, nem láttam tisztán, így inkább elengedem a látomást.
-Nem tudom, nem látok tisztán.. -fogom meg a fejemet. -Annyit láttam, hogy valamitől nincs jól, de úgyis rendbe fog jönni! -vonom meg a vállamat, majd felállok, miközben leporolom a nadrágomat.

- Nem mondta még neked senki, hogy ezt a szép kis szájat másra kéne használnod? Én tudnék neki egy jobb helyet.. - húztam végig mutatóujjamat alsó ajkán, de még azelőtt elkaptam kezemet, mielőtt hevesebb tiltakozásba kezdhetett volna, és maga lök el engem. Nincs kedvem most taperolásra.
- Tudni akarom, hogy Katie hol van.. - nyeltem egyet, beletúrva a hajamba. - Már órák óta nem jött vissza. Ha egy férfival van.. - villant meg minden fogam, és dühösen meredtem ki az ablakon. Ilyen volt a ragadozó Brian. És félhetett tőlem mindenki, aki csak a közelembe jött. Mert nem kímélek senkit a céljaim végett sem.

-Ha elfelejtetted volna azzal a csöppnyi kis agyaddal, én nem csak vérszívó vagyok. Egy másodperc alatt megbénítalak. -vigyorogtam a képébe, majd a "már innen többé nem raktok ki", vagy mi, szövegére felhorkantam. Nem is válaszoltam rá. Az arcom elárulhatta, hogy mit gondolok erről. Akkor rakjuk ki, amikor kedvünk tartja, ez a mi házunk. Lényegtelen, nem fogok lesüllyedni a szintjére, hogy vitatkozni fogok vele.
Felállt, és a közvetlen közelembe jött. A kezét ellöktem a nyakamtól. Én nem Katie vagyok, ne nyúljon hozzám! Az kéne még..
-Örülnél te annak! -nevetem el magam. A hangomban tiszta gúny érezhető. -Nekem oly mindegy, hogy te hol vagy, a lényeg, hogy engem ne zavarj. -vonom meg a vállam, kissé elfintorodva.

- Drágám, remélem ezzel nem azt akarod sugallni számomra, hogy tőled is félnem kellene. Jegyezd meg, mindkettőtöknél idősebb vagyok. MOst már nem raktok ki innen, nincs választás, nincs semmi. - vontam egyet a vállamon, de mkég mindig vigyorogtam.
Felálltam, a közvetlen közelébe sétáltam, és végigsimítottam nyai ütőerén. - De hiszen te is örülsz nekem egy picikét.. nem? - kérdeztem vigyorogva.

Felvonom a szemöldökömet. Majd még ő fogja beszabályozni a dolgokat a házunkban.
-Akár hiszed, akár nem, én is ugyanúgy kicsaphatlak innen, hogy a lábad sem éri a földet! -lehet gyerekes vitába szállni vele, dehát a személyiségemből adódóan ez elkerülhetetlen. Sóhajtva beletúrok a hajamba, majd körülnézek a szobában. Van egy olyan érzésem, hogy ez rossz ötlet, bár már nem tudom megakadályozni.
-És meg is teszem, ha arról van szó. -biccentem egy kicsit oldalra a fejemet, majd én is elvigyorodom.

Körülnéztem a szobában. Tipikus vendégszoba, mit sem lehet rá mást mondani. De nem is arról voltam híres hgy megjegyzéseket tettem a lakásra, a szobára. Ott laktam, ahol volt számomra hely.
- Ne zavarjalak titeket? Drágám, ne jó embertől kérsz ilyet. - csaptam össze a két mancsomat sátáni vigyorral.

[Nappali]

-Ez lenne az! -vezetem be egy szobába. Nagy a ház, több szoba is van, így kiválasztottam egyet.
-Tőlem aztán akármit csinálhatsz. -sóhajtok. -Rendezkedj be, vagy akármi.. A lényeg, hogy minket ne zavarj. -adom ki az utasítást, ellentmondást nem tűrően. Még mindig zavar, hogy ideköltözik, nem tudom, hogy honnan vette. Talán Katie mondta neki, az ő szava ellen, az enyém semmit sem ér.