Mély sóhaj szakadt fel torkomból, és jóleső érzés uralta el testemet, mikor megéreztem Joshua, előbb kissé bizonytalan, de aztán kitartóan felsőm alá csúszó kezét... Bőröm meg-megrándult a forró érintésre... de én jólesőn sóhajtva engedtem szabadon csúszni a kezét. élveztem érintését, finom, simuló kezét... ahogy a hasamon csúszik... és ahogy mellemet elérve, arcom pírban önti el, de nem érdekelt... jólesett, élveztem... akartam! Érintése borzongató öröm volt, élveztem!
És tudom, hogy Ő is élvezte, éreztem, láttam rajta... tetszett neki hogy érinti a bőröm, hogy Övé a testem... é akartam is hogy élvezze ezt!
Kezemnek sikerült végre kioldania a nadrág csatját, és övét kihúzva a nadrágból, eldobtam valamerre a földre, aztán ujjaim kipattintották a gombot, némi ügyetlen ténykedés árán, majd a cipzárt is megkeresték... Közben másik kezem derekát simította, hátára csúszva ingerlőn húztam végig bőrén a körmöm, de csak finoman, nem sebzőn... tudtam, erre biztosan reagál majd a teste..!
- Nyugalom... - sóhajtottam mosollyal ajkaimon, és kezeim kicsit otthagyva nadrágját, simultak végig az oldalán, fel a válláig. Éreztem, hogy bizakodik felém, éreztem hogy izgul... Ajkai futó, finom, ingerlő csókja is ezt mutatta nekem, egyszerre azzal, mennyire is vágyik rám... habár azt a bizonyos vágyat... ohh... más is mutatta nekem, ahogy teste az enyémhez simult...
Vállát megfogva, lassan kezdjem tolni, ösztönözve, hogy dőljön oldalra, s bíztam benne, hogy meg is teszi majd nekem. Mikor így történt, óvatosan csúsztam hátrébb az ágyon, nehogy még a végén le találjak szédülni nagy vágyakozásom közepette... De megfogva nadrágja derekát, lassan kezdtem lehúzni Róla a ruhadarabot. Közben kezem újra és újra érintette bőrét, előbb derekán, majd végig lefelé, s istenemre nem tudom mennyire, de azt hiszem... arcom olyan pírban lehetett, mikor már a térdéig húztam a nadrágot, hogy a színtiszta vért is lepipálnám... De csak megszabadítottam a ruhadarabtól, és azt is eldobtam valahova a földre.
Végignéztem alakján... és nehéz volt dönteni, vágyam vagy zavarom-e a nagyobb, de kit érdekel... istenem... vágyom Rá..!!
Kezem lassan, izgatottan érintette csupasz bokáját... lassan simítva fel, fel, végig a lábszárán, a térdén... a combján... s kezem nyomán apró csókokkal haladtam felfelé... Tisztán éreztem, miként mozdulnak újra meg újra, érintésem nyomán az izmok a lábában... teste minden rezdülése, ugyanolyan rezzenő reakciót váltott ki az én testemből... s hasamban izgatott szorítás... furcsa érzés gyülemlett... És nem csak ott... Testem oly vágyódó izgalomban égett... minek tán még felét sem ismerhettem eddig... De most itt ez a férfi... itt fekszik előttem, lassan alattam, és... és én hozzáérek, és Ő hozzámér... és ez egyszerre hihetetlen, rémisztő, és csodálatos...!

A kezem önálló életre ébredt.. a hasán simított végig, a szemeimet az övéiből odaszegezve, ahogy lassan visszautat véve, egy szemvillanásra megremegett, majd újult erőt véve bátortalanul tört be a felső alá. Szinte forrt az ujjaim alatt! De az is meglehet hogy csak én képzeltem, bennem volt az a valami ami forrt minden egyes érintésre, ahogy bőr csúszik a bőrön, egyre engedékenyebben törve feljebb és felszabadult, hevessé vált lélegzetem még mindig csak követte. Szinte éreztem a látványt! A magamévá tettem.. Ahogy egyre csak csúszott feljebb a kezem, már csupasz módon a keblét a tenyerembe ölelve és muszáj volt egy jóleső sóhajjal lehunyjam a szemem.
A hangja volt újra ami megérintett. Muszáj volt hogy megint a szemeibe nézzek, egyszerűen valami kényszerített, és még az sem volt képes eltántorítani, hogy éreztem a végigsimuló kezet a kötésemen, és egyszerre rándultam össze amikor hallottam a fémes csattanást. Nyelnem kellett. Már sokadszorra, de ez most elég hangosra sikeredett, mégis ahogy továbbra is éreztem azt a becézgető kezet, semmit sem tettem. Nem ellenkeztem, csak közelebb hajoltam az ajkaihoz, és egy ajkára futó tompa felnyögés közepette muszáj voltam hogy újra érintsem. Most.. bármit megtettem volna érte. Neki... Csak vezessen! Tovább.. És nem érdekelt semmi más az életben!

Szemem követte, s ajkaim mosolyogva reagáltak, mikor tekintete kezemre szökkent, amiként én megérintettem testét.. Szó szerint remegtem az izgalomtól, de nem húztam vissza a kezeim, nem fújtam visszavonulót.. Eldöntöttem, ma bátor leszek!
- Csak lazíts - mosolyogtam Rá, amikor szemei lecsukódtak egy röpke villanásra, és nem láttam csillogó szembogarait.
Éreztem, hogy Ő is izgul, hogy teste meglepődéssel, izgalommal jelez minden érintésre, éreztem, hogy az izmai meg-megrezdülnek, és én annyira, de annyira élveztem... minden rezdülést, minden mozzanatot, bármily apró is volt... mindent... mindent amit éreztem, hogy ÉN váltok ki Belőle...
Azt is, hogy keze ösztönösen emelkedett fel, és miközben csókunkban ajkaink forrtak, vérünk pezsgő víz módjára zúgott ereinkben... ahogy keze bőrömhöz ért, és én elvesztem... éreztem hogy libabőrös leszek, és jóleső nyögéssel simultak kezeim vállára, majd lassan, nagyon lassan kezdtem el hanyatt dőlni a takarón, és kezemmel fogva Őt, húztam finoman magammal, de ajkaim egyetlen centire sem távolodtak el az Ő ajkaitól, míg Ő maga el nem húzódott. Szemeim a szemeit keresték, ahogy fölöttem hajolva, keze érintése simult rá testem felületére... A remegés csak nem tűnt el, de nem is tudom... azt hiszem nem is kell annak eltűnni... Hisz már érintése is olyan hever tüzet gerjeszt bennem, hogy ha nem remegnék meg tőle, tán el is porladnék, miként meg kell mozdulni mégis. A tűz... a vágy... akarom!
- Ne gondolkozz... - sóhajtottam elfúló hangon, ahogy kezem lassan mellkasára simult, finoman érintve, csak óvatosan... és másik kezem nadrágja csatjánál matatott... minden igyekezetemmel, hogy azt lassan de biztosan ki tudjam csatolni.. De szemeit nem eresztve... a világért sem néztem volna oda.. Csak azon igyekeztem, hogy mielőbb... Istenem, mielőbb szabad legyen, és én is... ruhánk fogsága ne kössön béklyóba...

Magával húzott.. és én engedtem neki. Egy pillanatig sem ellenkeztem, az övé voltam teljesen, és hagytam hogy vezessen, bármerre is visz a közös utunk előre.
Amint leült én is leültem mellé, de egy percig sem engedtem a szemeit. Talán azok sugallták a biztonságot, az arca.. bőrének meghajló vonásai, és csak akkor rántott ki egy villanás a fejemben keltette sűrű ködben, mikor a kezét éreztem a lábamon és a hasamon. Odakaptam a fejem. Csak hogy figyeljem, de ahogy bőr a bőrön súrlódott végig, kénytelen voltam lehunyni a szemeimet. Csak egy pillanatra.. csak egy hosszúnak tűnő percre, de érezve ahogy a vér útjára kel az ereimben és száguld, mint megannyi musztáng a préri füvén vágtázva; hangja a fülemben.. nyelnem kellett, amint újra simult a keze, ajka az ajkamhoz érve hívott válaszra, hogy hezitáltam e!? Nem tudom, az idő megszűnt körülöttem, most csak éreztem.. megrándulva a kezei alatt ahogy végül megérintett. Nyelnem kellett. Újra, de nem a félelem visszhangja köszönt vissza az érzésben, sokkal inkább a vágyé, ami ismeretlen, de egyre erősödött bennem önálló lépésekre késztetve, és ahogy magától indult meg a kezem, ujjaim csontosan szorultak fel az állcsontjára, és csak csókoltam.. nem hevesen, de az egyre megfeszülő érzést mindinkább szabadjára engedve, ahogy már csak azt vettem észre, hogy ő lassan dől, és én ott feszítek fölötte, kezem bátortalanul simítva végig azon a hívogató, meleg testen és én egyenesen a szemeibe nézek, miközben valamiféle sűrű ködbe veszve elhomályosodik minden érzékem.

Karjai öleltek engem, s ez a meleg, biztonságot adó érzés feltöltötte egész lényemet. Boldog... voltam. Összevetve, milyen szép éjszaka és reggel is ez... Sikerült a varázslatunk, mi pedig... mi... itt... most... most olyat teszünk, ami a csodálatos szót remekül kitölti. Akárcsak a csókja... mely ajkamon égett... Édes, finom, megfontolt volt, lassú, nem sürgető, nem sietős... olyan volt mint egy habos, finom álom... és tündérszerű mese... melyet gyerekként hallgattam... ahol boldogság van, szeretet, jóság... És emellett most itt volt a vágy... a tűz... a szenvedély...
Megszakítottam csókunkat, talán néhány perc, talán néhány pillanat múltán, s szemeimet kinyitva néztem újra őrá. Ahogy szemei fogvatartottak, szemem egy pillanat erejéig sem volt képes elszakadni Őtőle. Istenem... mindenható uram... honnét jött ez a csoda? Ez az érzés? Ez a helyzet? Félek... remeg a szívem, forr a testem... izgulok... és újra csak félek... és mégis oly nagyon akarom... Nem szabadna, de akarom! Ő annyira fiatal hozzám képest, és olyan nagyon más... és... és nekem annyira más még ma is ez az egész világ... Új a helyzet, új Niah, és új... új vagyok én is most... az érzéseim, a viselkedésem... Mintha fiatal csitri lennék, mintha... a világ megszűnt volna... mintha nem lenne más, csak Niah meg én... és... most valóban nincs is. Akarom... szeretném... vágyom...
- Gyere... - suttogtam csak finoman, rá ajkaira, és egy reszketeg kis sóhajjal érintettem vállait, hogy aztán magammal húzzam Őt, magammal az ágyamig, hogy aztán kezem végigsimulva karján, fogja meg kezeit, és miközben leültem az ágy szélére, Őt magát is magammal húztam. - Csak szépen... finoman... - cirógattam meg lágyan, egyik kezem a combját, a másik a hasát. Bár talán belepirultam, de hát... ugyan kit zavar az? Jólesett... - Bízz bennem, és magadban... tedd... amit súg a tested... Simíts... - siklott végig kezem lassan újra a lábán -, csókolj... - hajoltam oda, hogy ajkára egy óvatos, rövid csókot leheljek - érints meg... - nyeltem nagyot, és bátorságom összeszedve... kezem meg-megremegve érintette meg nadrágján keresztül izgalmát... Ohh, istenem...

Elhittem neki.. Minden egyes szavát elhittem. Rendben? Hát persze, hogy rendben. Hisz itt van velem.. és.. és segíteni fog.. – vonult át az egész szinte egy szemvillanásnyi idő alatt a fejemen, de testemben a szív dobogott, várakozásteljesen emelte a mellkasom, ahogy a levegő ki és be áramolva játszadozott a tüdőmben, és én csak őt néztem. Őt.. figyeltem, az arcát, a rajta elmerengő megannyi rezdülést, a lélek fuvallatát… és a ma reggelt.. a tegnap estét, hogy hogy kerültünk ide? Jutottunk.. ebbe az egész.. magával ragadó ködbe, és az érzés… szinte kiüti a mellkasom.
Még minidg őt figyeltem, amint közelebb lépett. Én nem léptem, így is a bőrömön éreztem a közelséget, forró volt!? Meglehetősen, hisz tombolt a vérem! Amint közelebb hajolt, nyelnem kellett. Szájának íze az ajkamon előhívta az emlékeket, odalenn.. az a fékevesztett érzés, az elsöprő hevület.. éreznem kellett! Megint éreznem..

Éreztem amint az ajka az enyémbe kapott. A karja felfut a vállamon, és én odaadón öleltem körbe. Nem fáj.. a mellkasom.. Most valami teljesen más veszi át a helyét, elnyomva a fájdalom képzetét, és előhívva az ősi ösztön. Tombol bennem. Érzem, egyre jobban érzem, ahogy akar. Őt akarja! Követeli! Én mégsem engedek neki, csak lassan… óvatosan.. fordul az ajkán az ajkam, és két kezem átölelve a derekát, a testem csak az ő nevét leheli…

Nem felelt... de igazából nem is volt szükséges, tudtam hogy izgul Ő is... Ki ne izgulna? Hiába vagyok lélekben annyi amennyi, és mégis... izgulok nem is kicsit, hisz mintha... nem is tudom, mintha... mégis az első alkalom lenne... Több mint 150 év, és... olyannal akit szeret az ember, mindig egész más minden... és... én azt hiszem szeretem... és... ez az egész Vele... minden olyan új...
Felsóhajtottam, ahogy megéreztem kezét a kezemen... ahogy ujjai lassan, szépen óvatosan indultak felfelé az én kezemen. Mintha csak félne, hogy leseprem magamról az érintését, pedig... eszemben sem volt. Pillantásom követte ujjai útját... ám aztán megéreztem... ahogy néz, és tekintetem felemelve néztem vissza Rá én is.
- Minden rendben lesz... - mondtam egészen halkan, nem is tudom... talán... a pillantása miatt. Szerettem volna... ha megnyugszik, ha... bízik bennem, ha... tudja.
Egész lassan emeltem fel a lábam, és tettem le újra, amint előrébb léptem. Közel Hozzá. Közel, és közelebb.... hogy mellkasom csak egész finoman simuljon oda az Övéhez, mert nem akartam fájdalmat okozni neki.
Úgy hajoltam lassan közelebb, mintha legalábbis én is félnék tőle hogy eltol magától, de... részben igen, féltem hogy meggondolja magát, de attól is, hogy én futamodok meg. És közben mégis nagyon akartam, és akartam hogy jó legyen...
- Rendben lesz... - leheltem csak, szinte tátogva ajkaira, s az enyémek súrolták az Övéit. Aztán nem bírtam tovább, és kezeim lassan kúsztak felfelé karjain, miközben megcsókoltam. Ajkaim lassú tánca mellé, mely hívta, hívogatta az Ő ajkait magammal egy táncba... közben kezeim lassan simogatták bőrét... éreztem izmait... éreztem ahogy forró teste ér az enyémhez, és... egyszerűen... elragadott magával... Úgy éreztem szívem egy örvénybe került. Egy vad, tüzes, erős örvénybe, amely elkap, és soha többé nem ereszt el. Nem ereszt el, mert az az örvény nem tud létezni a szívem nélkül, és a szívem sem tud az örvény nélkül...

Egész.. sok minden játszadozott a fejemben. Igen.. félelmek is.. a várakozás lehelete, a dolog, ami most történni fog, hisz nem voltam ostoba, emberek között nőttem, fel, de mégis.. a legerőteljesebb az ő íze... az illatta az orromban amikor újra közelebb hajolva a számra kóstolt, és egy pillanat alatt kellett újra nyelnem.
Követtem.. bárhova követte volna, akár a holdra, vagy akár a csillagokba is, csak fogja a kezem és vezessen. Beszéljen nekem.. Minden rendben lesz... Minden a legtökéletesebb rendben. - nyeltem meg a következőt, ahogy felértünk, két ajtó, az övé és az enyém, még ha mind a kettő is ugyanahhoz a személyhez tartozott, mégis ami mindent jelentett a mögötte rejlő érzések ígérete.
Enyhén megremegő kezekkel nyomtam le a kilincset, nem mert siettettem volna, hanem mert egyszerűen éreztem, így kellett tennem, és ahogy ő belépett, magával sodorva az én ujjai között nyugvó kezemet, hangtalanul lépkedtem vele.

Megint nyelnem kellett.. ahogy szembefordult velem, a szemeim újra ott pihentek a szemeiben, és az az érzés is.. megint ellepte a fejemet. Az ereimet.. a tüdőmbe szökő lélegzetem... és ahogy gyengén megnyitva a számat, hatalmas levegőt vettem, hogy lassan fújhassam ki az ajkaim között, beszélnem se kellett. Hogy izgultam? Nem tudom.. nem tudnám megfogalmazni mi is az a várakozásteli feszültség amit érzek, hogy félek? Nem tudom.. talán azt nem.. miért is félnék, de ez az egész...

A kezemre vetítettem a tekintetem. A kezemre, ami lassan indult meg mellette, csak ujjaim végeivel találva meg a bőrét.. a kézfejét.. az alkarját, majd egyre feljebb.. és minden egyes érintéssel egy új világ került közelebb. Magába rántott. Teljesen elmerített benne, és ahogy végül újra visszanéztem a szemeibe, már kétség sem férhetett hozzá. Újra csókolni akarom...

(Nappali)

A szoba ajtajában egy újabb negyed pillanatra torpantam meg, de ellepleztem, miként kinyitotta az ajtót, és ez épp elég időt szolgáltatott ahhoz, hogy bátorságom gyöngéden szorítsa meg Niah ujjait, és húzzam azoknál fogva magam után, be a szobába.
- Kérlek mond, hogy... nem csak én izgulok... - sóhajtottam elcsigázottan, ahogy a helyiség közepéig sétálva, fordultam szembe Niah-val, miközben másik kezem is megfogta az Ő másik kezét. Igen, én borzasztóan izgultam... és vágytam Rá, és izgultam, és vágytam rá... és így tovább, nem is tudom melyiket jobban. De olyan rég volt már... és Ő annyira... különleges...

(háló)