- Ha már ilyen szépen kéred - úgy tettem, mint akit kényszerítenek rá, így álltam fel a székről és sétáltam a szekrény felé, aztán megálltam Ben mellett és egy puszit nyomtam az arcára.Ez csak...úgy jött.
Kinyitottam a szekrényajtót és kis nézelődés után meg is találtam a pudingot. - Szerencséd van, pont van itthon csokis - kacsintottam rá és tálat vettem elő, hogy kevergetni kezdjem a pudingot, aztán néhány perc múlva a tűzön folytassam ezt. - Hogy haladsz? - vigyorogtam Benre, aki a palacsintákkal bajlódott.

- Áh... - legyintettem. - Nem a minőséggel lesz itt a probléma... hanem hogy ilyen csiga lassan sül meg - rivalltam rá a palacsintára, persze viccnek szánva az egészet. - De te se üldögélj, na, azt tényleg nem engedem! - kacsintottam rá. - Tessék csinálni pudingot. Mondjuk csokisat, ha van... - vigyorogtam. - Annál finomabb nincs is a palacsintában. Legalábbis én azt szeretem. Szóval... kérlek, kérlek, kérlek, tegyél a kedvemre - pislogtam rá nagyon szépen, ártatlan arccal, magam is meglepve, hogy éppen milyen bohóc vagyok.

Somolyogva figyeltem, amit csinál, de végül már a könyökömre támaszkodva, az államat a tenyerembe temetve meredtem rá egy hatalmas vigyorral, amikor kisütötte az első palacsintát.
- Soha nem hittem volna, hogy egyszer így foglak látni. Ha éhen is halok, már az is megérte - nevettem fel. - Biztos vagy benne, hogy képes vagy elvégezni ezt a bonyolult feladatot? Ne csináljam inkább én? - ajánlottam fel pimaszkodva.

- Okéééééé, akkor nézzük. - sóhajtottam, megfogva a merőkanalat, és egy adagnyi palacsintatésztát tettem a serpenyőbe. - Eddig megvan. Király vagyok, nem? - vigyorogtam, várva, hogy pirulni kezdjem előbb az alsó réteg, aztán a fakanállal megfordítottam. - Ha így haladok, holnap éjfélre készen vagyok. - kacsintottam Kate-re pimaszkodva, már belekezdve a második palacsintába.

- Akkor soha nem lenne kész a palacsinta - reagáltam a megjegyzésére nevetve, majd néztem, ahogy körbehordozza a tekintetét a konyhán és az ajánlatán ismét nevetnem kellett. - Nekem pont jó így a konyhám, szeretem a falak színét. Inkább a tányérra tedd majd azt, amit a falra szántál - mondtam vigyorogva és figyeltem, hogy vajon mi fog kisülni abból, hogy a kezében van a serpenyő.

- Le is vetkőzhetek, ha akarod - néztem végig magamon, majd egy pajzán kacsintást küldtem Kate felé, így bámulva őt tovább. Eléggé gyorsan elkészült a palacsinta tésztájával. Én egyelőre nehezen jegyeztem meg, hogy mi minden kell hozzá, pedig asszem, kemény négy vagy öt dolgon múlik az egész.

Felpattantam, és megfogtam a serpenyőt. - Gondolkoztál már palacsinta-tapétán? - néztem körbe a konyhában. - Én most gondoskodhatok róla - vigyorogtam.

Vicces fintort küldtem felé. - Azért eléggé érdekes, hogy öltönyben ülsz itt - nevettem el magam, amikor végignéztem rajta, aztán magamon, akin egy egyszerű rövidnadrág és póló volt. Hát igen, én nem bálozni készültem.
Már csak azért sem fordultam felé, de éreztem a pillantásait a hátamon, miközben kikavartam a tésztát. Pár perc kellett csak hozzá, aztán elővettem egy serpenyőt, olajat öntöttem bele, majd tányérokat raktam az asztalra és most rajtam volt a sor, hogy leüljek az asztal mellé. - Ha felgyújtod a konyhámat, akkor kénytele leszek hozzád költözni, szóval úgy vigyázz - kacsintottam rá pimaszkodva.

- Na, csak vigyázz a szádra, konyhában vagyunk! - mondtam neki, persze tettetett szigorúsággal az első mondatára utalva, majd elvigyorodtam, és megfogtam a fakanalat. - Jóóól van. Akkor.. én itt leülök, és nézlek, ahogy megcsinálod a tésztáját.. de azért fordulj meg néha - kacsintottam rá pimaszkodva, és a könyökömmel megtámaszkodtam az asztalon, így bámulva rajta végig jó néhányszor, mindvégig pimasz vigyorgással.

- A kajára is - kacsintottam rá szavait hallva, miközben már vigyorogtam és néztem, ahogy kinyitja a hűtőt és szétnéz benne. - Palacsinta? Nekem tökéletes - mellé léptem és kivettem a tejet és a tojásokat a hűtőből. Az asztalra raktam, majd kivettem a szekrényből a lisztet és a cukrot, kerestem egy tálat és egy fakanalat, aztán néztem rá. - Osszuk meg a munkát. Én megcsinálom a tésztát, te pedig megsütöd.

Lebiggyesztettem a számat, és így néztem rá. - Szóval mindenre kapható vagy. Hát... de gondolom, ez a kajára vonatkozik - sóhajtottam nagyot, majd kinyitottam a hűtőt. Amikor én utoljára konyhában voltam, palacsintát csináltam. Talán most menne. Kate legalábbis itt van, hogy lássa, mit művelek. - Palacsinta? Kakaós ééééés... lekváros? Mit szólsz? - kacsintottam rá.

(Ház)

- Mivel mint már mondtam, hogy éhes vagyok, most mindenre kapható vagyok. Mit szeretnél enni? - kérdeztem tőle kedvesen. nem voltam az a kifejezett konyhatündér és háziasszony típus, de főzni azt tudtam, ha arról volt szó.

Konyha