Megtöröltem a rongyba véres tenyeremet, majd az üres fakomód tetejére dobtam. Közben beszél, amire csak nagyokat mosolygok. - Tudod egy valami elfelejtesz drága Winslet kisasszony. - mondtam miközben átvedlettem egy másik kényelmesebb otthoni fekete melegítőegyüttesbe. Persze ő úgy látta, mintha nőként venném át a ruhámat. Amikor kész voltam visszahuppantam a kanapéra, úgy hogy neki már ne maradjon hely, elfoglalva az egészet. - Érzelmek nélkül nem megy ez az egész. - vontam meg a vállamat. - Alkalmazlak, ha visszakapcsolod az érzéseidet.  - mondtam. - Viszont az, hogy mit kapsz cserébe... Olyan mohó vagy kedvesem. Tudod vámpírok százait vehetem rá, hogy azt tegyen meg nekem, amit csak akarok. Miből gondolod, hogy téged nem tudlak egyszerűen csak megigézni? - vontam kérdőre. - Tudod mit! - emeltem fel a mutatóujjamat. - Mondd el mit szeretnél és megkapod. - mentem bele hirtelen.

Silas & Chloe

F
elvonom a szemöldökömet. Ez komoly? Egy pohárhoz hasonlít engem? De amúgy... - Bravo! Majdnem elérted, hogy megijedjek, de egy valamit nem vettél a számításaidba, Silas: Nincsenek érzéseim, nem félek. Még TŐLED sem!- felelem majd letörlöm a nyakamról a vért ami a kezétől lett olyan. - Amúgy meg...- kezdem a mondandómat immár tiszta nyakkal. - Nem mindegy hogy hogyan halok meg? Általad, vagy a hibridek harapása által?- vonom meg a szemöldökömet majd átlépem az üvegszilánkokat és követem Silast.
Nem, nem tudom melyiket. Végül is, így is úgy is meghalok, akkor nem mindegy hogyan? Silas nem tud ártani lelkileg nekem, mert semmi pénzért nem kapcsolnám vissza az érzéseimet.

Odasétálok hozzá és a kezébe nyomom a piáját, majd fenékig magamba öntöm az enyémet. Mellkasom elé tartom a borospoharat és beszélni kezdek. - Tudod... csinálhatjuk ezt úgy is, hogy ne fájjon, meg úgy is hogy fájjon. Képzeljük el, hogy te vagy ez a kicsi pohárka. - mutattam a kezemben lévő üvegpohárra. - Ha nyavalygás nélkül megteszed, amit mondok, akkor ennek a kis üvegnek nem esik bántódása. - kocogtattam meg a száját az üvegnek a körmömmel. - Viszont, ha mindenképpen a fájdalmas utat választod, akkor... - mondtam és egy kezemben összetörtem a poharat. Az üvegdarabkák a tenyerembe mélyedtek, majd a véremmel együtt a földre estek. - Hupsz! Nézd csak! Hány darabkára is törtél össze! - mondtam játszott meglepettséggel, majd kiszedtem a szilánkokat a tenyeremből. Véres kezemmel már a nyakát markoltam. - Tudod.... Silas sosem fizikailag tör szét... hanem ott ahol a legjobban fáj és csak aztán jön a testi kínzás. Vagy lehet egybe kapod. Ez mindig az esettől függ... na meg a kedvemtől. - mondtam egy kedves vigyor kíséretében, majd elengedtem a nyakát és elsétáltam egy rongyért, hogy letöröljem a vért. - Tehát... Kedves Chloe... Szerintem mindketten tudjuk, hogy melyik utat szeretnéd választani. - kacsintottam rá.

Silas & Chloe

E
z komoly? Ennyi? - Nekem több kell , mint az, hogy életben maradok. Mert nem félek a haláltól.- felelem gonosz vigyorral az arcomon.
- Igen, kérek!- felelem kedves hangon, de még mindig aggaszt, hogy éppen készülők kinyírni 12 hibridet - akiknek nem mellesleg halálos rám a harapásuk - és annyi a jutalmam, hogy életben hagy? Ez a minimum, hogy életben hagy! Én addig innen el nem megyek amíg jó jutalmat nem ajánl fel.

Kikukucskálok az újság mögül és várom a válaszát. A boszorkákat úgy sem fogja választani... az túl nagy falat. Az embereket szerintem túl könnyűnek fogja találni, így már csak a természetfeletti lények maradnak... vámpír, vérfarkas... tündér, hibrid. - Mi hasznod van ebből az egészből? - húztam elgondolkodva oldalra a szám szélét. - Az, hogy életben maradhatsz a végén. - mondtam kedvesen, majd felálltam és töltöttem egy pohárral az üvegből. - Kérsz? Mit mondtál mi a neved? - kérdeztem hátrafordulva felé a kanapéra.

Silas & Chloe

E
légedett vigyor jelenik meg az arcomon mikor végre rátér a lényegre. Pár percik eltűnődők azon, hogy vajon melyik csoportot tudnám könnyebben megölni.- A hibrideket rám bízhatod.- felelem Silas arcát, akarom mondani az egyik hasonmás arcát nézve.
- Segítek mindenben csak lenne egy apró kérdésem: mi hasznom van ebből az egészből?- teszem fel a szerintem teljesen érthető kérdést. Segítek Silasnak megölni 12 lényt de nem tudom mi a hasznom belőle...

Kikapja a kezemből az újságot, amire mérgesen ráncolom a homlokomat. Mit képzel magáról ez a nyavalyás? Most komolyan! Mást még ennyi indok nélkül is megöltem. De ma jó napom van! Nem ronthatja el még ez a kis ficsúr sem. - Ó! Szóval te volnál az, aki üzent nekem régebben. - jutott az eszembe. Sosem gondoltam volna, hogy ez még áll, hiszen akkor még be voltam zárva oda arra a rémes helyre. - Mondd csak! - fordultam oda hozzá. - Hogy döntöttél kiket vállalsz be? - kérdeztem tőle kíváncsian. - Hát azért, hogy megölj nekem 12 élőlényt... Csak arra még nem kaptam választ, hogy melyik csoportot választod. - mondtam miközben visszavettem az újságot és újra belelapoztam. Mekkora szennylap!

Silas & Chloe

K
ikapom a kezéből a női magazint mert most rohadtul nem vágyok erre. - Tán'elfelejtetted, hogy tudok mindenben segíteni a terved megvalósításában? Hisz, bennem mindenki bízik, nem is tudják, hogy ki van kapcsolva az érzéseim. - felelem titokzatos hangon majd kitöröm a lány nyakát és vissza ejtem a földre. - Úgy, hogy engem nem tudsz átverni, még is segítek neked, ha elmondod, hogy miért hívtál ide, a valós okot szeretném hallani.- mondom neki és nem veszem be, hogy azért hívott, hogy vámpír vért igyon, belőlem.

Leül mellém a kanapéra, amire én undorodva nézek rá, mintha valami kis szúnyog lenne. Aztán megvonom a vállamat és hátradőlök férfiasan hosszában, lábaimat a combjára teszem. - Hát ha hívtalak... akkor biztosan azért, hogy megegyelek. - mondtam hetykén, majd előkaptam egy női magazint. - Tudod mennyit hazudnak ezek a szennylapok? Ha nem én, akkor senki sem érti jobban meg a nők agyműködését... - jegyeztem meg mellékesen míg újra átlapoztam az újságot. Most is egy nő bőrébe vagyok bújva. Az agyukba látok, értem a viselkedésüket, de még így is érnek meglepetések. - Téged nem? Na és te miért vagy okosabb, mint a többi bolond? - pislogtam feléje meglepetten.

Silas & Chloe

K
övetve Silas-t én is leülök mellé a kanapéra és keresztbe rakom a lábamat. Az mondjuk kicsit zavaró, hogy az egyik legjobb barátnőm képébe, valamelyik hasonmáskép néz ki, de mindegy.
- Hívtál és kész? Komolyan nem emlékszel?- nem hiszem el, hogy ennyit ivott volna, hogy nem emlékszik. Felőlem nyugodtan turkálhat a fejemben, látni fogja, hogy 1 órával ezelőtt hívott, hogy jöjjek ide, mert beszélni akar velem. - Ugyan Silas! Mindenkit átverhetsz csak engem nem.- felelem egy titokzatos mosoly kíséretében, közben pedig felveszek az ölembe még egy féligmeddig élő embert és elkezdem szívni a nyakából a vért.

Egyből beront és nekidől az ajtófélfának. A nézése nem tetszik nekem. Úgy döntöttem most az egyszer nem vagyok kíváncsi a gondolataira és az emlékeire. Nem kell neked mindent tudnod Silas. - Hívtalak? Mikor? - vontam fel az egyik szemöldökömet meglepetten. Nem emlékszem, hogy bármikor is beszéltem volna ezzel a szőke ficsúrral. - Ki vagy te? - ráncoltam a homlokomat. - És a legfontosabb, hogy honnan tudod én ki vagyok? - kérdeztem. Nagy volt a kísértés, hogy beleolvassak, de nem. Ha így folytatom, akkor nem tudok majd megbízni senkiben. Azt hiszem olyan ez, mint valami drog. Nem lehet leszokni róla. Lehuppantam vissza a kanapéra. - Mindig játszom vele. - jegyeztem meg mellékesen.

Silas & Chloe

G
onosz mollyal várom Silast aki ajtót nyit nekem. Unottan belépek a házba - már be vagyok ide hívva - és nekidőlők az ajtófélfának és a véres áldozatokat nézem. - Nos, Silas! Hívtál. Én jöttem! Most már elmondhatod, hogy mit akarsz tőlem!- felelem szemet forgatva mert még mindig a véres testeket nézegetem. - Nem hallottad, hogy az étellel nem szabad játszadozni?- felelem gonosz nevetéssel majd kicsit beljebb megyek átlépve egy lányt.

Ledobtam magam a kanapéra, amikor valaki becsöngetett. Remek! Egy ilyen fárasztó éjszaka után sem hagyják békén az embert. Felvánszorogtam a kanapéról és a hasonmás képében nyitottam ajtót. Már nagyon unom, hogy egy nő bőrébe kell bújnom. Tényleg nagyon idegesítő. - Hello Darling! - nyitottam ki véres pofával az ajtót ugyanis az előbb táplálkoztam.