- Egészségünkre! - koccintottunk egyet.
Az, hogy megkérdezte, ihat -e az üvegből, miért ne ihatna.. én is abból szoktam, főleg, ha egyedül vagyok... - Nyugodtan, érezd magad otthon... - mondtam neki, közben pedig nekiálltam a kajának én is...
- Először mesélj te valamit még magadról... - nevettem el, és teljesen ráfigyeltem...

Mire kiértem a fürdőből, terülj terülj asztalkám fogadott.Kivettem a bárszekrényéből egy üveg vodkát majd öntöttem mind kettőnknek.
-Csin csin! tartottam koccintásra a poharam majd lehajtottam.
-Akkor együnk! mosolyodtam el és ha már megeredt a nyelvünk jöhetnek a szaftos kis titkok. Kinyitottam egy sört magamnak.
-Nem zavar ha én inkább ezt üvegből innám? Tudom, hogy nem a jó neveltségemet fémjelzi, de így sokkal jobban esik. Biztosan meglesz rólam a véleménye de önmagamat kell adnom ilyen vagyok, csak nehogy beégessem majd magam, de betudjuk annak, hogy részeg voltam.

- Nem, nem félek.... - nem szeretném, ha baja esne itt, mert egy őrült vámpír nem tudja magát majd leállítani...
- Renelhetünk pizzát is, ha gondolod - mosolyodtam el, mert én inkább pizzát eszek, mint hamburgert...
Miközben ő pancsikolni ment, én addig tárcsáztam pár hogy hamburgereket, meg két pizzát is hozzanak. Addig meg míg azt kihozzák, a hűtött sört az asztalra tettem, poharakkal... meg gyorsan készítettem egy kis popcorn-t is.
Csengettek. Hú, de gyorsak voltak, ez is már hihetetlen. Gyorsan átvettem a kajákat, és borravalóval együtt átadtam a pénzt a futárnak.
- Itt a kajánk... Istenien néznek ki, csak egyikük se tartozik az egészséges étrendhez. Nagyon nem - mondtam vállat vonva, de közben pedig majd éhen haltam már az ilyen apróságokért...

-Hmm, akkor igazi lelkizős csajos buli lesz pasik nélkül. Félsz, hogy kísértésbe esel? nevetek a két nagy bőröndömmel a kezemben. Mondom én ezt aki négy éve nem volt senkivel és előtte sem jó szántamból a férjemmel.
-Ha már sör, akkor együnk hozzá valami igazán egészségtelen hizlaló dolgot. Hamburgert sok trutyival és sült krumplit? nézek rá kérdően Persze előtte egy kis vodkával ráhangolva. mosolyodom el megint. Bevonszoltam a bőröndjeimet a kis szobácskámba kitúrtam belőle egy tiszta fehérneműt meg a köntösöm és a fürdőbe vettem volna az irányt.
-Őhmm, Justice drágám, merre is van? tettem fel neki a nagy kérdést, nem volt nagy a lakása de nem szívesen nyitogattam volna mindent végig, főleg ha van olyan hely ahová nem szeretné, hogy belássak. Kitudja mit rejteget az ágyában. A kis titkainkat ráérünk még kifecsegni. Szinte azonnal érkezett a válasz.
-Köszönöm, mindjárt jövök! Tündér ez a lány, annyira boldog vagyok, hogy ezt szavakba sem lehetne önteni. Mindent tudni akarok róla és vele lenni ha szüksége van rám.

[crimson]- Hát, nem kell messzire mennünk[/color] - mutattam a konyhára, ahol van behűtve pár sör, illetve a kisebb bárszekrnyemre, ami itt van a nappaliban...
Szeretem, ha van pár ital nálam, sosem tudhatom, mikor leszek olyan állapotban, amikor kell innom valamiért. Meg nem igazán szeretném Tinát legelőször olyan helyre cibálni, ahol hemzsegnek a vámpírok, és egyéb természetfeletti illetők... Majd legközelebb.
[crimson] - Menj zuhanyozz le, nyugodtan. Mindent megtalálsz, csak keresned kell... Milyen italt kérsz? Van több minden, kukkants csak ide... Válassz bátran[/color] - mondtam neki... van itt bőven pia.

-Hát persze, hogy buli! nevettem rá Meg kell ünnepelnünk a mai napot elvégre kaptunk egy egy testvért. kacsintok rá. Tudsz itt valami jó helyet, ahol van kaja is és utána jól letudsz részegedni? Remélem nem apánkra ütött és nem bírja úgy majd a tequilát mint én, mégis csak valami jó példával kéne elöl járnom, ha már én vagyok az idősebb. Akkor szedjük rendbe magunkát, rám mondjuk egy jó zuhany is rám férne, csak behozom a cuccomat a kocsiból. De húgi azt kikötöm, hogy én fizetek és jobb ha taxival megyünk. nevetek újra rá, majd elindultam ki a bőröndjeimért.

- Á. Nem vagyok én boszi... Elhiheted, csak ilyen vagyok - moöolyogtam rá.
Most ismerem meg a nővérkémet, akit sosem láttam, sőt nem is tudtam, hogy él... Naná, hogy segítek neki itt. Nehogy már elvesszen ebben a csodás kis városban, ahol csak úgy hemzsegnek a természetfeletti lények..
- Holnap éppenséggel csak késő délután kell bemennem majd, akkor jön egy ügyfél, akit már legszívesebben agyonvágnék egy baseball ütővel nemcsak, hogy idegesítő ember, hanem még idióta is, de aztán rákérdeztem, hogy miért is kérdi ezt tőlem. - Akkor jöhet a buli?

-Ezt te előre eltervezted? Tudtad, hogy jövök? Nem vagy te boszorkány esetleg?
nevettem rá. Nagyon, kedves tőle, hogy felajánlott egy szobát így legalább nem kell még motelt is keresgélnem éjjelre. Ha már viszont így alakult és nem kell már vezetnem, talán előrébb hozhatjuk azt a lerészegedős bulit.
-Elfogadom a felajánlásod és élek a vendégszobád lehetőségével. Mond csak korán kelsz holnap? kacsintottam rá. Fáradtnak fáradt vagyok de ez az első napom a húgocskámmal és egy percet sem szeretnék elvesztegetni belőle.

- Rajtad múlik az egész, ha maradni szeretnél, akkor maradsz... - válaszoltam neki mosolyogva..
Tudom, eléggé szeszélyes vagyok, egyik pillanatban utálok valamit vagy valakit, a következőkben pedig örülök neki, hogy van, és nem szabad elengednem...
- Nyugi, hamar belejönnél az egszbe. Ezután nem lenne semmiféle problémád, van egy remek kis könyvelő ismerősöm is, aki sok mindent megcsinál, szóval, ez nem lenne akadály - hát mg ha megtudja, hogy mellékállásban vámpírokat keresek, üldözök, meg ilyenek, az lesz csak a hab a tortán, de jó nagy ám. Egyelőre ezt még megtartom magamnak...
- Egyébként ott a folyosón balra a konyhával szemben lesz a szobád. Nem túl nagy, de épp megfelelő - ha szeretne, mehet kipakolni, meg pihenni is, de nagyon élvezem a vele való beszélgetést.

Nagyon váratlanul ért Justice ötlete, hogy dolgozzam neki, az előbb még jóformán be sem akart engedni most, pedig költözzem is ide. Hű meggondolandó, végül is nem igazán köt semmi L.A. be a munkámon kívül csak a rossz emlékek.
-Hú, most aztán jól neki szögeztél a falnak. Még van egy hét a szabimból, addig biztosan maradok, már csak miattad is, elvégre érted jöttem. mosolyogtam rá.
-De ha tényleg szeretnéd, ideköltözhetem M.F.- ba. Ami a munkát illeti, nem az én világom a papír munka az adómmal is elkésem minden évben, de megpróbálhatom. még szélesebb mosollyal vigyorogtam rá.
-Amúgy is mi ütött beléd? most ismertél meg, hogy jutott ez eszedbe egyáltalán húgi ? Jaj az a fránya kíváncsi természet nekem mindig mindent tudnom kell.

- Akkor majd csapnuk egy csajos estét - mosolyodtam el, és most már nagyon is kezdem megkedvelni őt.
- Tudod, hamar hozzá lehet szokni ehhez - mondtam ki, mert tényleg nem igazán tudnám elhagyni Mystic Falls-t...
- Én nem is éltem sokat L.A.-ban. Sőt, mire iskolás lettem, addigra ideköltöztünk, egyszóval már nagyon rég itt élek - meséltem el neki, majd kérdeztem tőle, hogy meddig marad itt, - ... és meddig maradsz itt?
- Egyébként dolgozhatsz nálam is... Ilyen papírmunka, telefonok, és ilyen-olyan kisebb dolgok. Mit szólnál hozzá? Én örülnék neki, mert a mostani asszisztensem egyenlő a borzalommal - kérdeztem is meg tőle, persze, csak ha hosszabb ideig maradna itt.

-Semmi gond túl éltem, csak nehéz erről józanul beszélnem.
Tényleg jót fog tenni nekem ha kiütöm magam, és az még közelebb fog hozni a húgocskámhoz. Egy nagyon jó vagy egy nagyon kínos közös emlékünk lesz.
-Nagyon jó! Kíváncsi vagyok a kishúgom milyen részegen. mosolyogtam rá.
Saját iroda, mondjuk nem is csoda ha ennyit dolgozik, szép karriert futott be én meg bezzeg sima felszolgáló vagyok legalább. A munkájában viszont boldog és ezek szerint azt szereti is csinálni.
-Ejha saját iroda. Gratulálok! Nagyon ügyes vagy, de egy ilyen kisvárosban ennyi ügy van, hogy mindig dolgozol? Nem vágysz vissza LA-be? A pálmafákhoz, az óceánhoz, az állandó melegbe? Itt azért télen csak hideg van. És a pálmafák tövében megtalálhatnál engem is ahogyan állok a pult mögött és sört csapolok.
Nem szégyelltem magam a munkám miatt nekem ez jutott.

- Ó, sajnálom... Nagyon rossz lehetett - át tudok ilyen dolgoakt érezni, bár velem még nem esett meg, de mégiscsak én is egy érző lény vagyok.
- Naná, hogy csaphatunk egy bulit- moslyodtam el.
Nem igazán szeretném egyelőre beavatni abba, hogy vámpírokra is vadászom, illetve rengeteg kutatási és nyomozási aktám van róluk, így egyelőre csak az ügyvédi karrieremről beszélek neki.. - Igen, már lassan 7 éve, hogy vgeztem jogon... azóta egy ógyvédi irodánál dolgoztam, de úgy egy éve már egy kisebb saját irodám van... És te mit dolgozol? - kérdeztem őle mosolyogva, mert nemsokára szükségem lesz valakire, aki elintéz pár adminisztratív dolgot, meg telefonokat, és természetesen olyan ember kell, akiben megbízom, mert a jelenlegi asszisztensem nem épp egy tündérkirálylány. Sokkal inkább egy lustadög, aki a körmeit pingálja állandóan..

-Egyszer voltam terhes de négy hónaposan elvesztettem, a férjem is meghalt. nagyot kortyoltam a teából. Azt hiszem egy ilyen történethez ütősebb ital kell mint a tea. nevetek fel Csaphatnánk egyszer egy görbe estét.
Valamiért ezekről már érzelem mentesen tudtam nyilatkozni, de maga a történet rengeteg rossz emlékeket keltene bennem életre. De ebben hasonlítunk egymásra mind a ketten egyedül magányosan, szépek vagyunk mindkettőnknek jól besikeredett az élet.
-Na és mivel foglalatoskodsz ami miatt csak aludni térsz haza? Azt tudom, hogy jogi egyetem meg bíróság de egy kis pihenés neked is kijár.

- Tudod, így legalább megtanultam olyanokat az élettől, amiket másképp nem igazán tudtam volna - mondtam Christinának ezt, könnyed és laza arckifejezéssel, majd elnevettem magam.
- Jelenleg, igen egyedül lakom itt... Már, amikor itt vagyok. Sokszor csak aludni jövök haza - próbáltam egy vidámabb témához folyamodni, mert az, ami törtnt régen, az megtörtént, nem lehet ellene semmit tenni..
- És veled mi a helyzet? Barát? Férj? Gyerek? - most már kezdem megkedvelni Tinát, valahogy sosem volt velem ilyen jó senki.. Bár, én is épp ezért vagyok sokkal bizalmatlan, barátságtalan, olykor-olykor modortalan.

-Köszönöm! vettem el a teát.
Teljesen átéreztem a helyzetét igaz én nem gyerek koromban éreztem az elhanyagoltságot, hanem később, de tudtam mit érez.
-Annyira sajnálom Jus, és lehet, hogy az én hibám is, hogy apu elég sokat volt velem és ezért nem maradt rád ideje, tényleg sajnálom, ha tudom nem engedtem volna neki, hogy annyit legyen velem. Nekem viszont folyton rólad mesélt, biztosan szeret tudom.
Újra könnyek kezdtek gyűlni a szememben és hogy ne vegye észre rajtam inkább nagyot kortyoltam a teámból és igyekeztem másra terelni a szót mielőtt újra bőgni kezdenék.
-Nagyon szép házad van, és tényleg egyedül laksz itt? Sehol egy udvarló? Vőlegény? kicsit nevetek Pedig arra számítottam itt fognak szaladgálni az unokahúgaim meg öcséim.

- Rendben, máris hozom - mondtam neki, mikor teát kért.
S én azonnal a konyharszbe indultam, ami szinte rögtön a nappali mellett volt, így mindent hallottam... Ahogyan elmesélte, miket csinálhattunk volna gyerekkorunkban, meg miket nem. Nagyon jó érzés volt őt végighallgatni. Tényleg jó lett volna egy tesó, akihez bármikor fordulhattam volna, és fordítva is. Nem adatott meg ez nekem. Sőt, nem is szerettek engem a szüleim...
- Nyugodtan beszélhetsz, ebben a lakásban úgyiis csak én szoktam egyedül kóborolni, bár nem is tartózkodom itt sokat munkám miatt is - na, ez igaz, szinte sosem vagyok itt. Vagy az ügyvédkedés miatt, vagy épp a vámpírvadászat miatti kutatások miatt.
- Tessék itt a tea, cukor, meg ha kell még valami, csak szólj - mosolyogva hoztam be neki a teát, és leültem a vele szemben lévő fotelbe. - Azt tudtam, hogy apánknak n anyám előtt volt egy kapcsolata, sose beszélt róla, sőt semmiről se. Meg velem egyikük se törődött igazából - közben kevergettem a félig kihűlt kávémat.

Amikor pityeregni kezdtem és átölelt, éreztem a belőle is áradó szeretetet amit igyekszik elnyomni magában, de ezt senki sem leplezheti sokáig. Be invitált a lakásába és le ültetett a kanapéra.
-Egy tea jól esne. Köszönöm.
És igyekeztem felszárítani a könnyeimet. A kedvessége elősegítette, hogy megnyugodjak és abba hagyjam a bőgést. Aztán csak megeredt belőlem a szó. Annyi mindent szerettem volna mondani neki egyszerre, hogy biztosan zagyvaságokat hordtam össze.
-Tudod annyiszor elképzeltem gyerekkoromban, hogyha ott lett volna velem a kishúgom, befonhattuk volna egymás haját, titokban beleolvashattunk volna egymás naplójába, ott lehettem volna az életed minden fontos pillanatában, de ezekről lekéstem. Sokkalta előbb megkellet volna keresnem téged, de túl gyáva voltam, hogy megtegyem. Bár még most is lehetnek fontos pillanatok az életedben és ezeknek szeretnék én is részesévé válni, és talán ez is egy ilyen pillanat, hogy itt vagyok. Apun kívül te vagy az egyetlen hozzám tartozom és annyi de annyi mindent be szeretnék veled pótolni. Hűha jó sokat beszélek. Téged nem is hagylak szóhoz jutni. Szóljál rám ilyenkor nyugodtan. kezdett széles mosoly kiülni immár az arcomra.

Na, újra előjött belőlem a zord, és rideg nőszemély, pedig ő tényleg nem tehet semmiről sem. Egyszerűen ilyen vagyok, amióta csak élek. Nem voltam sosem egy puszipajtásos ember...
- Elnézést, amiért ilyen vagyok... - remélem, megérti majd, hogy miért is vagyok ilyen nagyon barátságtalan..
- Nem, tudod, örülök neked... Csak furcsa ez a helyzet - mosolyodtam el kicsit...
- Jaj, ne sírj. Hé, gyere ide - nem szerettem, ha valaki sír, és átöleltem őt, pedig nem szokásom. Sőt, valahogy nagyon is örültem Christinának, mert ő benne volt valami, ami teljesen az ellentétem volt, és ami lenyűgözött engem..
Amikor el kezdte, hogy hiba volt idejönnie... én azonnal mondtam neki, eszébe se jusson sehova menni.. - Gyere be, kérlek, itt jobbra van a nappali, foglalj helyet, nyugodtan - kezdtem mosolygósabbá válni, majd megkérdeztem, hogy kér -e valamit. - Kérsz valamit? Kávé, tea, üdítő? - mutattam neki, hová üljön le, én pedig becsuktam a bejárati ajtót.

Fú hát eléggé meglepődtem azon ahogyan letámadt, azt hittem legalább ő is annyira izgalomba jön attól, hogy láthatja a testvérét akivel soha nem is találkozott. De ennyivel nem engedhetem magam lerázni, nem ezért utaztam ennyit, hogy csak így ennyi legyen.
-Justice, nézd én nem a szüleid vagyok, a testvéred, még hacsak félig is, de akkor is a testvéred. Ha nem érdekelnél és nem szeretnélek megismerni, nem is jöttem volna ide.
Kezdtek könnyek szökni a szemembe, sokkalta érzékenyebben érintett ez a dolog mint vártam. Abban reménykedtem, hogy hasonló a természetünk és kedvesen fogad majd, de ahogyan egyre mélyebbre hatoltak bennem fagyos szavai.
-Csak tudod, látni szerettem volna azt a kislányt akiről annyit mesélt nekem apánk gyerekkoromban és ez nem igaz, ő tényleg szeret téged és nagyon büszke is rád.
Na eddig bírtam, ennél a pontnál megeredtek a könnyeim és zsebkendő után matattam a táskám. Eszembe jutott apám aki óvott ettől az úttól engem és csak nagy nehezen, hossza könyörgésekre adta meg a címet. "Nem azt fogod kapni amit remélsz." Mondattal engedett el és lehet, hogy igaza volt.
-De tudod mit.. csuklott el egy pillanatra a hangom -lehet, hogy tényleg hiba volt idejönnöm. Jobb lesz, ha inkább elmegyek.

Épp boltból értem haza, amikor is felraktam egy adag kávét, hogy valamivel felfrissítsem magamat. Kipakoltam mindent a táskákból, majd a helyükre tettem.
Közben forrt a víz, és éppen meghallottam a csengőt... amikor is magamba el kezdtem azt mondogatni, hogy ''francba is, pont most zajgatják fel a napomat''. Ezután gyorsan kimentem, mert már másodszorra is csengetett az illető, viszont akkor már odarohantam, és nyitottam is az ajtót. Valaki az én fotmat szorongatta, majd aztán a nevemen szólított. Én pedig csak ott álldogáltam meredten... Amit pedig ezután mondott, meglepett.
- Hogy kicsoda vagy? - kérdeztem tőle, ám de valahogy elgondolkodtam ezen, és eszembe jutott az, hogy apámnak volt egy régebbi kapcsolata, amiről nem igazán mesélt, és valahogy ez járt a fejemben.
- Christina... - kezdtem bele mondatomba, valamint abba is hagytam itt, de még nem szerettem volna beengedni, bár tényleg hasonlítottunk hirtelen.
- ... tudod, én igazából nem tartom szüleimmel kapcsolatot, sosem szerettek, és én is úgy viszonyultam hozzájuk... Szóval, te születtél az apánk régi kapcsolatai egyikéből, ugye? - kérdeztem tőle vonakodva, mert nagyon nincs közöm szüleimhez, sőt évekkel ezelőtt beszéltem velük utoljára...

Elérte, a célt! Hangzott a navigációból, le álltam az út szélére, de a kormányt továbbra is markoltam. Tekintetem a húgom fényképére meredt, aminek a hátár felírta apu a címet. Biztos, hogy ezt szeretném ezt akarom? tettem fel magamnak a kérdést. Mi van, ha hallani sem akar rólam, lehet azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Lehet jobb lenne ha holnap jönnék vissza és addig keresnék valami szállást. rá adtam a gyújtást a kocsira majd azzal a lendülettel le is állítottam. Na nem, nem azért vezettem több száz mérföldet, hogy most meghátráljak. Kezembe vettem a fényképet, de kis édes a ballagási sapkájában, de már azóta eltelt, jó tíz év. Belehet vajon pótolni ennyi elvesztegetett időt? Gyerünk Christina embereld meg magadat átéltél te már ennél kínosabb szituációkat is. Na még egy mély lélegzett, kiszálltam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Az ajtó előtt állva kezemben a fényképet szorongatva, még egyszer rápillantva gyűjtöttem erőt a csengő megnyomásához. Amíg várakoztam igyekeztem gondolataimat elterelni és bámészkodtam és forgolódtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el mindeközben, teljesen elvesztettem az idő érzékemet. Újra csöngettem. Biztosan nincs is itt hon. Tovább forgolódtam és már pont indulni készültem, hogy távozom amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
Egy csinos nő nyitott ajtót, vonásai hasonlítottak a képen látható fiatal lányéra, de a szemek lesem tagadhatja, hogy ő az. Zavartan pillantott le a képre majd vissza rá biztos ami biztos alapon, hogy meggyőződjem tényleg ő az.
-Justice? még mielőtt válaszolhatott volna már vágtam is a szavába.
-Biztosan, nehéz lesz ezt elhinned, de a nővéred vagyok. Christina.