Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
1617. Anglia

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 06, 2014 2:20 pm
Ugrás egy másik oldalra

végetért játék


köszönöm, egy élmény volt, Richard. 40 hamarosan újra találkozunk.  Twisted Evil 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 17, 2014 6:32 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


"Aki a legközelebbi találkozásunkon meghal; Az Te Leszel, és nem én!"


Ez az egész nekem zavaros.. miért kezd el gondolkozni a régmúlton, és miért vallja be nekem, azt, amit? Egyszerűen vagy nincs magánál, vagy valami oltári más helyre képzeli magát, és nem ide.. Őszintén szólva nem érdekel az élete, a szenvedése.. miért érdekelne? Szenvedést okozott ő is, és még előtte hányan, de nem kell aggódni, majdan visszakapja! Ő, és mindenki más is, csak ki kell várni a megfelelő alkalmat, és aztán kell lecsapni egyszerűen, és ennyi. Jelenleg viszont erőtlenen, gyengén, és ilyen állapotban ezt nem tudnám megtenni.. egyszerűen kisétálhatnék azon az ajtón, míg ő gondolkozik, hisz láncaim már rég ki vannak oldva, csupán csak úgy játékból tartom magamon, és ezáltal várom, hogy mit tesz, majdan ha kell lecsapok váratlanul ezzel a dologgal, és kész.
-Én nem mondtam, hogy sajnálom.-Teszem hozzá rögtön szavai után.-Csak annyit mondtam, hogy szörnyű..-Vonok vállat, és a továbbiakban figyelem őt. Nem tudom miért, de késztetést érzek, hogy mihamarabb tűnjek el, és ne maradjak itt, mert nem éri meg.. Fussak, szaladjak, rohanjak, és meneküljek e rém helyről.. e szörnyűségből.. e átkozott létből! Érzelmeim kétségesen vannak jelen; hol éhségem, hol haragom, és hol pedig fájdalmam veszi át felettem az uralmat. Valamit lépnem kell, mert ha most nem teszem meg, akkor soha többé nem fogok innen kijutni.. avagy elmenni. Bár ha nem ölt meg eddig, akkor most miért tenné?
-Tessék?-Kérdezem meg szinte hitetlenkedve a szavai hallatán.-Lánccal együtt rohanjak az egy perc alatt?-Nevetem el magam, és lazán ledobom majdan magamról az összes kikötözésemet szimbolizáló dolgot.-Az újbóli találkozásunk alkalmával te fogsz meghalni, amiért ezt tetted..-Suttogom, de úgy, hogy értse szavaimat, majd pedig ahogy erőtlen testemtől telik elhagyom ezt a szörnyű rém helyet, és megszököm.. Megszököm, hogy végre szabad lehessek, és ne érezzem a fogságot.. ne érezzek mást, csak szabadságot!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 4:36 pm
Ugrás egy másik oldalra

richard & curtis


Szavai keltettek fel abból a furcsa álomból, melybe nem olyan régen beleringattam magam. Hogy volt-e lehetőségem mást tenni? Nem igazán... nem akartam többé emlékezni. Én felejteni akartam! Felejteni egy beteg elmét, mely aztán az én lelki elferdülésemet okozta! Én csak felejteni akartam Őt... a tulajdon apámat. Hát miatta nem akartam én soha apa lenni. Miatta nem akartam soha, hogy vérségi alapon kötődjek valakihez. Megölte az anyámat, láttam a két szememmel, hogy megölte őt... és nem akartam, hogy szívem meghasadjon... én magam végeztem az apámmal... megöltem őt a saját késével, mellyel előtte a halottakat kibelezte. És örömmel tettem. Mosolyogtam szétmarcangolt teteme felett. Mosolyogtam, örültem annak, hogy többé nem bánthat majd senkit! Egyszerűen csak mosolyogtam, mert... muszáj volt. Ez jelezte, hogy én magam léptem a helyébe. Én lettem az az őrült, aki előtte apám volt. És nem tehettem ellene semmit. Mert már őrült voltam.
- Nem kell senki sajnálata - bukott ki aztán a torkomon, és úgy pislogtam rá, mint aki ebben a szent pillanatban csak úgy itt termett volna. Eddig valamiért sikerült keresztülnéznem rajta, és nem is vettem észre, hogy jelen van a helyiségben... nem is értem, miért tudtam ennyire elbambulni.
- Van egy perced... hogy megpróbálj kimenni innen. Hogy megszölj innen - hátráltam el tőle, de tekintetem gyilkos nyugalmat üzent felé. - Tűnj el úgy, hogy többé ne is lássalak. MErt ha még egyszer a szemeim elé kerülsz, megöllek. Úgy, ahogyan most kellett volna - sziszegtem felé, de még mindig nyugodtan, miközben egy mély lélegzettel próbáltam felmérni az egy perc hosszúságát. És belül azt kívántam, hogy... tűnjön el... mert tudtam, hogy találkozunk még. Egyszer valahol... utunk ismét összeakad majd.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 08, 2014 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston

"Váratlan fordulatokat mindig tart az élet, de ez.. ez mindennél jobban meglepőbb..!"


A lehető legkönnyebben végrehajthatnám a tervemet, de egyenlőre még nem teszem, csak várok, mintha tényleg a megfelelő időt szeretném a megvalósításához, amely ugyan még nem most van itt. Arra még várni kell, ha kell napokat, ha kell órákat, vagy perceket, de várni fogok, és tűrni.. mindig is ezt tettem minden vadásszal, és boszorkánnyal szemben, aki kínzott, aki megcsonkított, aki elvette az életem java részét! Mindegyik egy szép nap majd visszakapja azt, amit velem művelt, ígérem, hogy még egy ilyet nem kellesz elviselnem senki által, ha meg mégis, akkor ő, és az utána jövő összes személy megfizet! Előttem térdelve fognak könyörögni az életükért, míg én mosolyogva fogom őket halálra kínozva megölni, hogy érezzék át azt, amit akkor, és itt én is éreztem!
Szavait hallgatom Curtisnek, amelyek egészen eltérnek az eddigiektől, sőt őszintén megmondva nem számítottam arra, hogy ilyen személyes témára tér majd át.. Elmondja a szüleiről szóló meséjét, és ezáltal kiderül, hogy miért lett olyan, amilyen most. Talán megértenem kéne, hogy miért teszi ezt? Vagy egyáltalán ehhez, hogy álljak hozzá? Szokatlan pont tőle ez a viselkedési reakció, amikor annyi éven át érzéstelenül állt hozzám.. Most hirtelen mi történt vele? Én lettem volna pont az, akivel ezt közölni akarja, és majd azt hiszi megölve engem ez a sírba száll velem? Az ő titka.. az ő emléke, és fájdalmi pontja, de akármennyire is szenved ettől, én nem tehettek semmit. Megfogok innen szökni, mint mindenhonnan, és ezzel tisztában kell lennie, sőt tudnia kell magában..
-Curtis..-Rázom meg a fejemet enyhén rátekintve végül.-Nem tudok neked mit mondani.. ez szörnyű.-Mondom komolyan, és végül azon gondolkozom, hogy ehhez mit tehetnék még hozzá.-De nem csak neked volt rossz életed az évek folyamán.. sokan vannak még, és ha téged az tesz boldoggá, hogy kínzol, hajrá, vagy csak szúrj szíven valamivel, ha annyira azt akarod.-Érzéstelenül hangzanak el a szavaim, amelyeket hozzá intézek, majd csak várom, hogy valamit tegyen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 07, 2014 8:10 pm
Ugrás egy másik oldalra

richard & curtis


Nem szerettem, ha fenyegetnek. Mi ő, hogy fenyegessen?! Pontosabban inkább: ki ő, hogy fenyegessen?! Nem jogosítja fel semmi... az sem, hogy évek óta itt raboskodik a kezeim alatt. Szerintem egyetlen olyan dolgot sem tettem vele, amibe bele tudott volna halni, hiszen szemmel láthatóan még mindig itt van, én itatom és én etetem. Tehát mindene megvan, ami az élethez kell. És méltatlankodik... ha engem valaki pátyolgatott volna...
- Tudod, soha nem beszélek a családomról, de... megvan az oka - kezdtem bele egy olyan témába, melynek semmi köze nem volt az eddigi szóváltásunkhoz. Csak úgy jött. Tekintem elzordult, és úgy pislogtam a padlóra, mint akit megszállt egy szellem, és nem tudja, levegőt vegyen-e, vagy inkább ne. - Az apám miatt lettem ilyen. Ő is őrült volt. Sosem szeretett. Az anyám egy olyan nő volt, aki... szegény olvasni és számolni sem tudott... de mégis szeretett. Apám egy olyan férfi volt, aki hűen követte Leonardo Da Vinci minden tevékenységét. Embereket boncolt fel a sötétben, miután holtesteket lopott... és megőrült. Gyermekként én is részt vettem rajta, mert kényszerített rá - váltam valami furcsa érzékeny hullám áldozatává hirtelen. - Végig kellett néznem, ahogy eltávolítja az emberek összes belsőszervét... hogy utána mit csinált velük? Talán elásta őket... talán mást csinált velük... de ez érzelmileg sokkolt engem... és tönkretett. Megcsonkolta a gyermekkoromat. És megcsonkolta a lelkemet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 12, 2014 4:00 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


Az évek sok mindenre megtanítottak, és most már nem akarok egyáltalán sem meghalni, sőt mi több inkább élni szeretnék a világban.. és küzdeni önmagamért. Persze a tervemet még nem kivitelezem, inkább a megfelelő alkalomra várok, na meg persze jelenleg arra, hogy végezzen velem, de nem tesz semmit. A szavai pedig ledöbbentenek.. még nem végezhet velem.. de miért? Mindegy is.. annyi biztos, hogy hülye, és paranoiás, aki a szenvedélyét a vámpírok megkínzásában látja.. szerintem nincsenek ennek barátai, vagy nő hiánya van..
-Sajnálom, de az idő lejárt, vagy végzel velem most, vagy.. meg fogod bánni azt, amit most tenni akarsz.. még hozzá azt, hogy életben hagysz.-Szavaimba egyfajta kettősség tükröződik, ezáltal akarom elgondolkoztatni, ha most nem lép, akkor megteszem azt, amire vártam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 10:17 am
Ugrás egy másik oldalra

richard & curtis


Csak felsóhajtottam. Egyáltalán nem tudtam, mitévő legyek, az pedig nálam már ritka volt... mindig volt valami a tarsolyomban, erre ez a fickó elvett tőlem minden ötletet a tekintetével. Talán most találtam az emberemre, vagy hogyan is tudnám ezt megfogalmazni? Nem adja fel... pedig évek óta itt van már. - Tudod, egyik áldozatom sem élt meg három hónapnál többet. Te pedig... - sóhajtottam fel. - Mióta vagy már itt... van benned valami, ami által ígéretes vagy. Nem végezhetek még veled - nyeltem egyet, és eltettem a verbénát a zsebembe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 21, 2013 8:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


A gondolkozásba esése csak arra késztet, hogy a szemeim csillogóak legyenek, és teljes komolyságot öltsek magamra eközben. Legszívesebben röhögnék, na de nem vagyok én ennyire szívtelen egy alak, hogy kinevessem ezt a drága boszorkányt. Nem áll megadni neki a tervem egy részletét sem! Csak úgy bámulok a szemébe, ahogy kell.. helytállóan, és sehogy máshogyan!
-Oh csak nem rájöttél valamire?-Kérdezek rá kérdő tekintettel.-Én ugyan nem terveztem ezidáig semmit.-Adom még az ártatlant neki egyenlőre miközben várom a következő lépést, hisz kíváncsi vagyok rá, hogy képes lesz-e velem végezni, avagy sem!

// Bocsánat a késésért!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 16, 2013 7:22 pm
Ugrás egy másik oldalra


richard & curtis



Gondolkodni kezdtem. Nagyon látványosan csinálja most ezt a műsort... mit akar ez? Egyáltalán... miért akarna ennyire meghalni? Elvégre... ha magamból indulok ki, hosszú fogság után sem akarnék csak úgy meghalni, vagy valami... mert esélyem lenne arra, hogy még kiszabaduljak. De ez csupán az én felfogásom, csakis az enyém.
- Te akarsz valamit... - kezdtem el bámulni a szemeit úgy, mintha egy egész ragadozó veszett volna el benne. De hát az is volt... egy igazi ragadozó.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 08, 2013 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


Figyelem Curtis minden mozdulatát, és szavát, hisz szeretném tudni, hogy jelen esetben mire készül. Abban biztos lehettek, hogy semmi jóra, hisz már magában érezhető, hogy ez a jelenbeli állapot nem a kedvére való, hisz már nem árt nekem az a vacak növény - mondjuk úgy Vasfű. Ezért nyilván azt fontolgathatja, hogy megöl engem, és ami az érdekes ebben, hogy nem fog tudni, na de várjuk ki a végét! Nem akarom elrontani a drága meglepetését, ezért egyenlőre csak szótlanul figyelek, míg el nem kezd beszélni.
-Ez egy remekül felállt tény!-Jelentem ki a szavaira.-Tudod hamarabb is gondolhattál volna rá! Ha előbb megölsz, akkor nem húzod el ilyen későig a dolgot, és akkor nem kell azzal szembesülnöd végezetül, hogy immunis leszek arra a vacak növényre!-Vonom meg a vállamat könnyedén, miközben állva neki dőlök a falnak, vagy minek..-Na rajta... szúrj le, ölj meg végre!-Jelentem ki határozottan, miközben komolyan tekintek Curtisre.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Okt. 16, 2013 8:08 pm
Ugrás egy másik oldalra


richard & curtis



- Hm - vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, majd elléptem előle, és a sarokba dobtam a csokrot, hiszen láthatóan már feleslegesen próbálkoztam ezzel. - Tehár már immunis vagy rá. Remek - forgattam meg a szemeimet, de közben gondolkodtam, mit is kellene tennem ezek után. Nem volt semmi ötletem, és mi több, nem akartam, hogy ne legyen semmilyen fegyver a kezemben ellene.
- Remélem megérted, hogy ezek után már nem vagy hasznomra - billent oldalra a fejem, majd meghátrálva az ujjaim közé fogtam a karót. - Meg kell, hogy öljelek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 04, 2013 7:24 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


A látványa nem okoz bennem félelmet, sem pedig megijedésre utaló jelet, hisz egyáltalán nincs okom arra, hogy rettegjek ettől a boszorkánytól, aki nem mellesleg még nem is sejti, hogy nem sokára elhagyom-e helyet. Ezidáig mindig megtudtam szökni, és garantálom, hogy ez most is sikerülni fog, hisz olyan akadály mostantól számomra, amelyen ne juthatnék túl.. Változtam a pár év alatt.. hisz teljesen átértékeltem a múltam, és félredobtam mindazt, ami eddig kétséges volt. Nem érdekel már az, hogy eldobjam az életemet, hisz nem lenne értelme ennek, amikor a teremtőm sem ezért változtatott át. Tatia Petrova volt az, aki láthatott bennem valamit, és ilyenné tett. Neki köszönhettek mindent, és ha ezt eldobom, akkor csak rám pocsékolta az idejét, ami nem lenne szép megköszönés a részemről felé.
Amikor a Vasfüves csokrot az orrom alá nyomja, csak szimplán felnevettek. Enyhe bizsergés még átjár, mert okoz egy nagyon, de nagyon enyhe fájdalmat, de már nem érzem oly annyira, mint a kezdetek kezdetén. Hallgatom a szavait, és ügyet se vettek erre a hülye vasfű növényre.
-Valóban egyedi, és utánozhatatlan növény... csak azt sajnálom, hogy te eme gyönyöröket nem élhetted át.-Hangomban enyhe gúny vetődik fel.-Örömmel várom, hogy az egész hely tele legyen vele. Legalább majd nem unatkozom, hisz lesznek növényeim! Még hozzá illatosak, és csodaszépek..-Röhögöm el a végét, és kissé halkabban hozzáteszem.-Rám nézve már hatástalan ez a vacak!-Hangom komollyá válik, tekintetem izzik, és szinte már készen állok arra, hogy elhagyjam eme nyamvadt helyet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 28, 2013 8:51 pm
Ugrás egy másik oldalra


richard & curtis



Soha nem éreztem azt, hogy ennyire gúnyt űznek belőlem. Nem tudom, hogy miért... talán a vigyorgása, mleyet eddig ritkán produkált felém, vagy az, hogy csak így néz... bátran. Mintha egy tőr lapulna a zsebében, és tudná, hogy ő nyert. De ellenem soha nem nyert senki! És ez a kis senkiházi sem fog, mert isten a tanúm, hogy... hogy... megakadályozom!
- Tudod mit? Inkább nyeld egy kicsit a verbénádat... - dühödtem fel teljesen, majd odanyomtam az orra alá a virágcsokrot, mely az éppen bimbózó verbénák virágát tartalmazta.
- Ugye milyen kellemes? Valódi szobanövény... gondolkodom, hogy teleültetem vele az ablakokat, csak hogy egész nap gyönyörködhess bennük - vágtam kegyetlen arcot úgy, mintha tényleg töprengenék az ötleten.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 10, 2013 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


Curtis viselkedése nekem teljesen szokatlan jelen esetben, hisz sohasem akart ennyire beszélgetni velem. Eddig kérdezett, vagy mondott valamit, amire esetlegesen válaszoltam. Ezen kívül meg parancsolgatott, de semmi egyéb olyan érdekesség nem volt, mint most ez... beszélgetni akar velem? Ez talán az év vicce? Vagy valami rossz tréfa? Én nem értem ennek a boszorkánynak a viselkedését.. Egyszer ilyen, míg máskor amolyan, aztán meg, hogy pont ő akarjon báj csevegni. Ez valami képzelődés lehet a részemről...
-Tudom erre rájöttem az évek alatt, hisz már én sem az vagyok, aki egykor.-Ejtek meg egy ravasz mosolyt felé. Változtam azóta amióta idekerültem, hisz teljesen mások lettek a szokásaim. Nem vágyom a halálra, sőt mi több inkább már a jövőmet tervezgettem, szóval.. akad itt egy-két változás, hogy azt mondjam.
-Boszorkány vagy, nem?-Vonom fel kérdőn a szemöldököm.-Akkor meg megtudod magadat védeni szerintem.-Vonok enyhén vállat, de a kérdésére nem adok pontos választ, hisz azt akarom, hogy számoljon azzal, hogy akadhat váratlan fordulat az életében. Persze ez lehetetlen lenne más személy részéről, hisz úgy mondva senkim sincs, de tőlem majd bőven kap meglepetést!
-Tessék, csak hajrá!-Jelentem ki elszántan.-Keresgess, és ha találsz netalán valakit, akkor öld meg a szemem láttára, hogy hadd nézzem végig..-Vigyorgok rá, miközben beszélek, hisz tisztábban vagyok vele tökéletesen, hogy senkim sincs, de ha ő ennyire akarja, akkor higgye csak azt, hogy van valaki az életemben, aki engem keres..-Tudod a mostani fenyegetőzésed kissé... Hogy is mondjam?! Szóval.. nem jött be, hisz nincs rám hatással.. viszont jó kutakodást kívánok.-Kacsintok felé, és attól sem ijedek meg, ha belém szúr emiatt egy karót, vagy hogy verbénát ad be nekem, hisz már tűröm eléggé szépen a hatásukat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 07, 2013 9:23 pm
Ugrás egy másik oldalra


richard & curtis



- Tudod... mindannyian változunk, kedves barátom. Mindannyian! - hangsúlyoztam ki ismét ezt a szót, és úgy néztem rá, mintha legalább ajkaim közül valami vér csorogna, vagy valami. Ebben a pillanatban talán olyat mutattam magamból, amit nagyon ritkán. Vérszomjat. Hogy örömömet látom abban, hogy kionthatom a vérüket. És rendkívül jólesik, hogy megtehetem!
- Nos... sajnos tapasztalataim alapján, néha a vámpírok életében is megbújhat egy-egy olyan személy, aki akár az élete végéig is kutatna. És a te esetedben is bele kell kalkulálnom mindent. Nem akarok úgy kilépni innen, hogy egyszer csak a mellkasomba vájódik egy kard, vagy eltörik a nyakamat, netán elvágják az ereimet a nyakamon - billent oldalra a fejem.
- Jobb, ha beszélsz. Van valakid? Ha nem mondod el, magam járok utána... és a szemed láttára fogom én magam kivégezni! - néztem rá határozottan. Így is gondoltam. Hosszadalmas lenne, de... most, ahogy a szemébe, és vigyorára néztem, olyat éreztem, amit eddig szinte soha. Apró félelmet. Hogy túljárhat az eszemen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 30, 2013 8:32 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


Már meg van a tervem, csak még meg kell várni a megfelelő alkalmat arra, hogy véghez is vihessem. Már nem sok kell, és megszököm innen örökre, aztán majd a későbbiekben bosszút állok Curtis-en, ahogy azt megérdemli. Viszont azt egyáltalán nem értem, hogy miért akar pont velem társalogni, mint valami társpartner.. Ez különös a számomra, hisz egyáltalán sem szoktam vele beszélgetni. Esetleg felelek a kérdésére, vagy a szavaira néha, de ennél többet nem beszélgetünk egyáltalán sem. Nem tartózom neki azzal, hogy beszélgessek vele, ezért eddig sohasem tettem, de most.. mintha valami más lenne, bár nem tudom, hogy mi, hisz egyáltalán sem kértem meg őt erre az egészre.
-Miért is lennék az, amikor az égadta világon sohasem beszéltünk így? Eddig nem akartál ilyesmit tőlem.. Mond most mi változott?-Vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben a tekintettem is kérdő. Az arcomról semmit sem tud leolvasni, ugyanakkor a szemeimből sem.
Felnevettek hangosan a kérdése hallatán, és igazán jót mulatok ezen az egészen.-Most komolyan ez téged miért foglalkoztat?-Kérdezem mosolyogva.-Csak nem tartanál ettől az egésztől? Ugyan már, kérlek, hisz boszorkány vagy!-Mondom számára komolyan.-Ugyanakkor én meg vámpír, szóval.. kinek hiányoznék? Már rég nincsen senkim, és ez így van rendjén, nem de bár? Legalább nem kell kötődnöm senkihez sem..-Mondom egy ravasz mosollyal az arcomon, amivel érzékeltettem, hogy nincs gyenge pontom egyáltalán sem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 28, 2013 5:31 pm
Ugrás egy másik oldalra


richard & curtis


Gyanús volt nekem. A hosszú évek után most először. És nem tudtam, életemben először nem tudtam olvasni valakinek a szemieben. Egyszerűen olyan volt előttem, mint egy csukott könyv. Ezer menny és pokol, ez így nem jó! Ilyen még sosem fordult elő velem. Nem lérezik, hogy kezdek rozsdásodni. Hiszen... hiába is mondják, az én fiatalságom örök. Örök lesz... hamarosan. Mert már nem sok választ el attól, hogy kijussak innen.
- Hm. Nos... nem vagy túl bőbeszédű - sóhajtottam fel, és tovább figyeltem az arcát. Nem adhatom fel. Muszáj mindent megtudnom. Mindent, ami a fejében csak megfordul. És keresek majd rá megfelelő indokot, módszert, de kiderítem, hogy mit akar. - Igaz, nem is társalkodó nőnek vettelek fel. Igazán... kivételt tehetnénk. Bár meglehet, a te eseted tetszik. Nincsenek kétségbeesett családtagok, akik téged keresnek... - sóhajtottam fel újra, majd előrehajoltam. - Vagy talán van egy kétségbeesett anya..? Testvér?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 8:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


Ennek az egésznek a kezdetén azt hittem, hogy jobb a halál számomra, mint az, hogy kínozzanak, de mostanra szinte eléggé eltűrhetővé, sőt mi több elviselhetőbbé vált a dolog, és már-már hozzá szoktam ehhez, hisz azért még is csak egy jó pár éve itt vagyok, sőt.. másoknál is voltam már előtte, ezért nem volt nehéz megszoknom a fájdalmat, és a vasfű hatását, ha így haladunk, akkor nem sokára már hatástalan is lesz ellenem ez a fű féleség.. Őszintén számomra ez nem gond, sőt igazán kedvező, hisz legalább nem fog fájdalmat okozni soha többé ez a vacak..
Amint végeztem az "ételemmel", azután kérdő tekintettel felpillantok Curtis-re, miközben a mosoly egy percre sem tűnik el az arcomról. Szinte meglep az, hogy beszélgetést kezdeményez, hisz mégis mi jó abban, ha velem beszélget? Nem kedvelem a társaságát, és szerintem ő sem az enyémet, szóval.. ez most nekem furcsa!
-Komolyan beszélgetni akarsz.. velem?-Teszem fel a kérdést számára.-Mond azt, hogy ez egy rossz vicc!-Rázom meg a fejem hitetlenkedve, de végül a kérdésére felelek, hisz azért mégis csak illő dolog lenne, ha már megkérdezte ezt ilyen készségesen tőlem.-Csak eszembe jutott valami, amitől eléggé jó kedvem lett.. Tudod az itt létem alatt sok mindent tanultam tőled.. szinte el sem hinnéd mi mindent.-Válaszolom mosolyogva, miközben komolyan nézek a szemeibe. Előbb-utóbb úgy is megszököm, és még szép, hogy emiatt van jó kedvem, de ezt neki miért mondjam meg? Nem akarom elrontani a meglepetését..!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 20, 2013 9:09 pm
Ugrás egy másik oldalra

richard & curtis


Nem igazán tudtam mire vélni, hogy ennek a férfinak hogy van még kedve mosolyogni, vagy vigyorogni. Egyszerűen... ha engem évekig tartanának fogva, legszívesebben magam fordítanék a fejem felé egy ágyút, hogy így veszítsem el az életemet, de nem engedném végignézni azt, hogy lássák: mennyire szenvedek. Persze azért ha úgy nézzük, ő se mutatott nagy szenvedést. Eleinte igen, mikor idekerült, hiszen szokatlan volt számára a napi adagokban érkező verbéna.
- Nos, mesélsz nekem is, mitől van ilyen jó kedved? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet, még mindig vigyorogtam én is, hiszen miért ne tenném? Majd leültem, és vártam, hogy dalra fakadjon. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből a helyzetből. Mert hogy mi most beszélgetni fogunk, hát az is biztos.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 15, 2013 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra
Curtis Alcwyn Straug & Richard Redway Weston


Hat hosszú év telt el azóta amióta idekerültem.. mondhatni eléggé hosszú időszak, és eléggé szép szám. Csak eggyel nem számolt a boszorkány.. oh párdon Curtis, és még pedig azzal, hogy attól, amit művel előbb, vagy utóbb megerősödöm. A napi verbénás adag kezd hatástalan lenni ellenem, de persze ezt nem mutatom neki. Minél többet ad belőle annál inkább elviselhetőbbé válik a vasfű hatása. Már nem kínoz oly annyira, mint annak idején, sőt mi több.. eléggé jól bírom a hatását, és már-már hatástalanak mondható, de a megjátszásomnak köszönhetően ez nem tűnik fel Curtis-nek.
Egyszer esküszöm, hogy még eljön az én időm, és akkor megszökök innen messzire, aztán összeszedve magamat felkeresem majd őt, és leszámolok vele. Minden egyes tettért, kínzásért, és megalázásért visszakapja a megérdemelt jutalmát.. a halált, amely oly édes lesz számára! Nem akárhogyan végzek majd vele, hanem kínzó fájdalommal, hogy érezze azt, amit én minden nap elviselek. Igen, kénytelen voltam egy idő után elfogadni, hogy tűrjem, és ez segített abban, hogy már ne fájjon annyira ez az egész.
A gondolkozás, és az emlékezés igen csak sokat segít nekem. A hasznomra válik, sőt már nem sok kell ahhoz, hogy elérjem a célom, és végképp megszökjek tőle. Esküszöm, hogy érezni fogja még ezt.. sőt mi több szenvedni fog.. Csak várja ki!
Hirtelen léptek hangjára leszek figyelmes, aztán persze arra, hogy Curtis belép egy tálcával a pincébe, amit végül elém dob. Oh, mi kedves tőle..
-Rendben.-Válaszoltam egy rejtélyes mosollyal az arcomon, miközben rápillantottam, aztán persze a tálcáért nyúltam, hogy közelebb húzzam magamhoz, és a rajta található "ételt" megegyem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 13, 2013 7:11 pm
Ugrás egy másik oldalra

richard & curtis


Hat csodálatos esztendő ennek a férfinak a társaságában. Ha szabad így fogalmaznom, még mindig nem jutottam semmire. Hol a fenében van az az átkozott gén?! Vagy... vagy mi okozza azt, hogy ezek nem képesek öregetni? Nem képesek megsérülni? Mit nem veszek észre?!
Ez a Richard nevű alak többet elbír, mint gondoltam. Persze... nem akarok én mondani semmi rosszat róla, mert viszonylag engedelmes... nem mitnha a tömény verbénától tudna bármit is csinálni, de egyszer majdnem ráfáztam, hogy efelejtettem neki beadni a szert.
Felsóhajtottam, egy tálcával a kezemben, majd beléptem a pincehelyiségbe, majd elvigyorodva löktem oda elé a fémtálcát. Ezt még a láncolt kezekkel is meg tudta fogni. Szerettem ezt a korszakot. Őrök... minek ide őrök? Itt én vagyok az őr. És senki nem sejt semmit.
- Egyél - szóltam csak ennyit a magam bolondos vigyorával.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 13, 2013 7:06 pm
Ugrás egy másik oldalra
***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

1617. Anglia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Múlt :: 1600-as évek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •